Ahá... Szóval egy crossover "időtöltés"..... Hááát, ha a filmet láttam volna először, biztosan nem mentem volna el erre.... Hogy annak az izének mi köze lenne ehhez a micsodához, nem tudom...
Amúgy csodálkozom, mert éppen azt szoktam tapasztalni a MÜPA-ban, hogy ott minden zene jól hangzik és jól van beállítva - ellentétben sok más hely, sok más koncertjével, mert ott aztán volt rá alkalom, hogy tényleg ki kellett menekülni....
1924-ben született, jazz és sláger zongorista, zeneszerző lévén valószínűleg ő irta ezt a számot, 30 éves korában. Életrajza kiemeli a "Mäcki-Boogie" c. világsikerű számát. (Már megint egy másképpen irt cím.)
Köszönöm a linket, ezt a lemezt ismertem, valóban német felvétel 2008-ból.
Annak örültem, hogy egy kis részét sikerült onnan letölteni és meghallgatni.
Borzalmas volt az eredetihez viszonyítva, viszont a dallam ugyanaz amit kerestem, tehát tényleg létezett ilyen, nem csak én képzelődtem.
Nem tudom, hogy az eredeti szám amerikai, angol, vagy más volt e, de 1954-ben egy szájharmónika csapat adta elő vokál nélkül. Világszerte nagyon népszerű volt, például Kölnben a KKG Fidele Zunftbrüder táncegyüttes a "Mecki Boogie"-ról nevezte el az 1954–1955-ös évadját. Érdekes, hogy a szám címei is különböznek egy kicsit.
Őszintén irigyellek. Elég sok boogie woogie számot játszottak a VOA-n, az egyik kedvenc számom, magyar kiejtés szerint a: Meki Bugi volt. Azóta is keresem, de nem találtam még meg sehol. Még magyar szöveggel is énekeltük, valahogy így: Tengerész volt Meki, a hajóján vígan élt...
Nemrég volt egy sikerélményem is, az alábbi szám előadóit már 10-15 év óta kerestem, de hiába.Egy Tahiti sráctól kaptam a számot kazettán, csak annyit mondott róla, hogy egy Belga jazz énekesnő énekli. Milliószor meghallgattam, annyira tetszett, különleges. Pár hete végre megtaláltam, megosztom Veletek:
Kösz hogy feltetted ezt az emléket, amelyben még a fiatal Willis szerepel. Én is VOA függő voltam, nagy élmény volt a Debreceni Jazznapokon személyesen megismerkedni Vele. Dedikált számomra egy lemezt, amelynek boritóján a varsói jazzjamboree díszvendégeként van lefényképezeve, nagy lengyel muzsikusokkal. Magamban már rég szentté avattam Őt.
Fantasztikus volt, még szörnyűbb, hogy elment,... és így. Pedig elékpesztő miket játszott és látszólag tele életkedvvel, erővel. Aki teheti nézze emg (sajnos elejéről lemaradtam, de gondolom lesz rá alkalom)
Ez egy L-alakú földszintes ház volt Erzsébeten, a lakások egymás mellett voltak. Az én kéróm a legutolsó volt az udvar végében. Szal nem volt annyira durva mint Nálatok...:))
Khm. mi egy csendes zuglói mellékutcában, egy kétlakásos társasházban lakunk.
A felettünk lakó neje klarinéton játszott, nagyritkán otthon gyakrolgatott. Jaj...
Aztán a fia kezdett nyekeregni a hegedűn, a szó szoros értelmében. Ez még inkább jaj!!!!
Majd a lányuk kezdett dobolni, ezúttal alattunk, az alagsorban.... Noha különösen csípem, ha gy csaj éppen dobol, és bármennyire is toleráltam ebbéli szándékát, életünk legszörnyűbb órái voltak ezek az otthoni, lakásban történő "zenélgetések"........
Hasonlóképpen melegedtünk bele mi fiatalok is, kis kéromban a reggelig tartó jam-sessionok alatt, amíg a házmester, vagy a szomszédok ránk nem törték az ajtót. De szép is volt, de rég is volt, 1964-et írtunk akkor... Mind a 3 Aubry clipp kitűnő.
És akkor - ha már szóba került Philippe Genty is - egy szösszenet kettejüktől és hogy mivel is "foglalkozik" Genty, sokszor Aubry zenéjére:
És ha már a "gyökerekről" beszéltünk, ime az a balett Carolyn Carlsson koreografálásaval, amit azóta is havonta megnézek, mert annyira szenzációs, mind a zene, mind a tánc, mind a szinpadkép.......
És hogy miről is beszélünk. ÉS hogy miért merészelem egy jazz topicon emlegetni Aubr nevét (miközbena legkedvesebb tanitványod is egyértelműen egyből rácuppant:
Nagyon nagy és kivételes zseninek kéne lennie, hogy ez a valóban nagyon jellegzetes Aubry stílus így "megismétlődjön", önmagától...
Az azonban könnyen lehet, hogy ő is csak hallotta valahol háttérből a muzsikát, de név nélkül és gőze sem volt, hogy éppen Aubry zenéje maradt meg így benne...
Én pl. egy fantasztikus balett film zenéjéne szerzőjeként botlottam teljesen véletlenül Aubry-ba, azóta imádjuk és gyűjtjük a muzsikáját...
Aztán pár hete láttunk a MEZZO-n egy nagyon érdekes "mozgásművészeti" filmet a szintén fancia Philippe Genty társulatáról. Ez sem nem balett, sem nem kortárs tánc és nem bábozás, hanem mindennek a bámulatosan ötletes, szines keveréke...
Az első Genty darabokhoz, amiket korábban a Youtube-n összekapartam, többek Aubry csinálta a jellegzetes zenét.
Ennek a mostani előadásnak - ami pár hete járt Prágában, és ha előbb megtudtam volna, bizisten elvonatoztam volna oda miattuk... - zenéje egy az egyben "aubry-s" volt és a végén kiderült, hogy egy tök más fickó csinálta...
Ergó: nem is olyan nehéz ezt az első hallásra eléggé primitivnek tűnő, semmiképpen sem klasszikus jazz-nek tekinthető zenét másnak is megcsinálni, bár sanda gyanúm szerint itt is valami akár valamiféle "mester és tanitványa" jelenség állhat a háttérben, á la a sokszáz alsósszoknyás esetében...::)
A Truffaz akkor volt igazán jó és kellemes, amikor még a Fonóban játszottak, szinte noname bandaként, talán 2 ezer Ft-os jegy mellett...
Akkor még szinte üditően új hang volt, bár a nejem kábé a 3. szám után kirohant a teremből a félig beszivott arab reppelő miatt, az neki már sok volt... Az abból az időkből való CD-je ma is benn vann az iPod-ban és bele-bele hallgatok. A későbbi lemezei viszont mintha egyrészt unalmasan ismétlődőek és elkommercializálódottak lennének...
Szóval én biztosan nem habosodom rá, inkább megyek ugyanoda, szombat este jóféle magyar népi muzsikát hallgatni a Napra együttes és Both Miki tolmácsolásában....
