Egy ideje azon gondolkodom, ahogyan a várakozás öröme is nagyobb a beteljesülés öröménél, lehet, hogy a titok is addig éltet, amíg fel nem lebben róla a fátyol?
Bejelentettek egy újabb koncertet - a franciák örülhetnek!
Nagyon megkönnyebbültem, mert az is megfordult a fejemben, hogy Roger talán abba akarja hagyni a koncertezést. Nagy kár lenne!
Viszont azzal vigasztaltam magam, ha nem koncertezne, akkor talán lenne ideje kiadni az új dalokat, amelyeket annyira, de annyira várunk.
Közben én sem tétlenkedtem. A Drámaműhelyben csend van ugyan, de ebből arra következtetek, hogy hozzám hasonlóan mindenki dolgozik. A nyitó drámapályázatunk ki van hirdetve, első nekifutásra egyfelvonásost kértem. Március végéig várjuk a műveket, eredményhirdetés május közepén, aztán minden nyári hónapban egy-egy bemutató - a nyertes művekből.
Szervezem a színházat is, ez a legizgalmasabb most. Először azt hittem, majd furcsán néznek rám, akiket felkérek, de nagy lelkesedéssel fogadták az ötletet. Én meg alig várom a nyüzsgést, nem is tudom, hogy bírtam színház nélkül élni közel harminc évig. :-)
Mi azért nem habókra mentünk, mert Vöri harmadik kiszökésekor itt ültek a ház előtt a fekete cicával - tettre készen - egymással szemben, de az exem felnyalábolta Vörit, és behozta. :-)
Igen, ki fogjuk engedni, de majd csak 16-a után, mert a fiam akkor vizsgázik, s előtte nem szeretnénk olyan izgalmaknak kitenni, hogy a macska sokáig elmarad. Még így is nagyon kockázatos, gondold meg, légpuskás szomszédunk van.
Az ivartalanítást is latolgatjuk...
Tavaszig el fog dőlni, mert - úgy saccolom - annál tovább nem bírjuk ilyen kevés alvással. :-)
Lehet vesekímélős kaját kapni, Levus kiskorától ezt eszi, és ivartalanítva van... itt lekpogom: makkegészséges! Mondjuk az ivartalanítással együtt is óbégat, ha rájön, de legalább nem egész éjszaka!
:-))))) Még a papagájaimnak is megvolt a maguk izlése (szóval ők sem bárkivel) hát még a macskának!
Szóval... vagy engeded (ki), hogy maga válasszon és ha kell, megharcoljon szíve hölgyéért, vagy izé... szóval... irány a macskadoki. Negyedóra és túl van mindenen... A fiúknál egyszerűbb, bár hozzáteszem, hogy valószínűleg én sem vetemedtem volna erre a cselekedetre, ha anyám hazaérvén rám nem parancsol, hogy másnap irány az állatorvosi rendelő, mivel a macsek végterméke igen büdös (hiába szedtem ki azonnal az alomból), plusz egész éjjel vernyákol, nem lehető tőle lépni, mert folyamatosan láb alatt van, és állandóan ki akar slisszolni az ajtón... Szóval... ajánlatom, hogy bármilyen kegyetlenül is hangzik... ivartalanítás...
Napok óta kótyagosak vagyunk a kialvatlanságtól, de az elmúlt éjszaka túltett mindenen. Alig aludtunk egy szemhunyásnyit. Vöri miatt! Ő most már másfél éves nagyfiú, és erősen jelentkeznek bizonyos igényei, de a tavaszi műtétekor azt a tanácsot kaptuk, hogy ne ivartalanítsuk, mert azzal fokozzuk a vesekőképződést nála, amire amúgy is erős a hajlama. De ezt a szörnyű nyávogással kísért vágyakozást már nem lehet elviselni. A nappalt végigalussza, az éjszaka nagy részét is, éjféltől hajnalig – váltakozó időpontban – várható, hogy ki akar menni. Ilyenkor, aki éppen felébred, az kioson vele a raktárba, ahol a WC-je van, s ahonnan fel tud menni a padlásra is, és ezen a hatalmas területen vígan nyargalászhat, kergetheti az egereket. Nyargalászott is, kergette is – nem sokkal ezelőttig. De újabban csak nyávog éjszakánként – ha kinn van, ha benn. Tanácstalanul tűrtük, aludni nemigen tudtunk, egyre a megoldáson törtük a fejünket. Nappal ne hagyjuk aludni! – javasolta a fiam, és sűrűn felébresztette a macskát, de egész álló nap nem ülhetett mellette. Aztán – nem tudom már, hogy melyikünknek – beugrott valami. Szerzünk neki egy partnert! Némi ennivaló finomsággal becserkésztük a szomszéd macskalányt, s rájuk zártuk a raktár ajtaját. Eszünkbe se jutott, hogy Vöri nem fog ám akárkivel… Egyébként megértem az ízlését, ez a cicahölgy jóval idősebb, és… Fellini Amarcord című filmjének egyik jelenete jutott az eszembe, amikor is a kb. két mázsás trafikosnő ráveti magát a 12-13 éves fiúcskára… Ez a trükk tehát nem jött be! De mit kellene tenni? Térjünk át mi is a nappali alvásra? Akár még kivitelezhető is lenne, de biztos vagyok benne, hogy akkor Vöri is váltana, mert ettől az ő problémája még megoldatlan maradna.
Kicsit elbizonytalanodtam, hogy ez a dal és ez a téma... De jobb nem jutott az eszembe. Elnézést! :-)
Nemcsak Neked hiányzik, Emma, jelezték többen is. És hiányzik nekem is, éppen ma írtam Juditnak, hogy olyan, mintha az egyik mankómat veszítettem volna el.
Csak sok most a dolgom a drámaműhellyel és a színház szervezéssel.
De mivel sok minden történt az elmúlt pár napban, biztosan jövök majd. :-)
Ma 5 éves ez a rajongói klub. Korábban a három (itt fellelhető) Supertramp topic egyikébe írogattam, de mivel ez a banda már nem az a régi volt, s pont az a valaki hiányzott közülük, aki 2000 augusztusában utazásra vitt a zenéjével az Univerzumba, egy idő után azon gondolkoztam, hogy nyitni kellene egy rajongói klubot, melyet kizárólag neki szentelek. Csak éppen bátorságom nem volt hozzá! Szabad ezt nekem? Mit tudok én erről az emberről azon kívül, hogy a zenéje bűvöletében élek? Igen sokára sikerült, mire meg mertem nyitni ezt a „klubot”! Emlékszem, hányszor kellett nekifutnom, mert az utolsó pillanatban bezártam az oldalt, ahelyett, hogy a „mehet” gombra kattintottam volna. S amikor meg ott volt előttem: „Roger Hodgson Fan Club”, na, akkor szeppentem csak meg igazán. Jaj, mit tettem?! De lassan megszoktam, szinte a második otthonommá vált. Itt mondtam el minden örömömet, bánatomat. Aztán valami összekeveredett itt! És bennem is! Öt év! Magyarországon először és egyedül én csináltam Roger Hodgsonnak rajongói klubot. Igaz, elég rendhagyóra sikeredett! :-) És nem ér semmit! Legalábbis két percet nem ért – cserébe! A jóval később indított fan clubok vezetőit, tagjait kitüntető figyelmességgel fogadta Roger, engem arra sem méltattak, hogy a levelemre választ írjanak. És az ajándékom? Lehet, hogy a szemétben végezte? :-( De nem keseregni akarok! Búcsúzni! És most már véglegesen, s írhat ide bárki, nem jövök vissza. Még akkor sem, ha maga RH jelenne itt meg, mert azt meg úgysem hinném el. :-) De egy biztos, amíg élek, mindig szeretettel fogok gondolni Rá. Most már nincs is más hátra: Boldog Új Évet Kívánok - Mindenkinek! :-) Most és minden elkövetkezendő esztendőre. Goodbye! <3
A "flow"-t magam is megtapasztaltam, bár droggal sosem éltem. De van az alkotási folyamatnak egy része, amikor az ember valami egészen különlegeset él meg. Jó esetben ez közvetíthetővé válik a művön keresztül - na, ilyen Roger zenéje! :-)
Én olvastam már erről a bizonyos Higgs-bozonról, ott elég jól el is magyarázták, hogyan kéne kinéznie ennek a szimmetriának, de mivel csak egy pontja van meg... hát van még dolguk a tudósoknak, s ha én lennék Isten, tudod mit?
Just se hagynám, hogy megtalálják! Négyet hagynék... de az ötödikig sosem hagynám eljutni őket!
Isten léte nem bizonyítható, mert akkor az már kikerül a hit kategóriájából a tudás kategóriájába, és egyszer csak torkunkon akad az a bizonyos alma(mag)! Bábel tornya sem véletlenül nem épült meg :-))))
Ez a "flow" is ismerős, de nekem az rémlik, hogy leginkább a drogosok tapasztalják meg :-) Talán segíthetek akkor némi "közvetett" módon :-) Amikor boldog vagy, minden rendben van, és a világon semmi sem hiányzik. Mind az összeragadásnál: egyben vagy, jól vagy, és úgy "elvagy" ebben az érzésben. Jó érzés, de egy idő után annak is vége van :-)))) Mivel - legalábbis nálam - nagyon passzív tapasztalás volt, az meg hosszú távon nem válik be az életben.
Nem fog eltántorítani, nem azért küldtem, és nem olyan a témája.
Eszemben sincs dühösnek lenni! :-)))))
Én lassan már a meteorvihart is túlélem!
Boldog Új Évet neked, és mindenki másnak, beleértve a topik alanyát is!
Megfogadtam, hogy nem szídom Istent, akkor sem, ha jogosnak vélem! Remélem, be is tudom tartani! Legyetek jók... ha tudtok :-)
"Áldás-békesség" - mondja ő, pedig azt hiszem katolikus, bár egyikünk sem valami behatárolható kategória, meg nem is szeretjük, ha beskatulyáznak minket. Tehát Boldog Új Évet kíván a párom és én.
Karácsonykor hazafelé a vonaton olvasgattam. Volt, amit megértettem, volt, amit nem, de a cikk olyan érdekes volt, hogy anélkül is lekötött, hogy értettem volna.
Nagyjából arról van szó, hogy az ősrobbanáskor ugyanannyi anyag és antianyag keletkezett, de ez utóbbinak nyomát se találják, pedig veszettül keresik a tudósok.
Találtak viszont valamit, az "isteni részecskét".
Mi ez?
Idézet a Vikipédiából:
"2012. július 4-én egy konferencián a CERN jelentette, hogy találtak egy részecskét, aminek tömege 125 GeV/c2 (körülbelül 133 proton-tömeg, nagyságrendileg 10-25 kg), ami „nagyjából a Higgs-bozon követelményeinek felel meg”. Az eredmény a CERN két részlegének, az ATLAS és a CMS részlegnek a független munkájából származik. A hírt nagy lelkesedés fogadta, bár a jelentéshez hozzáadták, hogy még egy év munkájára lesz szükség, hogy az új részecske minden tulajdonságát a Higgs-bozontól elvárt tulajdonságokkal egyeztethessék. 2013. március 14-én jelentették be, hogy az eredmények ellenőrzése alapján kijelenthető, a részecske egy Higgs-bozon, de annak pontos eldöntéséhez, hogy ez a feltételezett többféle részecske közül (például a szuperszimmetria szerint öt lehetséges Higgs-bozon esetében) pontosan melyikről van szó, még több évnyi ellenőrzés és új adatok szükségesek. A 2015-ben újrainduló LHC program várhatóan jelentős adatmennyiséggel fogja segíteni ezt a munkát."
"Az elnevezés Leon Max Lederman amerikai Nobel-díjas részecskefizikushoz köthető, habár állítólag a tudósnak eredetileg nem állt szándékában ezt a megnevezés adni. 1993-ban egy megjelenésre váró (a részecskefizika történelméről szóló) könyvében „istenverte részecskének” (Goddamn Particle) akarta nevezni a Higgs-bozont, mert senki sem találja. A kiadója azonban úgy gondolta, hogy több példány lenne eladható az „isteni részecske” (The God Particle) elnevezéssel. Így lett aztán a könyv címe: „Az isteni részecske: Ha az univerzum a válasz, akkor mi a kérdés?” (The God Particle: If The Universe Is The Answer, What Is The Question?). A könyv magyarul „Az isteni a-tom” címmel jelent meg."
Nos, amikor a cikket elolvastam (nem ez volt, de ehhez kapcsolódó segéd-kutatás), elmerengtem azon, hogy mivel tudunk többet a lényegről? Jó, néhány ember remekül elcseveg erről, de az emberiség nagy többségéhez soha el se jut ez a téma. S ha el is jut, mint hozzám, felfogni se tudom.
És nemcsak ezzel vagyok így mostanában. Magam is átéltem egy majdnem vízbe fulladás kapcsán, hogy jött a fényesség, a hihetetlen boldogságérzés, míg előtte a filmszerű lepergése az életemnek, bár inkább hangulati hullámok sorozatának mondanám, a kezdeti szakaszban pedig volt a kétségbeesés, hogy jaj, most meg fogok halni. De hogy a túlsó part közelében jártam-e, vagy az ijedelem váltott ki bennem olyan kémiai reakciókat, melyeknek ez lett a következménye, nem tudom.
És még nagyon sok mindent nem tudok a magam kis "szigetével" kapcsolatban, s ahogy múlik az idő, egyre bizonytalanabb leszek. S erre még rásegítenek bizonyos könyvek... A "flow" például nagyon fellelkesített, de mivel nem ígéri, hogy mindenki képes a teljes élmény megtapasztalására, nem tudom, hogy az íráson kívül ki tudja-e hozni belőlem más is...
X
A filmet köszönöm, letöltöttem, holnap fogom megnézni. Holnap, miután itt lerendeztem, amit még kell, mert tartok attól, hogy a filmed hatására meggondolnám magam. Holott az én időm lejárt már itt, s ha van még valami, az nem innen indul, s nem ide érkezik.
És ne légy dühös! Legyél inkább szelíd!
Nézd, ezt az ajándékot Neked hoztam - naptáram mai böcsessége:
"Ha valaki szivárványt akar, túl kell élnie az esőt." (D. Parston)
