1988-89-ben az akkori állampárt operatív elitje világosan látta, hogy politikai jövője nincs, de ez nem is zavarta. Nekik a gazdasági uralom kiépítése volt a céljuk. Kézenfekvő megoldás volt, hogy maguk szervezték az ellenzéki pártokat és vezető ellenzéki pozícióba juttattak megvásárolt, később tehát zsarolható embereket. Logikus, hogy kivétel nélkül minden parlamenti párt hangadóinak többsége megvett bérenc és besúgó volt. A Parlament a törvényeivel megágyazott a százmilliárdos vagyonosodásoknak, az olaj-visszaéléses tőkefelhalmozásnak. Mindenki tanulhatott a sok "öngyilkos" rendőrből.
Orbán Viktornál -- enyhén szólva -- nem kizárt, hogy folyamatosan a régi elit megbízásait teljesíti, időközben rokonságba és barátságba keveredve velük.
“Bizonyossá akkor vált a helyzet, amikor a mosdóba mentem, hogy nyugodtan lebonyolíthassak egy telefont, anélkül, hogy állna mellettem valaki. Fél percen belül ott is megjelent és láthatóan alibi sminkigazgatásba kezdett a felügyelettel megbízott frakcióasszisztens. (…) . A negyven négyzetméteres, üres székekkel teli szobában ráadásul egy méterre foglalt helyet tőlem, hogy lehetőleg ne csak a telefonokat hallja, de rálásson a laptopomra is.”
Arra kíváncsiak, hogy a VS.hu vajon ma is jól értesült lesz-e a Fidesz frakcióülésének részleteiről.
Az alábbi tények mindenkinek segíthetnek a valóság felismerésében:
1. Pozsgay Imre és Horváth István III/III-at felügyelő belügyminiszter az 1956 utáni együtt töltött kecskeméti időszak óta szoros barátságban voltak egymással.
2. Stumpf István 1983 augusztusában feleségül vette Horváth István lányát. A házasságot az akkori V. kerületi "Ságvári Endre házasságkötő teremben" kötötték meg.
3. Stumpf István annak a Gellért-hegyi, Ménesi-úti luxus-jogászkollégiumnak a nevelőtanára volt, amelyben Orbán Viktor a szárnyait bontogatta. Ott ismerkedtek össze, és Stumpf ott szemelte ki magának Orbánt konspiratív terveik számára.
4. Pozsgay Imre a pártmegbízatásként végzett összekötői feladatot az 1956-ot feltáró történészbizottsággal a saját hatalomátmentő céljára sajátította ki, és mindenki mást beelőzve mondta be a rádióba, hogy "1956 népfelkelés volt". Miközben ő maga részese volt 1956-nak, csak éppen nem a felkelők oldalán! Tudta ő jól azelőtt is, hogy mi volt 1956, nem volt neki ahhoz szüksége a történészbizottságra! Kádár János az 1956-os "érdemei" miatt kinevezte Pozsgay Imrét 1957 tavaszán Kecskemétre az ott akkor létrehozott Marxista-Leninista Esti Egyetem igazgatójává.Később Pozsgay egészen a megyei pártvezetésig jutott. Ott barátkoztak össze Horváth Istvánnal. Kecskemétről Pozsgay a "Társadalmi Szemle" c. ideológiai pártfolyóirat szerkesztőségébe került, amelynek Benke Valéria volt a főszerkesztője. Az a Benke Valéria, aki a felkelőktől védte a rádiót 1956-ban. A két 56-os Kádár-párti kommunista jól megfért egymás mellett. Pozsgay a magyar kommunisták egyik ideológiai irányítójává vált.
5. Az 1989-es Nagy Imre temetés szervezése során az eredeti elképzelésektől majdnem az utolsó pillanatban eltértek, és egy üres koporsót is elhelyeztek. Ez volt az a koporsó, amelyik Orbán Viktor számára a színrelépést és az imázsteremtést biztosította. Orbán Viktor beszédét mindmáig csak azok tartják bátor beszédnek, akik nincsenek tisztában azzal, hogy akkor Orbán Viktor már informális bizalmas kapcsolatban állt a hatalomátmentésen ügyködő Pozsgay-Horváth-Stumpf családi triumvirátussal, Stumpf Istvánon keresztül, és így ő pontosan tudta, hogy mi hangozhat el azon a beszéden. Minden jel szerint Pozsgay előre ismerte a beszéd tartalmát, és Orbán egyeztette vele.
6. Így lett a családi-baráti szálakon keresztül mindjárt két "hőse" az országnak egy alomból: Pozsgay Imre, aki 1956-ot népfelkeléssé minősítette a rádióban. és Orbán Viktor, aki "bátran" felemelte a szavát az oroszok távozásáért Nagy Imre temetésén. Ideje, hogy végre mindenki felismerje e két színpadi show mögött a mesterséges politikai imázsépítés technikáját.
7. Orbán Viktor a magyar ifjúság képviseletében részt vehetett az Ellenzéki Kerekasztal tárgyalásain, annak ellenére, hogy éppen hogy csak megszáradt a tinta a Fidesz alapító nyilatkozatán. Ezzel szemben a KISZ vezetése nem (!!!) képviseltethette magát. Az MSZMP-t és a KISZ-t egyaránt Pozsgay Imre képviselte. Pozsgaynak és Horváthnak nem sikerült az SZDSZ belső köreibe férkőznie, ezért szükségük volt Orbánra, hogy az SZDSZ "ifjúsági társszervezetének" vezetője képében az SZDSZ legfelső vezetésének közelébe férkőzhessen, és onnan szállíthassa az információkat Stumpfon keresztül közvetlenül Horváthnak és Pozsgaynak.
8. Bizonyíték: Orbán Viktor az 1998-ban alakult kormányában Stumpf Istvánt (a volt III/III belügyminiszter vejét!!!) kancelláriaminiszterévé tette meg. 2005-ben pedig azért esett a választása éppen Pozsgay Imrére a Nemzeti Konzultáció lebonyolításához, mert Pozsgaynak az egykori Horváth belügyminiszter barátsága révén amúgy is hasznos információi voltak a nemzet "személyi állományáról". Így a feladat nem volt igazából új, és a régi információkat gyakorlatilag csak fel kellett frissíteni és kiegészíteni. Mindenesetre ehhez a feladathoz is egy hű bizalmasra volt szüksége Orbánnak.
Pozsgay Imre feltűnő módon sem a rendszerváltás előtt, sem utána, sohasem bírálta Orbán Viktort. Arról viszont egy interjúban nyilatkozott, hogy Orbán Viktor beszédét a Nagy Imre temetésen kiemelkedő színvonalúnak minősítette. (nem csoda, hiszen ő maga volt a beszéd lektora...:-)))
9. A fentiek világos magyarázatot szolgáltatnak arra a sokak által máig nem értett fordulatra, hogy miért szakított Orbán a "liberalizmus" eszméivel, és hogyan vált "jobboldali" populistává. Ugyanis Orbán sohasem volt liberális, csupán a megbízatása kezdetben arra szólt, hogy az SZDSZ közelébe kerüljön, ahhoz pedig erre volt szükség. Pozsgay már a 80-as években is utálta az SZDSZ-t, éppen ezért támogatta már a Kádár-időkben is az MDF kibontakozását, ahová éppúgy beépítette a saját kádereit, ahogy a Fidesz-be Orbánt. Bíró Zoltán, az MDF első elnöke, Pozsgay közeli bizalmasa, minisztériumi beosztottja volt. Antall József pedig, akit Pozsgay ajánlatára éppen Bíró Zoltán vitt be az MDF-be, nem volt más, mint Horti József ifjúkori barátja a Toldy gimnáziumból, Horti József lányát pedig Pozsgay Imre fia vette el feleségül, és az ő esküvőjük is ugyanabban a "Ságvári Endre házassságkötő teremben" volt, mint a Horváth-Stumpf frigyé.
Ne feledjétek: egy ilyen családi-baráti szálakon szőtt konspirációról nehezen fogtok találni bármiféle dokumentumot, vagy 6-os kartont...
...és egy RFID-azonosító minden polgár bőre alá (a tévedések elkerülése végett). :DDD
"Az RFID-címke egy apró tárgy, amely rögzíthető vagy beépíthető az azonosítani kívánt objektumba. Az objektum lehet tárgy, például egy árucikk, vagy alkatrész, illetve élőlény, így akár ember is."
A régió országai tele vannak kémekkel, de az orosz szolgálatok egyre aktívabbak a skandinávoknál is. A svédek már „ellenséges katonai művelet előkészületének” tekintik az orosz lépéseket. Tovább »
Rákosi nagy túlélő volt. Nagy híve volt a keleti nyitásnak és mindig szélirányba tudott fordulni. Még Sztalin et. halálát és a moszkvai belharcokat is kibekkelte, főtitkár maradt. Csak a XX. kongresszus vihara sodorta félre. Azonban minden felelősségre vonást megúszott.
Sokban hasonlítanak egymásra szellemi utódával, a mai állampárt mai vezetőjével.
Különbség is sok van. Rákosi intelligens, művelt ember volt. A magyaron kívül négy világnyelvet beszélt kiválóan és ötödiknek az oroszt is magas szinten elsajátította. Rákosinak volt gyerekszobája, tudott viselkedni.
Gonosztetteit nem menti, nagy gazember volt -- de így teljes a kép.
Feltűnően sok pénze volt, s különösen Domokos József ügyvédje útján állandó kapcsolatban volt Moszkvában lévő rokonaival, különösen Zoltán (1945 után Biró Zoltán) testvérével, aki figyelmeztette, hogy olyan idők járnak Moszkvában, hogy jobb helyen van a Csillagban mint a Szovjetunióban...
Táposok -- ez is közkeletű megnevezés volt az előfelvételisekre vonatkoztatva.
Az egyetem után behívottak már magasabb státuszban voltak, kikerültek a sorállományú tisztesek hatóköréből.
Szóval mi van OGV egyetem utáni hét hónapjával? Megvolt neki? Mi a rangja? Biztos, hogy van neki! Elvi lehetőségek: honvéd, szakaszvezető, őrmester, törzsőrmester, alhadnagy, hadnagy... sőt, alakulhatott úgy is, hogy őrnagy, alezredes.
A miniszterelnök katonai rangja nem lehet titok a választók számára. Engem mint állampolgárt nagyon érdekel.
– A szombati est címe, alcíme: Besúgók és provokátorok... Mostanában, főleg a kormányzópárt ifjúsági szervezete által életre hívott provokátor-figyelő miatt különös íze van a régi Kontroll-dal címének. Milyen viszonyban volt a „saját" besúgóival?
– Nem érdekeltek soha. Eleve nem várok sokat az embertől. Gyarlók, esendők vagyunk. Nagyon kevesen bírnak ki igazi próbatételeket. Egyszerre vannak bennünk jelen a nagyszerű és az állatias, veszélyes tulajdonságok. Engem tényleg nem lep meg, hogy az ember egy pillanatra elhülyül, és olyan torzan látja a világot, hogy a rossz oldalra áll – akár meggyőződésből. Szerintem tényleg van olyan, hogy jó és rossz oldal. A világban tényleg egyszerre működnek angyali és sátáni erők – ezt most nem vallásos szentenciaként, hanem metaforaként használom. Utólag általában kiderül, hogy korábban valami borzasztóság történt, de helyzetben nem mindig lehet ezt látni.
Mázlim volt, amikor engem megpróbáltak beszervezni. Mázlim volt, mert nem vagyok megfelelő alak az ilyesmire. Egyből röhögőgörcsöt kaptam. De nem vetek meg egy embert azért, mert egy adott pillanatban lealjasul. Kevés olyan szar pillanat volt az életemben, mint amikor az általam nagyon szeretett Halász Péter lebuktatta az általam nagyon szeretett Bódy Gábort. Azzal nem tudtam mit kezdeni. Szabó István lebukásával sem. Mindketten minőségi emberek. Én még nem találkoztam olyan hülye emberrel, aki ne tudta volna, hogy a világ sokkal több, mint aminek látszik. Aki be akar súgni, súgjon be. Lelke rajta. Amit gondolok, amúgy is elmondom. Ha erről valaki jelent, illetve ha ez valakit érdekel, akkor arra talán még büszke is vagyok.
– Egy plusz hallgatóval több?
– Pontosan. Nehéz dolog ez különben. Aki igazán él, aki igazán gondolkodik, abban a „szemet szemért, fogat fogért" elv állandó vívásban van a „ha megütik az egyik orcádat, tartsd oda a másikat is" elvvel. De hát megbocsátás nélkül az egész emberi rendszer működésképtelen. Nincs olyan ember, akinek ne lenne gyónnivalója, legalább maga felé. Nem az eredendő bűnnel kell bíbelődni, mert a bűntudat az rettenetesen gyilkos dolog. Az életed igenis apró bűnbeesésekből áll, és ezekre a bűneidre kell magadban megkeresni a bocsánatot. Már amellett persze, hogy megköveted azt, aki ellen elkövetted, legyen az akár egy eszme, egy idea. És hát igen: ez elég bonyi.
Abban a hívei és a kritikusai egyetértenek, hogy OGV a katonaságtól teljesen más emberként távozott. Az előbbiek szerint tudatos antikommunista demokrata forradalmár lett, míg az utóbbiak szerint egyszerűen csak megvásárolt, beszervezett spiclivé változott. A wikipédiás életrajzban nem olvasható OGV megyetem utáni katonai szolgálata. A média oldalvizein néha előbukkan az az információ, hogy a végzett jogászdoktor urat egyetem után is berántották néhány hónapra. Ahogyan akkoriban a volt előfelvételisekkel tenni szokták.
Hol lehetne olvasni erről a kb. fél évéről? Igaz-e egyáltalán?
