Buék neked is.
(Nálam ha valamiben nem értünk 1.et az még nem azt jelenti hogy nem vagyunk testvérek , és nem azt hogy mindenképpen haragudnunk kell egymásra.
Nem is tettem, nem is teszem.)
Minden jót a 2005-ös évre.Neked és a családodnak is.
Egyébként, ha megfigyeled CSerfa egyre sűrűsödő keményhangú hozzászólásait - lásd másik topic, ahol ismét Vfo-t használja pofozógépnek - láthatod, hogy csak a szokásos ciklus tört rá. Holdnaptárat lehetne hozzá igazítani... :o)
Az önépítés keresztény értelemben is tartalmaz elfogadható vonatkozásokat, mert egy hívő részéről mindig tudatos döntést igényel az Úrral való közösség megújítása a változó helyzetek között. Pont azért élő a víz, mert mindig más és új. Ilyen értelemben valóban bennünk van a forrás, sőt Isten is bennünk van, ha Jézus a szívünkbe költözik - de csak akkor.
Az a különbség szvsz. az egyéb filozófiák és a kereszténység között, hogy azok az embert úgy akarják istenné tenni, hogy azt mondják, hogy az isten bennük van, emiatt az ember valójában Istennel egyenlő, tehát isten, a keresztények pedig azáltal, hogy Isten a hívőkben van, nem magukat, hanem a bennük lévőt akarják felemelni, minek következtében egy önkéntes alávetettségbe rendelik magukat - ami tudatos döntések eredménye.
Serenic írja Neked (703), hogy
„Mindig belőled fakad fel az élet kútja, magadat kell építened…”
Hát ezt akartam cáfolni.
Amit Te idéztél, azt persze, hogy elfogadom!
Azt elhiszem neked, tagja voltál emberi szervezeteknek. De te csak magadból indulsz ki, éppen erre hívtam fel a figyelmedet, ha azt hiszed, a mi hitünk megvallásokon, vagy akár Biblián alapul. Lásd, én sokszor írtam, az én hitem nem a Bibliából van, Istent sem onnan ismertem meg, és a bibliát nem is tartom erre alkalmasnak. Pláne nem emberi szervezetek tanítását, megvallásait!
Ez lehet a magyarázat értetlenségedre is, miért nem tudod felfogni, hogy vannak emberek, akik becsülnek. Szerintem a Szellem tesz bizonyságot mellettem egyesekben, ugyanis senkit nem próbálok rávenni arra, álljon ki mellettem, sem úgy általában sem akarok semmiről meggyőzni. Te mégis csodálkoztál azon, hogy vannak egyesek velem.
Magyarázat lehet arra, az embernek tulajdonítasz erőt, vagy mittoménmit. Nem is lényeges ez.
Inkább leszögezem, közöttünk nagy, alapvető különbség van. Nem faggatlak, téged sem kívánlak meggyőzni, hitedet sem bírálom (hiába írogattad, tudtommal téged nem neveztelek antikrisztusnak sem, tán csak két embernek írtam ez, esetleg háromnak). Legyen neked a te hited szerint, és ne legyen nekem!
Nem is azért írtam neked, hogy meggyőzzelek, sem azért, hogy minősítgesselek. hanem azért, neked is el kéne ismerned mások hitét, te se győzödj, ne akarj felvilágosítani, mert csak csodálkozni fogsz azok birkaságán, bolondségén, állhatatosságán, akik az én hitem szerinti élő Istennel találkoztak. És el kéne azonj gondolkodnod, ezek az emberek nem dicsőségesek, mert Isten dicsőségét nekik nem adja, inkább afféle bárányok, nem is illik komoly embereknek velük mutatkozni, stb., és mégis, Isten fiainak vallják magukat, csak éppen nem úgy, hogy mindenki az, épen nem. De ezt nem kiváltságként élik, mert ez nem érdemük, nem is dicsőség, inkább üldözés, kivetés, megvetettség és értetlenkedés jár érte nekik.
Ne személyeskedjél velem, Serenic, mert komolyan mondom, kimoderáltatlak!
Alantas gondolkodásra vall, hogy azt véled rólam, én akarnám, hogy minden adatomat ismerjék. Te reklámozod Serenicet, van képed saját nickedről topicot nyitni, de nem tolonganak, hát a hgy körüliekkel próbálsz közösködni, de nekik sem igen kellessz.
Még egy szólásodra nézek magammal kapcsolatban, ha továbbra is a békétlenséget keresed velem, tudd, meg is találtad.
Szerintem te nem Isten Szellemében hiszel, Benne ugyanis bibliai hitű ember nem hisz. Ha a Biblia igaz, te nem vagy igaz, a te hited nem krisztusi. Írtam neked 716-ban, megvárom, mit reagálsz arról, de tudd, rólad el nem ismerem, hogy ugyanabban az Istenben hinnénk.
A nevemet meg akkor írd, ha majd te is bemutatkozol, nem név nélkül, arc és tisztesség nélkül, annak reményében írsz, hogy akármilyen szemétséget követsz el, majd sunyítasz, nicket váltasz, és így bármit megúszol. Ez utóbbi is csak a hitetlenségedet, a te istened kevés erejét mutatja persze.
Ha pedig emlegetsz, és emlegettél, számíthatsz arra, én is emlegetlek, és emlegetlek is.
Ezt most komolyan írom neked, ha megtaposod, azt is komolyan veszem.
Te nem találtad meg Istent, legfeljebb saját szellemedet, esetleg hitető szellemet. Az igaz, az ember szelleme is hatalmas, csak kevéssel kisebbé teremtette az embert Istennél. Sokan jutottak el az ember (saját) szelleméhez, és vélték Istennek.
Serenic!
El kéne fogadnod, Isten nem az ember szelleme, nem ember, tud olyat, amit az ember nem, gondol olyat, amit az ember nem, gondolatai nem az ember gondolatai (ez az ember szellemére is igaz persze, különösen, hogy az ember szelleme Isten szövétneke, istenre hallgat, és nem az ember lelkére).
El kéne fogadnod, hogy Isten egyéniség, az embertől független személy, adhat olyan tudást, kijelentést, melyet az ember soha nem hallott, nem találkozhatott vele, nem is gondolta volna. Ha valaha valódi prófétálással, nyelvekenszólással és annak tolmácsolásával találkoztál volna, legalább értenéd, mit írok.
De ha soha nem találkoztál, csak személytelen köddel, egyéniség nélküli homályos-ködös micsodával, melyet te Istenbnek véltél, te csak ne szóld meg azokat, akik az élő istenre vágynak, Vele akarnak élni, éspedig Apa-fiú viszonyban.
Nem úgy van a valódi hívő Istennel, ahogy a legtöbb ember, hogy típusmegvallásokat tesz, ha soha át nem élted, akkor is tény, én legalábbis (itt többedmagammal) tanúsítom, vannak, akiknek van füle a Szellemre, akik valóban hallják, mint mond a Szellem a gyülekezetnek, akiknek NS-on keresztül is adott valódi kijelentést az Úr.
Nem kéne megszólnod azokat, akiknek van szellemi fülük, nem az ember akaratán múlik ez, nem az ember igyekszik, az embert erre Isten választja, nem az ember választ. Nem is mindenkinek van füle.
Nem kéne megszólnod a választottakat, inkább gondolkodj el, ha te bölcsességet szeretnél, ne reméld Istentől, amíg kételkedsz, amíg nem hiszed, hogy neked is ad szemrehányás nélkül, készségesen, ha hiszel Benne.
De akit te magadban megtalálsz, az nem az az Isten, akiről itt többen beszélünk. Te csak ne szítsd az élő Isten ellen, mert akik hallották Őt, neked semmiképpen nem fognak hinni.
Serenic! Én ezt nem rosszindulatból, nem cikiből írtam! Becsüld meg, kérlek! Márcsak azért is, mert többet neked hosszabb ideig hitbeli dolgokról megintcsak nem írok, hacsak ... ehh, azt nem nézem ki belőled. Hát legalább ezt becsüld meg!
Sokkal rosszabb annál. Egy üres, hit nélküli, így más hitét elképzelni sem tudó szerencsétlen ember rettenetes önvallomása, melynek lényege: Isten nincs, csak ti képzelitek, lássátok be, az ember már csak ilyen. A közösségre, megvallásokra fogná az istenélményt, szellem nincs, így megváltás sem, mese, szubjektum. És közben persze liheg a közösségért, én is vagyok, én is vagyok, társalogjatok velem, társalogjatok velem!
Kezdetben SzZ tanításait nemcsak hogy benyeltem, hanem hintettem is rendesen.
Ugye ismertek olyan párokat, akik fiatalon egymásra találtak, aztán együtt is öregedtek meg?
Szóval volt egy pár, akik egy másik gyülekezetbe jártak és nagyon jóban voltam velük.
Sülve-főve együtt voltak, és a legjobb barátai voltak egymásnak. Egyszer megkérdezték, hogy mi a véleményem arról, hogy ők sülve-főve együtt vannak?
Nekem nem volt saját véleményem, mivel az agyam akkor már át volt mosva. Így SzZ sült hülyeségét hánytam rájuk. Szóval azt mondtam, hogy házasság, vagy jegyesség nélkül ne legyenek együtt sülve-főve.
Attól kezdve már nem láttam őket együtt.
A srác leépült, cigizik, csajozik.
A lány valami Pesti gyülibe jár. Ha néha látom, mindig szomorúan, lehajtott fejjel bandukol.
Egy nagyon jó barátom nősülni készült, és megkérdezte, hogy mi erről a véleményem.
Nyomtam a jól megtanult blablát, igyekeztem a szokásos elhordozhatatlan terheket rájuk rakni.
Nem hallgatott rám, megnősült. Kilenc éve együtt vannak, és már három gyerekük született.
Ma is jóban vagyunk.
Mindig elmondja nekem, hogy mit mondott a Sándor, nehogy lemaradjak valamiről.
Már Virgáékhoz jártam, amikor megtért egy srác, aki elég mélyről jött. A büntetés végrehajtáshoz is volt némi köze, mint alany. Ahogy járt a gyülibe, elég szépen kezdett helyreállni az élete.
Volt egy csaj, aki meg futott utána, mint egy kis pulikutya. Egyszer azt találták ki, hogy ők összeházasodnának.
Akkor még nem voltam szabad az SzZ-féle ökörségektől, úgyhogy azzal akartam „szolgálni” feléjuk.
Azonban egy csendes hang a szívem mélyén azt mondta, hogy nekem semmi dolgom sincs azzal a párocskával.
Így aztán nem szóltam egy szót se.
Összeházasodtak, szeretik egymást, jól vannak.
Néhány példa, arra, hogy jó ha nem ütjük az orrunkat a mások dolgába.
Az a te problémád, hogy azt hiszed, hgoy a hgy vezetői tökéletes emberek és pl. soha nem hazudnak. Az én esetemben spéciel több írásos bizonyíték is van arról, hogy nagyonis hazudtak, legföljebb te nem vagy hajlandó ezt tudomásul venni.
De van itt még jó pár ember, aki szintén bizonyítani tudja, hogy a hgy-ben egyszerre kapott jót és rosszat.
Meg hát ugye a nagy kérdés: te az áldásokat te a hgy-től, vagy Istentől kaptad, és ha pl. számodra NS-ről kiderülne, hogy lopott és hazudott, akkor is hűséges maradnál-e a hgy-hez, vagy inkább az Urat választanád?
Köszönöm, már korábban megtettem.
És megígérem, hogy ebben a topicban utoljára írok.
Van akit közületek személyesen is ismerek.
Elmondom mi a gondom.
Valaki megtér, megismeri az Urat az Ő kegyelmét. (ritkán magától)
Eljár egy közösségbe.
Tiszteletet veszi körül.
Elfogadja és kéri a másik imáját, böjtjét.
Éveken keresztül, elfogadja az ajándékokat.
Éveken át sok százezer baráti köszöntést és áldáskívánást kap.
Elfogadja a gyógyulást, szabadulást.
Van akinek egzisztenciát biztosít.
.......................................................stb.
Elmegy valaki egy másik közösségbe, nem kapott eleget, többet szeretne, megértem.
De ami a fórumon zajlik időnként, ezeknek a szájából az megtagadja az áldást, megtagadja a közösségét, ajándákokat, gyógyulást, szabadulást, magát az Istent.
Ez se gond, ha otthon teszi, családi körben, méltósággal.
Én már semmin se csodálkozom, közel három év után. Ő egyébként gyakori típus. Egyszerűen csak még nem nőtt föl a topikzáshoz, túl felületes. Reméljük felnő ehhez. (nem mintha magas szintű ténykedés lenne)
Nem erre az egy beírásodra gondoltam, hanem az egész itteni tevékenységedre.
Vannak chat robotok mesterséges inteligenciával, amik körülbelül ugyanennyit tennének hozzá mint Te.
Olvasgasd a fórumot visszamenőleg egy két hónapig. Nézegesd a hozzászólásokat,
hogy egy kis alapvető fogalmad is legyen, hogy ki kicsoda és mi a véleménye.
Nem kell minden kipattant mondatodat,leírni.
De nem tanárbácsi vagyok, hogy kioktassalak, csak jótanács.
Látod elterito is csodálkozik rajtad.
Hogyne! Amíg rosszindulatot érzékelünk, addig nem kapsz választ! Kérdéseid ugyanis nem érdeklődést sugallnak, hanem olyan kikérdezgetést, amit a farizeusok csináltak Jézussal, hogy valamiben megfoghassák. Persze ettől még válaszolni lehet, csak minek.
