Aquilaa után, nem egészen "szabadon, hanem másolva:
Egy adott és (többé-kevésbé ismert) vers vagy dal egy versszakának magánhangzóit megtartva, másik mássalhangzókkal helyettesítjük az eredetit. Megfejtésként az eredeti vers/dalrészletet kérem beírni.
Neked is kellemes napot a még hátralévő részében és szép estét!
Verselemzést én sem vállalok persze - sosem volt erősségem, de Kosztolányit nagyon szerettem kezdettől fogva a versei tartalmán túl a nyelvezete miatt is.
De a lényeg, hogy természetesen erről a költeményről van szó. Gratulálok!
Elolvasása után azonnal Kosztolányi életrajzi lapjára mentem.... .mert ez a vers
olyan embert tükröz, aki szembenézett, s megbékélt az elmúlással... s nem egy öngyilkosjelölt elmélkedése.(mélyebb elemzést itt nem vállalok, szomorú tapasztalataim vannak e támában)
Kosztolányi Dezső
Mérgek litániája
Mind szeretem. A titkos zűrzavarban csendben susognak hozzám, mint a sír. Oly egyszerűen, gazdagon, ragyogva, akár a gyémánt, a rubin s zafir.
Az ópium volt első ideálom, az álom, az én altató arám, csak rám lehell és az enyém, mi drága, enyém lesz Kína, Tibet és Japán.
Lihegve néztem ódon patikában az atropin megcsillanó levét. Bús kedvesünk szemébe álmokat lop, s sötét szeme az éjnél feketébb.
Szeretem a tápláló s gyilkos arzént, mert vézna arcunk tőle gömbölyül, és éltető rózsás lehelletére az élet és a halál leng körül.
Fejfájasztó homályos délutánon az antipyrin-hez esedezünk. Egy perc s fejünk a semmiségbe törpül, és óriási lesz pici kezünk.
A koffein komoly, nyugodt barátunk, mélységek kútja, bölcsek itala. A veronál vén gyermekek dadája, a morfium az örök éjszaka.
Azt hiszem, a megfejtéssel most kivételesen nincs problémám, hanem majd az új átköltésre kell várni valószínűleg egy kicsit. :)
Sárközi György
Virágok beszélgetése
- Külön indákon tekeregve bús virág voltam, bús virág voltál, Köszönöm, hogy nagy bolygásodban mégis-mégis hozzám hajoltál. Ideges, keringő kacsokkal akkor futottál mellém éppen, Mikor már-már alákonyultam sötét levelek hűvösében.
- Külön indákon tekeregve bús virág voltam, bús virág voltál, Köszönöm, hogy nagy magányodban mégis-mégis hozzád karoltál. Már-már sírósan becsukódó kelyhedet rámnyitottad önként, S lelked lelkembe átejtetted, hogy ott forogjon csípős könnyként.
- Egymásmellet és egymás ellen nyílunk mi, nyugtalan virágok, Kergetőzve s összeborulva, mint tengeren játszó sirályok, Rázkódva forgó viharokban, bukdosva pergő jégesőkben, idegenül tán mindörökké, de mindöröktől ismerősen.
- Egymás mellett és egymás ellen nyilunk mi, nyugtalan virágok, Megtört gőgben összeakadva, mint száműzött, koldus királyok, S úgy nézzük egymást szomorúan, kíváncsian s mindent tudóan, Mint hulló csillagok figyelnek egymás útjára lefutóban.
Visszajöttem, átköltötem egy verset ..... de a visszalévő életbevágóan fontos, döntő meccsekre tekintetel, ráér az igazi vers megkeresése..a VB után is.
[A kiegészítő válaszom is félreérthető volt kissé, tehát bocsika! A lényeg, hogy megvan!
Ami a meccseket illeti, a tegnap kora esti kifejezetten élvezetes volt, a mai is a jobb kategóriába tartozott. A méreg, hogy a különböző sportversenyek szervezői nem igen vannak tekintettel rám, hiszen ma közel egy időben zajlott Wimbledonban a Sarapova - Bucsinszky parti, a VB-n az USA - Németo. és Portugália - Ghana mérkőzés és hab a tortán, hogy ugyanekkor a Magyaro. - USA női vízilabdameccs is. Kérdezem én, ilyenkor melyiket nézze az ember fia? :)
Végül pozitív lett a mérleg, mert Sarapova simán nyert, Németország is magabiztosan, Portugália a bájgúnár Ronaldojával együtt hál'istennek kiesett, a magyar lányok pedig legyőzték az olimpiai bajnok USA-hölgyeket. :) ]
Francia költők, írók listája ... Ez a lista Franciaország legismertebb költőit és íróit tartalmazza névsor szerint. Más országok francia nyelven alkotó szerzőiről l.....
.. a felsorolásban pontosan elolvastam minden keresztnevet Arthur - Paul - Raul -
majd a hozzájuk tartozó vezetékneveket is, de a u a u i név-variációval nem találkoztam.. Nitros hogy ezt a Raul Falussi -t meg kellett volna találnom......
Köszönöm a jókívánságot utólag is - ezidáig kedvemre valóan alakultak az eredmények, remélem ma a kora esti meccsen is így lesz! :)
Nem magyar a költő, hanem Ny-Európai - s így természetesen a keresztneve elöl van, de ugyanígy két szótagú. Annyit elárulok, hogy a magánhangzók természetesen stimmelnek, de a vezetéknevében nem az írás szerint ejtendők.
Törjön százegyszer százszor-tört varázs: Hát elbocsátlak még egyszer, utólszor, Ha hitted, hogy még mindig tartalak S hitted, hogy kell még elbocsáttatás. Százszor-sujtottan dobom, ím, feléd Feledésemnek gazdag úr-palástját. Vedd magadra, mert lesz még hidegebb is, Vedd magadra, mert sajnálom magunkat, Egyenlőtlen harc nagy szégyeniért, Alázásodért, nem tudom, miért, Szóval már téged, csak téged sajnállak.
Milyen régen és titkosan így volt már: Sorsod szépítni hányszor adatott Ámító kegyből, szépek szépiért Forrott és küldött, ékes Léda-zsoltár. Sohase kaptam, el hát sohse vettem: Átadtam néked szépen ál-hitét Csókoknak, kik mással csattantanak S szerelmeket, kiket mással szerettem: És köszönök ma annyi ölelést, Ám köszönök mégis annyi volt-Lédát, Amennyit férfi megköszönni tud, Mikor egy unott, régi csókon lép át.
És milyen régen nem kutattalak Fövényes multban, zavaros jelenben S már jövőd kicsiny s asszonyos rab-útján Milyen régen elbúcsuztattalak. Milyen régen csupán azt keresem, Hogy szép énemből valamid maradjon, Én csodás, verses rádfogásaimból S biztasd magad árván, szerelmesen, Hogy te is voltál, nemcsak az, aki Nem bírt magának mindent vallani S ráaggatott díszeiből egy nőre.
Büszke mellemről, ki nagy, telhetetlen, Akartam látni szép hullásodat S nem elhagyott némber kis bosszuját, Ki áll dühödten bosszu-hímmel lesben, Nem kevés, szegény magad csúfolását, Hisz rajtad van krőzusságom nyoma S hozzám tartozni lehetett hited, Kinek mulását nem szabad, hogy lássák, Kinek én úgy adtam az ölelést, Hogy neki is öröme teljék benne, Ki előttem kis kérdőjel vala S csak a jöttömmel lett beteljesedve.
Lezörögsz-e, mint rég-hervadt virág Rég-pihenő imakönyvből kihullva, Vagy futkározva rongyig-cipeled Vett nimbuszod, e zsarnok, bús igát S, mely végre méltó nőjéért rebeg, Magamimádó önmagam imáját? Kérem a Sorsot, sorsod kérje meg, Csillag-sorsomba ne véljen fonódni S mindegy, mi nyel el, ár avagy salak: Általam vagy, mert meg én láttalak S régen nem vagy, mert már régen nem látlak.
Kellemes délutánt.! ... remélem jól tűröd a hőséget.. !!
Radnóti Miklós
NEM TUDHATOM
Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent, nekem szülőhazám itt e lángoktól ölelt kis ország, messzeringó gyerekkorom világa. Belőle nőttem én, mint fatörzsből gyönge ága s remélem, testem is majd e földbe süpped el. Itthon vagyok. S ha néha lábamhoz térdepel egy-egy bokor, nevét is, virágát is tudom, tudom, hogy merre mennek, kik mennek az uton, s tudom, hogy mit jelenthet egy nyári alkonyon a házfalakról csorgó, vöröslő fájdalom. Ki gépen száll fölébe, annak térkép e táj, s nem tudja, hol lakott itt Vörösmarty Mihály; annak mit rejt e térkép? gyárat s vad laktanyát, de nékem szöcskét, ökröt, tornyot, szelíd tanyát; az gyárat lát a látcsőn és szántóföldeket, míg én a dolgozót is, ki dolgáért remeg, erdőt, füttyös gyümölcsöst, szöllőt és sírokat, a sírok közt anyókát, ki halkan sírogat, s mi föntről pusztítandó vasút, vagy gyárüzem, az bakterház s a bakter előtte áll s üzen, piros zászló kezében, körötte sok gyerek, s a gyárak udvarában komondor hempereg; és ott a park, a régi szerelmek lábnyoma, a csókok íze számban hol méz, hol áfonya, s az iskolába menvén, a járda peremén, hogy ne feleljek aznap, egy kőre léptem én, ím itt e kő, de föntről e kő se látható, nincs műszer, mellyel mindez jól megmutatható. Hisz bűnösök vagyunk mi, akár a többi nép, s tudjuk miben vétkeztünk, mikor, hol és mikép, de élnek dolgozók itt, költők is bűntelen, és csecsszopók, akikben megnő az értelem, világít bennük, őrzik, sötét pincékbe bújva, míg jelt nem ír hazánkra újból a béke ujja, s fojtott szavunkra majdan friss szóval ők felelnek.
Nagy szárnyadat borítsd ránk virrasztó éji felleg.
Igen csak jól jött a segítség, köszönöm szépen, mivel bizony ezt a népdalt - merthogy arról van szó - sajnos nem ismerem, csak így most már utána kutakodtam és ezt találtam:
Istenem, Istenem, áraszd meg a vizet, Had vigyen el engem apám udvarába. Apám udvarából anyám ablakára, Had tudják meg immán, kinek adtak férjhez.
Cifra katonának, nagyhegyi tolvajnak, Ki most es odavan keresztút állani. Keresztút állani, embert legyilkolni, Egy pénzért, kettőért nem szán vért ontani.
Régi szeretőmért mit nem cselekednék, Dunából a vizet kanállal kimerném, Duna fenekéből gyöngyszemeket szednék, Régi szeretőmnek gyöngykoszorút kötnék.
No mármost, ha ez a helyes megfejtés, akkor viszont nem tökéletes az átköltésed ám Anna, mert az 1. sorban az "á" után Nálad "o" következik, a 2. és a 3. sorban pedig egy-egy helyen felcserélődött az az "a" és az "u".
Ha nem ez a helyes megoldás, akkor persze nem szóltam semmit.
Lewis Carroll: Szajkóhukky (fordította Weöres Sándor)
Volt egy brillős, a csuszbugó Gimbelt és gált távlengibe, Minden mimicre purrogó, Mómája ingibe. " Vigyázz, jön Szajkóhukk, fiam! Foga maró, karma furó! Ügyelj, Csapcsip madár zuhan S a brunkós Bromboló!" Markában nyüsztő penge reng, Elrágdos minden manxomot. A tamtam-fánál megpihent, Mély gondjába rogyott. Állt fergető eszmék körén, S jött Szajkóhukk, nézése láng, Nagy káka-törzsek erdején Bugyborékolva ráng. Bal, jobb! Bal, jobb! És át meg át Nyüsztő penge nyekdes, nyikol, Fejét veszi, máris viszi, S eldiadalogol. " Szajkóhukk már nem él, fiam? Karomba, lándzsás pöszöröm! Dicsdús nap, ó! Jahé! Jahó!" Csuklorkant az öröm.
Volt egy brillős, a csuszbugó Gimbelt és gált távlengibe, Minden mimicre purrogó, Mómája ingibe.
