Keresem Hamvas Bélától A babérligetkönyv-Hexakümion, a Szarepta és az Arkhai könyveket. Ha valakinek van jó állapotban lévő eladó példánya a felsoroltak közül, kérem jelezzen!
Erről ennyit... meg egy szomorú kiflit: :(Hamvas azért lehet a szerbeké is, a németeké is, az egész világé akár, mert igazi nevén csak Isten szólíthatja, igazi nevét szerinte is csak Isten tudja, a földi származásáról maga is azt mondja, hogy német és szláv... (ld. Naplói)
"Azért annyi irat fennmaradt, hogy figyelmeztessen: a magyar közéletben a Sólyom László név már ismert – mint a Bajcsy-Zsilinszky Endre által vezetett Nemzeti Felkelés Felszabadítási Bizottsága katonai szárnyának egyik vezetője -, a negyvenes évek elejétől foglalt, s senkinek nincs joga ezzel a névvel élni és a köz elé lépni. A teljesség igénye nélkül sorolhatjuk, Görgeit, az írót, aki a tábornök ős, Artúr helyett a Gábor nevet választotta, Hegedűs D. Géza is odabiggyesztette a nevéhez a „D” betűt, de hogy az eszmetársak se maradjanak ki, Hegedűs András is Hegedűs B. Andrássá lett. S akkor egy alkotmánybíróság vezetője ne ismerné a törvény passzusát? "
Latinul? A vigyorgó kiflik korában. Sohasem gondoltam volna, hogy a kommunista rendszer gaztettei ennyire-ennyire. Egyre több embertől hallom, hogy minek ezzel már foglalkozni? Az október 6-ról jut eszembe; az egyik szegedi áldozatot éppen aznap akasztatták föl itt. A helyi múzeumban meg kiállítás van itt a dicsőséges francia hadsereg 1918-20-as szegedi kultúrmissziójáról. Ki vannak téve verseskötetek - mert hát leginkább azt olvastak -. A Tisza bal partján szerbek, emitt meg négerek. No, dehát éppen Hamvas írja, hogy most aztán mindent lehet, minél inkább nagyobb a gaztett, annál inkább.
Ez legalább magyarul (latinul) van. Az a nyelv, amin a köztársaság alkotmánya íródott, az még a pesti köznyelv (amely Fülep szerint nem is német, inkább "a jiddisnek valamely dialektusa") számára is zagyvalék...
"Azt is elrendeltük, hogy ha mi vagy a mi utódaink közül valaki valamely idõben ezen rendelkezéseink ellen akarna cselekedni, ennek az oklevélnek erejénél fogva mind a püspöknek, mind a többi jobbágyoknak és az országunk nemeseinek, együttesen és külön-külön, a jelenben és a jövõben mindörökké szabadságukban álljon, hogy a hûtlenség minden vétke nélkül nekünk és a mi utódainknak ellenállhassanak és ellentmondhassanak. "
"A centralizálódás kényelmetlen és nehéz. Mindenki fél tőle." Ha azt kérdezem meg, ez a történeti egység, hogy ország, hány évig volt meg Alkotmánybíróság nélkül, ijesztő mennyiségű évszázad kerekedik belőle. nem tudom, hogyan lehetett kibírni egyáltalán. És ég több, ha uniós okostojások nélkül...
„Az extraverzió a korrupciónak egészen más következménye. Amire vonatkozik a látás iránya, nem pedig a látás természete. Befelé nem lehet szétszóródni, mert az álmodozásnak, ami a befelé való szétszórtságnak megfelelne, nincs szubsztanciavesztesége. Szétszóródás csak kifelé van, sajátságos kétségbeesés (desperát kapkodás), ami mintha csak azért lenne, hogy ne kelljen egy helyen megállni. Következménye a felhígulás és az elszegényedés. Minden [kábaságom] abban van, hogy mennyire tudom magam eltékozolni jelenségeknek és tárgyaknak, eszméknek és érzelmeknek, eseményeknek és személyeknek. Egy pillanatra sem megállni. Úgy élek, mint aki a gyorsvonatból kinéz, és az ablakot nem tudja otthagyni. Szétszóródás csak egy van: a semmibe. Ezért szétszóródni annyi, mint nihilizmus. Amit szétszórtam, sohasem tér vissza többé. Amit eltékozoltam, azt feladtam. Magammal együtt, ami vele veszett. Egyre üresebb leszek, egyre súlytalanabb és felületesebb és lényegtelenebb. Ha e szétszórtságnak valami koncentráció, főképpen munka, útjába áll, az ember alig viseli el, az összpontosítást csak görcsnek tudja felfogni, és alig várja, hogy feloldódjék – és szórakozzék. A szórakozás szétszóródás a szenvedélyes gyönyör szintjén. Ez a legtöbb. Elveszni a látványosságban, a zsivajban, a forgatagban. A centralizálódás kényelmetlen és nehéz. Mindenki fél tőle. A szétszóródás, az expanzió a reneszánsszal indult meg, amikor a koncentráció meglazult. Úgy hívják, hogy a fölfedezések kora. (A szétszóródás ellensúlyát, az összpontosítást egyre jobban fölemészti.) Az egész föld megnyílik – korlátlan lehetőség a szétszóródásra: új népek, földek, tájak, emberek, szokások, ruhák. A szétszórtság következménye, hogy az egységek egyre kisebbek lettek. E csökkenő egységek társadalmi formája a demokrácia. A gondolkozásban az individualizmus. Az élet nemzedékről nemzedékre amilyen ijesztően tágul kifelé, olyan ijesztően zsugorodik össze befelé.” […] (Naplók, II. k. )
Az írott művek körszakának hozzávetőlegesen háromezer évét megelőzi a szájhagyomány bizonytalan előidőkbe nyúló korszaka. A hagyomány leírása általában nem folyt le simán. A szellemi kaszt, amely a hagyományt fenntartotta és továbbadta, az írott szöveget az élő nyelv leszűkítésének fogta fel. Tudomásunk van arról, hogy Kínában a szellemi kaszt az írás bevezetése ellen forradalmi tiltakozást fejtett ki. A keltáknál a szellemi kaszt a hagyomány leírását életvesztés terhe alatt megtiltotta, és a hagyományból írásbeli emlék nem is maradt. Egyiptomban a szellemi kaszt az írásjelek hieratikus értelmezésébe rejtette azt, amit a legjobban védett, és amikor e hieratikus jeleket nem értették többé, csupán a jel alacsonyabb jelentése maradt meg, , a magasabb elveszett. A hagyomány leírása és a brahman kaszt felbomlása [egy folyamat]. Az [írásbeliségben megjelenik a] ksatrija jelentősége – ő már tevékenyen részt vett. Vonat, 1955. III. 1. „
Köszi, most azért egy kissé megvilágosodtam:) 'Senkit nem lehet megvilágosítani, aki hibáit tiszteli.' Ha nem is tiszteltem, de úgy gondoltam együtt kell élni a legtöbbjével, mint karmikus 'büntetéssel'... Most azután nem is tudom mit kezdjek velük... hajjjjaajj! Üdv Örv'
„A vallás nem az igazat és a valódit keresi, hanem a védelmet az erőtlenségre. Nincs vallástalan ember, mert védelemre mindenkinek szüksége van. de az ember meg akarja ismerni Istent, és ott keresi, ahol a legközelebb van önmaga valódiságához. >>Minden tanítás között a legfőbb, hogy az ember ismerje meg önmagát. Mert ha valaki önmagát megismeri, abból meg kell ismernie Istent.<< (Alexandriai Kelemen) >>Aki ismeri az Urat, az ismeri önmagát<< (al-Halládzs). Ezért ha erőtlen vagyok is és magamban nem tudok megállni, keresem azt, ahol a legtöbb vagyok. A vallás nem keres, hanem megnyugszik a fensőbb hatalom árnyékában, és elrejtőzik Istenben. A rejtőzés annyit jelent, mint elrejtőzni önmagam és a valóság elől, védelmet keresni és elbújni.
Senkit nem lehet megvilágosítani, aki hibáit tiszteli. [1960?]”
