“Egy bácsikám, ki csősz volt s egész évben a Varjúdomi kunyhóban lakott olyan mesét mesélt, amilyen éppen abban a percben eszébe jutott. Az volt a jó, hogy élni kellett, élni a sok szeszélyes mesét. Így csinált nékem hosszú orrot, kedvet ahhoz, hogy éljek úgy, ahogyan ő élt. Mert ő volt, ő meséje minden hőse, a hónapok és magok ismerője, kinek a nap volt kalendáriuma, szél a nagyapja, parázs meg a húga”
Akkor voltam olyan 18 év körül és éppen egy 16 éves, intellektüel családból való leánkával vert a sors.
Az öccse zeneakadémiás volt és az éves vizsgaelőadásra köllött elkísérnem némi kufircolás reményében. :)
A Zeneakadémia nagyterme akkortájt egy lepusztult hodály volt, nyikorgó tonetszékekkel és koszlott meszeléssel, pódium gyanánt meg egy olyan tákolmány volt letéve mintha raklapokból rakták vón' össze, ha lett volna egyáltalán akkoriban raklap.
Aztán kijött az első négy kis porbafingusz vonósnégyesezni, öt percig húzták hogy bíííí - búúú és kimentek. Hááá - gondoltam - jön még kettő vagy három és mehetünk haza. A lófauszot, azt. Négy órán keresztül öt percenként cserélték egymást a dobogón.
És még pinát se kaptam mert valami komolyzenekedvelő egyed lecsapta a kezemről mielőtt izé. :))))
Egyszer. De akkor a királyi páholyban. :) Az első feleségem egy ideig a Színházak Központi Műtermeinél dolgozott és elvitt a már nemtomminek a kosztümös főpróbájára. A nézőtéren csak pár szakmabeli góré ült a színpad előtt, minden más üres volt.
Akkor még nem volt a feleségem, a királyi páholy meg magasan van, és ajtaja is van... öööö, izé, az előadásból nem sokat láttam. :)
"Eközben széthúzták a függönyt is, a Don Giovanni díszlete látható a színpadon. Ókovács Szilveszter azt mondta, hogy e díszlet előtt fognak „bolyongani” az előadás figurái, de a Hunyadi Lászlóhoz megfelelő jelmez lesz rajtuk."
A színészek bolyongtak mint a mérgezett egerek a Don Giovanni díszlete előtt a Hunyadi László jelmezében és rázendítettek az Othellóra.
Aztán a kövekező (sűrített) büféjárat után már a zenekar se jelent meg. Ókovács úr felkérte a közönséget hogy zümmögjék alá az énekeseket, de azok se jelentek meg. A maradék nézőknek a bánatpezsgő után felajánlották a szalonnasütés lehetőségét a Don Giovanni díszletei között.
Nem szokásom operaelőadásokra járni, de ha ezt előre tudom, ki nem hagytam volna! :))))
Még csak a Titanic-ig néztem, de eddig összesen a Gyűrűk Urát buktam be. A Psycho viszont meglepett: sose gondoltam volna, hogy ennyire megjegyeztem. :)
