Az ön által letölteni kívánt tartalom olyan elemeket tartalmaz, amelyek Mttv.
által rögzített besorolás szerinti V. vagy VI. kategóriába tartoznak, és a
kiskorúakra káros hatással lehetnek. Ha szeretné, hogy az ilyen tartalmakhoz
kiskorú ne férhessen hozzá, használjon
szűrőprogramot!
Tudom nagyon sok nő van aki nem szereti a szexet és talán a nők többsége ilyen. Jó lenne ha erről lenne egy fórum és férfitársak is írnának. Gondolok itt olyan hölgyekre is akik pl. a párjukkal nem szeretnek szexelni). Talán fény derül az okokra.
Egyszer próbálkozott ezzel nálam egy nő. Félévig volt az etetés, állandó szex, napi kettő, rendszeres orál, kézmimunka, aztán egy hónap alatt lecsökkentette heti kettőre, majd heti egyre. 1 év után elkezdett vele zsarolni. Eldöntöttem, hogy nem fogom vele folytatni, de előtte még megmondtam neki, ha ezt csinálja megcsalom, keresek mást akitől megkapom. Nem hitte el. "nem mered".
pár nap múlva hétfőn este elkezdi, hogy nagyon fáradt vagy, mi van veled? mire a fejéhez vágtam, igen mert Ágival végig keféltem az egész hétvégét. :D
Egy óra múlva nem lakott ott a kis szexel zsarolós...
Sokan vannak. Míg tart a "becserkésző" szakasz addig minden okés. Addig tart amíg meg kell szerezni a férfit, miután ez megtörtént folyamatos szex csökkentés. Rosszabb esetben zsarolás szexmegvonással. A házasság , együttélés megöli a szexet. Vannak persze kivételek ahol mindkét fél fantáziadús és nem prüd ,ez ritka. Általánosságban elmondható, hogy a nők többsége nagyon is jól elvan szex nélkül.
Férfiak között is van nagyon sok aszexuális, csak az elhanyagolt feleségek/barátnők nem rinyának hanem szép csendben keresnek egy dugó pajtást vagy a szépen csendben szenvednek.
Nagyon jól látod és te csinálod jól! Sok nő csak pénzkeresőnek, eltartónak , szórakoztató eszköznek ,nyaraltatónak, használja a férfit és nem ad érte lóf@szt sem már elnézést a kifejezésért.
Köszönöm, amit írtál érdekes volt olvasni. Az enyhe depresszió is lehet ok. Én is ugyanezt érzem, hogy magával viszi az én vágyaimat is. Egyébként korábban már mondtam, hogy hiányzik az intimitás de ,hogy is mondjam akkor az volt a válasz, hogy megérti tényleg nincs ez jól de maradt minden a régiben. Ami nem megy azt ne erőltessük már Lenin elvtárs is megmondta. :)
Én világ életemben úgy voltam vele , hogy az okoz a legnagyobb örömet ha a partneremnek örömet okozhatok de látva a kedvtelenséget elmegy az én kedvem is az egésztől.
Néhány eve mi is atmentunk egy hasonlon. Rettenetesen nehez harom ev volt. Akkoribsn en eppen terápiára jartam, részben emiatt is. Akkor a dokim annyit mindott erről hogy a libidó hiánya nem normalis dolog.
Mint kiderult, tenyleg nem az. Paromnak, mint kiderult enyhe depresszioja volt. Munka es szülei miatt, ami igy manifesztalodott.
A korábbi heti harom negy együttlét havi, kethavi egyre esett vissza, az is nyogvenyelosen (nem a jo értelemben)
Sosem állt helyre igazán, de sajnos, ez magával vitte az en vágyaimat is. Marmint itthon.
Legy nyitott, beszelgess sokat, probald megtalalni az okot. Mondd el, hogy hisnyzik neked az intimitás. Lassan probald meg felepiteni újra. Apro erintedek, sok oleles, ártatlanul. Lehet segít.
A jelenség sokkal összetettebb, mint gondolnánk. Ugyanakkor tele vagyunk - már vagy 50 éve - számos téves hiedelmekkel, amelyek nemhogy tisztáznák, hanem még jobban zűrzavarossá teszik a kérdést.
Pedig mára már rendelkezünk számos olyan új ismerettel a szexualitás területén, amelyeket a média háttérben tart, és a romboló hiedelmeket erőlteti helyette. Egyébként éppen ezeknek a romboló hatásoknak köszönhetjük, hogy ide jutottunk, és komolyan felmerül a topiknyitóban feltett kérdés. S erre már dőlnek is, sőt tovább is dőlni fognak a válaszokban azok a téves elképzelések, amelyekben úgy véljük, ismerjük a másik nemet, s annak megnyilvánulásait. Ez a topik csak egy részkérdést taglalna, ugyanis korunk legsúlyosabb problémájával állunk szemben, amelynek több generáción át ható következményei kierőltették a napjainkban zajló - s sokak szerint egyáltalán nem spontán - pánikkeltő világjelenséget. Ezzel igyekeznének kirángatni az emberiséget (annak a magasan civilizált régióját) abból a tévútból, amelyet - valószínűleg egy át nem gondolt tévedésből - egy fél évszázada a nyakába zúdítottak. (Ennek részleteiről majd később, ha szükséges).
Visszatérve az alapproblémára, való igaz, hogy a nőket tekintve sokan - fiatalon elkezdve - pár évtized múltán megcsömörlenek a szextől. Igen! Mondjuk ki! A szextől, s nem a szeretkezéstől! Ami nem is csoda, ha ismerjük az emberi szexualitás mibenlétét. A hormonkutatások megdöbbentő eredményeket tártak fel, olyanokat amelyekről 20 évvel ezelőtt még mit sem tudtunk. S e tudás híján az emberiség történetében számos esetben összeomlottak civilizációk, néhány generációval azután, hogy a korlátozásokkal teli szexualitást szabadjára engedték. J. D. Unwin kutatásai már az 1934-ben kiadott tanulmányában is erről tanúskodnak: egy fellendült civilizáció minden esetben lehanyatlott (sőt gyakran el is pusztult) emiatt.
Felmérések mutatják ki egyébként, hogy a nőknek is legalább 1/3-a pornózik! Azt azonban még nem vizsgálták (reméljük fogják majd), hogy ezen felül mennyien olvasnak (néznek) "női pornót". Ezt a szakma arra a - legtöbbször irodalmi - alkotásokra alkalmazza, amelyben teljesen irreális, romantikus környezetben, soha meg nem valósítható módon jön össze férfi és nő, s erotikával túlfűtötten járja át mindkettőjüket a vad szenvedély. Élvezetes ezt olvasni (általában nőknek), s ugyanolyan hamis élvezetet nyújt, mint a férfiaknak a kemény pornózás.
Mi ezzel a baj? Akárhogyan is próbálunk laikusként belegondolni, úgy véljük semmi, és a társadalmi tévhitek is ezt erősítik bennünk. Ám kétféle problémába is beleütközünk. Az egyik tulajdonképpen közismert, ám szándékos vakságunkban nem veszünk tudomást róla, lényegtelennek véljük. Ez pedig éppen a mindkét féle pornóban tapasztaltak irrealitása. Az, ami a párkapcsolatba soha sem valósítható meg, vagy legfeljebb körülményesen, s ha sikerül is, a technikai részletek elveszik a látottakban, olvasottakban jelentkező "varázst". Tehát az egymással folytatott szex már nem olyan jó, mint amit a pornóban megkapunk.
Ha ritkán - ideig-óráig - jónak is tűnik, jön a ténylegesen jelentkező, hosszú távú hatás. Ezt úgy hívjuk, hogy "eltárgyiasultság". Az ember - természetéből adódóan, de társadalmi jelenségként is - másképp viszonyul egy ténylegesen létező, valódi más személyhez, mint egy olyanhoz, amelyet csak képeken, filmeken lát, vagy olvas. Utóbbihoz nem kell másodpercről másodpercre alkalmazkodni a kommunikációban, hanem mindent a képzelet egészít ki. Míg konkrét személyként egy nagyon finomra hangolt, s apró rezdüléseket figyelembe vevő kommunikációt folytatunk, melyben az adott helyzethez folyamatosan korrigálunk, erre a tárgyként jelentkező esetben nincs szükség, szabadabbak lehetünk, tulajdonképpen magunkat építjük be a képzelt helyzetbe, alkalmazkodás nélkül.
Sok pornózás esetén ez reflexszerűvé válik, gyakorlatilag az önző énünk uralkodik el rajtunk, s ha tudatosan észrevesszük tárgyias viselkedésünket, máris megzavarja az együttlétünket a plusz figyelem. A tárgyiasult hozzáállást a másik fél érzékeli, bár megfogalmazni sem tudja mi a baj. A nő úgy érezheti, nem vele törődnek, a férfi is olyat tapasztalhat az eltárgyiasult szexű nő felől, hogy nem tisztelik, és nem az történik, amelyet ő szeretne.
De a legfőbb probléma a tárgyiasultsággal a függővé válás, és annak minden esetben bekövetkező mellékhatása: Tárgyias élvezetben egyre jobbra, egyre többre vágyunk, és ezt a médiák ki is szolgálják nekünk. Egyre durvább helyzetekre van szükségünk ugyanakkora élvezethez, egyre inkább megunjuk a megszokottat, s egy jobbra vágyunk. Ami időnként egy újabb partner igényét váltja ki. S ez hosszú távon (évtizedek) csömört, kiégést eredményez.
Pedig - s ma még erről mit sem tud a közvélemény - a természet (az evolúció) biztosította számunkra, hogy ne történhessen meg. S ez korunk - mélyen elhallgatott - nagy felfedezése, de el is kell hallgatnunk, mert olyan hiedelmeket rombolna le, hogyha ráébrednénk, akkor az világbotránnyal járna. Talán éppen emiatt jönnek divatba a világbotrányok (volt már klímahisztéria), hogy hozzájuk szokjunk, és el tudjuk viselni, a legsúlyosabbat, az elviselhetetlent.
(az előzőek csak egy mákszemnyi töredék az utóbbi 2 évtized kutatási eredményeiből, melyek gyakorlatilag mindent megkérdőjeleznek azokból az ideológiákból, melyeket évtizedekkel ezelőtt el nem tudtuk volna képzelni, hogy napjainkban valósággá válik).
Ne ne, ilyen nincs. Nekem van egy jó szeretőm, bármikor boldogan szexel, de ha meglátok egy nőt, akár időset, akár fiatalt, amiben megfog valami és látom apró jelekből, hogy vevő rá, akkor kikezdek vele. És senki se mondja, hogy ez szemétség vele szemben, mert tudom, hogy ő is valahogy így van ezzel. Ő benne is megmozdul valami, ha egy férfi "úgy néz rá, úgy beszél" vele.
Valahol a másik nem megkívánása a természet alapvető rendje. Az pedig felülír minden művi társadalmi elvárást vagy beidegződést. Nemrég olvastam egy útileírást egy magyar tag járt egy ázsiai etnikai közösségnél, ott a megszokott dolog volt a többférjűség. Lakott két fiútestvérnél, akiknek egy feleségük volt. Este a sátorban a csinos fiatalasszony először az egyik testvér hálóhelyére ment, hallani lehetett a boldog élvezését, aztán átment a másikhoz ott folytatta. Még elképzelni is izgalmas ezt. Ez a élet racionalítása.
Ez a jelenség gyakoribb mint bárki is gondolná. Néhány éve én sem gondoltam volna, hogy ez a sors jut osztályrészül számomra. Előtte sosem volt ilyen gondom. Sajnos körbekérdezve nagyon sok ismerősnél, kollégánál ugyanez a helyzet. Persze sokan nem "dicsekednek" azzal, hogy egyáltalán nincs szex. Párterápia? Az nem hiszem, hogy segít. Az én párom pedig nemhogy keveset hanem egyáltalán nem kívánja ,akarja a szexet. Emiatt már azt veszem észre, hogy már én sem. Korábban működött. Nincs gyógyszer mellékhatás, esetleg fogamzásgátló mellékhatása (nem is szed),kellemetlen élmény, elhízás, rossz körülmények, anyagi nehézség, stb. Sőt , minden adott lenne. Amúgy sem volt egy szexfüggő de teljesen aszexuális lett. Még szerető sincs pedig ha javítani még hálás is lennék neki. Megcsalni nem akarom. Beszéltünk róla , hárít , fáradt. Én meg már mindent megpróbáltam és eljutottam arra a pontra, hogy feladom. Egyébként simán elköltözhetne, van külön lakása de ragaszkodik hozzám mégis. Egyébiránt pedig teljesen jól megvagyunk. Nincsenek viták köztünk és állítólag még tetszem is neki.
Nem kell vele azonosulni, de Átlag Józsi jól leírta a dolgot. Nekem egyetem alatt volt évfolyamtársam, aki egy felsőbb éves sráccal járt, majd együtt is éltek, de mindkettő igen minimális libidóval rendelkezett, szinte nem is szexeltek. Egyszerűen nem volt rá igényük. Ez egy létező jelenség.
Igen, jól összefoglaltad nagy vonalakban az okokat. Az én véleményem az, hogy a hölgyek legalább alsó hangon 60-70%-a beletartozik a felsoroltak valamelyikébe.
Volt partnerem, aki csak bizonyos reszeit nem szerette (oralizalas), volt aki egyaltalan nem mert szimplan aszexualis volt. Nem utalta, csak nem volt libidoja. Volt, aki rossz elmenyek miatt nem, es volt, aki pl. a tablattatol vezitette el az erdeklodeset miatta. Sokan onertekelesi gondok, vagy depresszio miatt veszitik el az erdeklodesket. Tehat ez igy elegge nehezkes.
