A Gatling-puska volt az, amelyet Custer tábornok az 1876. júniusi sziú hadjáratban büszkén visszautasított, mondván, hogy a 7. Lovasságnak az indiánok ellen nincs szüksége ilyen fegyverekre...
Ennél a Las Cuevas háborúnál azért érdekes, hogy a tamaulipasi Camargo város polgármestere, Juan Flores Salinas egyúttal egy 400 főből, nagyobbrészt állítólag fegyveres baditákból álló irreguláris milícia vezére is volt.
Bár lehet, hogy ezt csak a jenkik állították, állítják, hogy a helyi milícia főleg banditákból állt.
( A black legend, a fekete legenda folytatása, amit az angolszászok a spanyolokról átvittek a latin-amerikaiakra is???).
Mindenesetre a Texas Rangers oldalán az amerikai hadsereg egyes egységei is bevatkoztak a csatába és a Rio Grande amerikai oldaláról sorozatlövő Gatling-ágyúval, a gépfegyverek egy korai elődjével lőtték a mexikói milíciát, amely kb. 80 főt veszített.
Elesett Juan Flores Salinas is.
Halálának helyén a mexikóiak egy emlékoszlopot emeltek, amelynek felirata magyarra lefordítva kb. az alábbi:
"Juan Flores Salinas polgárnak, aki a hazáért harcolva halt meg 1875. november 19-én."
Az a kb. 80 irreguláris mexikói milcista, aki 1875-ben elesett az ún. Las Cuevas háborúban, nem volt olyan szerencsés, mint az Aroostook-háború résztvevői...
Erről majd talán később.
Tamaulipas szövetségi állam, Mexikó északkeleti részén,, éppen a határfolyó Rio Grande túloldalán.
OFF: A rendkívül liberális fegyvervásárlási és tartási szabályok, a mentális betegségekben szenvedők kimutathatóan növekvő aránya, a nemzetközi kutatások által is bizonyítottan csökkenő intelligenciaszint és a növekvő társadalmi, faji, etnikai feszültségek meglehetősen veszélyes gyúelegyet képez odaát, amint azt a számos iskolai és utcai lövöldözés bizonyítja...
Vannak bajok arrafelé, ezt már a normálisabb jenkik is kezdik felismerni...
A fenian testvériség szervezésében az ír köztársaság párti amerikai önkéntesek 1866 nyarán elhatározták, hogy Kanadában megtámadják az angolokat, hogy segítsenek az őshazában élő honfitársaikon. Ridgewaynél győzelmet arattak, de utánpótlás hiányában visszatértek az USA-ba
1822-ben alapították a Missouri állambeli Saint Louisban a Rocky Mountain Fur Companyt.
1824-től kezdve a társaság által indított prémkereskedelmi expedíciók fontos szerepet játszottak a Sziklás-hegység középső részének feltárásában, főleg a Green River vízgyűjtő területén, de benyomultak az akkor még mexikói fennhatóság alatt álló Nagy-medence (Great Basin, sp. Cuenca Grande) területére is.
Az Oregon Country elviekben US - brit közös igazgatás alatt állt, a gyakorlatban ebben az időben az őslakosságon felül max. néhány száz ember élt itt, főleg prémvadászok meg a prémkereskedelmi társaságok alkalmazottai.
200 évvel ezelőtt, az 1822-es év az USA történelmében:
1822. március 30-án hozták létre a Florida Territóriumot (1845-ben kapott tagállami státuszt).
1819. február 22-én Washingtonban kötötték meg az amerikaiak és a spanyolok az ún. Adams - Onís szerződést, amelyben - többek között - Spanyolország lemondott Floridáról az USA javára.
Kölcsönös ratifikálások után a szerződés effektíve csak 2 évvel később, 1821. február 22-én lépett hatályba.
További egy év múlva az USA megszervezte a territoriális közigazgatást, ennek neve volt Florida Territory.
Az USA 1822-ben, rózsaszínnel a már tagállami státuszú területek, barnával a territóriumok és az ún. szervezetlen (unorganized) területek:
Az 1876-os esztendő a jenki történelemben, néhány fontosabb esemény:
Február 2.: Megalakul a Professzionális Basabell Clubok Nemzeti Ligája.
Február 14.: Alexander Graham Bell benyújtja a telefon szabadalmát.
Február 22.: Baltimore-ban megalakul a Johns Hopkins Egyetem (ez készíti és frissíti a COVID-19 járvány helyzetét összefoglaló világtérképet).
Március: a Black Hills tulajdonjoga fölötti vita következtében kirobban a nagy sziú háború a Dakota, Wyoming és Montana Territóriumok határvidékén, a jenki kormányzat parancsot ad a hadseregnek a hadműveletek megindítására.
Március 2.: Az ún. trader post scandal miatt lemond William Belknap hadügyminiszter.
Március 10: Graham Bell lebonyolítja az első sikeres telefonhívást.
Május 10.: Megnyílik az USA 100. évfordulója alkalmából rendezett világkiállítás Philadelphiában.
Május 10.: Megalapítják a híres Eli Lilly gyógyszergyárat Indianában.
Június 4.: Az első transzkontinentális expresszvonat megérkezik New Yorkból San Franciscóba (83 óra és 39 perces menettartammal).
Június 17.: az eldöntetlen Rosebud-csata a sziú háborúban: Crook tábornok hadoszlopa pihenőre vonul vissza...
Június 25.: a Little Bighorn-i csata a nagy sziú háborúban: Custer hadoszlopának súlyos veresége.
Július 4: centemmiumi ünnepségek szerte az országban a Függetlenségi Nyilatkozat 100. évfordulója alkalmából.
Augusztus 1.: Coloradót 38. tagállamként felveszik az Egyesült Államokba.
Augusztus 8.: Thomas Alva Edison benyújtja a szabadalmat a mimeográfra, egyfajta korai stencilező gépre.
Október 6.: Philadelphiában megalkul az American Library Association.
November 7.: Elnökválasztás: Rutherford B. Hayes győz Samuel J. Tilden fölött.
November 10: Véget ér a centenniumi expó Philadelphiában.
November 25.: Tompa Kés csatája a nagy sziú háborúban: Mackenzie ezredes hadoszlopa elpuszítja az északi sájenek legnagyobb faluját, ez lényegében a fordulópont a háborúban, a maradék ellenséges indiánok kapitulációja már csak idő kérdése.
December 5: A brooklyni színháztűzben legalább 278, de valószínűleg több mint 300 ember veszti életét.
December 6.: Megynyitja "kapuit" az USA első krematóriuma a Pennsylvania állambeli North Franklin Townshipben.
December 29.: Tragikus vasúti baleset az Ohio állambeli Ashtabula folyónál, ahol egy vasúti híd szakad le egy zsúfolt személyvonat alatt. Kb. 92 halálos áldozatot és 64 sebesültet követelt a tragédia.
Bár Kaliforniáról mindenkinek az aranyláz ugrik be elsőre, az állam gazdaságában és fejlődésében a citrusféléken alapuló farmok játszottak meghatározó szerepet előbbi lecsengése után. Az 1870-es években kezdték az első farmerek a nagyüzemi citrustermesztést a bőséges napsütést és a kedvező időjárást kihasználva. A sikernek egy nem várt hozománya is volt: Kalifornia lett a világon az első, ahol biológiai kártevőirtást, biokontrollt vetettek be, azaz más élőlényt használtak arra, hogy elpusztítson egy növényeket sújtó kórságot.
Az Amerikába a spanyol misszionáriusok által behurcolt narancs Kalifornia állam legértékesebb árucikkévé vált az 1800-as évek végére, az állam déli részén 1870 és 1890 között hétszeresére nőtt a citrustermesztésre hasznosított földek száma. 1867-re egy évben átlagosan hatezer dobozkocsi (eredeti nevén boxcar, az észak-amerikai áruszállításra használt tehervagon) telt meg exportálásra szánt narancsokkal, amit a Southern Pacific vasúti vonalait használva adtak el szerte a nyugati-parton, majd később 1888-tól jégtáblákkal hűtött vagonokban egész Amerikában. Húszmillió dolláros biznisz lett a gyümölcsöt a keleti partra exportálni.
AZTÁN MEGJELENT EGY FEHÉR ROVAR, HOGY KÖRNYEZETI ÉS GAZDASÁGI VÁLSÁGOT OKOZZON.
1878-ban írták le először Új-Zélandon az Icerya purchasipikkelyes rovart, mint egy helyi akácfajra veszélyes kártevőt. Az állat főként fás növények szárával és levelével táplálkozik, pamutszerű pikkelyes borítás védi kívülről. Ausztráliából származtatják, úgy vélik, ausztrál hajókon keresztül érkezett San Franciscóba a 19. század végén. A kártevő nagyon sebesen szaporodik, lárvái rendkívüli gyorsasággal terjedtek el a dél-kaliforniai fákon, 1884-re elérték Los Angelest.
A helyi gazdák a Smithonian cikke szerint mindent megpróbáltak, ami korábban működött a kártevők ellen, kezdve a fák bálnaolajjal mosásától a vaskályhás gőzölésen át a fertőzött részek levágásig és elégetésééig, az Icerya kiirtása mégsem sikerült. A kártevő leggyakrabban a levelek puhább alsó felén tapadt meg, ahol gyapotszálakkal erősítette meg védelmére szolgáló pikkelyeit, majd ezek alatt éles szájszervével átdöfte a levél erezetét, és elszívta a növény nedvességét.
A parazita által okozott károkat jól mutatja, hogy 1887-re a kaliforniai narancsexport csak kétezer dobozkocsit töltött meg, 1888-ban pedig összesen négyszáz vagont tudtak útjára indítani naranccsal megtömve.
1885-ben a helyi farmerek megalapították az állam első gyümölcsszövetkezetét, hogy összefogásban próbáljanak megoldást találni a problémára. Próbálták a permetezést kerozinnal, savval és egyéb vegyi anyagokkal, de egyik peszticid sem állította meg a kártevőt. A kaliforniai válság 1886-ra arra késztette az Egyesült Államok Mezőgazdasági Minisztériumának rovartani osztályvezetőjét, Charles Valentine Riley-t, hogy két szövetségi entomológust küldjön a helyszínre a helyzet felülvizsgálására.
Miután a rovartudósok látták, hogy a kémiai hadviselés nem válik be, Riley ötlete nyomán elkezdték kutatni az Icerya természetes ellenségeit. Az ötlet maga nem volt egészen új keletű, 1762-ben például Franciaország mejnómadarakat telepített Indiából Mauritius szigetére a sáskák kordában tartására. Akkora méretben azonban még nem zajlott biológiai kártevőirtás, mint amekkorára Kaliforniában szükség volt.
1888-ban Riley Ausztráliába küldetett, ahol egy helyi rovartudóssal, Fraser Crawforddal megfigyeltek egy parazita legyet, a Cryptochaetum iceryát, amitől azt remélték, az óceán túlpartján is sikeresen bevethetik az Icerya ellen. Miközben a legyeket kutatták, egy véletlen folytán fedezték fel, hogy a Novius cardinalis katicabogár is megöli és megeszi az Iceryát.
1888 novemberében hajón Kaliforniába küldtek több száz legyet és kísérleti jelleggel pár katicát, illetve lárvát is. Míg a legyek képtelenek voltak a kaliforniai körülményekhez alkalmazkodni és eredményesen fellépni a kártevők ellen, addig a katicák úgy kezdték legyilkolni és megenni az Iceryát a kísérlet számára elkülönített sátorban a narancsfán, mintha nem lenne holnap. Ezt látva következő év januárjára a feljegyzések szerint 164 katicát hajóztattak át az Egyesült Államokba, és ezek őrült sebességgel kezdték elpusztítani a parazitát.
A KATICÁK EGY HÉT ALATT MEGTISZTÍTOTTAK EGY FARMOT A KÁRTEVŐKTŐL, MINDEN NEGATÍV MELLÉKHATÁS NÉLKÜL.
1889 végére az állam gazdaságainak új, komikus kihívással kellett szembenézniük: az Icerya elfogyásával ételt kellett biztosítani a Novius katicabogaraknak, melyek máskülönben kannibál üzemmódba kapcsoltak, és elpusztították saját magukat. A gazdáknak ki kellett találni egy metódust, hogy egyensúlyban tartsák a kártevőket és megmentőiket.
A legtöbb őslakos közösség is a Frontier övezetben maradt fönt, míg pl. a Délen vagy a keleti partvidéken már alig-alig élnek eredeti őslakos közösségek.
A Frontier övezetben találhatóak a legnépesebb őslakos népcsoportok, ott vannak a délnyugati navahó, apacs, hopi és különféle puebló csoportok, a két Dakotában a sziúk rezervátumai, Montanában a feketelábak, varjak és északi sájenek rezervátumai, meg Oklahomában az a jelentős indián tömb, akiknek az őseit a keleti országrészből deportálták át az 1830-as, 1840-es években (Indian Removal Act, 1830).
Igen, nyilván többféleképpen lehetne vitatni, ill. pontosítani.
Amit én hiányolok és ami egy másik térképen nagyon jól lejön, az az, hogy Texas déli, délnyugati megyéi, Új-Mexikó nagy része, Arizona déli sávja és Kalifornia egyes déli megyéi kulturális szempontból gyakorlatilag Észak-Mexikóhoz tartoznak!
Nyilván ez egyfajta túlzás, de azért eléggé sokatmondó, hogy - ha máshogy nem is, de demográfiailag és kulturálisan - szép lassan visszaszerzik azt, amit 1848-ban elveszítettek...
A lenti térképen az El Norte címkézésű, világoskék színnel jelölt területek:
Én konrétan a határövezet és a dél lehatárolására gondolok konkrétan. Texas nagy részét be lehet húzni a délhez, mivel erősen kötődik hozzá, s a Biblia övezetbe is bele esik, akárcsak Oklahoma délkeleti része.
Ha az USA kulturális-történelmi régióiról van szó, a korábbi anyagok általában beérték ezzel az elnagyolt felosztással:
- New England
- Mid-Atlantic
- Midwest
- South
- Mountain West
- Pacific vagy más néven West Coast.
Voltak persze ennél részletesebb felosztások is, pl. Texast a Sothtól gyakran külön választották, míg a Pacific sokszor fel volt osztva Kaliforniára és Pacific Northwestre.
Namost, 2020-ban a COVID-19 első hulláma alatt néhány amerikai antropológus és történész marhára ráérhetett, mert elkészítették az országnak egy sokkal részletesebb, cizeláltabb felosztását a történelmi-kulturális régiók tekintetében.
Basszus, azért a négereknek afróknak is mekkora társadalmi előrelépés lehetett, hogy gyapotültetvényeken görnyedező rabszolgák helyett szabad emberekként, büszke lovasokként ültek a nyeregben és terelgették a gazda csordáját a Nagy Síkságokon vagy éppen a Sziklás-hegység hegyi legelőin.
Ezt a fajta marhatenyésztési technológiát és technikákat a mexikói spanyol nyelvű vaqueróktól tanulták el az angolszászok, amit aztán később megpróbáltak szemérmetlenül letagadni.
Sikertelenül, mint a belinkelt cikk mutatja.
Mellesleg egy cikk szerint az 1870-es, 1880-as években a cowboyoknak csak mintegy a fele volt fehér ember, közel a negyede afro-amerikai volt, a negyedik negyedük meg mexikói hispán vagy éppen fehér-indián félvér.
