Fair játékos pl Adeptus55 , "Fair játékosok" klán mindaddig fair ameddig vezetésre áll , akkor az alábbi csoportokat képviselik , ide sorolnám még Hannibált is az összes renickjével :D Vannak a várazók mint pl zűrállomás vagy bintamara utóbbi hajlamos sunyiskodni és a 3.-at leszedni utolsó körben :D A 6. csoport valami 6. dimenziós lény ránézésre kecske talán a görög mitológiából ismert Pán , de mégse mer olyan önostorozós fajta azt hiszem isten1turbánja ilyen néven fenn :D Most mondd meg , hogyha nem igazam van :)
Biztos százszor kérdezték már,de nem találtam rá választ,úgyhogy elnézést előre is.
Most lettem leoltva,hogy én várazok,és menjek a...fenébe. Na most mi az a várazás? Nem lehet várat támadni? Az etikai kódex külön kiemeli,hogy szabad,plusz a honfoglaló kitüntet a vártornyok ledöntéséért. Most akkor mi az igazság?
Nyíltan is felmerem vállalni, hogy hülyék, nem kell ehhez lepelbe burkolni semmit.
Mit gondoltak, amikor a brexit párti kampányoló az egészségbiztosítást helyezte előtérbe a kampányolása során?
Melyik nem gondolkodó (csakis miattad nem írom le, hogy idióta) képzelte, hogy ha kilépnek, akkor az egészségügy szárnyalni fog, minden más meg mehet a lecsóba?!
Munkahelyek megszűnésére senki nem gondolt?
Hogy gazdasági csődbe kerül az ország?
Igenis, fogalmuk nem volt, hogy mire szavaznak, csakis a mézesmadzagot látták maguk előtt. Ostoba barmok.
Legalább tudták volna, hogy mire is szavaznak, amikor beléptek a szavazóhelyiségekbe...
Kicsit merész dolog tőled, hogy lesajnálod és burkoltan lehülyézed az Egyesült Királyságban élőket. Világbirodalmat építettek, nem is olyan túl régen -- nem biztos, hogy csak hülyék élnek ott.
Az egy dolog, hogy a rendelkezésedre álló (csökkentett mennyiségű és minőségű) információkra alapozva láthatóan elfogultan mit gondolsz, de hogyan formálsz bátorságot, hogy egy demokratikus nép demokratikus választását a fenti módon minősítsd? (Segítek. nem a tények ismeretében, az tuti).
*Egyik oldal mellett sem állok, csak azt gondolom, egy demokratikus nép egy demokratikus választáson döntött valahogyan. Ennyi.
Megint megszólalt az Amerikai Népszava barom újságírója. Csak azért erre az előzményre hozom, mert ott is a gyűlöletkeltés ment, itt is. A baromarcú állatja! Inkább fogná be a pofáját, ha normálisat nem tud írni. Egy rakás szar!
Amerikai Népszava: Sajnáljuk a magyar focistákat, akik önhibájukon kívül egy diktátor dicsőségéért küzdenek
Az osztrák válogatottnak szurkolt az amerikai magyar népszava, mivel arra szerették volna emlékeztetni a magyarságot, ez a siker nem hazánk sikere. Ez Orbán Viktor sikere. Mint kifejtik, ők nem keverednek ezzel az életérzéssel, az a siker nem kell, amit egy diktátor ad nekünk.
Az Amerikai Magyar Népszava szerint bár ők jó magyarok, azért nem szurkolnak a magyar válogatottnak, mert az az Orbán csapata. Az Orbán Viktor sikere. „Ez a csapat, gondoljanak bármit a játékosok, nem a magyarok, hanem Orbán csapata. Érte játszanak.”
Mint kifejtik, ebben a csapatban a magyar adófizetők több százmilliárd forintja van, a stadionokkal együtt. Ezek a stadionok a diktatúra jelképei. Ha a magyar válogatott legkisebb sikert is eléri, „akkor az Orbán lopásait, sikkasztását, a tao-nak nevezett befolyással való üzérkedést szentesíti utólag”.
A portál véleménye szerint a magyar válogatott egy diktatúra önigazolására szolgál, ezért sem szurkolnak nekik. Felidézik, hogy emberek halnak meg az egészségügyben, és a tanárok lázadoznak, Orbán Viktor meg csak a csapatot és a stadionokat támogatja.
Hozzáteszik, „azok a demokraták, akik nem látnak mást, csak a Magyarország feliratot, és hazafias vagy sportbaráti kötelességüknek érzik, hogy az Orbán-csapatnak szurkoljanak, máris beleestek Orbán több százmilliárdból állított csapdájába”. Az Amerikai Magyar Hírlap szerkesztősége ellenben nem akarja hogy Orbán „bennünket maga mellé állítson, nekünk közös ügyünk legyen egymással, keveredjünk össze vele, és mi azért szurkoljunk, amit ő ad nekünk”.
Mint kifejtik,
Mi nem esünk ebbe a csapdába. Sajnáljuk azokat a futballistákat, akik önhibájukon kívül estek abba a helyzetbe, hogy egy diktátor dicsőségéért küzdjenek. De megkapják érte a pénzüket. Válogatott játékosnak sem kötelező lenni egy diktatúra csapatában.
Véleményük szerint a magyar csapat akár hányszor pályára lép 10:0-ra kellene kikapjon. Hozzáteszik, ők Ausztriának szurkolnak, és azt várják, hogy Orbán csapata mielőbb essen ki, és megszégyenülve térjen haza.
Haha, bár nem szeretem a románokat, de lehet h. győzni fognak? A nagyképű franciák meg is érdemelnék. No meg most volt a trianoni évforduló. Ilyenkor különösen haragszom a csigazabálókra.
Pontosítok, hogy egyértelműbb legyen: az ilyesfajta álhírből még akkor sem kérnék, ha a mondás igaz lenne: akinek a halálhírét keltik, az sokáig fog élni. Élje át az az agyament újságíró, aki direkt terjeszt baromságokat. Vagy akár nem direkt, hanem tudatlanságból, felelőtlenül, minden megalapozottság nélkül, csak a szenzációhajhászás miatt.
Sajnos az újságírás olyan mélyre süllyedt, hogy az már kritikán aluli.
Na igen! Azt mondják, hogy akinek halálhírét keltik, az sokáig fog élni. Kösz. Ebből még akkor sem kérnék! Aki szándékosan tesz ilyet, azt azért szívesen megnézném,mit szólna hozzá, ha a szerettéről olvasná, hogy meghalt. Miközben az éli világát. De az ilyet sokáig hagynám abban a tudatban, hogy elveszített valakit, aki oly közel állt hozzá! Érezze a fájdalmat, kínlódjon, aztán majd gondolja át a mélyen tisztelt újságíró, hogy nem vicc játszani mások érzelmeivel!
Muhammad Aliról sokat nem tudok azon kívül, hogy világklasszis boxoló volt, és nem kicsit nagyképű. Az, hogy meghalt, tény.
Hogy mer valaki valótlanságot hírként leadni?! Ez az újságírás megcsúfolása!
Aigner Szilárd lánya megelégelte a hazugságokat!
Aigner Szilárdváratlan halála hétfőn megrázta az országot. Másnap megindultak a pletykák arról, hogyan és miért halt meg: az egyik bulvár napilap azt állította, a meteorológus tavasszal agyműtéten esett át. Lánya, Aigner Éva megelégelte a híreszteléseket, és a ma reggeli Mokkába telefonon jelentkezett be.
Aigner Szilárd első házasságából született lánya, Éva megerősítette, hogy vasárnap, amikor a meteorológus 70. születésnapját ünnepelték, semmilyen jele nem volt annak, hogy az rosszul érezte volna magát.
- Este elbúcsúztunk egymástól, és utána már nem találkoztunk. Másnap reggel elindult dolgozni. Az elmúlt évtizedekben heti hét napot dolgozott, ez volt az élete - mesélte.
A tavasszal történt agyműtét hírét cáfolta, Aigner Éva azt mondta: az nem történt meg.
- Valóban volt a tél végén egy általános kivizsgáláson, akkor felmerült egy kisebb orvosi probléma, ezt megoldották az orvosok. Ebből teljesen felépült, már szinte el is felejtettük. Az akkor készült laboreredmények alapján a kezelőorvosa azt mondat: bárcsak minden 70 éves ilyen egészségi állapotnak örvendene - árulta el a meteorológus lánya.
Azóta elolvastam egy cikknek nem nevezhető .... izét, amiben Benkő meg Demjén siránkozik, hogy hiába hívják éjjel nappal, nem akar beszélni velük. Egyedül Kóbor volt normális, aki azt mondta, hogy egy betegnek az orvosaival kell tartani a kapcsolatot, ha szüksége van rájuk, megtalálja őket.
Teljesen igaza van a hölgynek, aki a cikket írta. Somló Tamás VALAKI, így csupa nagy bötűvel. Ellentétben a sebestyénbalázsokkal, vajnatimikkel, meg a sóbertnorbikkal. Letett valamit az asztalra, és évtizedek óta igenis magas szinten szórakoztatja a közönségét. Nem utolsó sorban a nagyon ritka interjúi alapján intellingens ember. (Ezeket nem azért írom, mert fanatikus LGT-s vagyok, pedig tényleg:)))
Hagyják őt békén gyógyulni.
Nem lennék meglepve, ha ezek a sajtótermékek már a nekrológját is megírták volna, persze szokásukhoz híven jó szaftos pletykákkal fűszerezve, elvégre akkor már tényleg nem tud védekezni:(
Mekkora eszmefuttatást lehetne indítani a cikkhez fűződve! igazi vitatéma lehetne a celebségről, a média hiénáiról, és azokról, akik úgy lettek sztárok, hogy nem harsogott tőlük a sajtó, mégis jobban lehet tisztelni őket, mint az úgymond celebeket.
Somló Tamás beteg. Az elmúlt hetekben többször volt kórházban. Mindenki aggódik érte, ami rendben is van. De egyszerűen nem tartozik ránk ennél több információ. Akkor sem, ha a bulvárlapok nap mint nap igyekeznek újabb hírekkel és találgatásokkal telemorzsázni az országot. Igen, Somló Tamás, a legendás LGT zenekar énekes-basszusgitárosa közszereplő. De vajon magyarázható-e ezzel, hogy neki nem jár a nyugalom? Még akkor sem, ha baj van? Tényleg hívogatni kell az otthonában? Beszökni a kórházba? Zaklatni a hozzátartozóit? És most ne tessenek azzal jönni, hogy nem írnának ilyesmiket, ha nem lenne olvasójuk… Kormos Anett mérges.
–
Én kérem, hogy hagyjuk békén Somló Tamást! És az én kérésem „nyilván” sokkal többet nyom a latban, mint valaki olyannak a kérése, aki valószínűleg nagyon beteg, és aki mindösszesen egy kis nyugalmat, egy kis békességet meg egy kis csendet kért magának erre a nehéz időszakra… Az ő a kérése azonban süket fülekre talált.
Sokat gondolkodtam, írjak-e róla, hogy nem ártok-e ezzel többet, mint amennyit használok. Nyilván azért döntöttem úgy, hogy írok, mert abban reménykedem, hogy nem.
Abban reménykedem, hogy ezzel az írásommal, nem őt, nem az ő nyugalmát zavarom meg, hanem azokét, akik minden jóérzés nélkül semmibe vesznek mindent és mindenkit.
Azokat a bulvárújságírókat szeretném legalább csak egy-két méterrel hátrébb szorítani Somló Tamás ajtajától, akik a „nekem is meg kell élnem valamiből” zászlaja alatt gond nélkül, már-már rutinszerűen dobják le nap mint nap az emberarcukat, akik szemrebbenés nélkül hívogatják őt az otthonában, várakoznak a háza előtt, faggatják ki a kórházi dolgozókat, próbálják őt lefotózni a legelesettebb pillanataiban.
Én nem hiszek a celebeknek. Nem hiszek a hajdúpétersóban gyászoló közszereplőknek, nem hiszek a bulvárlapok hasábjain nagy nyilvánosság előtt siránkozóknak, és nem hiszek a címlapokon szülőkké válóknak sem. Nem feltétlenül a bánatuk, gyászuk vagy éppen örömük mélységét, valódiságát kérdőjelezem meg, inkább az áll távol tőlem, ahogy ők megélik ezeket az érzéseket.
A közszereplő dolga véleményem szerint a köz előtt való szereplés, márpedig a szenvedést, a fájdalmat, ne adj isten gyászt nem lehet, nem szokás, nem illik szerepből tolni.
De feltételezem, hogy inkább a balgák tévútja ez, nem pedig valódi belső üresség, amit alkalomhoz illően öltöztetnek hol feketébe, hol pedig fehérbe.
Somló Tamás véleményem szerint más. Mondom mindezt úgy, hogy nem ismerem őt személyesen. Egyszer láttam egy koncerten, csodálatos élmény volt. De nem találkoztam vele bulvárlapok címoldalán, ahol éppen a legújabb autójával dicsekszik, nem láttam új ruhamárkát piacra dobni, nem láttam nyilatkozni a tévében arról, hogy rendben van-e a házassága, és nem láttam show-műsorokban sárban fürdőzni vagy tojást csapdosni a saját homlokához. Természetesen, ha láttam volna ilyen helyzetekben, ilyen fórumokon, akkor is azt gondolnám:
az a minimum, hogy ha azt kéri: hagyjatok kicsit, akkor hagyjuk egy kicsit.
De így, hogy soha nem volt kölcsönös üzleti kapcsolat közte és a bulvársajtó között, különösen aljas dolognak érzem, hogy ezek a hiénák könnyed szárnycsapásokkal odareppennek, és megpróbálnak kimarni egy cafatot abból a népszerűségből, melyet nem ők hizlaltak fel. Mi több, még az aggódás ráncait is hajlandók magukra ölteni, miközben szemmel láthatóan nagy ívben szarnak mindenre és mindenkire, szarnak rá, hogy mennyit ártanak a lábatlankodásukkal és a tolakodásukkal.
És akkor még itt vannak a hozzászólók… akik között akadnak olyanok is, akik szerint mindez Somló Tamás hibája is, hiszen ha igazán akarná, akkor nem írnának róla, el tudna tűnni a színről. Elsőre azt mondanám, hogy menjenek az ilyen hígagyúak a picsába. Másodjára is ugyanezt mondanám, de fegyelmezem magam. Úgyhogy másodjára azt mondom, hogy Somló Tamás talán az életéért küzd… és lehet, hogy olyan „nyápic” pali, aki ebben a küzdelemben kimerül, és talán nincs se ereje, se energiája a hiénák elkergetésére.
De természetesen egy súlyos betegségek leküzdésében, popsztárságban és nyom nélküli felszívódásban jártas kommentelő nyilván ezt is mindenkinél sokkal jobban tudja, hogy csapná rá a nagylábujja körmére az ajtót minden nap hatszor.
És ti is, kedves újságírók, akik nem tiszteltek semmit és senkit, akiknek nem számít semmi és senki, meg ti is, kedves fotósok, akik a kamerátok mögé rejtőzve elfelejtettétek, hogy emberség, együttérzés is van a világon, én kérlek titeket, gondolkodjatok el egy percre! Vonjátok le azt a pénzt a havi flekkdíjatokból, amit ezekért a cikkekért és fotókért kaptok. És tegyétek föl a kérdést magatoknak: tényleg ezen múlik a megélhetésetek? Mert ha igen… akkor váltsatok. Most!
Talán még nem késő.
Én nem tudom, mi baja van Somló Tamásnak. Nem tudom, milyen betegség gyötri. De őszintén remélem, hogy meggyógyul. Kívánom neki, hogy gyógyuljon meg. És kérek mindenkit, akinek ez magától nem jutott eszébe, sőt, akinek Somló Tamás kifejezett kérésére se jutott el a tudatáig, hogy takarodjon el a közeléből, és hagyja, hadd vegyen úgy levegőt, ahogy szeretne. Mert ezt kérte. És mert ez a legkevesebb, ami jár neki azok után, amit ő adott, és remélhetőleg még mindannyiunknak adni fog.