Köszönöm, köszönöm, hogy klubtag lehetek!
Azt gondoltam, akkor itt is visszavonulnék egy csendes vitamentes szigetre, hogy aki épp belefáradt a nagy szellemi harcokba, vagy csak nincs kedve épp
párbajozni, jöhessen egy kicsit beszélgetni, hitről, reményről, szeretetről szépen, szelíden:)
Köszönöm nektek, ha majd nem kell egyedül lennem ezen a szigeten:)
Szigorítják a melóhelyen a Netezést, sajna most m,ár kevesebbet fogok ráérni fórumozni, azt is többnyire csak este, így lehet, hoyg csak ezekezet a nyugisabb tempójú topikokat fogom tudni látogatni. Ez van, gondoltam, elhullatok itt egy könnyet... :)
"Korábban említetted, hogy akár más törvényszerűségek szerinti univerzum is létezhetnék. "
Nem, az csak egy gondolatkísérlet volt annak bemutatására, hogy a világegyetem véletlenszerűsége vagy rendje csupán nézőpont kérdése. Ennek bemutatásához nem szükséges igazolni, hogy ilyen más univerzumok valóban léteznek!
"Mert mindennek van oka, ezért nem létezhet első ok"
Korábban említetted, hogy akár más törvényszerűségek szerinti univerzum is létezhetnék. Elképzelhető-e, hogy a mi univerzumunk mellett létezhet más univerzum is, pl. a mennyország, ahová innen a mi univerzumunkból nem tapasztalati úton vezet az átjárás? Elképzelhető-e, hogy ez a másik univerzum, a menny hatást gyakorol a mi univerzumunkra? És elképzelhető-e, hogy az első ok a másik univerzumból ered, és itt ebben az univerzumban okok láncolatát indítja el?
hát úgy, hogy minden dolog létrejöttéhez és megszűnéséhez okok vezetnek. :-)
"az okságban való hit elengedhetetlen a buddhizmusban. Bár úgy tűnik, hogy minden ember hisz az okságban, valójában nem ez a helyzet, minthogy az okság elvét nem használják következetesen. Ha valóban hinnének az okságban, akkor nem tételezhetnének fel olyan tanításokat, amik az öröklét, vagy a megsemmisülés kategóriája alá esnek. Mert mindennek van oka, ezért nem létezhet első ok, és mert mindennek van következménye, ezért nem létezhet utolsó okozat. Vannak olyanok is, főképp filozófusok, akik elvetik az okság létezését. De ha nem létezne okság, abból olyan abszurd történések lennének, hogy bármiből bármi létrejöhet, vagy épp a semmiből lehet valami, illetve a valamiből semmi.
Az okság elvén alapszanak az olyan buddhista tanítások, mint az újraszületés, az erkölcs, a karma, az éntelenség, és a megszabadulás lehetősége is. Ezért az okság megértésével megérthetjük a Buddha tanítását is. Sákjamuni Buddha röviden így foglalta össze: Mikor ez van, az (is) van. Ennek létrejöttéből létrejön az (is). Mikor ez nincs, az (s)incs. Ennek megszűnéséből megszűnik az (is). (forrás: AN 10.92, www.accesstoinsight.org/tipitaka/an/an10/an10.092.than.html)"
Kezdetek nélkül...hogyan jut erre a következtetésre egy buddhista? A világban én csak csupa olyasmit tapasztalok, hogy valami elkezdődik, és valami véget ér...
Mi hát a megfelelő jelenlét lényege, ó koldusok? Amikor a koldus jelen van a testben, vigyázza a testet, éberen, tiszta tudattal, rendíthetetlenül, a világi vágy és búslakodás fölé emelkedetten. Jelen van az érzetekben, vigyázza az érzeteket, éberen, tiszta tudattal, rendíthetetlenül, a világi vágy és búslakodás fölé emelkedetten. Jelen van a gondolatokban, vigyázza a gondolatokat, éberen, tiszta tudattal, rendíthetetlenül, a világi vágy és búslakodás fölé emelkedetten. Jelen van a tartalmakban, vigyázza a tartalmakat, éberen, tiszta tudattal, rendíthetetlenül, a világi vágy és búslakodás fölé emelkedetten. Ezt nevezik megfelelő jelenlétnek, ó koldusok!
de nem volt legelső élet. kezdetek nélkül tart az újraszületés. mindenki meg tud szabadulni a nem-tudástól, a Buddha útját követve. :-) ezt mondják a buddhisták.
ez azért van, mert lényegében a nem-tudás a szenvedés forrása, tehát végső soron a nem-tudás az újraszületések forrása. a személyiség egy összetett és ezért változó dolog, és éppen ezért nem is érdemes hozzá ragaszkodni.
Jó, de valamikor valahogyan megjelent egy legelső életben a nem-tudás. Vagy a nem tudás , nem tudni miért, de "adott" mindenkinek, csak van aki meg tud szabadulni tőle, van aki meg nem?
Érdekes, hogy a nem-tudást meg egyéb dolgokat, a karmát magunkkal visszük a buddhizmus szerint a következő életre, de a személyiségünket nem. Vajon miért?
a gondolkodás által nem lehet eljutni a megszabaduláshoz... a gondolkodáshoz ellentétek tapadnak, így ez a módszer nem vezet ki a dualisztikus látásmódból.
nem hiszem, hogy kinevetnének. a buddhisták engem se nevettek ki sose, pedig írtam/írok én is nagy marhaságokat :) ami a Buddha-szobrot illeti, voltak olyan mesterek, akik nemcsakhogy elejtették és eltört, de a tűzre vetették.
Tan-hszia egy télen, amikor rendkívül hideg volt, a kolostor templomának fából készült Buddha-szobrát tűzre dobta, és ott melegedett. A templomszolga azt kérdezte: - Hogyan merted Buddhámat elégetni? Tan-hszia erre pálcájával a hamuban keresgélni kezdett. - A halhatatlan részeket keresem itt az üszökben. - Hogyan éghettek el a szobor halhatatlan részei? - Ha nincsenek, akkor tűzre tehetem a többi fa Buddhát is? Később egy barát a szobor elégetésének körülményei felől kérdezősködött. A Mester így szólt: - Ha hideg van, a tűzhely köré ülünk és a fa lángol. - Bűn volt vagy sem? - Ha meleg van, a folyópartra megyünk a bambusznádasba.
Hát ez az utolsó rész itt nehezebben emészthetőnek tűnik, ezt még alaposan át kell gondolnom:
"Mi hát a megfelelő elmélyedés lényege, ó koldusok? Amikor egy érzéki vágyaktól és káros tartalmaktól megszabadult koldus eléri az elmélyedésnek az eloldódás élményéből születő első fokozatát, amiben jelen van még a gondolkodás, az ítélet, a derű és a boldogság. A gondolkodás és az ítéletek elnyugvása után eléri az elmélyedésnek a belső nyugalmon és a tudat összpontosulásán alapuló második fokozatát, amiben nincs már gondolkodás és nincsenek ítéletek, a derű és a boldogság azonban még jelen van."
Nem tartanám én sem szerencsésnek a Buddha-szobros példánál maradva, ha valaki nem tudna tovább lépni az okok fürkészése miatt. Valójában az izgat, és azért példálózok még mindig ezzel a Buddha szoborral, hogy milyen úton induljon el az, szerinted, akit "izgat", hogy vajon miért törött el a Buddha szobor. Vagy az egyáltalán nem szerencsés, ha okokat keres? Magában keresse a hibát, a törést kiváltó okot, és gyakoroljon pl. bűnbánatot? A buddhisták szoktak egyébként bűnbánatot gyakorolni? Na megint egy kérdés, ami miatt biztos nagyon kinevetnének a buddhista topikban, de te talán nem nevetsz ki:)
