A helyváltoztatás iránti igény egy évszázad alatt a sokszorosára nőtt. Ezzel együtt a közlekedésben résztvevők veszélyeztetettsége is. Kérem gyalogos, kerékpáros és járművezető társaim véleményét, hogy mit tehetnénk a balesetmentes közlekedésért.
Az emberi kapcsolatokban nagy szerepe van az udvariasságnak. Gyakran tapasztalom, hogy akit a napi életben udvarias embernek ismerek, autóba ülve hirtelen megváltozik. Gyakran serkentik egymást, tegnap például engem is, gyorsabb közlekedésre.
A Baja környéki települések általában a régi országútra fűződnek fel, ezért nagyon hosszú az 50km/órás sebességkorlátozású lakott területi út. Van, aki úgy ítéli meg, hogy itt nyugodtan haladhat nagyobb sebességgel. Az egyik faluban erre serkentett dudálással egy autóstársam. Én mindig betartom a szabályt. Részben törvénytiszteletből, - melyre legjobban személyes példamutatással lehet másokat is buzdítani -, részben, mert nekem, nyugdíjas lévén, egy 30 ezer forintos bírság gazdasági összeomlást jelentene.
A kisvárosi közlekedésben jelenleg nincsenek rossz tapasztalataim. Régebben előfordult, hogy valaki ököllel szerzett nyomatékot vélt igazának, leginkább nőkkel szemben, - ezzel kapcsolatos, hogy minden bejegyzésem alatt szerepel a nevem -, ma nem hallok ilyen esetekről Baján. Legfeljebb azt hiányolom, hogyha gyalogosként vagy kerékpárosként valamiként igyekszem elősegíteni valakinek a közlekedését - jelzem, hogy lemondok az elsőbbségről vagy a saroknál úgy állok, hogy a vezető kiláthasson stb. -, gyakran elmarad a köszönetet jelző fejbiccentés vagy intés. A vezető mereven bámul maga elé, fején bézból sapka, divatos napszemüveg sötétben is, mobiltelefon a fülén, miközben dübög rádiójából a dob.
Rövidesen eljön az idő, amikor nem lehet madj közlekedni az egymás iránti udvariasság, előzékenység (magyarul tolerancia) nélkül. Érdemes lenne az említetteket már ma gyakorolni!
"Valami módon meg kellene fékezni, talán úgy, hogy felhívni rá a hatóság figyelmét" Ez egyszerű: be kell telefonozni, hogy gárdás ruhában motoroznak. Még a Mátészalkai Forradalmi Ezredet is mozgósítják!
Nagyon sokan viseltetnek fenntartással a motorosokkal szemben az autós és gyalogos társadalomból. Nyilvánvaló, hogy általánosítani e tekintetben sem lehet. A motorosok jó része tiszteli a szabályokat, egy nagy százaléka pedig semmibe veszi. Az utóbbiak megfeledkeznek róla, hogy a motoros a közlekedésben védtelen helyzetben van ugyan, de lnem csak önmagára, hanem a többi közlekedésben résztvevőre is veszélyt jelenthet.
Másokra is veszélyes a Baján is viszonylag gyakran látható kunsztozás. Ez általában a gyorshajtáson kívül az egykeréken való motorozásban nyilvánul meg. Példaként megemlítem a tegnapelőtt tapasztalt esetet. A Czirfusz utcán haladtam északi irányban a kórház felől. Délután 2 óra környékén viszonylag üres volt az utca. Egyszerre csak velem szembe száguld egy motoros, legalább 500-as járművével, kb. 100 km/órás sebességgel. Hirtelen egykeréken folytatja a motorozást. A kis Suzukiban négy kis unokám is velem volt. Elképzelni is szörnyű. Ha a motoros elveszti uralmát a járműve felett, - hiszen egy keréken a kormány sem működik -, a nagy sebesség miatt a nagy motor mint ágyúgolyó csapódna a Suzukiba.
Az ilyen járművezető agyilag még nem érte el egy felelősen közlekedő ember színvonalát. Valami módon meg kellene fékezni, talán úgy, hogy felhívni rá a hatóság figyelmét. Ez egyébként a vadmotoros érdeke is lenne.
Itt a tavasz, a gyermekek kirajzanak kerékpárjaikkal, játékaikkal a katonavárosi utcákra. Örömmel üdvözöltem a Katonaváros egy részének lakó-pihenő övezetté nyilvánítását. Az egy sáv szélességű utcákon ez a sok korlátozással járó besorolás csökkenti a balesetveszélyt.
Javaslatom: a lakó-pihenő övezetet ki kellene terjeszteni legalább az Epreskert utcáig, de akár a Világos utcáig is. Az itt indokolatlan átmenő forgalom megtiltásával és a gépjárművek sebességének korlátozásával csökkenne a balesetveszély.
Úgy adódott, hogy tegnap kétszer is a Déri kert mellett támadt dolgom. Mivel 16 órakor előadást tartottam a Tiszti Klubban - ezt nem kérkedésből írom, hanem inkább szomorúan, hogy nagyon sok hallgatóm volt a Baráti György Szívzűr Klubjában, azaz sok a szívbeteg - 18 órára pedig énekkari próbára kellett mennem. (Nem vagyok egy Domingo.) A lényeg, hogy elveim ellenére csak autóval tudtam az utat a Katonavárosból kétszer megjárni, a biciklit itthon kellett hagynom.
Megterveztem egy útvonalat, amit közlekedő társaimnak is ajánlhatok, akik a Katonavárosból, Kiscsávolyból, általában Szeged felől jönnek, és a belvárosba, pl. a Főtér közelébe igyekeznek. Haladhatnak a Szegedi úti sorompón keresztül is, majd a sorompó után jobbra fordulva elhaladva az állomás előtt, majd rögtön balra a Bezererédj (így!) utcába.
De Szeged felől jőve a sorompó előtti második utcába balra kanyarodva, (ez az Ady Endre utca), vagy ha ezt elvétik, a Malom mellett, a Hússarok boltnál balra kanyarodva (még mindig a sorompó előtt!) a Tóth Kálmán úti sorompóhoz jutnak. Innen már egyszerű a belvárosba jutni. Fontos, hogy a 30-as táblát betartsuk, de mehetünk kisebb sebességgel is, hogy vigyázzunk az út szegélyét készítő munkásokra. A munkába elmerülve könnyen félreléphet az ember! Valaha dolgoztam a vasúton is, a vasúti pálya mellett mindig volt, aki vigyázott ránk. Ilyen útépítésnél azonban ezt nem lehet megoldani, hiszen akkor minden egyes ember mellé kellene vigyázót állítani.
A körforgalmi építkezés előtt, meg kellett volna a Tóth Kálmán utcát csinálni, mert a Szegedi ú. mellett ez az egyetlen vasúti átjáró! Ehelyett most ennek is lezárták egy szakaszát...
Rövidesen eggyel kevesebb neuralgikus pontja lesz a bajai közlekedésnek a Szegedi út és Czirfusz Ferenc utcai körforgalom kiépítésével.
Általában is elmondható, hogy a körforgalom korszerű lehetőség. Gyorsítja, dinamikusabbá teszi a közlekedést, csökkenti a balesetveszélyt. Nem véletlen, hogy a körforgalmi csomópontok száma ugrásszerűen növekszik szerte az országban.
Naponta tapasztaltuk, hogy a Czirfusz utcából csúcsforgalom idején jobbra kanyarodni viszonylag könnyebben, de átjutni a Kolozsvári utcába már nehezen lehetett. Gyakran előfordult, hogy hosszú kocsisor torlódott fel. Ismerősöm panaszolta, hogy hosszas dudálással serkentették indulásra, de jómagam is találkoztam ilyen esettel. Erről az a véleményem, hogy az indokolatlan kürtjelzés nem csak szabálysértés, hanem neveletlenség is. (Egyszer azt olvastam, hogy egy-egy hirtelen dudaszó 8 perccel rövidíti meg az ember életét.)
A bajai közlekedés nehézségei az 1840-es nagy tűzvészre vezethetők vissza. Igaz, hogy ennek köszönhető a belváros utolérhetetlen szépsége, bája is. A Szegedi úton az 1930-as években alig volt forgalom. A tanítóképző előtt piaci árusok kínálták a terményeiket.
Nagy előrelépés lesz, ha a várost elkerülő utak a forgalom egy részét, főleg a nagy járműveket elvezetik a városból.
Kétségtelen, hogy ebből a szemszögből nézve van a villogtatásnak logikája Külön is értékelem a megjegyzés szellemes voltát.
Az én feltétlen szabálykövetésre vontakozó nézeteim úgy alakultak ki, hogy hosszú ideig tagja voltam a bajai balesetelhárítási tanácsnak. Ebből származik, hogy szívesen foglalkoztam közlekedés-pedagógiai kérdésekkel. Úgy tapasztalom, hogy a kisebb szabályszegés büntetés nélküli volta magával vonja, hogy az ember mind nagyobb szabályszegésre bátorodik. Innen származik a véleményem, hogy legjobb, ha az idegződik be a kicsiny gyermekeknek, a mind nagyobbaknak, végül a felnőtteknek is, hogy minden szabályt be kell tartani.
Azt hiszem, valamennyien megfigyeltük, hogyha valaki - konkrét bajai példákat hozok elő - a Petőfi utca és a Deák utca kereszteződése előtt a bal oldalon parkol, rövidesen több gépkocsi áll egymás mögött szabálytalanul. Ugyanez a helyzet az Oroszlán utcában, a nagyposta előtt. Úgy gondolkozunk, hogy ha más ott áll szabálytanul, akkor nekem is lehet. Vagy ha valaki egyszer elfogadja a szíves italkínálást, a következő alkalmakkor már könnyebben teszi. A lebukás veszélye elég kicsi. Engem talán 5 évvel ezelőtt igazoltattak utoljára, akkor Siófok környékén, de szondával még soha nem volt dolgom.
Még abban a szerencsée helyzetben voltam, hogy gyermekeimet magam taníthattam autót vezetni az akkor rövidesen megszűnt családi oktatás keretében. Belátom, hogy a családi oktatás nem állítható vissza, de számunkra megvolt az az előnye, hogy a kötelező órák többszörösét gyakorolhattuk, például hosszú szolgálati utaimon is. Természetes, hogy a teljes szabálykövetést, ezen belül a védekező (defenzív) vezetési módot oktattam. Szerintem ezt teszik azóta is az oktatók, hiszen naponta tapasztalom, hogy a zebránál tulajdonképpen csak az oktató-kocsik tanulóvezetői engednek át, vagy ha kerékpárral megyek, kerülnek ki nagy ívben.
Összefoglalva: én a feltétlen szabálykövetést szorgalmaznám, még olyan esetekben is, amikor a közlekedőkre a szabályszegés nem jelent közvetlen veszélyt.
> Sajnos, egy alkalommal, egy előzésnél nem sikerült neki a szabályszegés.
Kedves Zoltán bátyám,
nem kötekszem, inkább szomorúan írom: a szabályszegés sikerült, csak a statisztikát nem sikerült olyan fényesen tartani. Sic transit gloria mundi, 2000. július 25-ig a Concorde a világ legbiztonságosabb repülőgépe volt, hiszen addig soha senkinek még a haja szála sem görbült Concorde fedélzetén. Sajnos, az emberekben van egy olyan méla hit, hogy az újsághírek mindig másokról szólnak, mi bármit tehetünk, a fizikai vagy emberalkotta törvények ránk nem vonatkoznak. Aztán jön egy, egyetlenegy pillanat, amikor mindez összeomlik.
Ez nagyon jó ötlet, jó lenne nálunk is megvalósítani. Biztosra veszem, hogy a felnőttek figyelembe vennék, és nem indulnának el a pirosnál, ha eszükbe jutna, hogy ezzel rossz példát mutatnak a gyerekeknek.
Más téma: volt egy ismerősöm, aki önérzetesen mondta, hogy, idézem: - Mindent szabályt megszegek, mégis 30 éve vezetek baleset nélkül. Sajnos, egy alkalommal, egy előzésnél nem sikerült neki a szabályszegés.
Németországban több helyen láttam a zebrák melletti lámpákra szerelve táblákat kb. a köv. szöveggel: "Mutasson jó példát gyermekeinknek, csak zöldnél induljon." vagy: "Már csak a gyermekeink miatt is, csak zöldnél!"
Csak jókívánságaimat tudom kifejezni szerencsés átkeléséhez. Néhány éve nem sikerült hasonló jó eredménnyel átkelni a Tóth kálmán utcai lezárt vasúti sorompón egy néninek. Ha ideje engedi, álljon meg néhány percre a Déri sétány és a Pázmány utca kereszteződésében levő lámpánál. Érdekes megfigyeléseket tehet a piros jelzés tiszteletben tartását illetően,
Tegnap Kecskeméten jártam. Igyekeztem megfigyelni, hogy miként közlekednek a járművezetők. Sükösd után az út tele van kanyarral, és záróvonallal. Néhányan figyelembe vették, a többség a sorsra bizta, hogy nem találkozik-e össze szembejövő járművel.
Azt olvastam, hogy átlag 100 km megtétele alatt legalább egyszer kerülünk veszélyes forgalmi helyzetbe. Mivel a záróvonalat tiszteletben tartottam, különben ugyanezt tették még néhányan, odafele semmi említésre méltó nem történt egy-két szabálytalan előzést kivéve. Visszaútban, sötétedés után, két kivilágítatlan kétkerekűhöz volt szerencsém. Az egyik kerékpáros olyan részeg volt, hogy a padkától a felezővonalig csalingázott. A másik sötét ruhát viselt, így csak a véletlen tette, hogy a szembejövő járművek fényében egyáltalán észre lehetett venni.
A cél az önkéntes szabálykövetés lenne, Erre kell az ifjúságot nevelni. A nevelési folyamat egyik célravezető módozata a példamutatás. (Unokáimmal soha nem megyek át a piroson, nem előzök a katonavárosi Spar előtti osztósávon, nem száguldok a Bernhart Sándor utai óvoda előtt. Itt egyébként idén - tehát március végéig - 1, azaz egy autós megállt, és átengedett a kisunokámmal. (Tanuló kocsi volt, nyilván az oktató inspirálta a tanulót a szokatlan cselekedetre.)
A közlekedési morál javulását eredményezné, ha a mind jobban eluralkodó agresszivitás visszaszorulna, és felváltaná az egymás iránti türelem és udvariasság. Mellette az önkéntes szabálykövetés, mely nélkül rövidesen már nem is lehet közlekedni.
Jól hangzó mondás, hogy értelemes vitákat kell folytatni, viszont a szakirodalom szerint a meggyőzés esélye nem több, mint kb. 8 százalék. Tehát aki a villogtatással kifejezett szolidaritást tartja helyenek, aligha győzhetpő neg az ellenkezőjéről, viszont másokat elgondolkodásra késztethet, hogy mikor jár el helyesen.
Hogy a szabályok megszegésére buzdított-e itt valaki, nem érdemes megvitatni. Aki figyelmesen olvassa a bejegyzésemet, látni fogja, hogy ezt nem állítottam. Vitatható hagyományainkra hivatkoztam. Gondolok arra, hogy a betyárok a nép ajkán szeretetre métó hősökként jelentek meg, holott a valóságban kegyetlen gyilkosok voltak. Nem is régen milliók szurkoltak a viszkis rablónak, jóllehet, akik minket rabolnak ki, azokat már kevésbé szeretjük.
Ami a radar-ellenőrzés jelzésére való villogtatást illeti: vajon akkor is szolidáris lesz-e a villogtató, ha a sebességtúllépés miatt valaki a fára csavarodik?
Amint a forgalom egyre sűrűsödik, és a járművek egyre erősebbek lesznek, a balesetek is mind szörnyűbbé válnak. A baleseti okok sorrendben: 1. gyorshajtás, 2. elsőbbség meg nem adása, 3. szabálytalan balra kanyarodás.
Ami a villogtatást illeti: tegnap Pesten jártam. A radarellenőrzést csak néhány gépkocsi jelezte a szinte konvojban haladó kocsisorból.
Ma délelőtt Csávolyon járva, megálltam néhány percre a falu bejárati szakaszánál. Azt tapasztaltam, hogy a Baja felől érkező kamionok, de a személygépkocsik is kb. 90-100 km/óra sebességgel száguldottak be a faluba. Ezzel kapcsolatban nyilván másként vélekedett, aki a gépjárművet vezette, és másként, aki Csávolyon az 55-ös út mellett lakik.
A törvények, így a közlekedési szabályok áthágásának valóságos kultusza van, régi-régi gyökerei vannak. Egy irodalmi vonatkozás jut eszembe, talán Mikszáth Kálmán valamelyik könyvéből. A gazda így kínálja vendégét pálinkával: - Igyék bátran az úr, nincs ez megfinyáncolva!
A közlekedésben a szabályok betartásán kívül a bizalmi elv is megköveteli, hogy tartsuk tiszteletben a Kresz előírásait. Tehát pl. a Stop-táblánál álljunk meg, sorompóval nem védett vasúti átjáró előtt feltétlenül, de másutt se bíráljuk felül a tábla indokoltságát!
Ami a büntetéseket illeti: 53 éves jogosítványommal egyszer fizettem ezer forintot, ami évi átlagban nem egészen 20 Forintot jelent. Nem veszélyeztettem különösebben a közlekedést. Bátmonostor felé tartva a Baja vége táblánál elfelejtettem felkapcsolni a lámpát, aminek szabályát akkor vezették be. Régen volt, de kétségtelen, hogy azóta soha nem felejtem el. Viszont nem vitatkoztam a rendőrrel, mivel beláttam, hogy igaza volt.
A járművezetők között van bizonyos szolidaritás a tekintetben, hogy jelzik egymásnak a radarellenőrzést. Nem vagyok biztos, hogy helyesen teszik. Ugyanis aligha feltételezhető, hogy egy esetleges balesetben - különösen, ha ők is kárvallottjai az esetnek -, megmarad a szolidaritás. Ha önkéntes szabálykövetés folytán akár csak egyetlen embertársunk élete megmarad, már akkor megéri!
A szép időben könnyebben megy a balekfogás. A híd alól jöttünk a gabonatároló felé, a tároló előtt a sín mellett van egy stop tábla. Megálltam, ahogy elindulok, csak akkor látom, hogy 2 huszár strázsál az épület előtt. Egy ilyen félreeső helyen lévő tilalom kész aranybánya.
Talán valaki hasznát veheti az alábbi, az életből vett példának:
Eléggé közismert, hogy az Oroszlán utcai közlekedés a belváros neuralgikus pontja. Sok embernek van szinte egyidőben dolga a Főpostán, a sok autótól mozdulni sem lehet, gyakoriak a zsúfoltság miatt a kisebb koccanások.
Egyiknek szemtanúja voltam a napokban. Egy nagyobb gépkocsi a posta épület után az egyik öbölben várakozott, vezetője benne ült, nyilván rövid időre tervezte a várakozást. A Türr István utca felől érkezett egy fiatalember, meglehetősen nagy elánnal - ezt szoktuk relatív gyorshajtásnak nevezni -, és mindjárt bekanyarodott a menetirányának megfelelő jobboldali öbölbe. Ezen közben meghúzta az előző öbölben várakozó gépkocsit lökhárítóját, - karcolás-szerű kár keletkezett rajta - és saját kocsiján is keletkezett karcolás. Ahogyan szokásos, a lökhárítójában kárt szenvedett gépkocsi tulajdonosa kipattant, és a szokásos dorgálás következett. (Úgy láttam totálkárról nem lehetett szó.)
Egyik résztvevőben sem merült fel, hogy - bármily meglepő - itt bizony kármegosztásról is szó lehetett volna. Ugyanis a "vétlen" gépkocsi a menetirány szerinti baloldalon állt, és mivel ide a jobb oldali sávból nehéz beállni a járdaszegély mellé, hát úgy másfél méterre sikerült a szegélytől a manőver, az autó farával elfoglalva a szűk úttest felét. Tehát a sérülésben mindkét jármű vezetője tevőlegesen kivette a részét.
Ma, a postán járva, megszámoltam: 11 autó állt a menetirány szerinti baloldalon szabálytalanul, az úttestre többé-kevésbé kilógó farral, mindössze egy gépkocsi állt szabályosan. (Érdemes tudni, hogy ezt külföldön nem nézik el.) A jelen esetben mégsem a szabályok tanulmányozását javasolom. Inkább azt, hogy gépkocsival ne parkoljunk az Oroszlán utcában. Fedezzük fel, hogy lábunk alkalmas akár 50-60 méter gyaloglásra is!
Hiábavaló minden figyelmeztetés, fegyelmezetlen közlekedő mindig lesz! Úgy autós, mint biciglis, mint gyalogos....Sajnos.
Hasonló a helyzet bűnöző - áldozat "viszonylatban"! A minap egy PN cikkben olvashattuk: feltörtek egy autót és az ülésen fekvő többmillió Ft-ot tartalmazó táskát elvitték. (Vessetek meg, de én az ilyen könnyelmű embert nem is nagyon tudom sajnálni...)
Rendőrségi infó szerint aggasztóan nő a temetők körüli autófeltörés, ill. egyre gyakoribb, hogy a temetés alatt feltörik egyes gyászolók üresen maradt lakását! Egy másik "szóbeszéd": A lakásban hagyni kell némi készpénzt, hogy az esetlegesen drogfüggő betörő azt megtalálva "elégedette(bbe)n" távozzon! Ellenkező esetben -egyre gyakrabban előforduló esetek- állítólag dühükben szétverik a lakást, sőt előfordult, hogy felgyújtják!
Némi kettősséget tapasztalok abban, ha valaki autót vezet vagy ha kerékpáron közlekedik. Én igyekszem a kétféle eszközön való közlekedést egységesen kezelni. Azt javasolom, hogy aki autóval jár, üljön néha kerékpárra, hogy könnyebben beleképzelhesse magát egy kerékpáros kiszolgáltatott helyzetébe. (Kivétel, ahol külön kerékpárút van.)
A kerékpáros viszont üljön néha autóba, hasonló célból.
Olvad a hó, esik az eső, a Rudnay utcában nagy pocsolyák vannak. Van autós, aki nyakig beterít vízzel-sárral, és van, aki lelassít, ezt elkerülendő. Van, aki megelőz, majd rögtön elémvágva bekanyarodik jobbra, és van, aki vár néhány másodpercet, mielőtt előzni és kanyarodni kezd.
Ha eddig nem létezik, én bevezetném a közlekedési intelligencia fogalmát, és tanítanám is. Ugyanis mind jobban a közutakra tevődik át a közlekedés, a tavasz beköszöntével mind zsúfoltabbak lesznek az utak. Készüljünk fel erre is, és arra is, hogy egymást segítő társak legyünk a közlekedésben! Másképpen nem fog menni!
Történt pedig, hogy a Bernhart Sándor utcai óvoda előtt - amíg az édesanya bement a kicsinyéért - feltörték az autóját. A tolvajt az inspirálta, hogy a kocsiban látott egy női táskát. Sok haszna nem származott tettéből, de mágis nagy kárt okozott. A táskában csak néhány okmány (személyi igazolvány, TAJ-kártya, jogosítvány, forgalmi engedély) volt Sajnos, a tolvajban nem volt annyi "becsület", hogy legalább az okmányokat valami úton-módon visszaadja.
Legjobb, ha a kocsiban - még akkor sem, ha csak néhány percre beugrunk valahova - nem hagyunk semmi feltűnő dolgot. Még üres táskát sem. Nem mindig jelent biztos megoldást, ha az értékesebb holmit a csomagtartóba tesszük. (Egy ismerősöm drága fényképezőgépét a lezárt csomagtartóból emelték el.)
Egy idős ember által az autópályán okozott baleset az időskori gépjárművezetéssel kapcsolatos általánosításokhoz vezetett. Vezetési hibát mindenki követhet el, életkortól függetlenül. Hogy az idős kor mennyiben nagyobb rizikófaktor lehet, mint más tényezők, nem ismerem a statisztikai adatokat.
Néhány rizikófaktort fesorolok az alábbiakban, a teljesség igénye nélkül:
a/ Fiatal életkor b/ Gyakorlatlanság c/ Agresszív lelki beállítottság d/ Középkori férfiak infarktus veszélye e/ Gépjárművezetés ital vagy kábítószer hatása alatt f/ Áttekinthetetlen forgalmi helyzetek, rossz utak g/ Túlterhelt, ideges járművezetők h/ Figyelmetlenség i/ Relatív gyorshajtás j/ Közlekedési szabályok figyelmen kívül hagyása k/ Turelmetlenség, intolerancia, udvariatlanság
Jómagam nem tartom magamart ún. "jó" vezetőnek. Szabálykövetőnek, türelmesnek, óvatosnak igen. Volt, hogy foglalkozásomból következően sokat kellett vezetnem. Három kis gyermekkel megjártam Szófiától Rómáig Európa nagy városait. Szerencsém is volt: ha ámokfutóval találkoztam, mindig sikerült kitérnem. Immár 53 esztendővel ezelőtt kapott jogosítványommal még egy karcolást sem okoztam, részben a védekező típusú (defenzív) vezetési módnak köszönhetően..
Nagyon sok idős emberrel találkoztam, aki maga is felmérte, - függetlenül az orvosi viszgálattól vagy az orvos tanácsát megfogadva -, hogy mikor célszerű lemondania a járművezetésről. Ne tekintsük tehát az idős kort fő rizikófaktornak!
A közlekedési táblák eltávolítása súlyos baleset okozója lehet. Különösen a Stop-tábla, az Elsőbbségadás kötelező vagy az Egyirányban behajtani tilos tábla eltávolítása. De ha jobban belegondolok, bármelyik tiltó vagy akár egy útbaigazító tábla hiánya is okozhat balesetet. Vajon milyen élvezetet jelenthetett a tette annak az egyénnek a számára, aki mára virradóra kirángatta a Zengő utcán az Epreskert utca találkozásánál levő Elsőbbségadás kötelező táblát?
A városban gyakran találkozom sűrű ködben vagy esti félhomályban kivilágítatlan autókkal. Tudatosítani kellene, hogy így legfeljebb az izzók élettartamával lehet takarékoskodni! Viszont a magas üzemanyagárak miatt és a környezet kímélése végett célszerű lenne, ha a vezetési módján változtatna, aki az ún. agresszív vezetési stílus híve.
A napokban sűrűn esett az eső. Különböző okokból nem annyira biciklivel, mint autóval jártam. Magam is meglepődtem, hogy a hamar beköszöntő esti szürkületben, illetve sötétben mennyire neház észrevenni kivilágítatlan kerékpárral közlekedő embertársaimat. Külön nehezíti a dolgot, ha valamilyen sötétebb színű vagy éppen fekete ruhában vannak.
Tanácsolnám, hogy vásároljanak valamilyen világító eszközt. Tudom, hogy fennáll a veszély, hogy ezt lelopják. Kíváncsi lennék a szakemberek véleményére, vajon engedélyezi-e a KRESZ, hogy elől fehér fényt adó zseblámpát, hátra pedig vörös fényt adó világítótestet tűzzünk a ruhánkra. Szabályos-e a karpánttal felcsatolható világítás?
