Mit mond a biblia szegényekről? Hogyan kell hozzájuk viszonyulni? Mi milyen kapcsolatot ápolunk a szegényekkel? Ítélkezünk-e felettük? Hisszük-e, h amink van Isten áldása miatt van? A szegényeket Isten bünteti? Miért? Aki tudott gyarpodni, azt Isten jutalmazza? Miért? Egy-egy szegényember láttán kirajzolódik-e bennünk Jézus?
Oké, oké! :) Ezeket már olvastam tőled máshol is, és nagyon igaznak tartom, amiket mondasz. Szóval elkorcsosult a világ, felszínesek a párkapcsolatok, a házasságok ideig-óráig tartanak, ezekkel együtt természetesen minden más emberi kapcsolat is erodálódik... Megváltoznak a viszonyok, általában arról szólnak már csupán, h milyen (anyagi) nyereségre számíthatnak a felek egy-egy kapcsolat fenntartásából. És mégis, ennek a topicnak a témája az lenne, h egy keresztény ember hogyan viszonyuljon a szegénységhez, a szegényemberhez. Ha kapcsolatba kerül vele, mi a teendője? Van-e teendője egyáltalán? Mit mond a Biblia ezzel kapcsolatban, mint elsődleges iránymutató, és mit mond a lelkiismeretünk?
A tudományos elemzések a tudományos kutatási eredményekre támaszkodnak:
1. Alig tíz éve, hogy a biokémiai kutatások komoly áttörést hoztak az emberi szexualitás megértésében. Ez egyrészt a PEA-nak (PhenilEtilAmin), mint a szerelem hormonális kiváltójának felfedezésében, illetve a rég ismert oxitocin hormonnak a párkapcsolatban betöltött, s kötődést okozó szerepének felismerésében nyilvánult meg. (Aki ezeket nem ismeri, annak ajánlom a YouTube-on Dr. Gloviczki Eszter szerelemhormonokról szóló klipjeit, különösen a Kaposvári előadást). Ebből, és a statisztikai felmérésekből is leszűrhető, hogy az ember alapvetően, evolúciósan programozottan egy monogám lény és a hormonok rendkívüli módon támogatják, ha az életében csupán egy szexuális partnere van, s gyakorlatilag ennek köszönhető, hogy - az értelem kifejlődése ellenére - fönn tudott maradni mint faj. Több - akár időben elválasztottan - partner esetén, azaz poligám kapcsolatban azonban a hormonhatások visszájára fordulnak, s megsérül az az erős kötődési mechanizmus ami a párt a gyermekeinek fölnevelése idejére szorosan egyben tartja (azaz a szexnek van egy komoly, megszüntethetetlen mellékhatása, amiről eddig nem tudtunk). Csak azok a társadalmi csoportok maradnak fenn, amelyekben a monogámia túlnyomórészt érvényesül, míg a poligámia elterjedésével a csoport - akár több generációt is végigvegetálva - fokozatosan kihal.
2. A civilizáció fejlődésével a párkapcsolatban maradás egyre nehezedik, s egyre kisebb az esélye, hogy olyan partnerre lelünk, akivel - némi konfliktusok ellenére - együtt tudunk hosszú távon maradni, komoly sérülések nélkül. Ez mára már csak 25% esélyű. A csupán szimpátiára épülő kapcsolatok (azaz "működik a kémia") esetében tehát 4 esetből 3-ban hamarosan szét kellene válnunk, ám a megkezdett szex miatt az oxitocin hatására mégis évekig is úgy érezhetjük, hogy "egymáshoz tartozunk", s hiába látjuk, hogy a másik nem való hozzánk, egy "se vele, se nélklüle" állapotban őrlődünk, azaz egy fájdalmas szerelmi csalódás okoz véglegesen be nem gyógyuló sebet. Ebben legtöbbször a másik nemben is csalódunk, és végérvényesen bizalmatlanná válunk, s nem vagyunk képesek a következő partnerünknél a lerombolt kötődési mechanizmust tudatos állhatatossággal helyettesíteni. Csak akkor tudnánk magunknak megtalálni az "igazit", ha egy hosszabb folyamattal megismerhetnénk a másik számos tulajdonságát, hogy milyen is valójában, s nem pazarolnánk el a kötődési rendszerünket rá. A történelem folyamán rengeteg féle társadalmi együttlét forma létezett, és csak azok maradtak tartósan fenn, amelyekben teljesült a monogámia, és az egymáshoz való párok helyes kiválasztása. Primitívebb népeknél ezt gyakran tabuk biztosították, de leggyakrabban a hosszú ideig fennmaradó vallások vették át e viselkedésmód továbbélését. Ez történt a zsidó vallásban, majd az ebből kifejlődő kereszténységben is, ám e szokásokat nem a vallások, hanem a hormonrendszerünk indokolják.
3. A monogámiának, mégpedig annak szigorú változatának van egy másik - mondhatni elképesztő - jelentősége. J. D. Unwin 80 évvel ezelőtt elvégzett antropológiai, etnológiai vizsgálatában (Sex and Culture) olyan következtetést fedez fel, melyre maga sem számított. A Freud-i konverzió elméletre alapozva kultúrák vizsgálatába kezd, hogy van-e összefüggés a szexuális korlátozások és a civilizáció állapota közt. A 80 civilizálatlan népcsoport mellett 15 olyat talál, amelyben fellendül a kultúra, illetve történelme során hanyatlásnak is indul. Következetesen az "akkor és csak akkor" viszonylatban indul be a kultúra fellendülése, amikor a társadalom bevezeti a szigorú monogámiát (házasság előtt nincs szex senkivel, és házasság alatt csak a házastárssal; egyéb esetben súlyos szankciók). Még meglepőbb, hogy a civilizáltság fejlődésével a nép felesleges korlátozásként, azaz elnyomásként éli meg ezt a szabályt, és igyekszik lazítani rajta. "Akkor és csak akkor", amikor ezt megteszi, a kultúra hanyatlani kezd, melynek tünetei kb. 3 emberöltő (kb. 60-70 év) múlva mutatkozik meg (azaz a lazítást követően még sokáig fejlődés tapasztalható). "Kérlelhetetlen monotóniának" nevezi a szerző ezt a társadalmon belüli kulturális hullámzást, amely gyakran a népcsoport eltűnésével is jár. Sajnos a könyvének kiadását követően 2 év múlva a kutató meghalt, és műve "feledésbe került" (vagy inkább kerültették). A sze3xuális forradalom 50 éve volt, s végigsöpört az egész fejlett nyugati régióban, s pont ezeken a területeken népességfogyás vette kezdetét. Az "elöregedett társadalom" kórtünete, mely a fogyás következménye, kb 15-20 év múlva várható, katasztrofális hatásokkal.
A fenti 3 tény alapos ismeretében pontosan végigvihető milyen folyamatok alakultak ki az egyes nemzedékeken belül, és hogyan torzult idáig korosztályról korosztályra a népesség felfogása. Pedig csak elfogadtuk akkor azt a nagyon szimpatikus szlogent, hogy: "ne háborúzz, szeretkezz!". S nem tudtuk, hogy ezt miért nem lenne szabad tennünk, ám népek irtása helyett (háború) önkéntes holokausztba futottunk (szabad szex). De a "Ne háborúzz!" önmagában - bár nagyszerű - nem hangzik olyan jól, s voltak is olyan jól kitervelt negatív tünetek a szexben, hogy a forradalom elkerülhetetlennek tűnt.
"mocskos szar világban élünk, amiben mi is bűnösök vagyunk"
Ezt a mocskos szar világot a páholyból szemlélődők erőltették ránk, tehát nem tudva és akarva lettünk bűnrészesek.
S keresztény értelemben (nem pedig ateistán félremagyarázva) valóban "célt tévesztett a nyílvesszőnk" (ez a héber szónak - azaz a bűnnek - jelentése). Itt az idő, hogy felébredjünk, s ne a szegénység állapotán rágódjunk, hiszen hamarosan ez mindenkit el fog érni az egész világon (talán a páholyosakat nem), hanem inkább arra figyeljünk, hogy a tudományos elemzések mit találtak az egész fejlett nyugati világot leromboló tendenciák mögött ősokként.
Keresztény embernek fel kell-e jelentenie, kell-e bejelentést tennie a rendőrségen, ha közterületen életvitelszerű tartózkodást tapasztal? (sírjak, v nevessek?)
Amúgy, a probléma szerintem jóval bonyolultabb mint annak idején 2000 éve...
Annak idején nem volt ilyen kiterjedt az államhatalom és nem volt ekkora gazdagság mint ma. Ma az állambácsi és a brutális technológiánk (+fosszilis energiaforrások) miatt sok-sok ember tud lógni, de mégis megélni. Főleg az olyan államokban, ahol szocializmus volt vagy van. (Ebből a szempontból a kapitalista államokban jobb a helyzet.)
Ez a lógás és ingyenélés sok emberre nagyon rossz hatással van. Azokra is akik lógnak, és azokra is akik a lógósok miatt többet kell dolgozzanak.
De azokra is, akik átlagosak és mondjuk rendesen dolgoznak, de olyan lükék, hogy bíztak a szent világ- és államgazdaságban, és felvettek egy csomó hitelt, amibe aztán belebuktak, és emiatt elszegényedtek.
De a legnagyobb gond az, hogy tényleg van igazság a mondásban: tisztességes munkából nem lehet megélni. Nagyon sok ember tényleg rendesen akarna dolgozni, nem lógni, és mégse tud rendesen megélni. Viszont sok ügyeskedő, szemét ember meg ezekből él...
Na de nem csak ők... azt is elmondhatjuk, hogy a mi gazdag, nyugati civilizációnk bizony ugyanezt teszi a fejlődő országokkal. Verjük a mellünket hogy milyen jók vagyunk meg gazdagok, miközben kizsigerelt munkások gyártják nekünk a ruhát, okostelefont, tévét Kínában...
Egy mocskos szar világban élünk, amiben mi is bűnösök vagyunk, bármennyire is próbáljuk nyugtatgatni a lelkiismeretünket...
"Aztán így szól a király a jobbján állókhoz: Jöjjetek, Atyám áldottai, vegyétek birtokba a világ kezdetétől nektek készített országot! 35Éhes voltam, és adtatok ennem. Szomjas voltam, és adtatok innom. Idegen voltam, és befogadtatok. 36Nem volt ruhám, és felruháztatok. Beteg voltam, és meglátogattatok. Börtönben voltam, és fölkerestetek. 37"
