Én nem vagyok jártas a korabeli elnevezések értelmében, abban, hogy akkor kik és hogyan értettek bizonyos szavakat.
Nem egy bonyolult történet: ePSD - ennyit írja a keresőben, s ott lesz egy szótár, mely a ma sumírnak nevezett ős-szkíta nyelv szavait hozza. Itt bő az aratás ! Persze szükséges egy piciny "áthallási attitüd". Ez viszont nem engedi meg a "kolbászolást". a szavak "áthangzósítását". Vagy van, vagy nincs ! Én Így használom. Persze előny, ha van másik szótárod is.
Az "ur/úr" különösen érdekes !
Itt a szóhely, ezt emelem ki belőle:
ur [HE] wr. ur5; ur "he; that, this same; maid, female slave; one; corresponding (to one another); like (one another)" Akk. amtu; ištēn; mithāru; šû
Tehát: "HE"-azaz Ő-hímnemben: a mai magyar nyelvben ugyanez !!!! Ha más nemű, akkor kisasszony, vagy Úrhölgy, vagy valami más (Asszonyom).... a másik:
corresponding (to one another) : levelezésben: a másik fél !!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
...és a harmadik:, az akkádnak nevezett változat: ištēn
Én azt, hogy a nyelv örök, csak a vizsgáló török :)
Értőre fordítva: a nyelvet vizsgálók -értsd.: fu. nyelvészek- a görcsös igyekezetben, megálltak a "visszatávcsővel" egy bizonyos idősíkban. Ez azután lett őstörök, meg finnugor kor, meg ugor kor, meg etcetera.
A béklyó nem engedte meg, hogy visszább nézzenek, s lássák, hogy mindezek honnan jönnek/jöttek. Eszükbe sem jutott megnézni Tordost, meg Tatárlakát, meg a többit, mik mutatták, hogy a folyamközi nyelvnek is volt előzménye.
Valahogyan így kellene nézni azt a bizonyos szótárat, mi mindenki sajátja, csak sokan úgy vannak vele, mint a cigány a zsákkal, amiben nem varnyú volt,- mint ő mondta a csendőrnek,- hanem tyúk: "déhát ezs nem izs azs ényim!!!"
"Ennek a szónak a fogalomköre mai szavainban él !- szabó, szab, szabad, szabvány, szabály, szabatos, szablya,szabadságvesztett,szabvány... . Ide tartozik a szabar is, mely pld. Zalaszabar nevéban él. Hogy egy szó ide tartozik-e, azt abból tudod megítélni: van-e köze a hordozott fogalomnak a REND fogalomköréhez ?"
"A második szó (itt:tag), az "AR". Ez, ugyanabban a szótárban a dícsér, feldícsér, "himnuszt zeng róla" megfeleléssel bír. Ez azt a fogalomkört hordozza: valami/valaki az átlagosnál/mindennapinál több valamiben, valami tulajdonságban."
Köszönöm ezt a részletes magyarázatot!
Igazi gyöknyelvész vagy, már ha ezzel nem sértelek meg.
Teljes mértékben elfogadható ez a magyarázat.
Én nem vagyok jártas a korabeli elnevezések értelmében, abban, hogy akkor kik és hogyan értettek bizonyos szavakat.
Nem jutottam el a rend fogalmáig.
Mindig az ősgyökből indultam ki, annak szorosabban vett jelentéséből. A gyök itt a "sza" megfordítása "ösz". A szét és az össze fogalomkörébe tartozó szavak gyökei.
Lényegében igazad van, mert a rend sem annyira távol eső fogalom a vadhajtások lenyesegetésétől, a rossz szétválasztása a jótól.
Az ősgyök mindig általános, legtöbbször szófaj nélküli megahtározója a nyelvnek, ezért nehéz eldönteni, hogy most milyen szűkebb értelemben is használták itt és itt, ekkor és ekkor egy adott szóban.
Az "ar" ragot szintén nem ebben a meghatározott értelemben gondoltam értelmezni.
Az volt a meggyőződésem, hogy az Úr (Nap, Isten, erő) értelmezés a helyes.
A foglalkozásoknál ragadtam le, mint kulcsár, molnár, vincellér, kádár stb. Ők a mesterségek tudói, kézzelfogható tárgyak létrehozói, megteremtői.
Ezért érdemelték ki az úr titulust, mint a teremtés földi folytatói, mesterei.
Az arany nevét is egyszerűen úronynak értelmeztem, mint az Úr/Rá (Nap) színét hordozó fémet.
Mindez azért nem esik túl messze a te kitűnő meghatározásodtól, hiszen lényegében arról van szó, hogy az úr valóban több az átlagosnál.
Régebben arra is gondoltam, hogy szabír=szabad-úr, de ez már ezek után tényleg csak a múlt.
Nos, kedves ketni - megírtam, de túl hosszú lett, mert példákkal, analógiákkal, elemzési bizonyítékokkal írtam. Ez nem jó így ide.
Írom röviden, a tényeket: a szab-ősszkíta szó, s a fogalom amit hordoz, az a REND fogalma.
(:Az ősszkítát úgy kell érteni, hogy a folyamközben először volt az ős-szkítának neveztek a nyelvmegfejtők (Rawlinson, Sayce, Oppert,Hinck, Lenormant,... etc.), amely leágazott medo/méd-szkíta, és csasdo/káld-szkíta ágra, Nevezték ezt árjának (nem a mai értelemben), akkádnak,(szintén) akkád-sumírnak, mégkésőbb "egy fazékba öntve", sumír lett belőle.- mindenesetre egy turáni nyelv, melynek rokonai a finnugornak nevezett nyelvek is, meg a többi, ahonnan próbálják erőltetni a mai magyar szavakat. A turáni helyett ma, az ural-altajit használják.:)
Ennek a szónak a fogalomköre mai szavainban él !- szabó, szab, szabad, szabvány, szabály, szabatos, szablya,szabadságvesztett,szabvány... . Ide tartozik a szabar is, mely pld. Zalaszabar nevéban él. Hogy egy szó ide tartozik-e, azt abból tudod megítélni: van-e köze a hordozott fogalomnak a REND fogalomköréhez ?
A második szó (itt:tag), az "AR". Ez, ugyanabban a szótárban a dícsér, feldícsér, "himnuszt zeng róla" megfeleléssel bír. Ez azt a fogalomkört hordozza: valami/valaki az átlagosnál/mindennapinál több valamiben, valami tulajdonságban. E szempontból azonos az -ar, és az ár. Ez is él a mai nyelvünkben is. Ide tartoznak - többek között, az ár(adás)/ár(víz), ár-mint vásárlási ellenérték,ár,- mint a leghegyesebb szúróeszköz, ár(amlat), mint a többi résznél gyorsabb folyás, ár-am, mint az elektronok pályája, ár-adozás, mint valaki/minek a feldícsérése, ár-ia, mint a többiekénél többet éneklők előadása, ár-bóc, mint a legkiállóbb alkatrész a hajón pld., ar-atás, mint a legbővebb birtokbavétel, ar-any, mint az átlagosnál értékesebb fém, és így tovább. Ha a TESz-ben mást látsz e szavakra, ne hidd el. Egy szó akkor tartozik ide, ha hordozza a "többlet" fogalmát.
A "SZAB-AR" tehát a REND DICSŐÍTŐI, fogalmat hordozza, ami ránk magyarokra valójában érvényes, azon értelemben, hogy a szabadság-ot dicsőítjük évezredek óta - azaz a "SAJÁT REND-ünk" élhetésének lehetőségét.
Ez az "-ar" még egy vonulatban él nyelvünkben: képző lett. Lenormant írja egy helyütt, hogy véleménye szerint a képzők, valamikori önálló szavakból jöttek létre, s annak a fogalomkörét hordozzák, azzá képzik az alapszót. Nálunk ez tökéletesen játszik, mert az "-ar" (s a hangrendi szabályosságunk okán a többi mgh.-val is) foglalkozásképző szerepet kapott. Azaz a tevékenységek megjelölése után ily képzővel nevezzük meg a foglalkozások gyakorlóit - mert azok az átlagosnál többet foglalkoznak az adott tevékenységgel. Ez leginkább igei alakok esetén működik. Névszói esetben az "-ász" és tsai. játszanak. ld.: vájár,- de: madarász.
Nem hagyhatjuk itt figyelmen kívül a Bíborka-féle "szabartü aszfalü" nevet sem, mellyel már évszázadok óta "küzdenek" a megfejtők. Nem vizsgálják a szótárat ! A szabar-tü a szabar tsz. alakja a görögben, az aszfalü meg a biztos/biztonságos (görög) szó (tsz.). Tehát az együttes értelme: a biztonságos rendek dicsőítői/fenntartói/biztosítójai...lehet az értelmet mai alakra fogalmazgatni...
Ezek voltak/unk a Kaukázus két oldalán élő szabarok(szabírok).- (legelső államuk Subartu névre hallgatott, ami azt jelenti: a "kötelezettségeiktől megszabadultak" ), mely világosan leíródott a Folyamköz történetében: az elnyomó semita (ekkor még nem hébert/zsidót érteni alatta, az sokkal későbbi történet) uralkodás kegyetlen, kiszipolyozó uralom alól/elől északra húzódott sumir/szkíta lakosságrész országa volt.
Tudni illik a Bíborkás nevezés alapjaként azt, hogy úgy a perzsa határőrizet, mint a római/görög városi rendfenntartás (Konstantinápoly/Bizánc, Heliopolisz, Alexandria...etc.) szabar zsoldosokkal folyt.
Elnézést, hogy csak most válaszolok, de nem voltam itten már vagy' két éve.
A téma hosszabb, mint amit gyorsan le lehet írni, úgyhogy holnap megírom, s felteszem. Meg fog döbbenni mindenki, mennyire magyar(szkíta) ez a szó. Ráadásul nem is egy szó, hanem kettő egyben.
A magyar nyelv sok millió ember közös alkotása, egy-egy mondatban több évszázad nyelvi elemei egyesülnek.2017. november 5. 21:26
„Azért adtunk a rendezvénynek angol nevet, mert haladni kell a korral” – mondott indoklást egy vidéki kultúrházvezető. Valószínűleg tévedett: a magyar rendezvényeknek angol elnevezése nem a korral való haladásnak a jele, hanem valami másnak.
A nyelvi szervilizmusnak. szolgalelkűségnek.
Régi tévhitről van szó, már a kommunizmusban is felbukkantak az angol szavak például szórakozóhelyek nevében.
Nemcsak nálunk, hanem tőlünk Keletre és Nyugatra is.
Már 17 éve panaszkodtak a németek, hogy fiataljaik minden mondatában legalább egy angol szó éktelenkedik.
Valahonnan a középkorban még latin elnevezések bukkannak fel.
A nyelvi szervilizmus mindig kísértett és csábított, s ez fennmarad a jövőben is.
A nemzeti önfeladás kezdete a nyelvi szervilizmus.
„Azért beszélünk szlovákul, mert Szlovákiában vagyunk” – mondta egy felföldi önkormányzati vezető, noha a testület minden egyes tagja magyar.
A belső-magyarországi nyelvi szervilizmus szolgalelkűség is asszimilálódás nyelvi beolvadás kezdete.
Ezt a tragikus romboló folyamatot lendíti, ha buta vezetők pozitívumnak, a korral való haladásnak hiszik és hirdetik a nyelvi szervilizmust. Ha a szellemi ellustulást, a gyerekes megfeleléskényszert haladásnak hirdetjük, évtizedeink meg vannak számlálva.
President.
Nem csúnya szó, a nyugati világ jelentős részében így nevezik a testületi – rendszerint választott – vezetőt. Nálunk azért mondjuk mégis elnöknek, mert a nyelvújítás korában akkori nagyjaink kitalálták ezt a szót, összevonva az elöl ülnök kifejezést.
State. Staat.
Minálunk állam, noha az első próbálkozásként még álladalom volt. Society, Gesellschaft, societas - társadalom. Hála nyelvújítóinknak.
Talaj – talp alja.
Kiakolbólít – igen, ez is nyelvújítás kori szó, noha eleve csak tréfásnak szánták. Megragadt.
Sportnyelvünk egyedülálló.
Sajnos rombolják – tudatosan.
A partjelző szó ősrégi futballkifejezés, a szélsőséges hungarofóbok azonban görcsösen asszisztenst mondanak helyette újabban. Egy buta a kifli beadást banán beadásnak nevezte el – igaz, ez is ízes.
Főellenőrből supervisor.
A butaság csimborasszója, ám a televíziók bigottul ismételgetik. Feltételezhetően utasításra – a nyelv eltüntetése ugyanis a nemzet eltüntetését hozza magával, és ez utóbbin már évszázadok óta ügyködnek buzgó rasszisták.
Költőinken a sor.
Ne csak panaszkodjanak derék poétáink a verseik iránti közönyre, hanem használják az Istentől kapott talentumot. Minden idegenből betolakodó szóhoz találjanak legalább egy – és ez most szándékosan idegen szó – alternatívát. helyettesítőt. Lehessen választani.
Babits üdvözölte az idegen szavakat.
A magyar nyelv gazdagodását látta bennük. De amikor egy buta polgármester a fejlesztés, a beruházás helyett minden mondatában kétszer ismétli a „projekt” szót, az vélhetően a Szekszárdon született, színésznőt szeretett poétának is sok lenne.
A korral való haladást a találó magyar kifejezések használata jelenti.
A nyelv folyamatosan változik, hiszen szeretjük eredetien, változatosan kifejezni magunkat. Ám az a butaság jele, ha ezt a változatosságot az idegen szavak szolgai – szervilis – átvételével érjük el. Igaz, az eredeti beszédmódhoz némi fejtörés kell.
De nem több, mint egy keresztrejtvény megfejtéséhez.
A magyar nyelv sok millió ember közös alkotása, egy-egy mondatban több évszázad nyelvi elemei egyesülnek, minden tekintélyes méretű mondatban szinte benne rejlik történelmünk nagy része: ragok, jelek, szótövek a finnugor korból(vagy még régebbről), szavak a középkorból, távoli tájakról.
Parlament.
A hagyomány szerint az első szó, amelyet az angolból átemeltünk. Nagyszerű szóbehozatal volt, hangalakja tetszetős, jelentése pedig fölemelő. Mégis jó, ha az off-side helyett les-t mondunk, goalkeeper helyett kapust, a half helyett fedezetet.
Anglománnak lenni nem a korral való haladás.
Hanem szervilizmus – azaz szolgalelkűség –, szellemi restség, butaság. Aki föladja anyanyelvét, azonosul az agresszorral. betolakodóval. Azaz Stockholm-szindrómának veti alá magát önként és dalolva. Cserbenhagy sok millió egykori és mai alkotótársat.
A nyelvi önvédelem a haza védelme – békés eszközökkel.
Magyar vagyok, s ha számba idegenek szavakat oltanak , kiköpöm, mert nincs az az akarat, amely rám kényszeríthetné más nyelv erejét,
lájlkoljam, ha tetszik, bjuti! mondjam, ha szép, mázlinak hívjam a jószerencsét, okét mondjak igen, hellót Adjon Isten helyett, nekem az aha nem volt, és nem is lesz felelet.
Magyar vagyok, tudom, mit jelent levesben a gulya[1], a kuvaszról tudom azt, hogy kutya, és ha a jószág mellettem dorombol, hallom, hogy a cirmos, és nem a komondor.
Tudom, hogy nem bűn, ha valaki a párját ritkítja, és a böllér elől hodályba[2], a konda fut sivítva.
Kies hegyoldalban nyílik csak boroszlán[3], nádifarkas[4] mellett azt mondom toportyán, betyáros kedvem is csak magyarként lehet, és konty alá valóval[5] vidítom kedvemet.
S ha a cséplőgépre azt mondom, hogy csondér[6], kevesen tudják, hogy gyártója volt John Deere.
A szűrt[7] nem keverjük össze a subával[8], és tudjuk, miért házasodik guba a gubával[9].
A rokolyára [10]ne mondjuk, hogy szoknya, tudjuk, hogy télen is működik a nyárikonyha[11], szépapának[12] nem a fess férjet nevezzük, s a keresztnevet a családnév mögé helyezzük.
Nevetünk nagyot az angolokon, mikor a szalonnára kiírják, hogy bacon[13] géniuszainkat hívuk úgy: lángelme a textilt szólítsuk szebben: kelme.
Csodaparipára mondjuk azt, hogy táltos, tisztaszobába tesszük ki a vánkost, a lúdra, ha kövér sem mondjuk, hogy hattyú, balkézről jött gyerek mára már nem fattyú.
Ha bele is botlunk a nyelvünkbe párszor, van annál szebb szó, hogy csordapásztor[14]?
Kerítőhálóra mondjuk azt, hogy gyalom, s ha valakit szeretünk, abból lesz angyalom, tápióban[15] laktak erdei emberek, ha messze futnak mondjuk: illa berek, veszik a nyelvünkből sok ezer magyar szó: dikó[16], gyikó, lésza, azaz a nyoszolyó, nem is tudjuk lassan e nyelvi zűrzavarba' mit jelent a gádor[17] , s mit a kacabajka[18]...
Magyar vagyok, s ha számba idegenek szavakat oltanak, kiköpöm, mert nincs az az akarat, hogy elhagyjam az anyanyelv csodáit, maradjon ez így, - még nagyon sokáig.
Egyre többször hallom / legutóbb egy tanárnő mondta - Hír tv - funkcionális analfabéta / mondta, hogy a gyerekek ( Pisa felmérés kapcsán ) már úgyis funkcionálisan analfabéták :-))) Ugyan mire gondol ?????:-)))
KI LEHET A MOSÓMEDVE ESZMÉNYI TÁRSA? > A TEKNŐSBÉKA. > > MIÉRT ROSSZ A TETŰNEK? > MERT HAJSZÁLON MÚLIK AZ ÉLETE. > > MIÉRT TÉVEDNEK KEVESEBBET AZ ÁLLATOK? > MERT TÉVEDNI EMBERI DOLOG. > > MI HASONLÍT LEGJOBBAN AZ EMBERRE? > A RENDŐR. MEGSZÓLALÁSIG. > > MIT MOND AZ OROSZ A HALÁLOS ÁGYÁN? > SZENTPÉTERVÁR. > > MIVEL LEPTE MEG JIMMY A VENDÉGEIT? > EGY RAVASZ HÚZÁSSAL. > > MIÉRT JÓ AZ EJTŐERNYŐSÖKNEK? > MERT ESŐBEN NEM ÁZNAK. > > HOGYAN NEVEZIK A VÍZEN JÁRÓ MATRÓZT? > TENGERÉSZ GYALOGOS. > > MIÉRT JOBB AZ ALZHEIMER KÓR A PARKINSON KÓRNÁL? > INKÁBB FELEJTSEM EL KIFIZETNI SÖRÖMET, MINTHOGY > KILÖTYÖGTESSEM. > > MELYIK HELY A LEGVESZÉLYESEBB A VILÁGON? > AZ ÁGY, HISZEN OTT HAL MEG A LAKOSSÁG 80%-A > > MIT LÁTSZ, HA MÉLYEN EGY SZÖSZI SZEMÉBE NÉZEL? > A HAJHAGYMÁIT > > MI AZ: KICSI,FEKETE, ÉS NEM BÍRJA EL A KASZÁT? > A HALÁL FIA > > MI LESZ, HA ELÜTNEK EGY MATEMATIKUST? > MÁR NEM SZÁMÍT > > MI VAN AZ IDEGBETEG LÓ LÁBÁN? - PSZIHOPATA > > MI LESZ ABBÓL, HA KÉT BUSZ ÖSSZEÜTKÖZIK? - KÉT ROMBUSZ. > > MELYIK A LEGNÉPSZERŰBB TÉLEN ŰZÖTT SPORTÁG? > A HOSSZÚTÁVFŰTÉS > > HOGY HÍVJÁK A ZÖLDRUHÁS PAPOT? > > KÖRNYEZETBARÁT. > > MI A NEVE A NAGYON KEMÉNY SAJTNAK? > > CEMENTÁLI. > > MI AZ APERITIF ELLENTÉTE? - > > AZ UTÓ-PIA. > > MI AZ, FÉMBŐL VAN ÉS UTAZIK? > > VAS UTAS. > > MILYEN A FALUSI ENERGIAITAL? > > KUTBUL. > > MILYEN A FALUSI HARCI KUTYA? > > ÓLBUL! > > MIRŐL LEHET FELISMERNI A SZÁMÍTÓGÉPES (INTERNETES) KALÓZOKAT? - > WEBHELY VAN AZ ARCUKON > > MI LESZ A PARIPA ÉS A GRÉPFRÚT KERESZTEZÉSÉBŐL? > LÓCITROM. > > MI LESZ A TEHÉN ÉS A MACSKA KERESZTEZÉSÉBŐL? > MÚ-MIA. > > MI LESZ A MACKÓ ÉS A NARANCS KERESZTEZÉSÉBŐL? > PANDARIN >
Csinálok is egy könyvet ebből az anyagból. Szóljon, akinek ebben a témában szerepel anyaga, és ellenvetése, fenntartása van avval kapcsolatban, hogy az Őáltala beírt anyag is szerepelhet benne.
Most még nem késő :))))) (: jogdíjigénnyel később nem lehet jelentkezni :)))) :)
Akoljáték: páros pásztorjáték. A gyepszínkét méllyedés készül. Kinyitott bicskájukat a játékosok magasba dobták úgy, hogy az a saját gödrükbe essen. Ha nyelével ért az "akolba" tizet, ha hegyével ötvenet, ha oldalával egyet jelentett. Többszöri ismétlés után, akinek nagyobb száma lett az lett a nyertes. Avesztesnek szaladnia kellett s, ha a másik botjával eltalálta, a játékot ő kezdhette.
Ábellálódik: ráérő idejében nézelődik, bámészkodik.
Árvagané: a legelőn a jószág álltal elhullajtott száraz gané, amivel télen tüzifa híján tüzeltek.
Bagófüles csizma: azt a csizmát nevezték így , amelyiknek a szárán elől bagófülhöz hasonlólekanyarítás van. Ilynek voltak a régi magyar csizmák.
Bazsalgat: kémlelget, leskelődik.
Becskérez: becsülget, az értékét akarta megtudni valaminek.
Belekandít: bekémlel, beletekint.
Beleragaszt: megfogja a kutya, a pásztorok kutyájukat jellemezték így amikor elkapott valakit vagy valamit.
Bercel: erdős hely.
Bevastagodik: jóllakik a jószág.
Bitófa: a pásztorcserény vagy csárda elé leásott kb 3 m magas szegletes oszlop, ehhez kötötté a vendégpásztorok a lovaikat.
Boroskobak: lopótökszerű, de keményebb bortartóedény.
Budártűz: szőlőzsendülés idején a szőlőpásztorok által gyújtott tűz.
Bufándli vagy pufándli: a nők derekára kapcsolt korpával bélelt, kemény vászon, hogy "derékban vállas legyen" a viselője.
Címerfa: pásztorcserény elé állított hosszú, egyenes gömbfa, alátett cöveklépcsőkkel. Erre másztak fel a pásztorok, hogy messze láthassanak róla, tetejébe nyúlvessző-bokrétát vagy árvalányhajat tűztek.
Csaszmat: az ökrész béres tréfás neve, mert az ökörszekér mellett lépkedve csizmáját egymáshoz "cseszi, csaszmatolja".
Csásszem: bal szem.
Csáva: krumplival vagy korpával föleresztett híg, főtt sertés eledel.
Cselefendi: mások beszédébe beleszóló, belekotnyeleskedő.
Csobolyó: 5-10 literes víztároló edény.
Csollák: kancsal.
Csomoros: bütykös jegenyefa.
Csülökre áll: támadásra készen.
Daku vagy dakuködmön: rövid, szőrös bőrből készült téli felöltő
í ÉDES ANYANYELVÜNK (mi lesz veled ?) Fényes napunk felsugárzott új világunk hajnalán,"Ember - e szó büszkén hangzik" - mondta Gorkij hajdanán. Ember ma már nincsen nálunk, legföllebb ha gazember Van helyette ürge, ipse, pasas, pasi, pasinger, Manusz, mandró, mangár, muki, muksó, muksi, apafej, Hapsi, hapek, gádzsó, bádzsó, kani, kandur, kurájber, Szivar, mókus, csóró, csávó, fószer, apus, tata, krapek, Pacsmag, pali, palimadár, pofa, pacák, pók meg pacek. Volt itt régen szép menyecske, kisasszonyka, hajadon, Ma már csaj van, spiné, spinkó, pézsma, tojó, amazon, Csinibaba, szilva, szöcske, szirén, szatyor, kismadám, Macska, menyét, pulyka, gyöngytyúk, pipi, nyanya, szépanyám; Kocsid járgány, tragacs, kordé, szemétláda, skatulya, Tupírozott szappantartó, bűzdaráló taliga; Szépre, jóra, kitűnőre azt rebegjük: oltári, Penge, szuper, állati klassz, baromi jó, haláli; Ami nehéz: rázós, fázós, csomós, cikis, meredek, Hullafrankó bigét smárol Sándor, József, Benedek. Okos férfi ritka nálunk, tengernyi az ostoba, Olyan, akin nem hagy nyomot tanfolyam, se oskola, Sok az olyan - gyakran halljuk - kinek esze hézagos, Hütyü, plömplöm, stupid, bornírt, flúgos, buggyant, kótyagos, Hígvelejű, golyós, hangyás, hibbant, hibás, ütődött, Süsü, gügye, lüke, gyagyás, lökött avagy lökődött, Ügyefogyott, félcédulás, félnótás vagy félkalap, Blőd, akinek jószerével még a kör is téglalap, Idióta, abnormális, degenerált, debilis, Bunkó, balfék, bomlott agyú, balga, bamba, be dilis, Tökkel csapott, elmegyenge, dinka, dinnye, balfácán, Bolond, kinek vekkeróra csireg-csörög bal lábán, Zagyva, szédült, badar, bárgyú, bugris, hólyag, fafejű, Agyalágyult, tahó, tökfej, tuskó, kretén, féleszű. Jó leány a kis Mariska, csinos, dolgos, takaros, Rosszlányokra bő a lista: utolsó vagy fapados, Örömleány, sarki csillag, cemende vagy utcalány, Cafka, cafat, céda, kokott, kéjnő, kuruc, kurtizán, Feslett, cula, rüfke, prosti, éji lepke, pillangó, Rima, ribanc, szajha, lotyó, hetéra vagy kisringló. Kérdésemet nem szeretném véka alá rejteni: Képernyőnkön mér' kell őket mindig ku...nak ejteni??! "Csudálatos szép magyar nyelv!" - tapsikol egy délnémet, "Tősgyökeres" magyar szókkal szédíti a nénémet: Ziherejsz-tű, hózentróger, kredenc, kurbli, puceráj, Hercig trampli, smucig spicli, fecni, lichthof, kóceráj, Pacsni, plecsni, cekker, cvikker, stempli, spulni, stampedli, Strimfli, svindli, sufni, smirgli, hakni, hülzni, stanecli. Pató Pali semmittevő, aluszékony, tohonya, Nemtörődöm, rest és renyhe (nagykutya a rokona!), Lomha, lassú, lusta, léha, hanyag, henye, komótos, Álomszuszék, tétlen, tunya, naplopó és pityókos, Nem igyekszik, nem törekszik, nem dolgozik rendesen, Nem fűlik a foga hozzá, nincsen hozzá kedve sem; Ám szemébe nem ezt mondják, ha az ÜB határoz: "Pató Palcsi helytelenül viszonyulsz a munkához!" Pápaszemes felszólaló körmondata dagályos, Panelekből építkezik, ez a módi ragályos: Nékem az a meglátásom... szűk a keresztmetszetünk... Jelenlegi időpontban hiánycikket termelünk... Szükségletek beszerzése lerendezést igényel.. Problémaként jelentkezik szabály közt a kivétel; Megmondjuk a tagság felé... irányt veszünk előre... Per pillanat lebeszéljük... sztornírozzuk jövőre... Kapacitást biztosítunk... beruházást eszközlünk... Újságokban mindenféle marhaságot leközlünk; Ruha- s cipőféleséget marketolunk önöknek - Harminc éve, hogy e sémák vissza-visszaköszönnek! Sugárutak csinosodnak, szépülnek a közterek, aszfalton és hímes réten rügyeznek a közhelyek; Pedáloz egy buzgó mócsing, hat húszassal érkezett, Most jött le a falvédőről, s tűzközelbe férkezett: Csókolom a kisztihandját! - Hogy oda ne tipegjek! Nékem az csak leányálom, hogy kegyeddel kikezdjek! - Elegáncsos vagy ma este! - Igyekszik a dolgozó! - Részemről a fáklyásmenet - szól egy hullahordozó. - Helyes nő ez! - Himlőhelyes! - Szerény, mint az ibolya! - Lúdtalpa van, szinte gágog! - Mézből van a mosolya! - Mennyi nő, és mind a másé! - Ez van, ezt kell szeretni! - Nászéjszakán besegítünk... - Lehet róla fecsegni! - Ezt a ziccert nem hagyom ki, nem ettem én meszetet, - Esküszöm az életedre! - Legszebb szó a szeretet! - Mink itt aztat nem tudhassuk - mórikál egy professzor, - Nem vagyunk az őserdőben! - int a lánya huszadszor. - Le vagyok én targiázva! - Ez is jól megaszonta; - Intelligencs ember vagyok, kéccer fürdök havonta; - Beleköptek levesembe! - Mint a bolha köhögök; - Ide azt a rozsdás bökőt! - Én ezen csak röhögök. - Nem vagyok én Czeizel Endre, hogy az okát kutassam! - Meséld ám a nénikédnek! - Mondjam-é vagy mutassam?! - Pattanj, mint a nikkelbolha! - Előállt a kordélyom! - Szopogasson zsilett pengét! - ajánlja a borbélyom.
Csiricsáré beszéd kábít fiatalt meg öreget, Éjjel-nappal szajkózzuk e falmelléki szöveget, Anyanyelvünk romlik, kopik, szennyeződik szüntelen, Közhelyektől lesz a szavunk fakó, szürke, színtelen; Goromba szó, utcazsargon, irodanyelv fénytelen, Mit a nyelvhű állampolgár elviselni kénytelen, Pedig tudjuk, hisszük, valljuk: gazdag nyelv a magyaré, Rajtunk áll, hogy tiszta, pontos és játékos marad-é.
Megjegyzés: E versezetet Bessenyei Ferenc mondta el Vácott a Madách Imre Művelődési Házban 1982 június 4-én a III. Humorfesztivál döntőjében. Elnyerte az Írószövetség különdíját. A szövegből 10-12 sornyi rész kimaradt (bár a döntőben elhangzott), mert a szerkesztők úgy ítélték meg, hogy a kelleténél pajzánabb ...
Hozzászólás:
"Ime a magyar nyelv csodálatos árnyaltsága. Kíváncsi volnék, hány más nyelvben lehet ezt így megtalálni?"
Ha viszont a mondat végén vagy önállóan áll, csak (hátravetett) igekötővel helyes: A fene egye meg! Egye meg a fene! Egye fene! – ez meg már teljesen mást jelent. Eszi a fene... A fene megette! Mi a fene! Hagyd a fenébe! Ha a fene fenét eszik, ... Fene ette volna meg... Ez a fene ette gép már megint... Fene jó dolga van. Mi a fészkes fenét csinál? Ha a székesfővárosba enne a fene, kérlek, jelentkezz! (jut eszembe egy „ismerősünk” klasszikus mondása...)
No és fene jó étvágya van ennek a szócskának: csak eszik és eszik és eszik... Vajon mit eszik és miért?*
Ízlelgetjük ezeket a különböző kifejezéseket! Annyi árnyalatnyi különbség van bennük, hogy csak na. Hát ezt tanulja meg egy szegény külföldi!”
Össze ne tévessze a boka táját a toka bájával, a borztanyát a torz banyával, a csárda zaját a zárda csajával, a száradt fűzet a fáradt szűzzel, a fartőt a tar fővel, a harcsa máját a Marcsa hájával, a jó bor kulcsát a kóbor Julcsával, a csokorban adott bókot a bokorban adott csókkal, a foltos bölényt a boltos-fölénnyel, a hős ember nevét a nős ember hevével, a réti pipacsot a péti ripaccsal...
Nem mindegy... hogy egyöntetű vagy ön egy tetű, hogy vízibusz vagy buzi visz, hogy mögöttem vagy nem öttem mög, hogy teniszpálya vagy .énisz tája, hogy rovarszervet ivartalanítani vagy ivarszervet rovartalanítani, hogy mire fekszel: nedves kőre vagy kedves nőre, hogy helyet cserélni vagy csehet herélni, hogy vörös szalag vagy ..őrös .alag, hogy véres párbaj vagy páros .érbaj, hogy köhögve röpülsz vagy röhögve köpülsz. hogy Gödön van szobrod, vagy Szobon van gödröd. - Mi a különbség a kés és a vonat között? - A vonat tud késni, de a kés nem tud vonatni.
-Mi a különbség a máj és a lép között: Májra lehet lépni, lépre nem lehet májni!
Lássunk néhány nyelvtörőt: Láttam szőrös hörcsögöt. Éppen szörpöt szörcsögött. Ha a hörcsög szörpöt szörcsög, rátörnek a hörcsöggörcsök.
Meggymag. Szelíd meggymag vagy, vagy vad meggymag vagy?
Piros csíkos cinkcsészében cukros csirkecomb csücsül csiperke-lében
Agostyánban agg atyák gatyáikat aggattyák
A Moszkvics-slusszkulcs luxusszükséglet. (EZ KOMOLY).
Én ekelek, Te keregsz, Ő gyeleg, Mi nistrálunk, Ti vornyáztok, Ők lendeznek
- Ön inka? - Igen, és ön? - Én méginkább.
A leghosszabb magyar mondat, amely visszafelé is ugyanaz:
Kis erek mentén, láp, sík ölén, odavan a bánya rabja, jaj Baranyában a vadon élő Kis Pálnét nem keresik.
- Mi az, fémből van és utazik? - Vas utas.
- Mi az aperitif ellentéte? - Az utó-pia.
- Mi lesz a pandamackó és a narancs keresztezéséből? - Pandarin.
- Mi lesz a paripa és a grépfrút keresztezéséből? - Lócitrom.
- Mi lesz a tehén és a macska keresztezéséből? - Mú-mia
