Köszönöm. Kicsit bonyolultabb meghatározásra gondoltam, de a ragozási sor éppen nem jutott eszembe.
Egyébként milyen gyakori jelenség az a nyelvekben, hogy eredetileg több különböző ige összeolvad egyetlen ige paradigmájává? Egy jó példa lehet a latin ESSE, amelynek legalább két töve van, a fu- (eredetileg a FORE 'lesz' igéből) és az es-. De ugyanilyen a spanyol "ir", amelyben három latin ige (IRE, VADERE, ESSE) paradigmája is benne van.
A paradigma fogalmát nem tudnám pontosan meghatározni, de nagyjából tudom, mit jelent. (Azonos nyelvtani kategóriához tartozó szavak/szóalakok összessége?)
Azt hiszem, most jött el a pillanat, hogy keresse meg, akit érint, a fékpedált. Persze, nem muszáj, de ha én lépek rá, akkor lesz sírás-rívás, fogaknak csikorgatása. Szóval csak semmi off-topik, semmi személyeskedés, mert a fékpedál segítségével repülni is lehet ám!
Megírtam, hogy nem vizsgaválaszra készülve nem voltam egészen pontos, amikor nőnemű főneveket írtam, hiszen van kevés számú olyan nőnemű főnév is, amelyik nem a-ra végződik.
A мать példáját megpróbálom még egyszer megmagyarázni, bár egyre reménytelenebb. Bár, ha megvan a négy nyeévvizsgád, akkor bizonyára tudatosan akadékoskodswz.
Szóval: a мать főnév ragozási paradigmája így néz ki:
Alanyeset мать матери
Tárgyeset мать матерей
Birtokos eset матери матерей
Részeshatározós eset матери матерям
Eszközhatározós eset матерью матерями
Elöljárós eset матери (о) матерях (о)
Látható, hogy a szó ragozási töve nem a мать, hanem a матер- így az, hogy a nem мать alak ragtalan, nem tekinthető nullmorfémának.
Ez rendkívül informatív volt, ámbár arról, hogy létezik rag és egyebek, hallottam már, mert - elismerve, hogy az égvilágon semmi nyelvészeti hajlam és gondolkozás sincs bennem - leérettségiztem, továbbá négy nyelvből nyelvvizsgám van, és egyből még tolmácsvizsgám is.
Emlékeztetnélek, hogy a kiindulási pontunk ez volt:
Az oroszban a főnevek egyrészénél az alanyesetnek nincs ragja, de a nőnemű és a semleges nemű főneveknek szabály szerint mindig van alanyesetben ragja. (55-ös számú hozzászólásod)
Erre, mivel nem értettem a dolgot, én ezt írtam, felidézve emlékeiem az orosz nyelv terén:
Anya: Maty Az anya az iskolában dolgozik: Maty rabotajet v skole. Hol itt az alanyeset ragja? Vagy valamire rosszul emlékszem? (Előfordulhat.) (59-es számú hozzászólásom)
Erre te az alábbiakat írtad (eltekintve az orosz nyelvtan bemásolásától): A tipikus nőnemű főnév az oroszban -a-ra végződik: книга, доска, мышка, девушка. Az orosz nyelvtanok ezt tekintik az I. ragozásnak. … A magánhangzóra végződőek esetében viszont van az alanyesetnek ragja. …. A мать és a дочь nem jó példák,
... (64-es sz-mú hsz-ed)
Na mondom, tényleg, pont olyan egzotikus főnév jutott eszembe, mint az „anya”, ez nyilván nem eshet bele abba, amit írtál, hogy "a nőnemű és a semleges nemű főneveknek szabály szerint mindig van alanyesetben ragja".
Meglepetéssel láttam viszont, hogy a még a Te szigorú szabályaid szerint is rendes, jóravaló nőnemű főnévnek látszó девушка ugyanígy viselkedik, mint az én képtelen példám, a мать.
Most akkor mi a helyzet? „a”-ra végződik a девушка, vagy sem? Ha igen, miért nem változik meg a mondatban? És – mellesleg – miért nem volt jó a példa a мать–tyal? Hiszen pont úgy viselkedik a mondatban, mint a kislánya…
A magyar nyelvben minden névszó alanyesetét nullmorféma fejezi ki, ugyancsak nullmorféma található az igék alanyi ragozásában a jelen idejű harmadik személyében, leszámítva az ikes igéket.
Bocsánat, valószínűleg alapvető terminiológiai különbségek vannak, több dolog keveredik. Tartok tőle, hogy nem foglak tudni felvilágosítani, mert semmi hajlam nincs benned a nyelvészeti gondolkodás és terminológia követésére. Én téged ugyan szimplán provokátornak tartalak, de mivel más is olvassa a topikot, megpróbálom a dolgot levezetni.
Először is, kezdjuk a szótári alakkal. Hogy mi van a szótárban, az egy-egy nyelvi közösség megállapodása. Ezek a megállapodások világméretekben hasonlóak, de vannak benne különbségek is. Ennek megfelelően a főnevek szótári alakja az egyes számú alanyeset. Emellett, ha szükséges, megjelölik a nemet. tehát a девушка alaknak két funkciója van: alanyesetben áll, és ez a szótári alak. Az igék esetében már kicsit más a helyzet. Az oroszban a szótári alak az úgynevezett meghatározatlan forma, ami lényegében a magyar főnévi igenévhez hasonlít (читать), és még néhány ismérv, a magyarban az igék szótári alakja az egyes szám harmadik személyű alak (olvas, és nem olvasni!).
Folytassuk a szótővel. A szótári alak a szavak speciális, másodlagos elődordulási formája, a szavak alapfeladatukat nem a szótárban, hanem szövegben töltik be. A szövegben előforduló szó ritkán áll szótári alakjában, jellemzően bizonyos nyelvi elemekkel módosítva jelennek meg. A szövegszavak különböző fajtájú elemekre bonthatók fel, ezek a tő, a képző, a jel és a rag. A szótöveket két csoportba sorolhatjuk, vannak abszolút tövek, amelyek nem bonthatóak tovább, például könyv, vannak olyan tövek, amelyek viszont felbonthatók, de felvehetnek toldalékokat, például könyves, ezek a relatív tövek. Emlékezzünk meg még a tőváltozatokról (allomorf) is, pl. kutya, kutyá- (az utóbbi alak önállóan nem szerepel, de ő veszi fel a jeleket, ragokat, viszont nem vesz fel képzőt).
Harmadsorra a toldalékokat kell megemlíteni. A magyar nyelvleírás egy rendszerében, amely leginkább megfelel a mai konszenzusnak, három fajta toldalék van, a képző, a jel és a rag. A képző új szót hoz létre a tőből, és mindenfajta további toldalékot felvehet (képzőt is), sőt, új szó is tehető hozzá. A jel és a rag olyan toldalékok, amelyek nem hoznak létre új szót, hanem a tő mondantbeli szerepét, jelentését módosítják. A megkülönböztetésük az ÚMNy szerint magyar sajátosság. A kettő között az a különbség, hogy a rag mindenképpen szózáró morféma, tehát a rag után más toldalék nem lehet (könyvet), míg a jel után állhat további jel és/vagy rag.
Negeydszedrre beszéljünk a ragozási paradigmáról. Az inflektáló nyelvekben a főneveket kategóriákba sorolják, ahol az egyes nyelvtani eseteknek ugyanazok a nyelvi elemek felelnek meg. Ezek a nyelvi elemek alapvetően ragok (sok nyelvben viszon prepozíciók, illetve prepozíciók és ragok). Az oroszban például 6 eset van. Két, illetve három olyan van közöttük, amelyet nem raggal, hanem éppen a rag hiányával (a paradigmán belül ezt nevezzük nullmorfémának) fejeznek ki. Ilyen a mássalhangzóra végződő főnevek alanyesete, a mássalhangzóra végződő élettelen dolgot jelentő főnevek tárgyesete (kivételként élő is van ilyen), valamint a magánhangzóra végződő főnevek (jelentős részének) többes számú birtokos esete. (Vannak olyan élőt jelentő főnevek, ahol a többes számú tárgyeset is nullmorfémás).
Tehát:
tő rag
девушк а alanyeset
девуш(е)к 0 többes szám birtokos- (és tárgy-) eset
asztal 0 alanyeset
asztal t tárgyeset
A példamindatod így elemezhető:
Девушкачитает книгу
A dőlt betűs tő, a vastag betűs rag. A mondatban nullmorféma nincs.
Különben az oroszban a nullmorféma jellemzően a főnévragozásban jelenik meg (ahogy leírtam), illetve a melléknevek állítmányi használatában, hímnem egyes számban.
"Jól értem, hogy a kivételes esetek alanyeseti végződését tekinti ragnak a modern russzista nyelvtudomány?"
Nem tudom, miből érted ezt? Először is, nem ruszisztikai kérdés, a nullmorféma minden ragozási paradigmában előfordul, tehát minden nyelvben, ahol van ragozás, lehet ilyen. A kiindulás éppen az volt, hogy a magyarban is van nullmorféma, például a főnévragozásban, ha felállítjuk a paradigmát, de az igeragozásban is, a jelen idő e.sz. 3 személy ragja nullmorféma (leszámítva az ikesigéket).
Másodszor, szó sincs kivételes helyzetről. A magyarban minden főnév esetében megjelenik, a magyar főnevek szótári alakján nullmorféma van. Az oroszban pedig minden mássalhangzóra végződő főnév esetében nullmorféma van az e.sz. alanyesetben, és nagyobb részt (élettelenek) a tárgyesetben is. A magánhangzóra végződőek esetében is van nullmorfémás eset, ez többnyire a többes szám birtokos eset. Következésképpen az oroszban a főnevek túlnyomó többségében van nullmorfémás eset. (Újra megjegyzem, hogy ne érje szó a ház elejét, hogy az oroszban vannak olyan változó tövű főnevek, melyeknél a nullmorféma nem értelmezhető.)
Most, amit meg kellene magyaráznom:
1. Mi a nullmorféma? A ragozási paradigmák azt jelentik, hogy a különböző főnévragozási eseteit különböző (az adott esetre jellemzően állandó) morfémákkal (ragokkal) hozzák létre. Ezek a ragok a főnév ún. ragozási tövéhez kapcsolódnak.
2. Látható, hogy ez egy variációs helyzet, ahol egy lehetséges variáció, hogy a nyelvtani esetet maga a ragozási tő fejezi ki, külön morféma nélkül. Itt a hiánynak van jelentése. Talán érthetővé teszi ezt a szituációt a magam - magamat alakpár: mindkettő az első személyű vonatkozó névmás tárgyesete, az első nullmorfémával, a második a szabályszerű tárgyraggal.
Végül szeretném megjegyezni, hogy ajánlottam itt Antal László A formális elemzés című művét olvasásra. Keményen le lettem ugatva. Pedig ezek a dolgok benne vannak.
Hát, te vagy a nyelvész, biztosan ez a korrekt álláspont. Jól értem, hogy a kivételes esetek alanyeseti végződését tekinti ragnak a modern russzista nyelvtudomány? De miért, mi a magyarázat? Miért nem elég az, hogy ezek kivételes szavak, és pont? Ezt kellene nekünk megmagyaráznod.
Tulajdonképpen nem az számít, hogy valaki hivatásos vagy amatőr, hanem az, hogy hogyan kezeli a forrásokat. Amikor valaki elvégez egy nyelvszakot, minimálisan azt megtanulja, minek hol nézzen utána. Ez a természettudományok esetében természetes, de a társadalomtudományoknál éppen az a baj, hogy tudomány státuszukat vitatják. Ugyanis egy nyelvet tudni az nem ugyanaz, mint ismerni annak elméletét és pl. leírtásának elveit. Nem is beszélve a terminológiáról.
A nyelvészetben éppen elég iskola van, akik a nyelvtudományban járatosak, eleget tudnak egymással vitatkozni, de mivel ismerik a terminológiát, ezért legalább értik egymást.
Példának okáért, legfelkészültebb kollágánk itt a Magyarulezben LvT alapképzettségét tekintve nem nyelvész, hanem biológus, de akkora szakirodalmi apparátussal rendelkezik, és olyan elmélyülten kezeli azt, hogy az imponáló.
A tipikus nőnemű főnév az oroszban -a-ra végződik: книга, доска, мышка, девушка. Az orosz nyelvtanok ezt tekintik az I. ragozásnak.
A II. ragozás (a mássalhangzóra végződő) hímneműek, melyek között vannak ь-re végződő főnevek is (путь, дождь, valamint a férfi foglalkozásneveket képező -тель-re végződőek), illetve az o-ra vagy e-re végződő semlegesneműek.
A III. ragozás a ь-re (lágy mássalhangzóra) végződő nőneműek (дверь, конь, лошадь, мышь, ночь, рожь, грязь, - a susogó hangok utáni lágyjelesek többnyire nőneműek, kivéve pl. малышь).
A mássalhangzóra végződő főneveknél az alanyesetben és (részben a tárgyesetben) nullmorféma van. A magánhangzóra végződőek esetében viszont van az alanyesetnek ragja.
A ь-re végződő főnevek esetében az alanyeset alakja nem határozza meg a nemet. A többségük nőneműek vannak azonban hímneműek is . A nőnemű lágyjelesek külön ragozási paradigmát képeznek, de a hímneműek is rendhagyóak.
A мать és a дочь nem jó példák, mert mindkettő rendhagyó ragozású, a morfológiai tövük матер(ь), illetve дочер(ь), a szótári alak csak alanyesetben és tárgyesetben jelenik meg. Ebben az esetben nehéz azt mondani, hogy ezeken nullmorféma van.
Ebben a vonatkozásban kétségtelen, hogy a bejegyzésem nem volt pontos, de azt hittem, egy fórumhozzászólást írok, és nem nyelvvizsga-feladatot.
Hogy ne érje szó a ház elejét, meg kell jegyeznem, hogy a fenti rendszer nem fedi le teljesen az orosz főnévragozást, bvannak még nem ragozható főnevek is, ahol minden esetben nullmorféma van, valamint más kivételek, pl. a -мя-ra végződőem, ahol szintén változik a ragozási tő, így a nullmorféma ott sem értelmezhető.
Ez is igaz, de én eddig azt tapasztaltam, hogy a nyelvész szakemberek nem igazán szeretik, ha hivatalosan hozzá nem értők "okoskodnak". A Wikipédiában találkoztam olyan nyelvésszel, aki eléggé nyers stílusban közölte is, hogy aki nem nyelvészdoktor, az ne írjon nyelvekről ismertető cikkeket. Csak sajnos az a baj, a valódi hozzáértők ott is csak kritizálnak, de nem segítenek; az érdemi munka nagy részét pedig amatőrök végzik lelkesedésből.
A nyelv mindannyiunk közös kincse, mégha itt egy kicsit furcsa hozzáállást lehet is tapasztalni nyelvész olvtársaink részéről. Mindenesetre a logika és gondolkozás mindenkinek a rendelkezésére áll, és az is valami!
Hát ez nem "gondolom" kérdése, hanem most már tudom, hogy nem így van, mert elmondtátok. Mivel nem vagyok nyelvész, nem is lehetnek önálló gondolataim ilyen témákban, legfeljebb véleményem. :)
"Az oroszban a főnevek egyrészénél az alanyesetnek nincs ragja, de a nőnemű és a semleges nemű főneveknek szabály szerint mindig van alanyesetben ragja."
Milyen ragja van pl. a nőnemű főnévnek alanyesetben az oroszban?
Bocs, nem vacakolok a cirill betűkkel:
Anya: Maty
Az anya az iskolában dolgozik: Maty rabotajet v skole.
Hol itt az alanyeset ragja? Vagy valamire rosszul emlékszem? (Előfordulhat.)