Gondolom, majd úgyis fogod érezni, hogy mikor kezdesz felpörögni, és akkor ráértek elkezdeni hangulatstabilizálót. Bár annak kell kb. 10 nap, mire kialakul a hatása, de bizonyára nem fogjátok megvárni, amíg már a hipomán fázison is túljutsz :)
Örülök, hogy mostanra már jobban lettél az emelt adagú sertalintól. Nekem tavalyelőtt az első pár nap után abba kellett hagynom a szedését, mert sem enni, sem aludni nem tudtam. Rosszabbul éreztem magam tőle, mint a legrosszabb depressziómban. És tényleg nagyon jó tudni, hogy Neked bevált, és nagyon bízom abban, hogy többé már nem jön vissza az a mély depressziód.
Egyelőre nincs hangulatstabilizáló,volt szó róla orvosnál korábban,de még nem kell,úgy ítéli meg most,kérdeztem. Nem bánom,mert eléggé problémás még azt is pontosan jól beállítani,meg plusz terhelés a májnak is.Amúgy az érdekes,hogy a legutóbbi szertralin emelés is (100>150)több hét után(k.b. 3 hét) érezhető pozitívan. Első 2 hétben kissé nyomott voltam,most érzem,hogy stabil,jó a közérzetem,nem az h egyszer ilyen,egyszer olyan.
Annak örülök, hogy eléggé jól vagy, bár a 150 mg sertralin elég tisztességes adag. Az orvosod nem mondta, hogy esetleg hangulatstabilizátorral lehetne kicsit rásegíteni? Az arra is jó, ha valaki volt már mániás, akkor azt megelőzze, és arra is, hogy kevesebb kelljen az antidepresszánsból, mert a kettő együtt (antidepresszáns + hangulatstabilizátor) szokott emelni a hangulaton. Bár, az is igaz, hogy a hangulatstabilizátor sem igazán nyerő alkohollal együtt.
Szerintem ne zavarjon az, hogy életed végéig kell szedned a gyógyszert. Ha valaki cukorbeteg vagy magas vérnyomásos betegségben szenved, az se igazán hagyhatja el a gyógyszereit. Legalábbis jobb, ha saját érdekében nem teszi :)
Eléggé jól vagyok köszi,most 4 hete emelték fel 150mg-ra a szertralint,már stabil.
Viszont nem szabad kihagynom,mert 2 nap alatt kezdődik a tünetképzés,meg pl. szombat esti sörözésem(...) is igen kontrás,mert a szedett gyógyszer gyorsabban ürül az alkohol hatására,gondolom a fokozott májműködés miatt,így olyankor összekavar rendesen vasárnapra,főleg hogy aznap nem veszem be.
Az kicsit frusztráló hogy élethosszig szedni kell,de ha ez van mit csináljak.
Köszönöm kérdésed, változó a hangulatom. De mit várjon az ember egy szorongós mániás-depresszióstól? :)
Igen, próbálom fellebbenteni a ködöt az emberek jó részének elméjéről, de sok esetben Don Quijote-nek érzem magam :) Úgy látom, a pszichiátriával (és a pszichológiával) kapcsolatban még a "sötét középkor"-ban élünk. A pszichiátriai betegségekről úgy vélik, hogy akarattal befolyásolni lehet, azt hiszik, hogy azért van Neked olyanod, mert a múltadban valami nagy trauma ért, és különben is, mit nyavalyogsz... :)
Mostanában ritkán olvasom a pánikos topicot. Te hogyan vagy? Gyógyszereiddel most minden rendben?
Nagyon jól tetted, hogy ide is írtál, és hogy betetted ennek a cikknek linkjét. Valóban nagyon tanulságos és valóban nagyon jó volna több ilyen jellegű cikk is magyarul. Köszönet érte!
Sziasztok,a pánikos topicba szoktam írni,de ezt mindenképpen ide teszem,mert érdemes.
Találtam egy tökéletes cikket a depresszió leírására,kevés ilyet olvasni,ami ennyire pontosan,autentikusan leírja,mi is ez,a komment szekció is érdekes. Kár hogy angol,mert ez magyarul is kötelező darab lenne,főleg azoknak,akik"ne szeggyé gyógyszert,méreg" szinten vannak,vagy csak szimplán kívülállók,szerencséjükre.
Nem tudom, azért ez nagyon le van sarkítva. Piacgazdaságban, nem engedhető meg a gyenge láncszem, mert akkor bukik az egész. Talán, állami vállalatokra, állami intézményrendszerben, közigazgatásban van iylenre precedens. Egy üzleti vállalkozás nem tudj a kitermelni a lógos munkabérét is, ergo önmagát lövi tökön az a tulaj, aki az ilyet megtartja.
A lógós sajna pont azért maradhat hosszú távon egy munkahelyen, mert valakinek a valakije. Érinthetetlen. Ha szólni mersz, egyszer csak azt veszed észre, hogy valamilyen mondvacsinált ürüggyel téged vesznek elő, esetleg ki is rúgnak.
Pl. arra gondoltam, tegyük fel, ott van a lógós (bár nálunk általában azok a depressziósok, akik helyette dolgoznak), és tegyük fel, az orrára koppintanak... már senki nem szereti, mindenki baszogatja, a legjobb lenne, ha elmenne onnan a csipába. És akkor egy belső, bölcsebb énrész azt mondhatja, "figyelj, ezt nagyon elbasztad, de én ezzel együtt is szeretlek, együtt ki fogunk mászni ebből". Mert meglehet, hogy senkire nem számíthat ezen a belső hangon kívül.
Szerintem a szeretet két fajtájáról beszélünk, az egyik feltétlen, a másik teljesítményhez kötött. Mindkettőre szükség van hosszú távon. Nem lehet mindig másokon csüggeszkedni elismerésért...
Köszönöm, hogy írtál a freemail-es címemre. Csak most láttam meg, mert nem szoktam naponta belépni. Fogok válaszolni arra is, és arra is, amit ide írtál.
A macskázás tényleg sokat segíthet. Állítólag a vérnyomást is csökkenti a macskák simogatása, mert nyugtató hatású. A szorongós-depressziós fiam is nagyon szerette a macskáját, mert lenyugodott tőle.
A bura.hu-t tényleg nagyon ajánlom Neked, mert ott olyanokkal beszélgethetnél, akik egyértelműen hasonló helyzetben vannak, mint Te. Ez az index erre nem igazán alkalmas.
10 évvel ezelőtt én is sokat jártam a Búrára, és jó volt sorstársakkal és szakemberrel beszélgetni. Ott mindenki megértő, senki nem értetlenkedik semmilyen pszichiátriai problémával kapcsolatban sem.
Én mikor a depresszióm kijött megerősödött akkor lettem ilyen ölelgetős/szeretet hiányos. Túlságosan tudom ragaszkodni egy lányhoz, ezen már sokat sikerült változtatni az évek alatt. De minden személyiség más, lehet valaki el van egyedül de én nekem ez nem megy. 1-2 évet én is el vagyok egyedül az öt évet hogy szeretnék barátnőt nem a legjobb. Igen van Szexuális hiány is, kissé hiperaktív vagyok ilyen téren XD ezért se volna hátrány egy lány az életemben.
Rendben köszönöm a linket is válaszokat! Majd megnézzem és lehet nyomok egy regisztrációt, hátha tud valaki pár tanácsot. Úgy olvastam még egyszer a depresszió lehet egy részt azért is mert az érzéseket nem élem meg, és minden elfolytok. Még a sírást is visszatartom. Arra gondoltam valahogy ideje volna azt a zsákot amit cipelek apránként ki gyomlálni, az esti depresszión/magány érzésén sokat segít mióta a macska bent van. Májusba született kicsi kora óta nevelem, sokat javít a kedvemen. Ha negatív gondolat rám tör általában rám tör macskázok kicsit és segíti kicsit kitisztulni a fejem.
Van egy olyan internetes oldal, hogy bura.hu. Ott több magadhoz hasonlóval beszélgethetsz, és senki nem fog beszólni semmilyen formában sem, mert azonnal kitiltják. Ott szakemberhez is fordulhatsz, és azoktól is kérdezhetsz.
Itt vannak a fórumtémák. Talán találsz olyat, ami érdekel.
Én a munkahelyen belüli szociális kapcsolatokra gondoltam. Nem arra gondoltam, hogy a munkavégzés minősége miatti baszogatást elemezzük. Rengeteg barátság (szerelem?), vagy gyűlolet szövődik ott.
Ha mondjuk 9 órában dolgozol, a munkatársaiddal több időt töltesz, mint a családoddal, ezért nagyon fontos, milyen is a kapcsolat, és mivel velük töltöd a legtöbb időt, így jó mérőfoknak számít.
A véleményük leszarás lényegében nem változtat az egyes kollégák emberi minőségén, mert az ugye adott és ki is fejezik.
"és aki nem dolgozik,"
Pont ilyen ls hasonló dolgok, amik miatt nem szeretik az adott embert. Tehát van bibi, valszeg többen nem szeretik a lógóst. Legyen akkor ő a depis, mert nem szeretik. Pont azt mondom, hogy hiába kompenzál önszeretettel, az objektív valóság ettől még nem változik.
"A külső személy szeretetének az elnyerése már teljesítmény. Odáig valahogy el kell jutni."
Pont erre akartam utalni. Ehhez viszont az önszeretet nem befolyásoló tényező. Azt a magatartásformádat kell megváltoztatnod, ami miatt nincs kívülállói szeretet, ha ezt megtetted és érzékeled a pozitív változást,
Bár ez a külső személy megnyerése ez egy vakfolt nálam. Nem éreztem azt soha, mint Károlyssj, hogy bárcsak lenne párkapcsolatom, mert az mindent megoldana. Nem is vagyok rá alkalmas. Önző vagyok, unalmas, és nem fogok senkinek karácsonyfaként díszleni, akkor már jó szívvel elirányítgatom a legközelebbi kedves karácsonyfához, akivel kölcsönösen szerethetik egymást, ezzel végre leszállva rólam, külön megemlítve az idegeimet.
Az önmagadnak hiányzás az önmagadhoz való visszatérés. Én mindig kudarcba fulladtam, amikor kizárólag a családom miatt akartam életben maradni. Ez kvázi egy önsanyargatás, saját magad érzelmi zsarolása, a "jaj, csak a mi kedvünkért" siránkozó hang, aztán az életben nem válsz le a családodról rendesen. Ha meg már az általad alapított, azt garantáltan megmérgezi, csak csak miattuk, ha csak másokért volt az egész.
Egyfajta függetlenségre gondolok, ezen kívül a helyzettel és a személyiséggel való kibékülésre. Elfogadni azt, aki vagyok.
A munkahely szerintem nem kedvelés dolga. Végezni kell rendesen a munkát, segíteni egymást, és aki nem dolgozik, az felőlem lehet bármilyen kedvelhető munkaidőn kívül, MEGVETEM. És leszarom, hogy ő ezért utál vagy sem. Esetleg képmutatóan prédikál mások elfogadásáról, miközben sunyi módon áskálódik. Kb. ennyi a tapasztalatom a munka világából. Olyat, hogy sokan utáltak volna, nem tapasztaltam. Távolságtartást igen, de az csak annyi, se nem utálat, se nem rajongó szeretet (azt amúgy sem bírnám).
Teljesítményt nem lehet anélkül elérni, hogy ne bíznál magadban, és ahhoz, hogy bízzál, szükséged van szeretetre. A külső személy szeretetének az elnyerése már teljesítmény. Odáig valahogy el kell jutni.
Amikor már nagyon az őrület-öngyilkosság szélén éreztem magam, akkor keresni kezdtem különféle lehetőségeket, önsegítő könyveket, vagy ilyen helyeket, mint a sote, területileg illetékes ideggondozóba is el lehet menni, csak valami történjen, ami más. Aki fuldokol, az bármiben meg tud kapaszkodni, de ha megpróbálja, az is több a semminél.
Teljesen mindegy, kinek hiányzol vagy kinek nem. Önmagadnak hiányozzál, add meg önmagadnak azt a szeretetet, amit mástól nem kapsz meg. Van egy csomó belső gyermekes könyv például.
Én azért szerettem a SOTE pszichoterápiás osztályt, mert tiszteletben tartották, hogy nem akarok gyógyszert szedni. Többször megkérdezték ugyan, de én nemet mondtam. :)
Miért foglalkozol olyan unatkozó szerencsétlennel, akinek nincs jobb dolga, mint az, hogy még jobban belerúgjon egy depressziósba vagy szorongósba? Miért méltatod válaszra egyáltalán?
