Mindennek lehet kultúrája: A viselkedésnek, az állattartásnak, a nevelésnek, az írásnak, az olvasásnak, a vitának, a szexnek az evésnek az ivásnak stb. stb. Ezért ebben a topikban semmi nem off. Írhatsz bármiről, az sem baj, ha nem mindig kulturáltan.?;)) Reményeim szerint kialakul majd párbeszéd, vita, de szívesen látom a magányos farkasokat is.
Most jutottam hozzá, hogy ezt végigolvassam: az elmúlt napokban a barátnőm születésnapját szerveztem - át. Ő ugyanis a vidéken élő fiánál tervezte összecsődíteni a közvetlen rokonságot és a barátait, ami engem is érintett volna. Ebből azonban ki akartam maradni, ez nekem túl macerás lett volna ott több napon át, ezért helyette inkább meghívtam magamhoz, hogy nálam köszöntsem fel őt.
Először meghökkent, furcsállta, aztán belátta és belement.
Én meg szélsebesen nekiálltam minden feltételt olyan szinten biztosítani, hogy ne bánja részemről ezt a megoldást. Ez tegnap történt meg: a kedvenc kajáját kapta ebédre, jól érezte magát, örült az ajándékainak, miután amúgy is nagy mesélő, a szülinapja kapcsán, nosztalgikus hangulatban az ifjúkori emlékeit, hódításait elevenítette fel.
Azt állapítottuk meg, hogy ugye milyen jó, hogy van mire kellemes emlékekként visszagondolni! :-))
Remélem, lesz annyi "üzemanyaguk", hogy a társaság többi tagjának holnap legyen mivel melegíteni magát! :-))
Tegnap vezetett túrán vettem részt. Már jártam ott kétszer is (mármint vezetett sétán) de ezúttal kiváltságos élményben volt részem, ugyanis csak négyen voltunk, plusz a vezetőnk. Így azért sokkal érdekesebb!
Maga az épület eredetileg Wenckheim báró tulajdona volt, Ő kissé késve lépett be a nagy pesti palotaépítésbe, ezért aztán csak egy ilyen fura, trapéz alakú telek jutott neki. De meg kell adni, ebből minden lehetőt kihozott az építész! Például sikerült olyan kaput építeni, ahová simán befért egy négylovas hintó!
A mostani aula volt a kocsiszín, mellette az istálló, ez most büfé, tehát roppant fontos hely! És sűrűn látogatott!
Persze, ezt inkább csak báli szezonban, vagy a nagy költözés idején használták, egyébként egy oldalsó kapun mentek be, az sem csúnya éppenséggel!
A ház tulajdonosa, Wenckheim báró, kétszer nősült, mindkét felesége meghalt, gyerekük nem született. Aztán ötven-egynéhány éves korában szerelmes lett a házvezetőnője 16 éves lányába. A kedves mama ezt hallván megijedt, hogy vége a lánya jó hírének. A báró pedig azért ijedt meg, mert szerette a lányt, ezért aztán megkérte és meg is kapta a lány kezét,
Igen ám, de a családnak volt egy oldalága, akik némi eséllyel számítottak arra, hogy a báró halála után mindent örökölnek, és az esküvő keresztülhúzta a számításaikat.. Felháborodásuknak elég durván adtak hangot, mert az esküvőre egy díszes koporsót küldte, ezzel a felirattal? Ez való neked, nem nászi ágy!
Akinek ismerős, az tudja, hogy ez az Egy magyar nábob egyik jelenete.
Az öregúr tudta, hogy holta után a lánya többféle komplikációra számíthat, ezért aztán két dörzsölt gyámot rendelt mellé, akik lelkiismeretesen kezelték a vagyont, ls nevelték a lányt. Szép lett, művelt, és nagyon gazdag! Erre mi történt? A fentebb említett mellékág egyik képviselőjével egymásba szerettek, és a férfi feleségül is vette! Nem biztos, hogy az őszinte szerelem vagy a vagyon egyesítése motiválta a férfit, de akárhogy is, hét gyerekük született, ezért aztán valami közük csak lehetett egymáshoz! Erről a történetről szól Bauer Barbara: A leggazdagabb árva című regénye.
Ezek után megszemlélhettük a báltermet, csodaszép, minden ízléstelen túlzás nélkül. Nem is csoda, hogy a filmesek sokszor kibérelik! Azon a szinten volt még egy kis olvasóterem, amiről az jutott eszembe, hogy alighanem Roxfortból való. Illetve Roxfort való innen!
Még egy érdekesség: az 56-os események során ez az épület belövést kapott. Hogy a nagyméretű tükrök nem sérültek meg, annak köszönhető, hogy ezek leszerelhetők, a könyvtárosok le is szerelték, és gondosan beburkolva a pincébe vitték. Minden elismerésem az ővék!
Még egy érdekesség. Wenckheim szép házat épített, de az előtte lévő ter bérkocsiállomás volt, ami nem éppen jó benyomást tett a vendégekre. Báró úr felajánlotta a fővárosnak, hogy készíttet egy négyágú kandalábert, ennek fejében a főváros máshová helyezi a bérkocsisokat. Ez meg is történt, viszont felvetődött a kérdés, ki fizeti a négyágú kandaláber által felhasznált gázt? Nem tudtak dűlőre jutni, ezért aztán a világitóeszköz dekorációként funkcionált. Úgy látszik bizonyos dolgok tényleg sosem változnak! Sajnos, a fentebbi tárgynak nyoma veszett az idők viharában. Egy fénykép alapján ítélve,. szép lehetett!
Egy valamit hiányoltam, éspedig a szép, díszes állóórákat, ez minden kastélyban kötelező jelleggel szerepelt, Na de ki tudja, ha volt is, hová tűnt, akár az épülete eladó örökösök is magukkal vihették. Igaz viszont, hogy volt egy szép falióra, ezt annyira becsülik, hogy az évenkénti óraállítás alkalmával csakis szakképzett órásmester tekerheti előre, esetleg hátra. Az nem derült ki, hogy ki hózza fel, és milyen időszakonként.
Majd’ két órát sétáltunk, de állítom, egy percig sem volt érdektelen!
Sajnálattal közlöm, hogy a könyvtár telis-tele van lépcsővel, egyikük-másikuk elég díszes, például sárkánymintás, de korlát nem mindegyik mellett van. Azért feljutottam, csak szép lassan. Az olvasótermekhez viszont van lift.
Holnap estétől hétfő estig egyfolytában esőt jelez Budapestre. A folytatást még nem látom a térképen. Most akarja bepótolni az egész nyári aszályt? Az nem így működik! :-((
Dubrovnikban épp árvíz van a rengeteg esőtől.
Csak sikerül a Glóbuszunkat az emberiség élőhelyeként tökéletesen tönkretenni! És még mindig vannak kormányok, akik szerint a klímaválság humbug! :-((
A Föld túl fogja élni, ahogy már jégkorszaktól kezdve annyi mindent túlélt, csak az emberek fognak belepusztulni. A fiatalok jelentős része mindezt pontosan látja és érti, csak ők még nincsenek abban a helyzetben, hogy a jelentős döntések és cselekvések rajtuk múljanak. :-((
Az még nem lenne baj, ha kulturális érdeklődésű és aktív, normális beszélgetésre kész és hajlandó emberek találnának ide, de ez a 2 látogató rejtély, hogy találta ki, hogy pont ide írja be, amit hozott.
Fogalmam sincs, mit akarsz itt ezzel, hogy tévedtél ide, amikor SEMMI KÖZE SINCS az irományodnak a fórumunk témájához, ahogy nekünk sem az arab emírségekhez - már ha egyáltalán jól bogarásztam ki, miről is írtál.
Az én gépemen régóta fenn van a PhotoFiltre ingyenes képletöltő program: pf7 -en 7.2.1.
Ha beírod a Google keresőjébe, kidob többféle elérhetőségét is. Ki tudod választani, a szerint, milyen Windows van a gépeden, melyik verzió passzol hozzá.
Nagyon egyszerű használni - van magyar nyelvú verziója is.
Nagyon praktikus - az égvilágon mindenhonnan azzal tudok képeket kimásolni is (a Prt.Sc billentyűvel a képre kattintva, az vágólapra teszi, onnan 1 mozdulattal be a PhotoFiltre-be, és ott a szükséges műveletet elvégzem rajta és vele.
Pontosan ez utóbbi jelenség miatt kerültem mindig gondosan ezt a sokadalmat - elementáris undorom van a részegektől.
Ha arra gondolok, hogy ma az ALDI-ban 129.- Ft-ért vett, hatalmas, friss sajtos pogit reggeliztem, akkor sokallom az ottani árát. A boroké nem lep meg, a palackosoké és jól felment, kimérve meg bomba üzlet egyébként is.
Nagyjából-egészéből azonos árak voltak, fél deci bor 350.-, egy deci bor 600.- forint. Egy deci must 300.- forint. Pezsgőt nem árultak, legalábbis addig nem, amíg én ott voltam. A pogácsám egész ehető volt, azt meg 400,. forintért adták, a többi étel árát inkább meg sem néztem.
Azt olvastam, hogy csak délelőtt volt ilyen családias a hangulat, délután már akadtak olyanok, akik túlzásba vitték a kóstolást!
Ja, még annyit: pl. a különböző borokat milyen árakon kínálták? Különbözők áron voltak azonos fajták a standokon, vagy valamiféle "árkartell" működött?
Nagy örömmel olvasom, hogy ez a programod is ilyen jól sikerült!
Elárulom: még sosem voltam a Budafoki Borfesztiválon, pedig nincs kozmikus távolságban onnan, ahol lakom.
Mi több, mindig pontosan előre megterveztem, hogy az ideje alatt semmi dolgom ne legyen a tájékán sem.
Amit az ideiben az előzőekhez képest nagyon pozitívnak tartok, hogy a főútvonal forgalmának a felbolydítása helyett olyan terepre költöztették a rendezvényt, ahol kényelmesen felállíthatták a sátrakat, nem voltak útban senkinek.
Jópofa lehet az új növényszerzeményed - ilyenkor pláne sajnálom, hogy nem fényképezed le. De ha a neten találsz hasonlót, legalább úgy mutasd meg, lécci!
Ma délelőtt a Budafoki Borfesztiválon jártam, nem is bántam meg! Valamivel tíz előtt értem oda, mert szerettem volna a nagy melegben már otthon lenni. Nos, amikor a kapuhoz értem, akkor kongatták el a tíz órát. Nem voltak sokan, az árusbódék jó része még nem is volt nyitva. Viszont az első, ami nyitva volt, ott vásároltam meg a kóstolópoharat, és – hogy ne végezzek félmunkát – kértem bele egy hosszúlépést. Némi séta után felfedeztem egy sátrat, ahol sajtos, illetve töpörtyűs pogácsát lehetett venni, az utóbbit választottam. Találtam egy kellemes, árnyékos asztalt, kényelmes paddal, és amíg szép nyugodtan megeszegettem-megiszogattam a szerzeményemet, addigra már kinyitott a legtöbb árus. Ami az ételt-italt illeti, a szabvány kínálat volt, a lángost is ideértve. Borból többféle, sok fehér és rosé, valamivel kevesebb vörös. Néhány helyen must is volt. Az árusok udvariasak és tájékozottak voltak, szívesen elbeszélgettek a vevőkkel, és akkor sem morogtak még magukban sem, ha vétel nélkül sétáltak tovább. A pezsgőt árusító sátor nem volt nyitva, de ez nem is olyan nagy baj, mert tavaly hűtetlenül kínálták, ami merénylet az emberek ellen!
Az ételek között volt sajt, kolbász, méz, szörpök, lekvárok is. Ami a kiállított tárgyakat illeti, azok is eléggé általánosak voltak, a legtöbb fura mód a bőráru volt, szépek, és kellemes illat terjengett köröttük. Csöndes derűvel fedeztem fel a nadrágtartót (magyarul hózentrágert) ez utóbbi nem bőrből készült, de ideillett.
Két kosárfonó is kiállított, egyiküknél némi nosztalgiával fedeztem fel a prakkert, azaz szőnyegporolót.
Már-már azt gondoltam, eleget nézegettem, kezd meleg lenni, ideje hazaindulni! Aztán felfedeztem még egy utcácskát, ott pedig két olyan helyet is találtam, ahol növényeket árultak, A pozsgások mellett lesütött szemmel oldalogtam el, de aztán megláttam valami olyan növényt, aminek miniatűr ananász kinézetele volt. Alighanem azért, mert ez a növény díszananász volt! Ilyet se láttam-hallottam még! Kicsit érdeklődtem, megtudtam, hogy nem valami nagyigényű növény, és ezek után rájöttem, hogy ő pedig hazajön velem! Ezek után már tényleg elegem volt a sétából, indultam a buszmegálló felé. A zenei, illetve táncműsor délután volt, de azt nem vártam be, bíztam abban, hogy még a nagy meleg előtt hazaérek.
Örülök, hogy ott jártam, de a jövő hétre egy kis nyugalmat szeretnék!
Akkor Te is a Piknik mellett döntöttél - szerintem jól tettük.
Igen, én is elég sok kutyust láttam ott is, még meg is fordult a fejemben, hogy íme, a DOGZ fesztivál kihelyezett tagozata! :-))
Én csak a színpadtól nem igazán eltávolodva néztem picit körül, még Grecsóék színpadra lépése előtt, de aztán siettem vissza a színpadhoz, mert tulajdonképpen a Grecsó - Hrutka duóra voltam kíváncsi, ők győztek a kutyaprogram ellenében: a 2 nagy szerelmem közül a kultúra! Nem először, és nem véletlenül!
Köszönöm a képeket, jó volt visszaemlékezni! Én is a Pál utcai fiúk dal utolsó taktusaira érkeztem oda, csak nem maradtam a színpad előtt, elindultam körülnézni. Kellemes, jó hangulatú rendezvény volt, jól is éreztem magam, viszont –legalábbis szerintem – kevesebb volt a színházjegyiroda, illetve könyves, és több az ételek és kézműipari termékeket kínáló sátor mint tavaly.
Körbesétáltam, ezért jutottam a fentebb leírt megállapításra. Azt viszont meg kell hagyni, mind az ételek-italok, mind a kiállított háziipari termékek szépek voltak, jó volt rájuk nézni! Meg is tettem, méghozzá figyelmesen szemlélgettem. Kutyabarát hely volt, hoztak is jó párat az ebekből semmi baj nem volt velük, jólneveltek voltak.
Visszaérve a színpadhoz, ott éppen Rónai Egon és Szinetár Miklós beszélgetett. Szinetár rendezői munkájáról, a régebbi és az újabb sikereiről, a világjárásáról, és arról, hogy készül az új könyve. A riporter érdeklődő és felkészült volt, a riportalany jókat anekdotázott, szórakoztató, beszélgetést hallottunk, de nem üres fecsegést!
Az interjú befejeztével Szinetár dedikálta az eddig megjelent könyveit. Azt hiszem, három kötete nekem is megvan, csak nem vittem magammal egyiket sem.
Az egyik nő, aki a színpad mellett állt, megkérdezte az egyik őrt, hol van a mentőautó, illetve sátor. Mint kiderült, ez nem volt, pedig kellene lennie. Viszont az őr rendes volt, hiszen nem orvos kellett ide, csak némi ragtapasz, mert a hölgynek megsérült a lábujja, alighanem valami éles szegélybe ütötte. Szerencsére tudtak keríteni valahol egyet, és a kérdés megoldódott.
Sajnos, elég gyorsan eljöttem, részint kezdett elég meleg lenni, még akkor is, ha időnként kimentem a Duna felé hűsölni egyet, részint mert fájt a lábam, és elég érdekes stílusban járkáltam. Viszont ennyi is jobb volt, mint a semmi!
Ahogy tegnap elhatároztam, a Pozsonyi Piknikre mentem ki délelőtt. Egy zenekar épp a "Pál utcai fiúk"-ból a "Miért élnél" dalt énekelte, együtt az akkor még nem olyan sűrűn a Nagyszínpad előtt álló közönséggel együtt. Ám, mire Szily Nóra felkonferálta Grecsó Krisztiánt és Hrutka Róbertet, már szinte megtelt a tér.
Még időben mentem előre, így tudtam fotózni őket.
Aztán onnan tovább sehová, mert csak állni lehetett, és a lábam + a derekam már nagyon rosszul viselte ezt a helyzetet.
Annyi kijutott kutyából is, hogy odafelé a villamoson olyan közel ült egy hölgy, pórázon tartva egy fekete kutyust, hogy kisvártatva érdeklődve odajött hozzám, szinte várva, hogy megsimogassam! :-)) A hölgy beleegyezett, mi meg a kutyával, mintha már évek óta barátok lennénk...! :-)) Mondtuk is, a kutya kiváló emberismerő, ez újfent bebizonyosodott.
a műsort nyitó zenekar Grecsó Krisztián szerel Szily Nóra bemutatja őket Itt még csak hangolnak a koncertjük
