Egyet értek. A paleoklimatikus kutatások (illetve más területek kutatásai is) mutatják, hogy a történelmi időkre visszatekintve - most maradjunk az utolsó bekezdésednél - a csapadékmennyiség legalább ennyi, vagy - erősen valószínűsítve - több is volt, egyenletesebben elosztva. A spanyol belterületeken ennél jóval markánsabb volt a különbség.
Ez tényleg így volt az ókorban. Karthágó környékén a nagybirtokokon hatalmas mennyiségű gabonát termeltek. Amikor felosztották a Római birodalmat, Egyiptom helyett Karthágó szállította a gabonát Róma városának, ezért volt nagy csapás amikor a vandálok elfoglalták Észak-Afrikát.
Na mármost, ha az ember akár egy mai földrajzi térképet a kezébe vesz, amiben van csapadéktérkép a mai földközi-tengeri térségről, akkor máris láthatja, hogy a térség, mint olyan általánosságban egyáltalán nem csapadékszegény. Sőt tulajdonképpen meglehetősen logikus módon a tenger párolgásából kicsapódó esők a partok közelében, különösen ahol hegyek is a fellegek útját állják, illetve a megfelelő szelek is adottak, elég jelentős csapadékmennyiséget eredményeznek.
Ez magyarázza például azt a jelenséget, hogy mondjuk az Algír és Tunisz közti partszakasz jóval csapadékosabb, mint mondjuk hazánk. De Líbia esetében is van két csapadékos "oázis", nem meglepő módon az egyik Tripoli, a másik pedig Bengázi környezetében. Ugyancsak figyelemre méltó, hogy Délnyugat-Spanyolország (a Sierra Nevada, illetve Málaga-Algeciras térsége) szintén egy ilyen a környezeténél csapadékosabb, ezáltal a mezőgatdaság számára kedvezőbb területet alkot. Ehhez érdemes még azt is hozzávenni, hogy ezen a területen az éghajlat adottságai miatt a tavaszi virágzás is korábban zajlik, mint a kontinens más részein, azaz a vegetációs időszak is hosszabb.
Ha a mai csapadékmennyiség általánosságban nem is tekinthető kevésnek, azt azonban még mindig meg kell fontolni, hogy az ókorban talán az éves csapadékmegoszlás egyenletesebb lehetett. Legalábbis egy ilyenfajta kiegyensúlyozottabb vízellátásra enged következtetni Ptolemaiosz földrajztudósnak egy följegyzése, ami (sajnos csak egyetlen) egy év csapadékos napjainak számát adja meg havi bontásban. Ez alapján, szemben a mai állapottal, amikor Egyiptom tengerparti részén gyakorlatilag csak a téli hónapokban esik az eső, szinte minden hónapban volt legalább egy csapadékos nap. (Kivéve augusztus hónapot.)
Elképesztően nagy bajok vannak Görögországban, sokan a kivándorlást vagy az öngyilkosságot fontolgatják, pedig a görög nem egy öngyilkosságra hajlamos népesség.
Az IMF-nek és Brüszelnek tövig benyaló görög kormány meg csak tovább ront a helyzeten.
Különben az alexandriai görögökről jut eszembe, milyen érdekes a történelem. Az ókori görögök élenjártak a tudomány és kultúra területén, rengeteg zseniális tudós és művész volt köztük. A mai görögök meg egy átlagos európai nép, ma nincsenek ilyen kimagasló alakjaik.
Az adóztatással függhet össze valóban. Az egyiptomiakról írja Ammianus Marcellinus:
"Az egyiptomiak nagyrészt barnák és fekete hajúak, mogorvák, karcsúak és soványak. Minden csekélységért föllobbannak, civakodók és szerfölött követelőzők. Szégyellik, ha nem tudnak mutatni testükön sok-sok csíkot, amiket adó megtagadása miatt szereztek." (A.M. XXII. 16)
Ugyanebben a könyvben kétszer is úgy említi az Egyiptomhoz tartozó líbiai részt, mint "száraz éghajlatú Lybia", ebből nekem nagyon úgy tűnik, hogy Lybia többi része kevésbé lehetett száraz, miként Egyiptomnál sem említi, hogy száraz volna. (Bár azt írja, hogy Alexandriában szinte az év minden napján látni a Napot.)
Ráadásul még egy sajátosság a különleges jogállású Egyiptommal kapcsolatban, hogy noha a Birodalom többi részén rengeteg város volt, addig a legsűrűbben lakott Egyiptomban a városi státusz megadása feltűnően ellenkező arányokat mutat. Ha jól emlékszem mindössze kb. 50 város volt. Azaz a másutt jelentős városnak számító néhányezres települések Egyitpmban nem rendelkeztek önkormányzatisággal.
A Historia Augustának tudtommal nincsenek párhuzamos forrásai,az eddig hónapmeghatározások is eltérnek egymástól.Számomra legfontosabb a forráskritika,nem tudom,hogy a 275 szeptember 25.-ei dátumnak mi a forrása,amit folyamatosan emlitesz.Aurelianus Thrákiában halt meg-egyszerű válasz is lehet,az információ heteken keresztül"utazhatott",mig Rómába ért.Ulpia Severina csak ettől az időponttól lehetett princeps.Ennek az állitásnak sem tudjuk,mi a forrása.Tacitust nov/dec-ben választja meg a senatus császárrá.Ezt információhiány okán nem tudjuk feloldani.Egyébként Tacitust,mint princeps senatust azért választották meg idős kors ellenére,mert nem tolongtak a cimért.Szegény Tacitus,ha tudja,hogyan végzi,ő sem vállalja! :))
Salvete amici! Nagyon érdekes amiről itt diskuráltok, de ez már rég eltért a topic témájától ( nem mellesleg az én érdeklődési időszakomtól is, ha valakit ez esetleg, netán, véletlenül, uram bocsá' érdekelne : )))))) ) !
Azt persze el kell ismerni, hogy a korszakra vonatkozó adatok finoman szólva is hiányosak és megbizhatatlanok (nincsen hosszú i-m). Ugye azt tudjuk, hogy Aurelianust pitiáner összeesküvők ölték meg, méghozzá 275. augusztusában, vagy szeptemberében -a hivatali visszaélés miatti felelősségre vonástól való félelmükben-, és semmiféle, az "akció" végrehajtását követő tervvel nem rendelkeztek. Ha hihetünk a Historia Augustának (amit én azért erős fenntartással fogadnék, bár Aurelianus jellemének és hatalmának ismerete azért némileg módositja ehhez kapcsolódó előitéletemet), a császár halála után a Senatus és a hadsereg egymásnak tologatta az új császár megválasztásának eldöntését -a római történelemben példátlan módon, mig az a kompromisszum született (ezt már modern történészek kutatásai alapján feltételezik), hogy az augusta, Ulpia Severina lássa el a princepsi teendőket, amig nem sikerül új császárt választani. Na már most: e-szerint Ulpia néhány hónapig önállóan uralkodott, amig a Senatus meg nem választotta az idős senatort, Marcus Claudius Tacitust (bár nem egyértelmű számomra, hogy a hadsereg miért adta át a kezdeményezést a Senatusnak és miért egy öreg senatort választottak egy energikus, középkorú dunai katona helyett -mint ahogy az később Probus esetében bekövetkezett [ő Moesia Inferiorból származott]). Ha Tacitus valóban kb. hét hónapig uralkodott, akkor 275 november / december / 276 január környékén szükségeltetett megejteni a megválasztását, mivel 276. júniusában érte a halál a kisázsiai Tyana városában (véleményem szerint természetes okból, bár ezt lehetetlen lenne kideriteni). Akkor viszont honnan ered a 275. szeptember 25. -ös adat (ami a korszak kronológiáját ismerve gyanúsan pontos dátum). Lehetséges, hogy a jószándékú történetiró utólag megpróbálta meghosszabitani a Senatus kegyelméből és ezen nemes testület dicsőségére, a saját soraiból megválasztott császár uralkodásának rövidke idejét???
Ez megint jó kérdés és már előre irom,nincs helyes válasz.A Historia Augusta szerint Aurelianust Mucapor ölte meg 275 okt/novemberben.A történeti kézikönyvben(TK) ez szept/okt. szerepel.Tacitus hivatalosan 275-276 között uralkodott.A TK következő bejegyzése,hogy nov/decemberben csapatai távollétében császárrá kiáltják ki.Túl nagy interregnum nem lehetett,a baj az volt,hogy senki nem vállalta a császárságot Aurelius halála után.A Római Történelem szerint(RT) többhónapos interregnum következett,ez kb 2 hónap.Tacizust a senatus és nem a csapatai nevezték ki,idős volt,ő volt a"princeps senatus".Tehát még 275-ben császár lett,7 hónapig uralkodott,egyik forrás szerint megölték,a másik szerint természetes halállal hal,kis-ázsiába menet. Tehát szerintem szeptember 25.-én nem iktatták be,illetve elvileg lehet,mert Aurelianus szeptemberben meghalhatott,de akkor nem volt interregnum. Az angolszász forrásokat nem kedvelem,de lehet,hogy a Historia Augusta adata a helyes.Akkor viszont Tacitus-ha volt interregnum-többhónapos-csak 276-ban uralkodott 7 hónapig.Sajnos,Ammianus Marcellinus első 13 könyve elveszett,pont itt foglalkozhattak a témával.
