Ezt a topikot Enteominak szóló tiszteletből és meglepetésnek, ajándékul nyitom.
A zsiráfnyelv eleve kizárja a vitát, úgyhogy magától értetődik: vitatkozni ebben a topikomban sem lehet.
A zsiráfnyelv önmagában foglal egy különleges életfilozófiát is, érdemes megismerkedni vele, mert érték.
Mint írtam nem a szónak van jelentősége, hanem az érzésnek, aminek esetleg egyik kifejezése az adott szó.
Talán ez alábbi egyszerű példa segít:
A szomszéd hangosan hallgatja a rádióját esténként, minden áthallatszik. Ahelyett, hogy szólnál neki, inkább magadban bosszankodsz. Szépen fokozatosan felépül egy negatív frekvencia tartomány. Nem a rádió frekvencia tartománya :)
Néhány nappal később a hétvégén úgy döntesz, hogy felfúrod az újonnan vett konyhaszekrényeket a falra. Már majdnem befejezted, amikor a szomszéd mérgesen átcsönget és számon kéri rajtad, hogy miért csapsz ekkora zajt hétvégén.
A te fokozatosan felépült negatív állapotod "kihozza az állatot" a szomszédból :) (Hasonló állapottal reagál)
Ha azt szeretnéd tudni, hogy konkrétan milyen benned rejlő negatívként értelmezett élményhalmaz miatt mondhatja neked valaki,
Nem, csak egy példát kértem volna. Ezt a férget csak kitaláltam, vagyis nemrég hallottam, de nem nekem mondták. Egyre homályosabb számomra, ahogy mindezt leírod, talán jobban érteném, ha támpontként valamilyen konkrét példát mondanál.
Nem tudok evvel mit kezdeni, "bennem rejlő negatívként értelmezett élményhalmaz". Nem tudom mihez kötni, főleg ha hiedelemmel is megspékeljük.
Milyen hiedelmem lehet a féreggel kapcsolatban, csak a példa kedvéért, ami miatt engem valaki leférgez? De választhatunk valami szolidabb példát is:) Mondjuk, ha lebutáz valaki......
Még az is lehet, hogy mindezekhez nincs is szükség hiedelmekre, hanem elég, ha huzamosabb ideig jelen van a negatív állapot.
Ez azt jelenti, csak egy negatív állapottal idézem elő, hogy bármit mondjanak rám?
Ha azt szeretnéd tudni, hogy konkrétan milyen benned rejlő negatívként értelmezett élményhalmaz miatt mondhatja neked valaki, hogy féreg vagy, akkor nem tudok példát mondani, hiszen konkrétan mindenkinél más és máshogy raktározódik majd aktiválódik.
Esetleg a mechanizmust tudom elmondani. A hozzászólásaid alapján úgy gondoltam, hogy tisztában vagy a korlátozó hiedelmek szerepével és kialakulásuk folyamatával.
Ha az megvan onnan már csak egy lépés a féreg. A gyakori aktiválódás miatt felszínen (de nem biztos, hogy a tudatos tudatban) marad egy adott negatív állapot.
Emiatt olyan emberekkel kerülsz kapcsolatba, akiknél hasonló tartomány szintén elérhető helyen van vagy állandó kapcsolataid egyikében, másikában könnyen aktiválódik. Ha már megvan a párosítás onnan már csak a csillagok állása határozza meg (természetesen nem, de olyan jó ezoterikusan hangzik), hogy ki mondja kire, hogy féreg. Ez nem jelenti azt, hogy látszólag ok nélkül vágják a fejedhez, de te mindenesetre nem érzed jogosságát, mivel nem tudod, hogy pontosan mi aktiválta a másiknál a kifakadást. Vagy tudod, de nem érzed arányosnak a reakciót.
Még az is lehet, hogy mindezekhez nincs is szükség hiedelmekre, hanem elég, ha huzamosabb ideig jelen van a negatív állapot.
Ha valaki azt mondja rád, hogy féreg vagy, az többnyire negatív tartalommal bír és maga a szó használata utalhat konkrét viselkedésre, tulajdonságra, amit általában röviden ezzel a szóval fejezünk ki. Az én értelmezésem szerint valahol a tudatodban szerepel olyan hiedelem ami hasonló érzést vált/váltott ki belőled, mint ez a szó. Valószínűleg nem magaddal kapcsolatban, hanem mással kapcsolatban. Tehát nem a szó a lényeg, hanem az általa kiváltott érzés.
Sokáig én is így gondoltam, de már nem így gondolom. Ettől függetlenül, lehet hogy neked van igazad:)
Ha még tovább megyünk egyébként, nincs olyan, ami emberben létezik, mint "tudattartalom", de bennem nem. Voltam én már mindenféle szerintem, (vagyok is és leszek is), és ez a minden mind a tudatom tartalma, akár a legocsmányabb és legfertelmesebb, emberben felmerülő attitűd, de nem biztos, hogy aktuális, feldolgozatlan, élő tartalom. És az sem mindegy, érzelmileg eltalál valami konkrétan, vagy nem. Nekem ez az iránytűm. Mert van olyan, hogy igen, van olyan, hogy nem, csak a csalódás vagy ijedtség vagy hasonló talál el érzelmileg egy támadásban, nem az, amit rám mondanak. Vagy épp a támadás sem.
És pontosan hogy érted a tudatom részét, ha mondjuk azt mondja valaki, hogy egy féreg vagyok? Valóban egy féreg vagyok, féregként viselkedem, gondolkodom, vagy ismerem a férget, és mint ismeret része a tudatomnak, vagy úgy gondolok másra, hogy egy féreg?
Igen, én eggyel tovább léptem. Azért támad rád valamilyen gondolatsort, érzést követve, mert ez a gondolatsor, érzés saját tudatod egy része. Nem biztos, hogy azzal kapcsolatban, aki rád támadt, de mindenképpen benne van a frekvencia tartományodban.
Itt kezd igazán izgalmassá válni a dolog, csak itt kimegyünk kissé a zsiráfnyelvből, mint topiktémából:)
"jól meg kell érteni, hogy a másik dühe, vádja, akármilyen támadása nem rólad szól"
Pontosabban nem NEKED szól, hanem rólad. Már ha belevesszük, hogy minden feléd irányuló megnyilvánulás a környezeted által saját tudatod egy részének a visszatükröződése.
Azt hiszem, értem miről beszélsz, de mégsem:)
Szerintem különbséget kell tenni két dolog között, és lehet, hogy ezt te meg is teszed, csak számomra félreérthető, ahogy írtad.
Én úgy értem, ha valaki dühös lesz valamiért, mert éppen nem kedvére való valami, és nekem támad, elmond mindenfélének, akkor azt a mindenfélét magából meríti, és róla szól mindaz, amit "kivetít" rám.
Maga a támadás viszont valóban rólam szól, olyan értelemben, hogy mindenképpen dolgom van vele, mert a tapasztalataimat magam hozom létre. ( A te szavaiddal a saját tudatom valamilyen tartalmának "visszatükröződése".) Hogy mi dolgom vele, az már sokféle lehet.
"jól meg kell érteni, hogy a másik dühe, vádja, akármilyen támadása nem rólad szól"
Pontosabban nem NEKED szól, hanem rólad. Már ha belevesszük, hogy minden feléd irányuló megnyilvánulás a környezeted által saját tudatod egy részének a visszatükröződése. Ebben az esetben meg pláne nem kell komolyan venni és szó szerint értelmezni a "másik" reakcióját :)
"Ha viszont neked támad valaki, meg kell tartani az egyensúlyt, ellen kell állni az érzelmi kibillenésnek, ill. jól meg kell érteni, hogy a másik dühe, vádja, akármilyen támadása nem rólad szól, hanem róla, neki van problémája magában valamivel. Persze, ha ezt megérted, az előző lépések már automatikusak, vagyis nem is kerülnek képbe."
Pontosan erre gondoltam, hogy ennek a felismerése már többnyire valós időben megy. Ha pedig azonnal nem, később mégis leesik a tantusz :)
A wikit átolvastam (talán felületesen) és első benyomásként az jött le, hogy a zsiráf fül egyfajta meghallgatási módszer, mely során a partner kommunikációja mögött felismerjük az igazi szándékot vagy okot. Most már nem vagyok benne biztos, hogy jól értettem és lehet, hogy a fül csak azt jelöli, hogy melyik stratégiát (meghallgatás és beszéd együtt) alkalmazzuk (sakál vagy zsiráf).
Viszont, ha a fül mégis egy értelmezési módszer az eredeti/igazi szándékra vonatkozóan, akkor arra mondtam, hogy bár nem tudtam, hogy ez létezik vagy így hívják, de számomra nem ismeretlen vagy ismerek hasonló input értelmezési módszert.
Nekem azért tűnt a zsiráf nyelven beszélni nehezebbnek, mert ott jól kell megválogatni a szavakat
Ebből a szempontból tényleg tűnhet ez nehezebbnek, viszont "betanulható", és semmi nem gátol az alapvető pozitív hozzáállásban. Ha viszont neked támad valaki, meg kell tartani az egyensúlyt, ellen kell állni az érzelmi kibillenésnek, ill. jól meg kell érteni, hogy a másik dühe, vádja, akármilyen támadása nem rólad szól, hanem róla, neki van problémája magában valamivel. Persze, ha ezt megérted, az előző lépések már automatikusak, vagyis nem is kerülnek képbe.
Mióta viszont tudatosabban figyelek az inputra (kevesebb szűrővel), a zsiráf fül már majdnem természetes számomra.
Nekem azért tűnt a zsiráf nyelven beszélni nehezebbnek,
Most mégis ismered? 2-3 órája még azt írtad, most hallottál róla először. Vagy azóta át is olvastad az egészet, és már múlt idő a gyakorlati alkalmazása is?:)
Nem, úgy értettem, nehezebb "zsiráf füllel" hallgatni a másikat, mint "zsiráfnyelven" beszélni a másikhoz. De lássuk be, ha nem tudsz erről semmit, nem is tudunk róla beszélni:)
"... és majd egyszer valamikor talán arról is beszélhetek valakivel, hol hibádzik - szerintem - az az eredeti "elmélet" amellett, hogy továbbra is tisztelet az alapjai iránt:)"
Örömömre szolgálna, ha olvashatnék tőled bővebben az általad említett és értelmezett (tapasztalt?) különbségről. Ha nem itt, akkor egy általad megjelölt másik topicban.
