Ördögi körben van az emberiség. Amibe belenyúl az széndioxidot fog termelni. Bármit veszel a boltban annak a megtermeléséhez energia, nagyrészt fosszilis tüzelőanyag elégetése kell.
Egymillió facsemete nevelése rengeteg széndioxidot fog termelni. Szerintem hagyni kéne a természetet önmagától reprodukálódni.
A másik nagy gond hogy sok az ember és sok embernek nagy az ökolábnyoma, a létszám csökkentésével viszont gazdasági hanyatlás következne be. Vajon bevállalja e az emberiség hogy szerényebben él a fenttartható természet érdekében?
Elvileg nem. Megkötik a szenet de lebomlásukkal ami egy lassú égési folyamat pont annyi oxigént vonnak el és széndioxidot juttat vissza a légkörbe mint amennyit lekötöttek. A lényeg a kötött formában maradó széndioxid. És ezt az algák biztosítják azzal hogy halálukkor a tengerfenékre süllyednek és ott is maradnak.
A fák jelentős szerepe a biodiverzitásban rejlik, víz
megtartásában és körforgásában. Fák nélkül az élőlények jelentős része ki fog halni.
és mennyit kell érte fizetni a természetnek? én is gondoltam, hogy lemegyek beszerző útra, mert a házit semmi nem helyettesítheti. én mindent házilag oldok meg . kivéve amit nem.
Tegnap reggel kissé zűrös bejelentésekre ébredhettünk... már legalábbis azok számára zűrös, akikben még maradt némi szikrája a morálnak, ill. akik még nem süllyedtek el teljesen az istent játszó ember teremtette bűzös lelki mocsárban.
Itt eszem ágában sincs fentieket részletezni (ki is moderálnának érte), csupán bevezetésnek szántam...
Tulaszí déví - a lelki világban Krisna egyik örök társa. Az anyagi világban egy növény, a szent tulaszí cserje formájban száll alá, hogy segítse Krisna híveinek lelki fejlődését. Az élő tulaszí cserjét a bhakták dalokkal és öntözéssel tisztelik, levelei a múrtik rituális imádatának elengedhetetlen kellékei, míg a kiszáradt tulaszí fájából szent ékszereket, meditációs eszközöket, láncokat készítenek.
"Ahogy hosszú esők után az elszáradt fű feléled, néha elég egy ölelés vagy egy szó tétova-sután, furcsa talány minden élet - szellő jön, egy kis szökevény, és törli könnyed könnyedén."
A fűszálak jelentéktelensége és fontossága, talán ennyit ér egy fohász. Az emberek talán észre sem veszik a percek tengerében a pillanatot, amely alkalmat ad az imára. Talán azt gondolják, annyit sem ér a fohász, mint egy árokparti fűszál. De aki időt szán egyetlen fűszál megcsodálására, rádöbben, hogy magát az életet látja. A fűszál élet, miként az emberi sóhaj is.
Jah, és a ráadás! 
