Az 1. arról szól, hogy evidencia-e a férfi szellemi fölény. Amire azt mondod, hogy ez evidencia, nembeli tulajdonság, és ezt vitatni annyi, mint szembemenni a Teremtő akaratával. Hát csak tán nem....Szívesen hallanám, milyen bizonyíték van arra, hogy ez - a Teremtő akaratával - evidencia volna.
Először külföldön élő magyar nőtől hallottam, hogy a honi férfiak egy része sajnos ápolatlan. Az idők és a gondolkodás változik, hogy mi minősül ápoltnak, szépnek, és mi nem. Nekem a rózsaszín nem tetszik se férfi, se női ruhadarabban, de ez ízlésbeli kérdés. Soha nem akarnám a konvencionális világoskék-rózsaszín színekkel megkülönböztetni a kisgyerekeket, mert nagyon szép, ízléses gyerekruhák vannak, és nem színekkel kell a nembeli tudatot fejleszteni, hanem magatartással, és semmiképp nem az öltözködési ízlés rovására.
Ami pedig a hazai női trendet illeti: a magyar nők iskolázottabbak, mint a férfiak. Ez probléma a párválasztásban, a gyerekvállalásban, és nem feltétlen önkéntes választás a függetlenség részükről, hanem nyomás következménye. Rengeteg munkahely fel sem vesz fiatal házas nőt, terhes vagy fiatal anyát, vagy olyan nyomás alá helyezi, olyan feladatok elé állítja, amit az adott helyzetben nem tud vállalni. Egyszerűen választás elé kerül, a döntései időben eltolódnak, és idővel már későivé válik. Sok nő azért nem megy férjhez, mert rossz minták lebegnek a szemük előtt. Rövid távon esélyük sincs a helyzet megváltozására, mert a társadalmi tudat átalakulása rendkívül lomha, és sokan nem akaraják hallani az idők szavát, kényelmesebbnek tűnik nem bolygatni, védeni a férfiak számára előnyösebb mai státusztokat, mint egy új "megegyezést" elfogadni. Minden egyéb probléma tetejébe a szingliség szitokszó lett, ami nem segít hozzá helyzetük megértéséhez. És hogy rátegyük a koronát erre "a szingli nőnek lenni trend" gondolatmenetre, a szingli férfiak aránya fiatal korban a nőkéhez hasonló, később a válás, majd az özvegyülés teszi az embereket szinglivé.
4.-re: Miután a nők a szenvedő fél, ők jobban meghallják, ha a férfinép a kárukra hetvenkedik, hogy megerősítse, ő az úr a háznál, és egyébként férfi a javából. Gyakran megtörténik, szerencsés voltál, hogy ezt nem tapasztaltad. Van olyan építésznő ismerősöm, aki főképp azért hagyott fel a szakmájával, mert nehezen viselte a munkások rá tett folytonos megjegyzéseit. Ebben a gyalázatban a műveltnek mondott férfitársadalom egy része is ott van, épp úgy beszólnak egy nőnek, hogy buta liba, büdös p....., hülye k...... és még hosszú a sor, adott esetben az anyjukat is ocsmányul emlegetve, vagy a háta mögött maguk közt pocskondiázzák így. Nem egyszer voltam fültanúja ilyen megjegyzéseknek, ha egy nő épp távozott, aki nem a jelen lévő férfikör bármiféle előzetes velvárásai szerint viselkedett. A nőknek nincs eszközük megvédeni magukat, mert fizikailag gyengébbek. Ha kinyitják a szájukat felháborodásukban, még kaphatnak is egyet. A verbális bántalmazást egyébként ugyanúgy a párkapcsolati vagy családon belüli erőszak esetei közt is számontartják, mint a fizikait, mégis következmények nélkül rendszeres mindenféle relációban. Nem csak ilyen férfiak vannak szerencsére, sok rendes, kulturált is, aki tudja, hogy a nők nélkül sokkal nehezebben boldogulna, mert olyan képességekkel, tudással rendelkeznek egyes területeken, amikkel ők nem. Nem akarom persze egyoldalúan beállítani a dolgot, az, hogy a verbális erőszak nyelvén lehet ma szólni a nőkhöz, egy részüket arra bátorította, hogy maguk is ezt tekintsék a revans eszközének.
1. A férfiak bizonyos IQ /legyen 25?/ felett nem foglalkoznak evidenciával. Aki a körtétől az alma tulajdonságait várja el, szembe megy a Teremtő akaratával, mint azok is akik agymosással elérik, hogy a rózsaszínű ing, a szolárium, kozmetikus, epilátor stb férfias, a karrierizmus, szingli-lét, testépítés stb nőies trend.
2.,3. egyetértek
4. Életszerűtlen. Életem során több alkalmam is volt kizárólag férfiak társaságában élni, /katonaság/ dolgozni, /Honvéd férfikar/, sőt az uszodában is eddig csak a férfi öltözőt vettem igénybe, de ez - "női butaság" -nem volt téma. Férfi-női társaságban végképp nem.
Cleo, 1. Ritkán találkozom az intelligencia azon fokán lévő férfiakkal, akik azt mondják ki, hogy léteznek intelligens nők, pláne, hogy náluk intelligensebbek is. Mint írtam korábban, 25-ös IQ felettiek többsége azt mondja, minden nőt lepipál, és némelyek óvatosan hozzáteszik, hogy akit csak ismernek. Fehér holló az olyan férfi, aki elismeri, pláne nyilvánosan, ha az érvrendszerével egy nőé alatt maradt. Itt a fórumon a szükségesnek látszó beismerés helyett egyszerűen az adott témában el szoktak kussolni. Egészen röhejes. Én pedig ezt az esetek egy részében nem leplezem le.
2. Mi az intelligencia? Eleve IQ és EQ. Aki értelmileg intelligens, nem biztos, hogy érzelmileg is az.
3. Van-e az IQ-nak vagy akár az EQ-nak elvont jelentősége? Hogy aszonygya, neki megmérték, és húh, de magas. Csak a cselekvés a mérce. Teréz anya példátlan magas intelligenciájához ily módon kétség se fér. Aki ül egy szobában a kezével malmozva egy életen át, annak mérhettek csillagászati IQ-t vagy EQ-t, a jelentősége ennek nulla. Az EQ az utóbbi évek kutatásai nyomán igencsak felértékelődött, de e téren nem olyan könnyű véleményt formálni embertársainkról, mint arról, hogy valaki átlátja-e a búr háborúk összefüggéseit. Ennek megfelelően a megbecsülése is alacsony, holott az életünkben, még a karrierépítésben is sokkal nagyobb a szerepe, mint gondolnánk. Még azt se mondhatjuk, hogy a kimagasló IQ-nak ártalmas zabola a magas EQ, mert ha nem párosul magas EQ-val, lehet ön- és közveszélyes. (Mint tudjuk, Hitler vezérkarában többeknek messze átlag feletti IQ-ja volt.)
4. Én nem tudom, miért forog a férfiak egy részének agya rendszeresen azon, hogy a nők szerintük buták, és butábbak náluk. Miért érzik szükségesnek ezt minduntalan hangoztatni, ezen élcelődni, bizonyítékokat gyűjteni erre stb.? Ez a viselkedés a magas IQ vagy az magas EQ jele? Szerény értelmi képességeimmel úgy ítélem, hogy se szebb, se okosabb, se boldogabb nem leszek attól, ha lenézek másokat. Nekem csak hasznom van abból, hogy mindenkire legalább magammal egyenlőként tekintek, aki nem másokra nézve ártó szándékú, legyen bármilyen oktondi. Szerintem ez a szemlélet mindenkit csak jobbá tehet: nincsenek a megbecsülésből kitaszítók és kitaszítottak.
Ezek az különbségek csak masszív, identikus hormonhatás alatt lévő és amúgy funkcióképes központi idegrendszer esetén jelentkeznek. Bármelyik tényező elégtelensége esetén elsikkad a kontraszt.
Kedves Kisapi, pont úgy néztem, ahogy azt az előadó szánta.
Amúgy meg: 1. felettébb magas gyakorisággal tapasztalom, hogy férfiak, nők egyaránt a másokra való teljes figyelem nélkül utaznak járműveken, ügyetsem vetve mások szándékaira ( beljebb akar menni, le akar szálni, ülőhelyet keres a tekintete stb.) Nem más egy óvoda ajtaja sem. Ha igaz, hogy a férfiak figyelme fókuszált, akkor ennek rájuk halmozottan igaznak kell lennie; 2. ha embereket bezársz egy térbe, és az élményeiket onnan szerzik, akkor döntően arról fognak beszélni, és ott, ahol erre módjuk van. Az anyák otthonléte a kisgyerekeikkel tipikusan ilyen helyzet. Zárj be helyzetekbe férfiakat, ugyanígy fognak viselkedni mint a fiatal anyák az óvodában. Kialakít az élet és a társadalom helyzeteket (férfidominancia, magasabb férfikeresetek, a részmunkaidő hiánya, a női lét eltorzult és sokszor kényszerítő erejű konvenciói stb.), és kategorizálja ebben egyes embercsoportok viselkedését, mint te a nőkét. Ha kitépjük minden utunkba kerülő szöcskék lábát, kimondhatjuk, hogy a szöcske nem ugrik? Röhej.
Egy percig sem gondoltam, hogy tudományos akar lenni. Sarkítottan karikíroz alapjelenségeket. Tükröt tart elénk erős görbülettel.
Arról sem beszél, hogy a női agy is rendelkezik egy dobozzal, nevezzük beszélgetés-doboznak.
Ha két mama - sohasem ugyanazok - összefut az óvódaajtóban, vagy bárhol, beszélgetni kezdenek, és megszűnik a világ /s persze az ajtó átjáró jellege/. Sokszoros, derűs tapasztalatom.
Terápiás hatásáról se feledkezzünk meg. Ha valakinek az a tévképzete, hogy csak az én párom 'dobozos-gombolyagos', megnyugodhat.
Mindezek mellett elsősorban humor, azon belül karikatúra. Szerintem így nézendő.
A fickió döntően sztereotípiákat táplál vissza az emberekbe. Mulatságosan, de mégis ezt teszi. Az emberi gondolkodást és viselkedést a környezeti hatások nagymértékben befolyásolják, így ha a környezet más, a gondolkodás és viselkedés is.
Tényszerűen nem igaz, hogy a nők agyában minden agyközpont egyszerre "zizeg". Ha hagyják őket a körülmények fókuszálni egyetlen dologra, megteszik. Jelentős részben társadalmi elvárás eredménye, hogy szétszóródjon a figyelme több dolog között. Egy férfi pincér szórt figyelme egy nagyforgalmú helyen épp olyan, mint egy pedagógusnőé, de küldd el őket földet művelni, pillanatok alatt megváltoznak.
Nevelés kérdése, hogy egy férfi vagy nő mennyire érzi szükségét, hogy mások tanácsára számítva kibeszélje, amin épp rágja magát. Aki megtanulta, hogy elsősorban magára számíthat, nem lesz fecsegős. Ismerek olyan férfit, aki minden csip-csup dolgon segítséget várva hangosan rágódik.
Természetszerűleg benne van a női természetben a környezetéről való gondoskodás késztetése, de elképesztő különbségek vannak ebben. Van olyan nő, akit ha bezársz egy csupasz szobába egy szál kancsóval és virággal, akkor se fogja megöntözni, ha más dolga nincs, és a virág látványosan pusztul. A másik valóban be akarja majd rendezni az "üres dobozt".
Némiképp eltúlzott, de nem alaptalanok azok a stílusbeli jellegzetességek, ahogy szerinte a férfiak és a nők beszélnek egymással.
Jól van, Cleo, beszéljünk a férfiagyról is. Előre bocsátom, hogy amikor a férfiagyról beszélek alant, mindig a többségről és nem az összességről beszélek, és a jelenlévők korántsem automatikus kivételek. Mindenekelőtt látjuk, hogy a férfiak tekintélyes hányada olyan a családjában, mint a +1-dik gyerek. Nem lehet nem észrevenni ugyanis, hogy maga (és családja) otthoni és munkahelyi életminőségének fenntartása felnőtt kora ellenére döntően a női kvalitások eredménye.
Mint tőled is tudjuk, a férfiak jelentős hányadának agyi teljesítménye a nők átlagos agyi teljesítménye alatt van, de 25-ös IQ felett a férfi az alábbi ábrádon felnyerít, hogy igen, ezek a hülye libák... És édes egyetértés támad a férfitársakkal a „kocsmaasztal” fölött. A férfi ugyanis IQ-tól függetlenül tagad mindent, ami számára kínos, kellemetlen, előnytelen, ami az övé fölé értékel bármi női teljesítményt. Az egyszerűen nincs, és ezt világossá teszi környezete számára, ha másképp nem megy, verbális vagy fizikai erődemonstrációval. Akkor is, ha a nők rovására sérti a "csak egyetlen mérce van" elvét vagy az igazságot. A férfi ebben a kontrasztban megerősödik, hogy dögös és felsőbbrendű, ez az a pont ugyanis, ahol egészen súlyosan beszűkül a tudata és ítélőképessége. Miközben a férfi az értelem felsőbbrendűségét hirdeti, és elvárja, hogy egy nő a fejét nézze, maga nyaknál feljebb nem lát. Nem is akar, mert akkor el kellene ismernie, hogy a női agy és EQ nélkül az életében minden rendszer összeomlana, rideg és kegyetlen állapotúvá lenne, és a legkisebb posztokon is csődöt mondana, mert eredményességének oroszlánrészét a nők viszik a vállukon. A nők nem kis hányada, hogy ne kelljen beismernie, ha férfi a +1 gyerek, állandóan szerepet játszik tapintatból, a kedélyek kiegyensúlyozására, altruizmusból vagy önvédelemből. Így a férfi minden teljesítménye előtt készséggel alágyújt a tömjénnek, mert lehet-e annál boldogabb egy férfigyerek, mint amikor azt mondhatja erre, hogy "ah, ugyan, semmiség". A nő mindezt részben a gyermekek érdekében is teszi, akiknek apa kell, apai minták. Így öröklődik a nagyszájú öntelt örök gyerekség apáról fiúra, miközben a nő keményen küzd azért, hogy sokirányú feladatainak megfeleljen, és így elismerést szerezzen, ám sok évezredes hátrányai miatt és magas rendű kötelességeinek alávetve magát ez nem feltétlen sikerül.
A nőben hiábavaló módon ott a bizakodás, hogy ennek a férfiviselkedésnek a képtelenségét a férfi megérti. Ha kísérletet is tesz rá, nem tömör kinyilatkoztatásszerűen, érvek nélkül beszél, mint a férfiak, akiknek érvelésre nőkkel szemben nem feltétlen van szükségük, amíg nagyobb a tenyerük. Mondandója nyugodt hömpölygésével a nő évezredes beidegződésként valójában a magával szembeni agressziót próbálná leszerelni, valahogy egyszer megúszni, meg azt, hogy érvek hiányára hivatkozva a férfi mondandóját lesöpörje az asztalról. De téved, így is lesöpri, és megkapja a nő magáét, ha kivételesen nem, csak azért, hogy ebben se legyen igaza. A nő tudását és természetét nagymértékben formálta a „széles tenyerű férfiagy”, de ennek következményei nem intik a férfit önvizsgálatra, csak újabb érveket lát benne a nő alacsonyabbrendűségére.
Mindezeken kívül vannak azok a férfiak, akik valami magasabb rendűt ismernek a nemek kapcsolatában. Nekik ez az ábra nem vicces, hanem a nők tekintélyes részét megalázó férfigőg mindennapos valósága.
Ciranóval mondhatnánk: „magamat kigúnyolom, ha kell...”
Kedves Zsölény, szerintem attól még igen messze van. Még mindig túlságosan erősen hiszi, hogy uralja az életfeltételeit, és ügyet sem vet az intő jelekre. Az eddig használt energiaforrások mennyisége belátható időn belül radikálisan csökkenhet, egyes becslések szerint a század végére kimerül, a Föld termőképessége szintén nagy sebességgel hanyatlik, és az emberek mégis rablógazdálkodást folytatnak, irdatlan környezetszennyezéssel, és visszafordíthatatlan folyamatokkal, és a demográfiai helyzet ez:
Mindez nem titok. Mégis, ha megkérdezed a mai felnőtt korú népességet, vajon hány % mondja azt, hogy tesz azért, hogy ez ne sújtsa a gyerekét, unokáját, dédunokáját? Ennél nagyobb gőgöt el se tudok képzelni.
Hát, Zsölény, én nem vagyok madárszexológus. Családunkban az újabb és újabb nőstény német juhász kutyák azért kaptak férfias nevet (Szultán, Basa), mert a nőies nem fest komolyan. Jó, a legújabb Sába lett. Miután eddig Alexet tartják számon a világ legműveltebb, legolkosabb jákójaként, aki bebizonyította, hogy helyzetekre reagálva képesek a papagájok kommunikálni, kérdezd meg a férfitársakat, lehet-e egy ilyen papagáj nőnemű.
Männliche Mäuse quieken nicht nur, sie singen, um Weibchen zu betören. Die für Menschen unhörbaren Ultraschallgesänge können sie variieren und von mitsingenden Konkurrenten lernen
singende Mausmännchen eine Verbindung zwischen dem Lautzentrum ihres Gehirns und dem sogenannten frontalen Kortex herstellten – so, wie das bei Menschen der Fall ist.
Der Gesang wird demnach vom Gehör kontrolliert. Diese Rückkopplung ist notwendig und sorgt für konstante Frequenzen und Rhythmen, fanden die Forscher. Darüber hinaus zeigte sich, dass Mausmännchen, die mit fremden singenden Männchen zusammenkamen, ihren Gesang mit der Zeit in der Tonhöhe einander anglichen.
Dies zeige, dass Mäuse akustische Signale erlernen können. Selbst nahe Verwandte des Menschen unter Affen können dies nicht, dagegen Wale und Delphine sowie Singvögel und Papageien
Weibchen erkennen Männchen am Gesang
Erst kürzlich hatte Frauke Hoffmann vom Konrad-Lorenz-Institut für Verhaltensforschung in Wien in der Zeitschrift «Physiology & Behavior» berichtet, dass weibliche Hausmäuse (Mus musculus) den Gesang der Männchen einschätzen können: Sie waren in der Lage, Fremde und nahe Verwandte am Gesang zu unterscheiden
-Arca is van és szeme, és füle és nem csak mi vagyunk a füle, de az egerek is, a denevérek is
és lőn...
Bármelyik tényező elégtelensége esetén elsikkad a kontraszt.
Fura, nekem nőnek tűnik.
