A kezdetektől:
A Yangshao kultúra és a Longshan kultúra
Kína a matriarchális és patriarchális törzsi közösség történelmi szakaszain ment keresztül. A hat-hétezer évvel ezelőtti Yangshao kultúra képviselte az előbbit, míg az ötezer évvel ezelőtti Longshan kultúra az utóbbit.
Ebben az időben már képesek voltak az emberek különböző céokat szolgáló kőszerszámokat készíteni, és feltalálták az agyagedényt. A vadászaton és halászaton kívül a mezőgazdaság és állattenyésztés is megjelent
Xia (kb. i.e. 21-16. sz.), Shang (kb. i.e. 16-11. sz.) és Nyugati Zhou (kb. i.e. 11. századtól 770-ig)
A hagyomány szerint a kínai történelemben a Xia volt az első dinasztia.
A Xia fokozatosan hanyatlott és a Shang-dinasztia jutott uralomra. Bizonyos mértékben elterjedt a mezőgazdaság és állattenyésztés, kialakult a selyemhernyó-tenyésztés, selyemgombolyítás és selyemszövés. A bronzkohászat és bronzöntés magas színvonalat ért el. Létrejött az írás viszonylag végleges formája.
A Tavasz és Ősz korszak (i.e. 770-476) és a Hadakozó Fejedelemségek korszaka (i.e. 475-221)
A Nyugati Zhou i.e. 770-ben ért véget és a Keleti Zhou akkor kezdődött, amikor az uralkodók Luoyiba (a mai Luoyangba) helyezték fővárosukat. A Keleti Zhou uralmát általában két korszakra osztjuk: a Tavasz és Ősz korszakra és a Hadakozó Fejedelemségek korszakára.
A vaskohászat fokozatos fejlődésével mezőgazdasági szerszámokat, vasekét és kapát készítettek. Bivallyal kezdtek el szántani, bővült a megművelésre alkalmas földterület.
A Tavasz és Ősz korszak és a Hadakozó Fejedelemségek korszaka között gyökeres társadalmi változások következtek be. Történeti feljegyzések szerint a Tavasz és Ősz korszak idején még több mint 140 fejedelemség volt, de a Hadakozó Fejedelemségek korszakára csak hét fontosabb fejedelemség maradt fenn, és közöttük is heves harcok dúltak.
Jellemző volt továbbá a különböző eszmeáramlatok megjelenése is: Konfuciusz, Menciusz, Mozi, Laozi, Zhuangzi, Shang Yang és Han Fei mindannyian egyedi gondolatrendszerek megalkotói voltak.
Délen megjelent a költemények és dalok új műfaja, melyet Chu Cinek (Chu balladák) hívtak, és amelyek legfőbb képviselője a Qu Yuan költő által írt híres Li Sao volt.
A Qin-dinasztia (i.e. 221-207)
I.e. 221-ben Qin Shi Huang, a Qin-dinasztia első császára, véget vetett a Hadakozó Fejedelemségek széthúzásának és létrehozta a kínai történelem első központosított, egységes, soknemzetiségű, hűbéri államát; megalapította a Qin-dinasztiát. Fejlesztette a közlekedést, egységessé tette az írott nyelvet, a pénzt és súlymértékrendszert.
Nyugati Han (i.e. 206-i. sz.24) és Keleti Han (25-220)
A Nyugati Han-dinasztia korai időszakában jól fejlődött a mezőgazdaság és kézművesség, általánosan elterjedt a mezőgazdasági vasszerszámok használata és a bivallyal szántás, javult a gazdálkodás technikája, sok öntözőmű épült. Fejlődött a vaskohászat és a selyemszövés is. Virágzott a kereskedelem, fellendült a külkereskedelem, és számos fontos város keletkezett.
Nagy eredmények születtek a Han-dinasztia idején a tudomány és kultúra területén: a híres történész, Sima Qian megírta Kína első, egyetemes történetét, a „Történeti Feljegyzések”-et, Zhang Heng feltalált egy földrengést jelző készüléket és különböző csillagászati műszereket, amelyeket vízerővel működtetett.
Az egyszerű papír már a Nyugati Han idején megjelent, de a Keleti Han-dinasztia korában élt Cai Lun továbbfejlesztve ősei technikáját, fakérget, rostot és rongydarabokat használt nyersanyagként, hogy jobb papírt állítson elő.
A Nyugati Han késői szakaszát viszont a politikai hanyatlás jellemezte. A növekvő társadalmi ellentmondások megoldására képtelen Qin-, Nyugati és Keleti Han-dinasztiát fokozatosan megdöntötték a parasztfelkelések.
