Lehet filozófiailag érvelni amellett, hogy ha már létezik egyáltalán akármi, akkor nincs okunk feltételezni egy korlátozó tényezőt, ami leszűkítené a ténylegesen létező dolgok körét. De akár sejthető, akár nem, elképzelni mindenképpen lehet egy olyan multiverzumot, amiben összességében véve minden megvalósul, ami elméletileg egyáltalán megvalósulhat.
Egy másik gondolatkísérlet: Ez egy találós kérdés. Egy feladvány.
Képzeld el, hogy feldobod a kvantum-pénzérmét a kaszinóban, mire varázslatosan megháromszorozódik a kaszinó, veled együtt. A három közül kettőben fej lesz az eredmény, egyben pedig írás. Előtte pedig fogadhatsz az eredményre, és megalkudhatsz a kaszinóval, hogy hányszorosan kapod vissza a pénzt, ha nyersz.
Szeretnél elég pénz összenyerni, hogy vehessél tízórait a kaszinó büféjében. Ennek megfelelően alakítod ki a stratégiádat, mindig csak olyan nyereményekért játszani, hogy megérje.
Számít az az információ, hogy az érme feldobásakor a kaszinó nem megkettőződik, hanem megháromszorozódik, és két esetben lesz fej az eredmény?
Amikor a valószínűségekkel számolsz, akkor ezt beleszámítod a kalkulációba? Vagy pedig nem számít, téged csak egy jövő érint, ahol vagy fej lesz az eredmény, vagy írás, 50-50?
"minden univerzumban egyedisége szerint zajlanak a dolgok"
Erre kérdez rá a topiknyitó utolsó mondata.
Lehet definiálni egy valóságot a maga "egyedisége" szerint? Ha minden jövő valóságos, akkor melyik jövő a mi jövőnk? És nem csak a jövő irányában sokféle egy ilyen multiverzum. Hanem a múlt irányában is. Sok különböző múlt vezethet lényegében ekvivalens jelenekhez.
Még a valódi tudomány is csak alig tud valamit, még tízezer évig folytatni kell az információk gyűjtését, aztán majd el lehet gondolkodni filozófiai magyarázatokon, de az is csak komolytalan játszadozás lesz még csak, akkor is...."
A következő 10 évet sem biztos, hogy túléljük, de ha igen, akkor lehet rajta meditálni, hogy mi fog történni, amíg megint létre nem hozunk valami baromságot, ami felzabálja a világot körülöttünk...
Már van annyi adatunk, hogy tudhatnánk előre gondolkodni...
Csak ugye a pénz és a hatalom minden másnál fontosabb, így ha valakinek nem éri meg, hogy ebben az életében veszítsen több milliárd dollárt csak azért, hogy a jövő nemzedéknek legyen bolygója, akkor bezony mindenkinek szívás van...neki is, de nem érdekli...
Még öt percig akar pancsikázni a yakuziban, meg szürcsölni a nemtommit mellé...
Az emberek nem hiszik el csak úgy, hogy az utolsó élőig képes a bolygó lepusztulni, egyfolytában vizslatják a Mars-járó robotot is, hogy biztos van élet ott is, csak lehazudják a szemét tudósok...
"Vagyis hogy a foton kvázi egyibőn egyszerre két helyen van jelen, illetve halad át."
abban megegyezhetünk, hogy a foton fénykvantum, vagyis az elektromágneses sugárzás pillanatnyi csomagja, tehát mint hullámcsomag, amely a csomag elnevezésből következtethetően nem egyetlen darab hullám, mehet egyszerre 2 helyen is? majd ebből a kétrésen áthaladt és interferálódott több elektromos hullámból egyetlen hullámrészecske marad becsapódni, mert a többi elvész az interferenciában? :O
A poén az, hogy mára az elméleti fizika egy része már valójában filozófia, ha a tudomány definícióját nézzük, mert ezek az elmélkedések (holografikus univerzum, multiverzumok stb.) nem felelnek meg azoknak a feltételeknek, amelyeket a tudományos kutatással szemben támasztanak. Megismételhető megfigyelés, kísérlet, modellalkotás, újabb megfigyeléssel, kísérlettel igazolás, vagy cáfolat, új modellek stb.
Ezek a kérdések (mi volt az ősrobbanás előtt, mi van a megfigyelhető univerzumon kívül), bár az elméleti fizikusok foglalkoznak vele, szigorúan véve nem a tudomány, hanem a filozófia területe.
A különbség a szokásos szófosó filozófiai bölcselkedéshez képest annyi, hogy itt eszközként használják a matematikát, ami egy érdekes besorolhatatlan terület, tudományág, vagy a fene tudja, micsoda. Az sem eldöntött kérdés, a matematika a világ objektív leírásának a legjobb eszköze, vagy valami teljesen antropomorf gondolkodás jelenik meg abban is.
Ez meg már tudományfilozófiai kérdés, de sehol sincs egy biztos, szilárd alap, amiről neki lehetne menni ezeknek a kérdéseknek, maradnak a körhivatkozások, a körbe-körbe járás, a meddő bölcselkedések.
Ha nincs abszolút, akkor csak egymáshoz tudjuk mérni, viszonyítani a dolgokat, és az a "tudás" csak lebeg a semmiben.
A filozófia az, ami összehozza a különböző tudományágakat, keresi az értelmet és a kapcsolatot a tudományos felfedezések között, távolabbról, nagyobb perspektívából tekintve rájuk az egyes ágak korlátaitól mentesen.
Még a valódi tudomány is csak alig tud valamit, még tízezer évig folytatni kell az információk gyűjtését, aztán majd el lehet gondolkodni filozófiai magyarázatokon, de az is csak komolytalan játszadozás lesz még csak, akkor is.
"...Lehet filozófiailag érvelni amellett, hogy ha már létezik egyáltalán akármi, akkor nincs okunk feltételezni egy korlátozó tényezőt, ami leszűkítené a ténylegesen létező dolgok körét. De akár sejthető, akár nem, elképzelni mindenképpen lehet egy olyan multiverzumot, amiben összességében véve minden megvalósul, ami elméletileg egyáltalán megvalósulhat...."
Ha egyből létrejönne ami tökéletes, akkor valóban nem lennének korlátozó tényezők. De láthatóan vannak.
"Lehet filozófiailag érvelni amellett, hogy ha már létezik egyáltalán akármi, akkor nincs okunk feltételezni egy korlátozó tényezőt, ami leszűkítené a ténylegesen létező dolgok körét."
A létezés maga is korlátozás szülötte. Eleve egy "leszűkítés" következménye.
Egy "választás" a nemlétezés és a létezés között.
A másik kitétel, hogy létezőn valójában több létezőt értünk, mert ezek eltérő tulajdonságokat testesítenek meg.
A tulajdonságok pedig nem mások, mint behatároltságok.
Egy tulajdonság nélküli, korlátlan magában valót nem lehet létezőnek sem tekinteni.
Ha nincsen önálló tulajdonsága, tehát korlátozottsága, minőség nélküli lenne, ezért képtelen volna létezni, mert meghatározhatatlan.
Következés képpen a létező dolgok köre mindig behatárolt!
A kvantummechanikai hullámfüggvény (a tartózkodási valószínűség sűrűség függvénye), mivel a megfigyelés aktusa mindig egy fizikai behatás, annak hatására konkrét értéket vesz fel.
De állítólag ez nem csak a tartózkodási hellyel van így, hanem a részecske bizonyos tulajdonságaival, vizikai állapotával is... Einstein kísérteties távolhatása egy példa erre.
De itt nyilván nem a megfigyelő tudaának a szellemi ereje befolyásolja az univerzum (vagy éppen multiverzum) történéseit, hanem az, hogy a megfigyelés maga is mindig egy aktív fizikai beavatkozás.
Talán nem is az legfontosabb következtetése a két rés kísérletnek, hogy a foton egyszerre két helyen van, mert erre azt mondják, hogy hol hullámként, hol pedig részecskeként is viselkedhet, hanem az, hogy a megfigyelőtől függ, hogy hogyan viselkedik.
Ha megfigyelik (érzékelőkkel a folyamat közben), akkor úgy viselkedik, ahogyan elvárnák tőle. Ha pedig csak a végeredményt nézik, akkor máshogyan.
Más szóval a megfigyelő elvárásai szerint viselkedik.
Pont úgy, mint ahogyan egyesek állítják, hogy a tudatunk, az elvárásaink (ami leginkább tudatalatti) alakítják a valóságot.
