Aztarohadt, meg voltam győződve róla, hogy negyediknek lány lesz. :) Gratula, és nem piskóta, nem tom hogy az istenbe bírod. :o
Lindush, nálunk nem volt ajándék, de mivel csak 1 év volt a korkülönbség, nem is volt jelentőssége, Tibi nem igazán fogta még fel az egész ajándékozás dolgot.
Láttam odaát, gratulálok!!!!!! :)))) Nem semmi, négy fiú!!!! Te egy hős vagy, komolyan :)) Kösd fel a gatyád, öt kannal!!! Unokatesóméknál is ugyanez a helyzet, de jól bírja. Mit szóltatok hozzá? Nagyon jó kis csapat lesz! Kicsit irígykedek. Egy negyedik jó nevet hogy fogtok találni? :)))
És hogy fogtok elférni a lakásban? :O Vagy tervben van egy nagyobb lakásba költözés?
Lindush: ajándék: nálunk amikor először bejött Nimó a kórházba látogatóba, akkor kapott egy kis Gordon vonatot (tudod, Thomas, a gőzmozdony :)), hogy azt a kistesó hozta neki (aki ugye Gordon.)
van már nevetek?
Kaszi, nálatok mi a helyzet?
Mi jól, a gyerekek már hulla fáradtak így év végén. Az első osztály még úgy is kemény, hogy azért ebben az iskolában nem taposták ki a belét, de szegény Nimó már láthatóan kimerült. Jól fog jönni a nyár! Doncinak is elég volt már az oviból. Mivel idén már dolgozom, jó kis sakkjáték lesz a nyarat megoldani...
Hát, mi kerekedünk szépen. :) A "nagy" pofira, én hasra, Apának meg az este kikerekedett a szeme, mikor olvastam, hogy a 29.héten kb. 1,25kg az öcsipók. :)
-Hát az meg hogy lehet?! Múltkor mondta a doki, hogy 3tábla csokinak felel meg!!!
:)) Azóta 4x3 táblának. :))
Megint ugyanaz a mese, hogy óóóóriási hasam van, és már szülni akar küldeni mindenki. De ezúttal sokkal jobban "viselem" a terhességet. Azt nem mondhatom, hogy igazából élvezem, mert valahogy a másik gyerek, meg egyebek mellett nem sikerült úgy ráhangolódnom az új babára, ahogy szerettem volna. :(
Tény, hogy eddig minden eredmény teljesen rendben van, én is jól érzem magam a bőrömben. És bár vannak kellemetlenségek (a derékfájás a legbrutálisabb), korántsincsennek akkora problémáim, mint négy éve ilyenkor.
Még mindig rosszul vagyok bekötve, azt hiszem. Világ életemben utáltam azt is, aki a futást kitalálta. Most meg futva kísérem Bendegúzt, mikor bicajozik. :) Ja igen, anyáméknál nagyülepű nyúl járt, megtojta a hőn áhított pótkerekes bicajt. :)
És húsvét óta csak halmozzuk az élményeket. :) Voltunk Szegeden a Vadasparkban. (Nálam ez lesz a szokás, hogy ha terhes vagyok, május elseje körül el kell menni.) Majálisoztunk egy jót, amiben volt egy szuper tiszai hajókázásunk is.
Erről mutatok egy csuda képet, mivel nem mindenki van facen még mindig. :)
Azért nem mehetünk, mert anyósomékra már nem akarjuk bízni több napra (egyre érezhetőbb a koruk, másrészt nem igazán vagyunk oda az unokatesók hatásától, és 5 gyerek meg sok nekik, csak ezt nem értik meg). Tavaly volt az utolsó. Jah, ráadásul Tibinek komoly allergiája van, nem ehet meg mindent, ami konkrétan azt jelenti, hogy anyósomék féle ételekből kvázi alig valamit. Szóval macera, na. Inkább maradunk most a hátsónkon, vagy megyünk gyerekestül. :)
Au pair lányunk meg dolgozik eleget, nem akarjuk napokra ráhagyni az "ikreket" a meglévő munkanapokon felül, mert sok.
Na remek, nem sikerült beilleszteni a képet... mindegy, csak vicces volt :)
Sethi, tényleg, emlékszem, hogy mesélted :))) Ugye, hogy egy csoda? De miért ne mehetnétek még bárhová? :) Főleg hogy van már jó bébiszityótok is... De tavaly ki vigyázott rájuk?
Mi tavaly voltunk pont ugyanígy 4 napot, pont ugyanott, értem miről beszélsz. :) Az volt az utolsó ilyen utunk, szóval nagy becsben is tartom! Most már csak akkor mehetünk kettesben bárhova, ha a gyerekek felnőttek.
Viszont most megyünk júniusban Dániába egy hétre, megnézzük a Legolandot. Ha már itt van a "szomszédban". :D
Gyerekszáj:
Este lefekvés előtt szólok Tibinek, hogy vegye fel a pizsamát. Erre a válasz:
- Basszus, hagyd békén Tibit, nem látod, hogy házat épít?
Egyébként meg brutál vicces, hogy csak felnőttektől tanulnak magyarul, ezért hiányzik az igazi gyerek szókészlet, és marha felnőttesen beszélnek. :)
Megint nagy a csönd... Mi újság veletek? Pocakosok, mekkorák vagytok? :) Nemlajos, te hogy vagy? Láttam odaát, hogy lehet drukkolni :)
Nálunk most mindkettő beteg, szuper állapot. Általában legalább felváltva szoktak betegek lenni, mármint nem is kapják el egymástól, hanem egymástól függetlenül betegszenek le, és csak én kapom el mindig mindkettőtől... Most viszont együtt boldogítanak, amikor nem az egyik nyűglődik, akkor a másik... Most már jó lenne, ha túl lennénk rajta!
Voltunk Velencében édeskettesben négy napot, jaaaaaaaaaaaaaj de jó volt!!!!!! Örök hála anyukáméknak ezért. A totális agymosós kikapcsolódás, csak szuperlatívuszokban tudok beszélni róla, na és a város, na meg azok a kaják....... :))))))))
Esszük a bolognait, tészta és hús (tészták pár darabja hűtőben kicsit keményebb lett), egyszer csak kiköpi az egyik falatot, kérdezem mi volt az,mért köpte ki. erre ő: mag.
Megy lefeküdni, majd hirtelen visszajön.
Gy: Kérdezek egyet valamit. -nézelődik,gondolkodik. Meglátja az ágyamon hagyott mesekönyveit: Könyveket visszaviszem, jó? (és elindul velük)
újabb gyerekszáj: még nem tudtunk karácsonyozni barátnőmékkel betegség miatt, és tegnap este telefonon beszéltek:
(anda: Vanda)
Tegnap: Barátnőm Gyurcinak: Itt van Jézuska ajándéka. Gyurika: Anya, 'Anda monja, ott van náluk Karácsony fa. Ma (épp hazaérünk oviból,és lepakolunk) Gyurika: Anya, mehetünk 'Andához. Én: Mért? GY: Mert szülinapom van. (:D)
Én is ezt várom,tisztán tartom,de fel nem rántottam neki, és neki is le van ott tapadva,ahol már születésénél is,és olvastam,hogy ne aggódjak,majd magának 3-4 éves korában megoldja huzigálással-mert felfedezi,hogy az milyen jó neki. Dokinéni mindig megnézi, mondja hogy jó tiszta, ajánlott ugyan ő is krémet, de tudjuk az milyen(szteroidos), mondom se baj,megvárjuk,hogy felhuzza magának. De ő nem szereti,ha áll a fütyije :((( régebben még ki is borult tőle,ha felállt a fütykös, néha ugy látom,már nem foglalkozik vele, de ki tudja?
Basszus, ezen a sok fitymarántós sztorin teljesen ki vagyok akadva. Nem tudom, mi a jobb, ha csinálnak vele valamit, vagy nem. Sógornőm legkisebb fiának most 8 évesen rakták rendbe, eddig ugye senkinek nem tűnt fel, hogy gond van vele, mert itt senki nem nézi. Én meg ugyan nem nyúlok hozzá, de árgus szemekkel sasolom, hogy mi a helyzet. Hálistennek Tibi megoldotta saját magának. Magától elkezdte huzigálni, és már szinte teljesen vissza tudja húzni a bőrt. Egyel kevesebb para. Phew.
Nick, gratula az öcsipókhoz. :) Nekem sajnos az etalon (ergo csak ezt ismerem) a három unokatesó, és hát az valami borzalom. :( Eljutottam arra a szintre, hogy alig várom már, hogy tinik legyenek, és ne is lássam őket a mieink közelében családi összejöveteleken. :s
Kaszi, jók a képek :) Sínen van már, hogy a párod már nyáron ki akar menni külföldre, vagy most vártok a tesóprojekt miatt?
Tök jók a képek :))
Doncinak is volt farsang, mindenáron katona akart lenni, úgyhogy idén nem volt valami bonyolult a jelmeze szerencsére :) Csináltam neki egy pajzsot, kardja volt, fejére egy sisak, oszt' csá :))) (biztos meséltme, hogy Nimó kicsoporots jelmezén - amit ő választott - egy hétig dolgoztam tök lelkesen, varrtam a bohócnadrágját, nyakkendőt, anyámkínját, aztán az oviban megmakacsolta magát, és nem volt hajlnadó felvenni egyáltalán. Azt meg mondanom sem kell, hogy Doncinak hiába kínálgattam a bohócjelmezt, nem kellett neki :)
A gyerekorvosokkal meg valahogy nagyon nicns szerencsénk :( Anno aki szimpi volt, és meg volt vele beszélve, hogy ő lesz, nem vette fel a telefont két napig, így mikor már muszáj volt kihívni egy dokit, amikor hazahoztuk az újszülöttet, akkor amelyik felvette a telefont, az lett a doki. Ő minden lázra rögtön antibiotikumot írt fel - amit parázós elsőbabás anyuci egy nap láz után be is adott :( - meg a markát tartotta, így mikor már Donci is megvolt, és egyszer hótt bunkó volt velünk a doki a váróban, átmentünk egy másikhoz, egy hatvanon felüli pasihoz. Rajta kívül még két hetven éves nénit és két hatvanast lehetett volna választani, aki meg eredetileg tetszett, már nem vállalt újakat. Na, ez a pasi egy angyal, tök kedves meg megnyugató, de fel nem állna a székből, messziről diagnosztizál, még a torkába se néz bele vagy valami, mikor beviszem, hogy lázas meg köhög meg akármi, csak elkezd magyarázni, hogy hát igen, a vírusok. Úgyhogy most mikor a két hetvenes végre nyugdíjba ment és jött két új dokinéni a városba, gyorsan újra váltottam az egyik újra, aki homeopátiás is. Nagyon szimpi, kedves meg alapos, de basszus mikor kértem, hogy nézze meg donci fügyijét, hogy hogy áll szerinte a szűkület, azt mondta, "lazítsuk egy kicsit?" majd a válqaszt meg sem várva jól meghúzta neki, hogy szegénykém ott sikított, teljesen kiakadtam. Utána napokig fájt neki :(((( Ilyen a mi formánk :(((
Jönnek a fotók. Van alvós, játszós, farsangosat sajnos nem tudok feltenni, mert egy olyan kép sincs, ahol csak egyedül van aképen és nem szeretnék balhét. majd beöltöztetjük megint itthonra, s akkor készítünk szingli képet neki :)
Hát, Sethi, a kacsáson már 5 perce vihogok :)) (és szerintem nem a tegnap éjjeli túl sok koktél teszi :P)
Csíki, jó olvasni rólatok is, Vikinek látom megmaradt a nagy dumája, isteni a kiscsaj.
Capy, neked meg gratulálok az első gyerekszájakhoz. Innentől gatyákat felkötni és csak bírjad jegyzetelni.
Mi is jól eltüntünk, rohangáltunk erre-arra, elég zsúfoltak voltak a heteink. Közeledek a nagy 25-höz és enyhe kapuzárási pánikom van, ezért mindenhol ott akarok lenni, minden eseményen részt akarok venni, ami sikerül is, az alvásra viszont kevés idő marad.
Adri most már jól van, sajnos a tavasszal együtt lepukkantunk, de nagyon. Adrinak bronchitisze volt, nekem homloküreggyulladás, amivel jócskán megszenvedtünk. Végül antibiotikumra került sor mindkettőnknél, azóta exponenciálisan gyógyulunk és milliószor jobban vagyunk. Csóri gyereket nagyon sajnáltam, annyira nem volt önmaga :( Március elejéig csak 3 napot hiányzott az oviból, akkor sem betegség miatt, úgyhogy már kezdtük azt hinni az óvónénivel, hogy valami csodagyerek, aki az első évét közösségben lehúzza betegség nélkül. No, erre most jól ráfáztunk. Mára már tök okés, de azt hiszem még 1-2 napig itthon tartom. Pedig ne mondjam, 1 hete beteg, azóta még egy árva sort sem haladtam a disszertációmmal. Az ovi igazán elkényeztetett, igazán nem emlékeztem már, hogy milyen fárasztó eggggész áldott nap egy gyereket (főleg nyűgös, beteg gyereket) szórakoztatni. Hogy mégjobb legyen, a kutya is lepukkant, a gerincsérve megint vacakolt. Igazi élmény volt naponta eljutni a beteg gyerekkel és a beteg kutyával a város másik végén levő állatorvosi rendelőbe. Adri hátul a gyerekülésbe, Luckyt a csomagtartóba tettem eleinte (kombi autó, nyugi), persze előreugrott Adri mellé. Én kiabálok hátra, hogy Lucky azonnal fejezd be, ülj nyugtonm. Erre Adri bőgte el magát, hogy ne kiabáljak szegény Luckyval és különben is, "Anya, ne viselkedj hangosan!" (Ne kiabáljak).
Még mit akartam írni? Jajj igen, még a betegség előtt megvolt a farsang, Adri természetesen vörösvértest volt. Piros nadrág, piros blúz, és egy biztostűvel 7 darab kék lufit rögzítettünk a hátára (mármint a blúz hátára, nem az Adriéra :P). Nagyon édes volt, és nagyon büszke volt magára, de éppen rájött egy durcás 5 perc és nem volt hajlandó megszólalni, hogy ő éppen mi akar lenni. Amúgy meg tökmindegy, úgysem értette rajtunk (én, férj, óvónéni) kívül senki. Majd beszkennelek nektek pár rajzot, mert 3 hónap alatt fantasztikusan sokat fejlődött rajz terén. Karácsonykor még csak csigabigákat rajzolt, most már egész korrekt kis embereket, rózsákat és természetesen vörösvértesteket rajzol.
Egyelőre ennyi, mindjárt keresek pár képet is a hercegnőről.
Nem autista. Közben kiderült, hogy a játszóházban énekelve utasítanak a gondozók, onnan szedte össze. :)
Nekem is van még gyerekszáj.
A: megyünk fürdeni, irány a lépcső!
T: anya, énekelj a kacsát
A: ?
T: anya, a kacsát
A: Milyen kacsát, én a föl föl vitézeket szoktam. Azt kéred? T: Igen
A: Föl föl vitézeK A CSAtába... (baaaaammeeeeeg)
azóta ezen rötyögök :)
Másik:
A: no mit énekeljünk?
T: csiribiri szappant!
Csiki, majd igyekszem, csak ahhoz az kell majd, hogy én legyek otthon, mikor átjönnek. :) Egyébként onnan jutott eszembe, hogy én a sajátjaimmal is sokkal természetesebben viselkedem magyarul, mint bármilyen más nyelven.
Bar a linket nem tudom megnyitni, de olvastam en is, igaz csak az MMR oltasrol, hogy ilyen dolgokat okozhat. En ahhoz az oltashoz adtam homeos oltaskivezetot. Aztan, hogy mi igaz, mi nem, nem tudom, de ijeszto dolgokat irtak, igy inkabb "artani nem art" alapon adtam a bogyokat.
Sethi, erdekes, hogy magyarul akarsz beszelni a gyerekhez, nekem szerintem eszembe nem jutott volna :o) majd szamolj be a dologrol!!
Trollka, nalunk is sokaig ment ez a ki kinek a testvere, szuloje, hazastarsa dolog, s meg most sem vagyok teljesen biztos benne, hogy tudja-e, hogy ki kihez tartozik :o))
Gyerekszajak Vikitol is:
Azt jatszottuk, hogy en voltam a kisbaba, s o az anyuka, es engem altatott. Simogatja a hatamat, susog, nekem oaaa-zni kell kozben, s egyszer csak ezt mondja: "Majd holnap megsajnallak" :o))) Hat nem tudom honnan johetett ez :o)))
Apa, kipattant a fejed! - pattanas apa tarkojan
"Beloled nem vagyok elegen, de beloled igen, apa!" - merges volt apara
Berepedt a torkom! - kiabalas utan
Mozgos ruhat szeretnek, ez nem jo! - tancolas kozben
Kitalalt egy uj jatekot is, a fotba loves. Labdat kell faaggal a kapuba loni.
Mama hivta magaval vasarolni, de en mondtam, hogy nem mehet, mert menni kell haza ebedelni es aludni. Erre ranez mamara, es ezt mondja neki: "na, igy jartal!"
Vacsora kozben megszolit minket: "He, szuleim!"
Egyik nap amikor erte mentem az oviba, es elkuldtem pisilni indulas elott, megrugdosta a labam duhosen. Hazafele (gondolom csak azert, mert szeretett volna jatszoterezni), szedett egy kisviragot nekem, s azt mondta, hogy "megbekitelek" - bocsanat keres helyett
Most meg atment sogornomhoz ovi utan, s bucsuzkodasnal gyozkodott: "De kicsit szomoru leszel ha elmegyek, ugye? Busuljal el egy kicsit. Es en hianyozzak neked, te meg hianyozzal nekem. De busuljal, jo?" s addig nem ment ki az ajton, mig le nem gorbult a szam.
tudom,ne legyek zizzent,meg jajj, oltástagadók, de azért elgondolkoztat pár dolog: beszéd visszafejlődés, megtorpanás, hipotónia, autisztikus jelek...
Gyurikánál volt visszafejlődés is,és megtorpanás is (18 hóstól), emellé ugye az autisztikus jelek, és a nemrég -megállapított hipotónia is (bár 10/10es az apgarja)....
Na, hogy én is mondjak érdekeset, mi meg kísérletbe fogtunk. Új szomszédunknak Enikővel egyidős a kisfia, és a gyerekek nagyon jól kijönnek egymással, sokat játszanak együtt. Kérdeztem anyukát, hogy gond lenne, ha magyarul beszélnék a kisfiúhoz, mivel úgy én is természetesebb vagyok. Mivel ott is kétnyelvű a gyerek (fríz-holland), ezért igen volt a válasz, úgyhogy ez nagyon érdekes lesz majd :)
Pláne, mivel a kissrác nagyon érdekesen beszél, énekelve. :)
