Tévedésben vagy, ugyanis te nem jelölted meg, mit is értesz véges távolságon. A metrika koordináta paramétertere ugyanis nem távolság, hanem csak egy valós szám. Ezzel szemben a fényút csak végtelen távolságon válik nulla frekvenciájúvá. Tehát ha a paramétertérben integrálsz az eseményhorizontig, végtelen távolságot kapsz.
Egyáltalában nem értelmetlen. A tágulás, mint folyamat a specrel-ben teljesen értelmes, függetlenül attól, hogy mi okozza. A távolságarányos sebesség is értelmezhető lokálisan, mivel a távolság fogalma a metrika alapja, a sebesség pedig a távolsággal nem a Newton törvények szerint növekszik, hanem a specrel szerint. A tágulás tehát a végtelenben válik fénysebességűvé.
A probléma feloldása az eltérő geometria. Ha a specrel globálisan érvényes lenne, akkor a galaxisok nem viselkedhetnének így és pont. De a globális geometria nem Minkowski, az csak lokális közelítés, ami kis léptékben elég jól illeszukedik, globálisan azonban nem jó. A tényleges geometria viszont megengedi a c-nél nagyobb sebességet, és ezt olyan érdekes módon teszi, hogy lokálisan mindenütt érvényes marad a korlát.
Nem mond ellen a specrel-nek sem. Itt ugyanis a c egy határsebesség, amelynél a vöröseltolódás végtelenné (a frekvencia nullává) válna, ha el lehetne érni. Az eltolódáshoz tartozó sebességet tehát nem lineárisan kell értelmezni, hanem a relativisztikus sebesség összeadás szerint. Kis sebességeknél lineáris, de minél inkább közeledünk c-hez annál inkább korlátoz ez a határ.
Tehát egy v sebességhez tartozó vörös eltolódás kétszerese nem kétszeres sebességnél lesz, hanem a relativisztikus összeadás szerinti sebességnél. Tehát ha x=A pontban nyugodva érzékelek az origó felől egy v sebességű távolodáshoz tartozó vörös eltolódású fényt, akkor egy az x=A ponton éppen akkor v sebességgel pozitív irányban távolodó megfigyelő kétszeres eltolódással érzékeli ugyanezt a fényt, és persze ő a fényforrás sebességét nem 2v-nek értelemezi, hanem a relativisztikus sebesség összeadás értelmében 2v/(1-v2/c2) sebességűnek.
valószínűleg nincsenek galaxisok olyen távolságban.
a wiki szerint a 2009-ben észlelt GRB 090423 gammakitörés a legtávolabbi objektum, ami 13 milliárd fényévre~4000MPc-re van.
az Univerzum kora kb. ennyi, tehát ha ez az adat megfelel a valóságnak, akkor "azon túl" nincs semmi, ezért a fénysebességet sem fogja semmi átlépni...
Különben a robbanás a gravitonok sebességével történt, ami kb 1 millió c. Így felfúvódás nem volt, a tágulás azóta lassul. A gyorsuló tágulásért ugyan Nobelt adtak, dehát tévedtek.
A nagy bumm nem mond ellent a spec. relatívitásnak? Ergó ha a távolsággal arányos sebességgel tábolodnak a galaxisok, bizonyos "kritikus" távolságnál már fénysebességnél nagyobb lesz a sebességük...
az ütközés után a részek egymásra merőlegesen távolodnak egymástól a súlyponti IR szerint
Rosszul emlékeztem, ez nem igaz, csak azonos tömegű részecskék esetére, nem centrális ütközéskor, az egyik részecske kiinduló rendszeréből. Mindenesetre az ütközések hatalmas szórást mutatnak a szétrepülő részecskék irányát tekintve.
"Valójában el kell venni energiát, hogy valami a Naphoz közelebb kerüljön. És hozzá kell adni energiát, hogy távolabb kerüljön. De ez az érvelés csak addig működik, amíg kevés keringő test van, amelyek nem ütköznek egymással. Például ilyen a naprendszer. De egy csillag, és közvetlen környezete már nem ilyen. Ugyanis a megszámlálhatatlanul sok ütközésben a részecskék energiái kicserélődnek, és elveszítik orbitális jellegüket. Magyarán mozgási energiáik hővé alakulnak. Ez esetben pedig az egyensúly hasonlatos lesz a hidrosztatikai, vagy a légköri nyomás eloszlásához. Vagyis középen lesz a meleg, és sűrű anyag, kívül pedig a hidegebb, ritkább."
Mozgási energiáig nem alakulnak hővé, mivel amelyik test ütközhetne, az hasonló pályán halad.
A hasonló pályán szembe haladó testek testek ütközhetnek, de akkor még nem volt egyensúlyba a gázfelhő.
Ha a gázfelhő eleve rendelkezik egy minimális perdülettel, akkor a részei egy irányba (párhuzamosan) haladnak.
A minimális ettől eltérő mozgású részekkel ütközhetnek, de a lokális tömörülés nem terjed tovább. Ez csak arra ez esetre megoldás, ha az ütközés rugalmatlan, s a részek felizzanak, összetapadnak.
A gázok atomjai rugalmasan ütköznek ezért nem is sűrűsödnek össze a szoba közepén. Az energia veszteség minimális hősugárzás formájában történik, de ez is fékezi a tömörülést.
A csillag keletkezés esetén viszont főleg gázok sűrűsödnek össze.
A részecskék összetapadása a bolygókezdeményekre jellemző.
Ez nincs így, és ez nagyon jól megfigyelhető a csillagrendszereken, és bolygórendszereken. A főleg egy irányba keringő részecskék ütközése ugyanúgy a porfelhők összeeséséhez vezetnek, csak a csillag, vagy bolygó ettől forogni fog a tengelye körül. Ugyanis még a rugalmas ütközéseknél is érvényes, hogy az ütközés után a részek egymásra merőlegesen távolodnak egymástól a súlyponti IR szerint, tehát az anyag áramlása rendezetlenné válik. A naprendszer anyagainak 99 %-a a Napban van, a bolygók anyagainál a Föld kivételével is ez az arányosság áll fenn. A Hold keletkezésére a leginkább elfogadott elmélet szerint az egy bolygóütközés eredménye, ezért tér el az átlagtól. Az anyagok nem minden esetben csomósodnak össze, van amikor gyűrűk jönnek létre (Szaturnusz, Uránusz, kisbolygó övezet, Kuiper öv). És csak mintegy 1% anyag marad meg orbitális pályán.
Természetesen ez a modell csak a csillagok közeli környezetére érvényesek, a távolabbi részek, amelyekre a centrális gravitáció kevéssé hat, minden bizonnyal nem működik. (Orth felhő, vagy a galaxisok peremének természetellenesen túl gyors keringése.)
A csillagkeletkezés eme folyamata emellett jól példázza, hogy hogyan működik az entrópia, hogyan szűnik meg a rendezettség, és lesz belőle rendezetlen hőmozgás. Látható, hogy a két test modell szerint tekintett látszólag időben megfordítható folyamatok valójában sok test esetében időben egyirányúak. Tehát az időben megfordíthatóság csupán látszat, a speciális modellalkotásunk következménye.
Ha egy körhintához rögzített vonatkozási rendszerben írod le a világot, akkor a körhinta fölött átdobott labdára is tehetetlenségi "erőknek" kell hatnia, hogy fel tudd íni miért olyan a pályája a körhintáról nézve. Miközben a körhintát kívülről nézők szerint ilyen erők nem hatottak. Tehát szerinted ez teljesen mindegy.
Az objektív fizikai történéseken semmit sem változtat az, hogy hol veszel fel szubjektíven egy vonatkoztatási rendszert (VR). A körhinta forgó mozgását akkor is ki lehet mutatni, ha a hintára teszed a VR-t. Elég ha egy giroszkópot teszel a hintára, s mindjárt látod (s méred) az inerciális hatásokat. Ugyanígy hiába látod te a forgó hintáról nézve görbült pályának a hinta fölött egyenesen dobott labda pályáját, amikor a labdához kötött giroszkóp mindig ugyanazon pont felé mutat, vagyis nem lép fel inercia erő.
A centrifugális és centripetális ellenerőket sem "érdekli", hogy te milyen VR-ből figyeled ezeket.
Abban én is hiszek, hogy szintézisre kell törekedniük a résztvevőknek a megértés, egy konszenzus érdekében. De a tudomány és a vallás nem egyeztethető össze.
Egyébként én meg úgy látom, hogy lényegében te nem magyaráztál eddig semmit, hanem csak homályos utalásokat tettél vonatkoztatási rendszerekre, aminek az égegyadta világon semmi köze nincs ehhez a problémához.
A másik lehetőség, hogy egy kukkot sem értettél meg belőle. Azért ezt se hagyjuk figyelmen kívül.
Ha egy körhintához rögzített vonatkozási rendszerben írod le a világot, akkor a körhinta fölött átdobott labdára is tehetetlenségi "erőknek" kell hatnia, hogy fel tudd íni miért olyan a pályája a körhintáról nézve. Miközben a körhintát kívülről nézők szerint ilyen erők nem hatottak. Tehát szerinted ez teljesen mindegy.
Semmit sem magyaráztál meg, csak mantrázod a zagyvaságaidat. Most éppen ott tartasz, hogy szerinted mindegy az, hogy egy erőt a test fejt ki, vagy a testre hat
Már nem tudom hányadik példa-magyarázatot adtam, itt egy újabb:
Nyugodtan ül az utas a villamoson, mert az egyenes pályaszakaszon halad. Aztán a jármű behalad egy köríves pályaszakaszra. Mivel vele együtt az utas is követi az íves pályát, az utasra érvényesül, HAT a tehetetlenség törvénye, s ennek következtében centrifugális gyorsulás HAT az utasra, így az neki nyomódik a kocsi oldalfalának, s arra a centrifugális gyorsulásnak megfelelő ERŐT FEJT KI. Ezzel együtt a kocsi fala is ugyanekkora, de ellentétes irányú erőt (centripetális erőt) fejt ki az utasra.
Egyébként én meg úgy látom, hogy lényegében te nem magyaráztál eddig semmit, hanem csak homályos utalásokat tettél vonatkoztatási rendszerekre, aminek az égegyadta világon semmi köze nincs ehhez a problémához.
Semmit sem magyaráztál meg, csak mantrázod a zagyvaságaidat. Most éppen ott tartasz, hogy szerinted mindegy az, hogy egy erőt a test fejt ki, vagy a testre hat :)))
A centrifugális erőt a ruha tehetetlensége okozza. Ez nem áll ellentétben azzal, hogy ez a erő "rá hat" vagy ő "fejti ki". Így is úgy is lehet fogalmazni. A lényeget megmagyaráztam.
Természetes, hogy nem a semmiből hat a ruhára a centrifugális erő, hanem az az ő tehetetlenségéből adódik. Elnézést, ha félreérthetően fogalmaztam, de más helyen világosan leírtam a lényeget, hogy a ruha ugyanolyam erővel (centrifugális erő) nyomja a dob falát, mit a dob fala ruhát (centripetáliserő).
(Ez már túltesz a Privát Emil féle kötözködésen is...)
