hazánkban jelenleg a 22-24 éves korosztály 50%-a szerez diplomát. ez egy kb 20 éve folyamatosan növekvő tendencia "eredménye",de leginkább az utóbbi 10 évben növekedett meg drasztikusan. 1990-ben ugyanis a frissdiplomások aránya a 22-24 éves korosztályban 16% volt.
németországban a diplomások aránya 25%.(európa egyik legiparosodottab országa)
a környező országokban:
ausztria 14% lengyelország szlovénia olaszország 11%
mit érdemel az a bűnös,aki ezt elkövette az ország ellen?
Fogadják meg szellemi vezérük a nagy elkúró ferenc testvér örökérvényű bölcsességét, és húzzanak a francba... Én viszont kösz jól vagyok a 2 műszaki diplomámmal+angol középfokkal, nekem emelkedni fog a bérem az 1 kulcsos adóval...
Itt a neten is elképesztő, hogy mennyi okos ember szól hozzá, a munkahelyek többségén pedig "csak" melózni kell, húzni kell az igát. Mennyien lehetnek a gyárakban, akik alig várják, hogy letelljen a műszakjuk, eljöhessenek a gyártósor mellől, s otthon végre leülhessenek a számítógéphez, hogy a neten végre megmutathasság, hogy milyen okosak. A munkahelyen "csak" dolgozni kellett nekik.
"...Amikor valaki azért tanul valamit, hogy majd kiváltság levele lesz a sok pénzhez, de nem is érdekli a dolog, akkor meghalt az egész rendszer. Ez van ma. "
Gyönyörűen megfogalmaztad! Ennél tömörebben ugyanakkor szemléletesebben nem lehet.
Harrrrragudtam is a kollégámra, mikor az MBA diplomájához mérnökként, még bevásárolt egy prosztó sima közgarázda diplomát is. Előtte egy kis minőségbiztosítási szak kütyümfüttyöt. Már csak azért is, mert mi a fenét akar ezzel egy tehetséges remek informatikához is értő mérnökszakember? (Az elsője Kandós volt) Biztos el akar menni, kontrollernek, vagy főkönyvelőnek? Hülyeség. :-((
A szakmai tapsztalat nem más, mint a papírjogon gyakorolt hivatalos elhívattatás során elkövetett hibák összessége.
Mondok egy példát.
Lejarzolok és megtervezek valamit. Tanultam ezt meg azt és valami kapcsolódót meg nem annyira, csak érintőlegesen. Jön hozzám a szaki, hogy ez nagyon kafa, meg minden, és jó az ötlet, de nehezen tudjuk megfaragni az öntőszerszámot. Illetve ha meg is szerszámkészítjük, akkor azt gyakorta cserélni kell majd. Beláttam, hogy lehet javítani a cuccon úgy, hogy még"tökéletes"ebb legyen.
Tudjátok mi a legtökéletesebb? A gömb. Ami a leges leg tök életlenebb. ;-)))
Amikor valaki azért tanul valamit, hogy majd kiváltság levele lesz a sok pénzhez, de nem is érdekli a dolog, akkor meghalt az egész rendszer. Ez van ma.
Nem kell általánosítani. Egy szilárdságtanhoz értő gépészmérnök, mellé egy német / angol szakfordítói másoddiplomával aligha fog siránkozni a két diploma miatt. Vagy a gazdasági és műszaki végzettségűek sem, legalábbis akiket én ismerek nem a tesco árufeltöltői munkakörben vannak. Éhező informatikust sem láttam még. A szakorvosi mellé PhD-t lenyomó orvos sem, mert 100-120e euro/év fizetésű helyeket is találhat magának másfél-két órás repülőúton belül.
Viszont a rajzszak mellé megszerzett filozófia, a pszichológus-intézményi kommunikátor, a kismillió OKJ szirszarok (hacsak nem kapcsolódik az alap kompetenciákhoz) semmit nem ér.
Az árufeltöltést (amit elegánsan "polcszervíz"-nek hívnak) elég sok helyen alvállalkozók végzik, saját alkalmazottakkal. A tesconak saját emberei vannak?
Hát én is rosszul vagyok, amikor a 4-es villamoson a popper és a plazacicája beszélget h "Hú , de nehéz volt az analízis vizsga tegnap! " és valószínű h sose fognak deriválni életükben...!
Szerintem nem visszafogni, hanem pont támogatni kell a képzést. Ha valakinek éppen nincs munkája, nyugodtan tanulhat is. A munkanélküli segély helyett a tanulmányi segély szerintem sokkal jobban hangzó lehetne. Az már egy másik kérdés, hogy ha valakinek 5-6 diplomája van, az jobb ha nem sorolja fel az összeset, csak azokat, amik a munkakör betöltéséhez minimálisan szükségesek. Hasonlóképpen lehet eltitkolni bizonyos dolgokat a szakmai életrajzból.
Valszeg ha azt mondom, hogy igazgató voltam 4 évig egy nagyobb vállalatnál, akkor nem szívesen vesznek fel, akár mint nagyon is hozzáértőt beosztotti munkakörbe. Igaz ilyenre nem is jelentkezem, de a szükség ugye törvényt is bonthat.
Én nem veszek fel olyat érettségit igénylő pozícióba akinek x diplomája van (még akkor se, ha ZsKF meg Gábor Dénes jellegű alibi papírok). Így megvan rá az esély, hogy évek múlva is szeresse amit csinál és találjon benne kihívást. Nekem magamnak van 3 rendes diplomám és a 40-en is túllendültem, tehát engem is sújt ez a helyzet, dehát ez van, el kell fogadni.
Egyébként meg pl eltitkolhatod eleinte v elmész másfelé!
Ez a túl képzettség, mint negatívum felhozása egyébként a fizetési hajlandóságot is jelenti! Magyarul örülünk h két diplomája/phd-ja van, de mi erre a munkakörre b250-nél nem vagyunk hajlandóak többet fizetni...
A szakmai tapasztalat hátulütői Amit a munkaadók többsége egyszerűen csak „túlképzettségnek” titulál, valójában sokéves szakmai tapasztalatot és kemény munkával megszerzett szaktudást jelent. De miért részesítik előnyben oly gyakran a nagyvállalatok a rutinos, hozzáértő jelentkezőkkel szemben a tapasztalatlan kezdőket?
A potenciális munkaadók bizony nem nézik jó szemmel, hogyha olyasvalaki, aki terjedelmes önéletrajzzal és tekintélyes szaktudással büszkélkedhet, láthatóan nem elégedett — csekély kihívást tartogató — munkájával. Ilyenkor fönnáll a veszélye annak, hogy tévúton járnak: azt feltételezik, hogy csak időtöltés gyanánt végzed jelenlegi munkádat, amíg nem találsz kedvedre való állást.
Munkaadód hangot ad ebbéli aggodalmának? Ajánld föl, hogy szerződésben rögzítsétek a feltételeket: azt is, hogy előre meghatározott időre lépsz a cég kötelékébe. A munkaadók többsége amellett, hogy arany tojást tojó alkalmazottainak „megtartásán” fáradozik, kellemetlenül feszeng, ha a fizetés kérdése kerül szóba. Nem biztos ugyanis, hogy leendő főnököd föl tudja ajánlani azt az összeget, ami neked — a jól képzett munkavállalónak — is megfelel. Ebben az esetben meséld el, hogy előző munkahelyeden feletteseddel hogyan, milyen szempontokat vettetek figyelembe béred kikalkulálásakor. Légy rugalmas, de csak annyira, hogy te is jól járj!
„Szabd méretre” önéletrajzodat! Törekedj rá, hogy önéletrajzod ne adjon okot leendő munkaadódnak arra, hogy túlképzettnek tartson, és erre hivatkozva esetleg töröljön az állás lehetséges várományosainak listájáról. Szakmai tapasztalataidat és karriered állomásait úgy tálald, hogy a vállalat, és a meghirdetetett állás követelményeihez idomuljon. Ennek ellenére ügyelj arra, hogy önéletrajzodban ne tátongjon űr, csak mert többéves külföldi munkádat esetleg elfelejted megemlíteni, nehogy dicsekvésnek hasson. A szerénységnek is van határa!
Ne titkold el karriered jelentős állomásait! Ha úgy érzed, terjedelmes a lista, elégedj meg a felsorolással és a részleteket csak a felvételi beszélgetésen ismertesd. A megpályázott állás szempontjából lényegtelen tényezőket akár el is hagyhatod. Arra azonban ügyelj, hogy nagy igyekezetedben szándékosan ne olvadj a tömegbe: lelkes, megbízható és hozzáértő munkaerőként „add el magad”, és fizetésedről is ennek fényében állapodjatok meg.
Küzdj az állásinterjún! Készülj föl rá, hogy élesben, az állásinterjún is rád ragaszthatják a „túlképzett” titulust. Amennyiben ez történik, szakképzettséged minden bizonnyal meghaladja a követelményeket. Ne ess pánikba, udvariasan kérdezd meg az interjúztatótól, hogy esetedben ez pontosan mit is jelent. Amint rájössz, miért és mi alapján vélekednek így, megtalálod az ellenszert is: meg tudod győzni leendő munkaadódat, hogy te vagy az ideális jelölt a meghirdetett posztra. Ecseteld, miért pályáztad meg az állást, mi hasznod származik belőle, ha a cég kötelékébe lépsz, de legfőképpen, hogy hogyan profitálhat szaktudásodból a vállalat. Éreztesd, hogy ezzel a munkakapcsolattal mindkét fél jól jár.
Elég idős vagy, jobban is tudhatnád!? Sajnos a munkaadók egy része olyankor is túlképzettségre hivatkozik, amikor arra gondol, hogy a munkavállaló idősebb a vállalat számára ideális alkalmazottnál. Az életkori diszkriminációval — annak ellenére, hogy a törvény bünteti — számos vállalat él. Ne engedd, hogy életkorod — esetleg zsenge korod ellenére fölhalmozott szakmai elismeréseid — miatt hátrányos megkülönböztetés érjen.