A Magyar Narancs mai számában "Tele van lazasággal és humorral" címmel beszélget Baráti Kristóf Rácz Judittal Paganiniről.
A felvezetés: "Paganini meghatározó figurája volt a zenetörténetnek, emberileg és muzsikusként is a határokat feszegette. Mit tudunk virtuóz hegedűjátékáról, amit ma akár könnyűzeneként is hallgathatunk? Egyvik elgértőbb tolmácsolója, Baráti kristóf rajzolja meg Paganin i portréját."
Egy híján húsz, szokták mondani a 19 évesekre, akik tinédzser koruk utolsó évében már érettek is lehetnek - középiskolai fokon. Aztán pár év vagy évtized után kiderül, mire vitték.
.
Ma lett egy híján negyven e fórum tulajdonosa, akit húsz évvel ezelőtt még nem ismertem, de mégis eszembe jutott egy akkori beszélgetés vele. A többit, a kétezres évek történéseit már jobban ismerem, s merem mondani, a csodagyerek csodafelnőtté vált. Kész csoda az egész!
Gratulálok neki és magasan ívelő pályája összes összes közreműködőjének, és sok-sok zenei örömet hallgatóinak!
.
A Népszabadság 1999. február 24-i számából egy fényképes interjú (Nagy Marianne írása):
.
Csodagyerekből csodafelnőtté válni
Baráti Kristóf ma este a Zeneakadémián hegedül
A Zeneakadémián ma este Kovács Jánosvezényletével a MÁV Szimfonikusok adnak koncertet. Ravel és Csajkovszkij művei mellett felcsendül Saint-Saëns hegedűversenye, amelynek szólistája a mindössze alig húszesztendős Baráti Kristóf.
- Egy dolog a versenyen való megmérettetés, a többiekhez való összehasonlítás, és más dolog egy bizonyos színvonalelérése, amelyet az ember kitűz magaelé. A versenyeken derült ki, hogy voltakolyan hiányosságaim, amelyekhez elkela segítség: kifejezetten előadásbeli, gyakorlásbeli jó tanácsok. A versenyek utántalálkoztam jelenlegi tanárommal,Eduard Wulfsonnal. Több mint egy évetanulok nála Párizsban.
- A hazai közönség csodagyerekkéntismerte meg. Mert hogy az volt, vagy mégmost is az? -Csodagyerek sok és sokféle van. Denem az számít, hogy gyerekként ki mités milyen gyorsan „reszel”. Nehézcsodagyerekből csodafelnőtté válni. Agyőztesek, a versenyek díjazottai gyakran esnek például abba a hibába, hogyelkezdenek szaladgálni a fellépések után. Közben elveszítenek egy csomólehetőséget, megfosztják magukat a fejlődéstől. Magam is ismerek olyanversenygyőztest, aki százötven koncertet ad egy évben, és teljesen használhatatlanná kezd válni, mert nem tud felkészülni. Az összevissza utazgatás, a különféle programok tönkre tudják tenni aszólistát.
- Magától ismerte fel a csapdát? - Egyrészt a tanárom is azt javasolta,hogy előbb építsem fel a repertoáromat.Bizonyos darabokat, hegedűversenyeketnem lehet kihagyni. Ha az ember elkezdia koncertezést, nem lehet azt mondani:ezt a darabot még nem tudom, azzal megmég várjunk kicsit. Mindennel készenkell lenni, ha az ember ténylegesen elkezdi a karrierjét.
- A repertoár felépítésében a szólistavagy a nemzetközi piac igénye a meghatározó? - A nemzetközi igény általában karmesterek, zenekarok igénye, és nemannyira a közönségé vagy a szólistáé.Szerencsére a hegedűsök zenekari repertoárja nem olyan hatalmas, mint azongoristáké. Viszont ez azt is jelenti,hogy mindent tudni kell: Bach, Mozart,Beethoven hegedűversenyein keresztül a legnagyobb Csajkovszkij-, Sibelius- ésBartók-versenyművekig.
- Ha most a konkrét célokról kérdezem, ne azt válaszolja: mindig a tőlemtelhető legtöbbet teljesíteni! - Mint említettem, most nem az a célom, hogy minél több hangversenyenműködjem közre. És a továbbiakban isazt szeretném, hogy én dönthessem el,mennyit koncertezem. Sajnos egyre kevesebb az olyan óriási karmester-egyéniség, mint mondjuk Solti György volt, deazért van jó pár olyan dirigens, akikkelszeretnék együtt fellépni.
- Van már menedzsere? - A versenyek utáni koncertekkel, lemezfelvétellel kapcsolatban több menedzser is foglalkoztatott, de kifejezett impresszárióm, irodám nincs. Most a munkával, a felkészüléssel vagyok elfoglalva.De várhatóan egy év múlva már lesz.
- Nem volt nyomasztó, hogy már gyermekként eldöntetett: hegedűművész lesz? - Nem, nem! A zene szeretete motivált elsősorban. Később pedig a tehetség munka általi kidolgozása, amely rengeteg sikerélményt és örömet szerzett.Természetesen én is eljátszottam a gondolattal, hogy mi lehetett volna belőlem,ha nem zenész. De ma már elképzelhetetlen minden más, ami nem hegedülés.
Az ifjú hegedűművész Budapesten született, de gyermekkorát Venezuelában töltötte, ahová zenész szüleit hivatásuk szólította. Baráti Kristóftizenegy évesen ismét Budapestre került, hogy Szenthelyi Miklós növendékeként a Zeneakadémiaelőkészítő - különleges tehetségek - osztályába járjon. Közben elkezdett versenyezni a világ legrangosabb zenei megmérettetésein. A párizsi Long-Thibaud versenyenmásodik helyezést ért el, a brüsszeli Erzsébet királynő versenyen - a legfiatalabb díjazottként -harmadik lett és megkapta a közönségdíjat is.
xxxxx
.
Az nem derült ki a beszélgetésből, melyik hegedűverseny volt a műsorban a háromból, de az A-dúr biztosan nem; feltehetően a h-moll (op. 61), mert a C-dúrt - úgy tudom - nem játssza Kristóf; emiatt megidézem a fenti egy közel 15 évvel későbbi előadását. A további tételek is elérhetők a linkről.
A műsoron lévő (Handel-hátterű) Mendelssohn-oratórium alapja a
.
114 (113A). ZSOLTÁR. HÚSVÉTI ÉNEK 114
1(Alleluja!) Amikor Izrael kivonult Egyiptomból, Jákob törzse az idegen nép közül: 2Akkor Júda lett a szentélye és Izrael az országa. 3A tenger meglátta és elfutott, a Jordán visszafelé vette útját. 4A hegyek ugrándoztak, mint a kosok, a halmok, mint a kis bárányok. 5Mi lelt, tenger, hogy elfutottál? Jordán, miért vetted visszafelé utad? 6Hegyek, miért ugrándoztok, mint a kosok, s ti halmok, mint a kis bárányok? 7Föld, rendülj meg az Úr színe előtt, Jákob Istenének szent arca előtt, 8aki tóvá változtatta a sziklát, s a követ buzogó forrássá!
2018 júniusában jár le Magyarország egy évre szóló elnöksége a V4-országok Együttműködésében. Ebből az alkalomból május 8-án koncertet rendeztek Párizsban, amelyen Várdai István és Baráti Kristóf lépett fel az alábbi műsorral:
Mozart: G-dúr duó, K 423 Ravel: Szonáta hegedűre és gordonkára Kodály: Duó hegedűre és zongorára, Op. 7
Baráti Kristófot és Várdai Istvánt egy március 8-i közös szereplésükről (is) szóló alábbi beszámolóban joggal nevezi a kritikus "a hazai és a nemzetközi koncertpódiumok évek óta fényesen tündöklő iker- és reméljük még hosszú ideig állócsillagai"-nak, de ha együtt éppen nem kamaráznak, valahova csak be kell másolni egy kvázi kettősversenyben való fellépésük recenzióját. Most éppen Kristóf rovatába, de mindjárt hivatkozok az anyagra társáéban is, akiről egy későbbi fellépése kapcsán írt hasonlóan jókat német kritikusa.
(Baráti Kristóf az itt már említett linzi koncertje előtti napon, április 22-én, a Kölni Filharmóniában szerepelt az ORF-Rádiószimfonikusokkal - ugyanazzal a művel, Bartók 1. Hegedűversenyével. A kritikus (Stefan Rütter) először a romantikus Zemlinsky-darabot, A kis hableány című szimfonikus költeményt elemezte, majd a karmester mellett méltatta Baráti interpretációját is: ................................. "A leköszönő kölni művészeti vezető Markus Stenz rövidesen hivatalba lépő utódja a stuttgarti Cornelius Meister fejből vezényelte zenekarát, miáltal egyértelműen egy szuverén dirigens benyomását keltette. Talán a hegedűs szólista is jobban tette volna, ha mellőzi a kottát, mivel az azzal való állandó szemkontaktusa hosszabb részletekben kevésbé felszabadulttá tette előadását, bár technikailag és zeneileg a legcsekélyebb panasz sem volt tehető játékával szemben."
(Szerény közbeszúrásom: már megint egy olyan kritika, amelyben az előadás lényegének legmagasabb fokú elismerése mellett, illetve előtt a kritikus mellékes tényezővel kezdi, bár nem tudja, miben lett volna még jobb egy "technikailag és zeneileg legtökéletesebb előadás". Az általa kívánatosnak tartott (külsőséges) előadói magatartás esetén akár a technikai és zenei minőség lett volna kifogásolható. Nem ismeretlen ez az attitűd, holott azt várhatnánk, hogy egy szakember a megszólalások komplex minőségét tekinti elsődlegesnek.)
"A szólista vékony és nemes hegedűhangja majdnem mindig remekül emelkedett a zenekar fölé, ahogy a versenymű lelkét jelentő lírai nyitó tételben tudatos tisztelettel fogta vissza magát. Baráti a magyar hegedűsök velük született művészi természetét képviselte, amit a bensőségesen tűnődve megszólaltatott ráadásban is bizonyított Bach C-dúr szólószonátájának largójában."
2018. április 23-án Baráti Kristóf Linzben lépett fel a Bruckner-házban rendezett bérleti koncerten. A Felső-Ausztriai Hírekbeszámolója.
.
"A hangok világának szép kontrasztja
Az ORF Rádió-Szimfonikusok elragadó előadása a Bruckner-házban
A cím főleg a Cornelus Meister karmester által vezényelt teljes programra vonatkozik, hiszen a későromantikus Zemlinsky-mű, a modern Bartók-hegedűverseny és Friedrich Cerhas 3-tételes kortárs darabja a kritika tárgya.
Baráti Kristóf és az ő rendkívül szépen szóló Stradivarija szólaltatta meg Bartók 1. hegedűversenyét - szinte felülmúlhatatlanul hatásos interpretációban. Az RSO (Az ORF Bécsi Rádió Szimfonikusok) nem csak kísérte a szólistát, hanem ezen formális előzmény nélküli mű előadásának beleérző alkotótársai voltak. Bartók ugyanis ezt a hegedűversenyt a 19 éves hegedűsnőnek, Geyer Stefinek fájdalmas jajkiáltásként írta a viszonzatlan szerelem hatására.
Minden részletében meggyőzően
A gyengéd kamarazenei belépéstől kezdve, az andante sostenuto költői képein át, a második tétel határozott és technikailag kihívást jelentő részleteiig, Baráti és az RSO az összes részletben meggyőzően játszott.
Sajnálatos, hogy a közönség egy része a szünet után már nem hallgatta meg Zemlinsky 1905-ben írt szimfonikus költeményét, A kis hableányt az ismert Andersen-mese ihletésére."
Azóta Kristóf már Oroszországban, Vlagyikavkazban is játszott az Észak-Oszét Szimfonikusokkal, (akikkel és akkor Gergievvel már szerepelt ott 2016. december 17-én).
2018. április 29.
J. S. Bach: d-moll partita Mozart: E-dúr Adagio hegedűre és zenekarra Mendelssohn: d-moll hegedűverseny
.
A zárószám a Budapesti Vonósok 30 éves születésnapi koncertjén.
Befejeződött a Mozart Összkiadás Élőben háromnapos koncertsorozata a Zeneakadémián, benne a hegedűre és zenekarra írt művekkel, így most a mélyhegedűvel párosított Sinfonia Concertante is elhangzott a második napon. A minőség mindig a legjobb volt, így csúcsra csúcs, tegnap este pedig a legmagasabbra jutott a főszereplő Baráti Kristóf és a Prágai Kamara Filharmonikusok.
Az öt hegedűverseny közül a két leglátványosabb és így a legismertebb került a zárónap műsorára (a rövidebb G-dúr és az összes között a leghosszabb, közel félórás A-dúr), és ez volt az a két darab, amelyet április 9-én Prágában is előadtak a két rondóval kiegészítve a káprázatos Lobkowitz Palota programjában. Itthon most is megtelt a nagyterem.
.
A közel azonos számú női és férfi tagból álló zenekart nem kellett vezényelni, bár Baráti karmesteri vénája most is dolgozott, és amikor nem volt más dolga a pódiumon, élvezettel hallgatta a zenekart, közben láthatóan reagált játékukra, elismeréssel vagy éppen ösztökéléssel társítva a hallottakat.
Felszabadult és igazi mozarti volt a megszólaltatás: fiatalosan vagány, pajzánul szellemes, de mindvégig a legtökéletesebb az egyéni és az összjátékban. Baráti lazán hozza a legkáprázatosabb futamokat, közben kérlelhetetlenül pontos és kifejező a játéka, remekül építkezik, vagyis minden a helyén van. A kadenciák közben szinte szikrázott a feszültség, amit előadása kiváltott a hallgatóságból, a közel 1100 elvarázsolt érdeklődőből, köztük a kórusülés és a pódium figyelmes hallgatóiból. Utóbbiak a harmincvalahány prágai zenész volt, akik aztán a művek után őszinte tapsukkal köszönték meg a különleges estét, majd a teljes sorozatot alázatosan szerény, ugyanakkor csúcsformában lévő és utolérhetetlen színvonalon játszó partnerüknek.
A siker kölcsönös volt, fognak még ők együtt fellépni a műsorral, vagy annak egy-egy részével.
.
Ráadásként Kristóf a pár napja elhunyt világhírű cseh rendező, Miloš Forman emlékére Bach C-dúr szólószonátájának largóját adta elő, amit néhány másodperces együttérző csend követett, majd kitört az újabb taps. Kristóf játékai alkalmával mindig eszembe jutnak olvasmányaim vagy mások idézetei a régi nagyok kiemelkedő fellépéseiről, és csak azt érzem, hogy micsoda öröm közvetlenül részesülni a hasonló csodákból, Baráti előadásainak élvezete közben. A csoda vagy varázslat éppen az a fogalom, ami meghaladja földi ismereteinket, mert azon túlian különleges, és részleteiben ugyan felfoghatatlan a tökéletessége, de éppen ezért kell főleg élőben hallgatni, hogy a rendkívüli élmény részesei legyünk.
A Mozart Összkiadás hangulata tegnapra fokozódott, talán a vasárnap, talán a Sinfonia concertante előadásába bekapcsolódó Szűcs Máté miatt, nem tudom, de érezni lehetett a megnövekedett feszültséget és végig ragyogó előadást hallottunk. Nemcsak a kürtösök hangszere ragyogott, de játékuk is hasonló volt, és persze a két oboistáé is, nem beszélve a vonóskarról, a szólistá(k)ról meg ne essen szó, mert nincs kifejezés arra az érzelemgazdag kifejezőerővel társult szinte tökéletes játékra, amit produkált(ak). Ritkán hallható összhang, kifogástalan párbeszéd, szólózás, kíséretek, igazi örömzenélés a legmagasabb fokon. A zenekar tagjai is nagyon élvezték, ilyen szólistákkal valóban különleges lehet az együttműködés. Az elmúlt héten a prágai Lobkowitz palotában ugyanezt a műsort adták elő.
A B-dúr verseny és B-dúr rondó után jött a csúcs, a kettősversenynek is felfogható impozáns és nagyon ismert darab, éteri játékkal, ráadásként pedig annak zárótétele második része.
Eszembe jutott a közel három évvel ezelőtti pécsi élő felvétel a Kodály teremben, amikor két nap alatt játszotta el Kristóf ezeket a műveket. Az akkori partner az Új Magyar Kamarazenekar volt, és akkor nem került lemezre a Sinfonia concertante. Néhányan meghallgattuk azt is, a kiadó pedig egy évvel ezelőtt közzétette az albumot, érdemes meghallgatni, ha nincs kéznél a két lemez. A felvételt már közel kétszáz ezren nyitották meg. A felvétel kitűnő kritikákat kapott, lejjebb idéztem az összeset.
Ma pedig jön a két legismertebb hegedűverseny, köztük a két fuvolával is kiegészített G-dúr. A másik az A-dúr lesz, a Mozartnál ritkán használt moll-betéttel az adagióban.
Tegnap este megvolt a Mozart Összkiadás első koncertje, amelyen Baráti Kristóf szólójával a Prágai Kamara Filharmonikusok adták elő a tervezett kilenc műből a két D-dúr hegedűversenyt, közte az adagiót és a C-dúr rondót.
Telt ház, nagyszerű hangulat, markáns zenekar és remeklő szólista most is. Tavaszi varázslat a fiatal zeneszerző fiatalos műveinek meggyőző előadásával. Ráadásként megint a II. Ysaye-szólószonáta 1. tételét, a Lidércnyomás címűt hallhattuk.
Folytatás ma este, amikor Szűcs Máté is bekapcsolódik a Sinfonia concertante brácsaszólamába, majd holnap zárul a nagyszabású sorozat.
Baráti Kristóf lejjebb említett chicagói mesteriskolájáról egy közel 55 perces videót tett fel a youtube-ra a résztvevők (Julimar Gonzalez, Yu Xin, Ayeong Jeong and Irina Casasnovas Jilobokov) közt utolsónak említett hegedűs. Éppen a Csajkovszkij hegedűversenyének I. tételét gyakorolják.
Baráti Kristóf is részt vett azon a kegyeleti előadáson, amelyen a kemerovói tragédia áldozataira emlékeztek a Szentpétervári Mária Színház művészei és vendégei március 27-én.
Az egész országot megrázó esemény miatt az eredeti programot megváltoztatták: a Paquita helyett a Giselle-t adták elő a színház balett-táncosai, majd Verdi Rekviemje következett a Mária Színház Kórusa és Szimfonikus Zenekara közreműködésével és a négy szólistával. A karmester Valerij Gergiev volt.
A koncert másik fellépője (baráti kristóf helyett) Baráti Kristóf volt, aki szintén a tragédia orosz áldozatainak emlékére adta elő együttérzése jeléül J. S. Bach d-moll partitáját.
Sajnos ezen a koncerten sem lehettem ott, csak lélekben.
A fenti a hét részből álló Handel-csembalószvit utolsó tétele, az 1864 és 1935 között élt norvég hegedűs, zeneszerző és karmester (Johan Halvorsen) eredetileg hegedűre és brácsára készített átiratának alapja. Az átíró közel 130 kisebb-nagyobb szerzeménye között három szimfónia, egy hegedűverseny, több kísérőzene, dal stb. található, de itthon talán csak a tárgybani átirat a legismertebb műve.
Halvorsen 110 éves hegedűversenye innen meghallgatható. Baráti bőséges repertoárjában még nem szerepel, pedig hangulatos, igazi romantikus darab. A felvételen a novemberi kamara.hu-ról ismert kiváló norvég hegedűs és zeneszerző, Henning Kraggerud a szólista.
A ma esti műsor első száma Haydn 1. hegedűversenye lesz, amit Baráti Kristóftól már hallhattunk, pl. tavaly január 18-án a LFKZ-ral.
S ha már a Mozart-Sinfonia Concertante átiratban szerepel, legyen itt illusztrációként a hegedűverseny cselló-átirata is, de csak az elbűvölő lassú tételt találtam meg:
A Müpában március 26-án, hétfőn egy ritkán hallható Mozart-mű, a híres Sinfonia concertante hegedű-cselló változata hangzik el a Zeneakadémián. Baráti Kristóf társa Várdai István lesz. A műsorban még egy-egy Haydn-versenyművet adnak elő a közös játék előtt, utána pedig - várhatóan - a Handel passacaglia Halvorsen-féle átiratát. A jegyek persze már elfogytak, köszönhetően a közreműködő Budapesti Vonósoknak is.
xxxxx
A két világklasszis művészünk együttes fellépéséről jelent meg a MÁV Zenekar rövid anyaga a március 8-i Rózsa-mű kapcsán. Előadásukat a március 18-i Új Zenei Újságban is értékelték a múlt hét végén.
Véletlen, hogy éppen aznap adta le a Bartók Rádió Baráti Kristóf közel öt évvel ezelőtti koncertjét, amelyen Prokofjev g-moll hegedűversenyét szólaltatta meg.
Most is nagy élvezettel hallgattam/néztem az alábbi rendkívüli előadást, de utána megnéztem a koncert helyszínéül szolgáló Gasteiget, amelynek nagyterme München legnagyobb hangversenyterme a maga közel 2400 férőhelyével, amihez még jönnek a kerekesszékesek és a pódiumülések, így összesen 2572 szeméyl lehet jelen a kitűnő akusztikájú teremben.
A bajor kulturális központ a rossz emlékű puccs helyén épült, és a következő linkeken többet is megtudhatunk róla:
A kinagyított képet az alábbi oldalról értem el, és a Müncheni Philharmonikusok otthonát is adó teremről, illetve az épületről innen is van olvasni való.
.
A környezetről és az épületet mindenhonnan megmutató képeket pedig ITTláthatunk.
.
A rövid linket 2 nap alatt 1600 fölött nyitották meg, a versenymű most is vaázslatos ebben az előadásban, sőt egyre inkább az :-))
.
A koncert videója 2018. május 25-ig nézhető meg!
.
Egyébként ez a hegedűverseny évek óta sikerdarabja Kristófnak Gergijevékkel:
2016. június 24-én Szentpéterváron (a Mária Színház Koncerttermében) adták elő, majd 2017. október 8-án és 9-én Londonban a Cadogan Teremben, de a február 25-l koncert előtti napon is Münchenben, a 25 éves Muffatwerk legnagyobb részét kitevő Muffat Teremben (a budapesti BMC nagytermének több mint kétszerese), ahol Sztravinszkij Olasz Szvitjét is előadta a zongorista Zarina Simanszkaja-val. A tervezőjéről elnevezett régi (víz- majd villamos-) erőmű épülete ma nemzetközi kultúrközpont és persze sörkert.
Most viszont eszembe jutott, hogy amedici.tv betöltötte a tubusba a teljes koncert felvételét, amiterről a linkrőlbe lehet hívni.
Először csak a sziporkázó záró tételnek majdnem az elejéről idézik meg a tétel felét, de alatta jelzik a teljes koncert linkjét, ahonnan aztán regisztrációval vagy csak bejelentkezéssel már jön is a teljes koncert.
A Sztravinszkij-hegedűverseny a 35:54-től indul, de az első fehér pötty jelzi is ezt.
Sajnos lemaradtam a medici-tv közvetítette müncheni koncertről, a 360 fok nevű fesztivál záró előadásáról, amelyről a linken is írnak bővebben, de helyette elrepültem most Szentpétervárra az időben, és hallgatom Baráti Kristóffal, illetve egyedül,Prokofjev 2. hegedűversenyét a Valerij Gergijev dirigálta Mária Színház Zenekarral.
A helyszín a Mária Színház Koncert Terme: a kép kinagyítható és az alábbi linken már meg is töltötték a hallgatók az 1100 férőhelyes termet és kezdődik a 2016. április 23-i koncert. (A 15 évvel ezelőtti tűz után 3 év alatt alakították ki a kiváló akusztikájú modern új termet.)
A teremről bővebben, a végén az alábbi idézettel, és akár virtuálisan körbe is nézhetünk benne.
A teremről ezt írta a Süddeutsche Zeitung: "A koncerterem szinte életre kelt a hanghullámok lágy mozgásától, ahogy azok a padlótól a mennyezetig visszaverődtek. Úgy tűnt, hogy az egész terem egy hangszerré vált - egy Stradivari hegedűvé."
Megint érdemes volt a Pannon Filharmonikusokat és Baráti Kristófot meghallgatni!
.
A jól összeállított műsort egy rövid lovaglás (John Adamstól) vezette be, és már akkor érezni lehetett, hogy a különösen érzékeny Gilbert Varga dirigálta zenekar elemében van.
Kristóffal másodszor hallottam a Müpában a Barber-hegedűversenyt, korábban tíz évvel ezelőtt (2007.11.28) egy amerikai (Bernstein, Copland, Gershwin) műsorban a Vajda Gergely vezette MÁV Zenekarral, majd azt a rádiós ismétléskor (2008.04.04-én) és utána nem is egyszer. Pár év múlva megint megismételték (2010. október elején), később pedig csak másoktól hallottam egy ideig, de ezek egyike sem hatott annyira rám, mint a tegnapi.
.
Még az előzményekhez tartozik, hogy van Kristófnak egy 2014 elején felvett Korngold-lemeze, rajta a hegedűversennyel, az Otto Tausk dirigálta Dél-Holland Filharmonikusokkal, és Farkas Gáborral a Hegedű-zongora szonáta. A lemez nagy sikert aratott, és a kritikusok azt is kiemelték, hogy mennyire érti és érzi a szólista ezeket a tipikusan amerikai, filmzenés beütésekkel dúsított zenéket is. A Korngold- és a hat évvel korábbi Barber-hegedűverseny hasonló érzésvilágot kíván és Kristóf valóban mindkettőben nagyon otthonosan játszik, ahogy otthon van a barokktól kezdve bármely zenei korszakban...
.
Kristóf tíz évvel korábbi Barber-felvétele már nem hallgatható meg, de volt öt évvel ezelőtt az Eiji Oue vezényelte Észak-Német Rádió Zenekarával - akikkel 2009-ben az első két Paganini-versenyt lemezre játszotta - egy két estéből álló fellépése (2012. október 8-9.), benne a Barber-verseny, és ez most is meghallgatható a tubusból:
Más persze egy hangfelvétel, amit csak azért idéztem fel megint, hogy hallani lehessen Kristóffal a darabot, ami öt évvel később nyilván nem ugyanaz az interpretáció, ahogy a tegnapelőtti, pécsi is más volt, - visszatérek az általam most hallottra.
.
A gyors - lassú - (igen) gyors tételekben a legtökéletesebb egyensúlyt éreztem a fiatal(os) és kifogástalan zenekar és a varázslatos szólista között. Az előző napi pécsi előadásuk is elősegíthette, hogy a látványosan és hatásosan dirigáló karmester keze alatt minden a helyére került: a zenekarral együtt indító szólista hangja mint egy aranyszál virított ki a ragyogó és színes szövetből, sosem nyomták el, és bármelyik szólam vagy zenekari szólista (kitűnőek voltak!) emelkedett ki hozzá, az összhangban semmilyen törés nem érződött. Gilbert Varga - ahogy aztán a záró táncokban - hihetetlen érzékenységgel és hatásos szuggesztívitással irányította a társulatot, az indítások és leállások a legpontosabbak voltak, és mindehhez ott volt a költői, gyöngyöző, elmélyült vagy éppen virtuóz szólista a maga megszokott ragyogó játékával. A könnyednek tűnő darab azért nehéz, mert éppen az említett egyensúlyt nehéz megteremteni, így viszont igen magas színvonalú, felejthetetlen előadást hallottunk.
Kristóf ráadása a II. Ysaÿe-Szólószonáta IV. (záró) tétele (A fúriák) volt, és persze még kirobbanóbb elismeréssel, mint a kevésbé látványos hegedűversenyben. Itt aztán a zenekar tagjai is csak az ő játékában gyönyörködtek.
A már említett zárószám Prokofjev Romeó és Júlia szvitjeiből választott 3 tétel volt, amelyekben a kiváló karmester szinte táncmester volt, és a zenekar ebben is ragyogott.
Baráti Kristóf ma és holnap a Pannon Filharmonikusokkal lép fel: 22-én Pécsett, majd Budapesten, a Müpában. Vezényel: Gilbert Varga a Kontinenseken át című műsorban.
...azért kiemelem a bemutatandó műveket a tartalmas felvezetőből.
John Adams: Short Ride in a Fast Machine
Samuel Barber: Hegedűverseny
Prokofjev: Romeó és Júlia 1. és 2. szvit
Az első darabot azért magyarul is illett volna bemutatni, hátha valaki nem tud albánul :)
Az orosz együttes a szentpétervári nagy Mária (Mariinszkij) Zenekar kiváló vonósaiból áll...
"A Mária Stradivari Együttes tagjai a világ leghíresebb és különleges hangzású vonóshangszerein játszanak. A Mária Zenekar kiváló tagjaiból és vezető szólistáiból álló együttes megalapítását Valerij Gergiev, a Mária Színház művészeti és főigazgatója kezdeményezte. Előadásukban egészen másként hangzanak a népszerű és kedvelt klasszikus művek, kihasználva az Amati, Stradivari, Guarnieri, Guadanini és Gofriller hangszereik hihetetlenül gazdag és csodálatos hangszíneit."
Kristóf tavaly kétszer is (október 8-án és 9-én) nagy sikerrel lépett fel Gergievvel és a Mária Színház Zenekarával a Sztravinszkij-hegedűversenyben a 950 férőhelyes londoni Cadogan Teremben:
Az 1945. évi kései Strauss-művet az ismert Paul Sacher rendelte meg. Először 7 majd 23 vonósra írta (10 hegedű, 5 brácsa, 5 cselló és 3 nagybőgő): izgalmas darab, bár még sosem hallottam.
Glazunov hegedűversenye bizarrul felépített, bármennyire is összetett mű: egészen befelé tekintő líraiság párosul a kábulattal, amíg el nem éri a hegedűversenyek egyik legszebb fináléját, a vadásztéma csillogó változatait. Ennek alapján azt hihetni, hogy a hegedűsnek mókázni kellene, de Baráti Kristóf mindenféle vizuális élménytől megfosztott minket, hiszen szemeit lesütve és végig komolyan játszott. Mély hangját és főképpen a tökéletes intonációját viszont nem tagadta meg, majd elbűvölő dallamokat pergetett ki a Meditációból, Csajkovszkij Emlékezés egy kedves helyre című hegedű-zongora darabjának Glazunov általi - zenekarra és hegedűre készített - átiratából.
Csajkovszkij először ezt szánta hegedűversenyének lassú tételére – a záró vivacissimóban Glazunov határozottan riválisának tűnik – és Glazunov összhangba hozza a sokkal jobban ismert versenymű hangzás klarinét cifrázásait a melankólikus dallam újraélesztésében. A (vendég) klarinétszólista James Burke sokkal inkább tűnt személyesnek, mint Baráti, csatlakozva Juliette Bausorhoz, az LPO szólófuvolásához, aki bebizonyította, hogy az LPO fúvós szólamainak szólistái minden ízükben a Filharmónia meghatározó részei, miként azt múlt csütörtökön a BBC Dvorzsák-koncertjén is hallani lehetett.
Még a február 3-i londoni fellépésről A TIMES beszámolója (Anna Picard írása - rövidítve):
.
LPO és Jurowski a Royal Festival Teremben
.
Sztravinszkij korai műveiből és az ő hatására írt egyéb művekből nagy körültekintéssel összeállított műsort lenyűgözően adták elő
.
Ki volt Sztravinszkij, mielőtt Sztravinszkijjé vált? Az LPO Változó arcok: Utazás Sztravinszkijjal cím alatti koncertsorozatának első előadásán a következő ismert műveket (Tűzmadár, Petruska, Tavaszi áldozás, Ödipusz király, Zsoltárszimfónia, Dumbarton Oaks (D.-i tölgyfák, A kéjenc útja, azaz a Rake's Progress és a kivándorolt zeneszerző időszaki művekkel való kacérkodásait) megelőző darabokat hallhattunk.... A faun és a pásztorlány 1906-os, az Esz-dúr szimfónia 1907-es termés, akár Csajkovszkijra is emlékeztetett, de közben úgy érezhettük, hogy a fiatal Sztravinszkij Glazunov és Rimszkij-Korszakov ékszeres dobozaiból válogatott.
......
A káprázatos hangszerelésű Tündérmese (Skazka, Fairy tale, Rimszkij-Korszakov) és Glazunov a-moll hegedűversenye szenzációs volt. Baráti Kristóf mézes tónusú és tökéletes technikával játszott, bár mindkét művet nem kellően formálták meg, hangzásuk inkoherensnek hatott.
.
A Glazunov által átírt Meditációban (Csajkovszkij: Emlékezés egy kedves helyre című 3-tételes hegedű-zongora-darabjának első tétele) aztán igazán felszabadulhattunk. Megalapozott kell legyen, hogy a nagyszerű dallamokat általában a középső regiszterre írják, így aztán örömmel hallgattuk Baráti éneklő hangját a maga eredeti minőségében.
Az előbbi link alatt számolnak be a lent említett warsteini (február 9.) koncertről, amelyen
LÉLEGZETELÁLLÍTÓ KAMARÁZÁST produkált a Baráti Kristóf - Farkas Gábor kettős a romantikus és drámai művekkel, amelyek némelyike különösen magas követelményeket támasztott a művészek elé....virtuózak voltak, nagy kifejező erővel játszottak... (a továbbiakhoz elő kellene fizetni).
.
A hamburgi (utolsó) fellépésük nem 10-én, hanem tegnap volt, és a világklasszis hegedűs, illetve a zseniális zongorapartnere ugyanazzal a műsorral szerepelt a Sasel Házban. A felvezető...
Február 8-án (amelyen én is ott voltam) és 7-én telt ház előtt zajlott Veszprémben a Mendelssohn Kamarazenekar négyrészes szezonális bérletének második előadása. Az ősi város modern, de hangulatos épülete, a Hangvilla, ekkor nem csak a Dunántúl, hanem a zenei világ közepe volt, hiszen a huszonhat éves kitűnő zenekarral együtt lépett fel a főszereplő Baráti Kristóf. Ő sem sokkal idősebb, ahogy a zenekar tagjai is többnyire fiatalok, valószínűleg többségükben a helyi (Dohnányi Ernő) zenei szakközépiskola volt tanulói, illetve a helyi zeneiskolák tanárai, hiszen Kovács Péter is, a kamarazenekar művészeti vezetője hosszú ideig a konzi oktatója és igazgatója volt. Örömteli volt a közönség a fővárosinál jóval alacsonyabb átlagéletkora is. A város vonzáskörzete kb. 100 km, még a fővárosból érkezők is hazajuthatnak aznap, így nem kell kihagyják a távolabbról érkezők, hogy a földöntúli zenéket hallhassák a szintén természetfölötti szólistától, aki - ha tehette - dirigált is.
Beethoven-műveket választottak, a Hegedűversenyt és a VII. szimfóniát, részben a hangszerelés miatt, hiszen az elsőben csupán egy fuvolistával volt kevesebb, de ott volt a csodahegedűs, így a negyven muzsikus is emelkedett hangulatban szórakoztatta az érdeklődőket.
Utóbbiak talán nem is sejtették, hogy ezt a hegedűversenyt ennél szebben alig-alig játszották a zenetörténetben, amihez az is hozzájárult, hogy a szólista dirigálása a lehető legszervesebb egységbe foglalta a közös munkát. Jó ötlet volt a vezénylése, mert ennél érzékletesebb kapcsolódásokat máskor is csak ritkán hallani, tökéletesen egészítették ki egymást, akármelyik tétel akármelyik részéről voltak hangok, bármely szólamban. A varázslatos kadenciák alatt pedig rögtön majd negyvennel több volt az értő és lelkes hallgatóság, mert amit Kristóf most is produkált az lélekemelő volt - tökéletes!
Az épületről már röviden írtam, de a terem is kifogástalan (térképzése, berendezése, burkolatai, akusztikája, ülései: kiváló összhang), így a középméretűnek számító (471 fős) nagyterem igazán jó környezetet nyújtott ehhez a rendkívüli minőségű előadáshoz.
Feltehetően a második napi koncert még jobb volt, és erről még továbbiakat nem is tudok mondani, mert a szólista technikája, alázatos műértelmezése és a plasztikus concertálás a közönség lélekzetelállító figyelmében, majd a kirobbanó tapsokban talált visszhangra, végül a többszöri visszahívásra nem is maradt el a ráadás: először Ysaÿe III. Szólószonátáját, a viszonylag rövidebb (az Enescúnak dedikált) egytételes Balladát adta elő káprázatosan, amelyet a megelőző 13 koncertből álló németországi turnén 12-szer játszott, de a két továbbin is műsoron volt (február 9-én Warsteinben), illetve 10-én Hamburgban. Talán még álmában is el tudja játszani, ahogy a csütörtöki koncert második ráadását, Bach C-dúr largóját is.
Különleges együttállásnak lehettünk tehát részei: akkor és ott, az eksztatikus állapotban lévő szólistával, akivel szinte kegyelmi állapotban érezhettük magunkat is, hiszen minden külsőségességtől mentes bensőséges előadást produkált, a hegedűversenyben természetesen kotta nélkül, fejből (lélekből), ahogy - nem egészen természetesen - a szimfóniában partitúra nélkül, nagyon hatásosan valósította meg szerepét. A hegedűversenyben most is érezni lehetett, mit fogalmazott meg a rendkívüli szerző, és ezzel az újabb előadással több mint kétszáz évet utazhattunk visszafelé, hogy ennek a varázslatnak megint a közelébe, a legbelsőbb lényegéhez kapcsolódjunk.
Nem hagyhatom szó nélkül a terem külső oldalán látható képkiállítást, ahol leginkább Zsebeházi Eszter kitűnő portréja ragadott meg. Igazi multifunkcionális tér ez a Hangvilla!
Barátiék közben említett warsteni koncertjét az alábbiakkal harangozták be, emlékeztetve a 7 évvel ezelőtti ottani szereplésükre, amitől a közönség el volt ragadtatva! (Annak idején arról a turnéról is beszámoltam.)
Üdítően más koncertet hallottunk: se nem Mahler vagy Sosztakovics, sem pedig a szokványos Sztravinszkij-művek, bár utóbbiakra lesz alkalom az LPO hosszú távú programtervezése részeként december 8-án Threni-vel (az elveszettnek hitt, de megtalált Temetési dalt és az igen fárasztó teljes Tűzmadarat adják elő), amit nagyon várok.
Most viszont a fiatal Sztravinszkij Esz-dúr, 1. szimfóniáját választották (különben ezt nem a „második” követte, mert ezután a háromtételes Zsoltár-szimfónia jött, majd a C-dúr szimfónia, végül a Szimfónia három tételben). Az 1. szimfónián többek hatását érezni erősen: Rimszkij-Korzakovét (aki a szerző tanára volt és neki dedikálta a darabot), Glazunovét és másokét, de talán még Richard Straussét is, ld. a Macbethet!). Az 1. szimfónia ugyan a 19. századi orosz hagyományok részének tekinthető, de az 1907-ben befejezett, majd a Tavaszi áldozat évében, 1913-ban átírt mű az alig huszonöt éves zeneszerző határozott és nagyon vonzó bemutatkozását jelentette. Az első tétel élénk (hősies Esz-dúrban, mint Beethoven Eroicája, vagy Mahler Hősi élete), ugyanakkor költői a nagyszerűség pillanataival, a Scherzo leheletfinom és fantasztikus, erőteljesen Borodin hatású,a Largo sötét lelkületű és drámai, amelyben jól érvényesült Jurowski folyamatos figyelme a helyes tempóra, miáltal elkerülték a megereszkedő és túlfűtött csúcspontokat, végül az ünnepélyes és népies finálét kecsesen és a szárazabb fajtájú szellemességgel adták elő, és ebben a csintalan gyors kóda úgy hatott, mint amikor a macska hajszolja az egeret, végül az elszánt záró ütemeknél már érződött: Sztravinszkij tudta, hogy megérkezett.
A műsor második száma a Puskin nyomán írt AFaun és a pásztorlányka című három-tételes zenekari dalciklus volt ( Angharad Lyddonnal, a máshol is remeklő, kiváló hangú és vonzó egyéniségű mezzo-szopránnal: https://www.cam-phil.org.uk/bio/AngharadLyddon.html)...
A két Sztravinszkij darabot jól átgondoltan Rimszkij-Korzakov Tündérmeséje (1880) vezette be....
A Puskin-történeteket (a szerző hét remek mesét írt) kitűnően érzékeltette a zene, a remek fuvola- , klarinét- és hegedű-szólókkal... Összefoglalva: nagyon lenyűgöző és érdekes volt ez a 17-perces darab.
Nagyon szerethető Glazunov Hegedűversenye (1904), romantikusan csillogó és ábrándozó dallamai mindvégig összefogott keretbe illeszkednek. Baráti Kristóf pedig könnyed technikát, mézédes hangzást és szeretetteljes megfogalmazást párosított ehhez a kedves zenéhez; és még ezeken is túltett, amikor a zeneszerző oldaláról akár túl hosszúnak is tűnhetett kadenciában sziporkázó színekkel szerves természetességgel készítette előa trombitával induló finálét. Ebben a táncos vitalitás és légvárak folyamatos kifejlődése Duncan Fuller kürtszólójával mozgékony és kifejező volt. Ezután a ráadásként beharangozott Meditáció következett, amelyet Baráti és a zenekar adott elő. A mű a szerző háromtételes kegedű-zongora darabjából az első tételnek Glazunov-féle átirata (Emlékezés egy kedves helyre, 1878), és a szimpatikus hangszerelés szinte észrevehetetlenül olyan ékesenszóló, mintha Csajkovszkij írta volna, amit Baráti tüzes szenvedéllyel adott elő, Burke említésre méltó klarinétszólamával kísérve.
...A Sztravinszkij-sorozat remekül kezdődött, ...Jurowski folyamatosan figyelt a dinamikára, a részletekre, még a zenekar elrendezésére is, amikor a meghatározóan antifonális hegedűket és a nagybőgőket együtt helyezte el a pódium baloldalán, és a zenekar végig figyelmesen közreműködő volt. A koncertet rögzítette az LPO, a Tündérmese remélhetően kiadásra kerül, és...Sztravinszkij 1. szinfóniája is sok új hívet fog szerezni, ha a felvételen kiküszöbölik a közbenső tételt megzavaró tapsokat.
A ma reggeli Muzsikálóban Bolla Milán beszélgetett telefonon Baráti Kristóffal a mai és holnapi veszprémi Beethoven-koncertről, de szóba került a német turné és a londoni fellépés a Royal Fesztivál Teremben.
Megjöttek az első beszámolók Baráti Kristóf és a Vladimir Jurowski dirigálta LPO-koncertről. A fő téma a cári Oroszország zenéje volt, és az estet úgy vezették fel, hogy Tündérmese kezdődik. Ezzel a február 3-i hangverseny első számaként hirdetett Rimszkij-Korzakov-műre is utaltak.
A Daily Telegraph írása csak röviden foglalkozik Kristóffal, ezt kiemelem a cikkből:
"Rimszkij-Korzakov és Stravinszkij között időben félúton élt Glazunov, aki Stravinszkij korai műveire is hatással volt, és emiatt volt érdemes meghallgatni a heves lírájú hegedűversenyét és az op. 42-es (hegedű-zongora) Csajkovszkij-mű egyik tételének (a Meditációnak) általa hegedűre és zenekarra készített átiratát. Baráti dallamdús intenzitással kezdte a versenyművet és könnyed virtuózitással szinte keresztüllebegett a finálé sűvítő harmoniáin, majd megnyugodott a Meditációban."
A másik kritika a bachtrack-é, benne hosszabban Kristófról, és ezt fordítottam le ebből is:
Jurowski és az LPO egy varázslatosan titokzatos utazást tettek a cári Oroszországban (Alexander Hall írása).
Straviszkij és Glazunov között egy szeretettel és gyűlölettel teli kapcsolat volt, de mégsem képzelhető el, hogy Stravinszkij balettjei elegánsabbak és finomabbak lettek volna az idősebb mester hatása nélkül. Sajnálatos, hogy Glazunov a-moll hegedűversenyét nem értékelik kellően, viszont Baráti Kristóf szimpatikus interpretációjában a mű kiváló tulajdonságait semmiképp sem becsülte alá. Az alsó regiszterben érzékeny földi hangokat, míg a magasabb fekvésekben költői melegséget produkált, átengedve magát a játékos pillanatoknak, miközben a témák oda-vissza haladtak a vonósok, a fafúvósok és a szólista között, aki aztán egy igen lendületes központi kadenciát játszott. A trombita által indított ünnepélyes fináléban kifogástalan hangulatú pezsgő ritmusokat és dallamvonalakat hallottunk. Ebben a tételben a fúvósok (különösen a fuvola és a pikkoló), a rezesek és a harangjáték csillogó hangjai úgy hatottak, mint amikor a nap sugarai a fagyott földön heverő jégkristályokat érintik meg. Kellemes volt, hogy már a műsorba beépítették a "ráadást", Csajkovszkij hegedűre és zongorára írt miniatűrjét, a Meditációt (az op. 42-es II. tételét), amit Glazunov írt át hegedűre és zenekarra, s talán azért is volt jó a választás, mert Stravinszkij rajongott a nagy romantikáért, ami előtt tisztelgett is az 1928-ban írt "Le Baiser de la fèe", azaz A tündér csókja című balettjével, amit márciusban adnak majd elő itt, Londonban.
Szinte pihenő nélkül koncerteznek nagyjaink, hiszen Baráti Kristóf és Farkas Gábor alig értek haza a Németországot D-É irányban átszelő 12-részes turnéjukról. Baráti ma már Londonban lép fel a ma más több mint 85 éves LPO (London Philharmonic Orchestra)-val és jelenlegi vezető karmesterével, a negyven évvel fiatalabb Vladimir Jurowskival. A koncert az együttes székhelyén, a Royal Albert Teremben lesz, amelynek befogadó képessége 5272 fő.
A műsorukon Rimszkij-Korzakov-, Stravinszkij ésGlazunov-művek lesznek, ha utóbbi hegedűversenye mellett az általa hegedűre és zenekarra átírt Csajkovszkij-Meditációt is ide soroljuk. Utóbbi az eredeti hegedű-zongora felállással az említett német turnén is elhangzott 11 alkalommal, mint az Emlékezés egy kedves helyre című 3-részes elégia első tétele. Az orosz műsor további részében a Tündérmese (R-K) és Stravinszkijtól a Faun és a pásztrolány, majd az
1.szimfónia lesz. Utóbbiak innen (is) - az LPO összeállításában - meghallgathatók!
.
Február 7-én és 8-án Kristóf Beethoven-műsort ad a veszprémi Hangvillában: a hegedűvesrenyt játssza, majd a VII. szimfóniát vezényli a helyi Mendelssohn Kamarazenekar élén.
.
Ezután helyileg közel ott folytatják a németországi turnét, ahol abbahagyták Farkas Gáborral: február 9-én már Warsteinben, végül 11-én Hamburgban adják elő a korábbi fő műsorukat.
Utána csak lesz egy kis pihenő, mert legközelebb csak 22-én szerepel Pécsett a Gilbert Varga dirigálta Pannon Filharmonikusokkal a Barber-hegedűverseny szólistájaként, és ezt másnap Budapesten is előadják a Müpában. Február 25-én pedig München: Stravinszkij-hegedűversenyGergievvel. Az első két hónapban tehát összesen húsz (20!) fellépés.
