A DAC 1904 (Dunaszerdahelyi Atlétikai Club 1904) Dunaszerdahely futball-csapata, egyike a ma szlovákiának nevezett terület legnagyobb múltú klubjainak. 1987-ben elnyerte a tót, majd a csehszlovák kupát, a 80-as, 90-es években a nemzetközi kupasorozatokban is vitézkedett...
HAJRÁ DAC!
Sziasztok! Vásárlonék, cserélnék DAC sálat, anti slovan sálat, és felvidéki harcosok sálat. Aki tudna nekem segíteni ezek beszerzésében, az legyen szíves írjon mailt a feherhatalom88@mailbox.hu -ra.
Elsőkézből tudlak informálni,mivel dolgozott nálunk Dunaszerdahelyen!Kiváló szakember,nagy taktikus,sok helyen a semmiből csinált csapatot!magyar ember,de eléggé beleolvadt a tót közegbe!és egy fájó pont nekünk...fanatikus Spartak Trnava/Nagyszombat/ drukker!
Péntek, DAC stadion, a mérkőzés 79.perce. Gašparík egy rövidke ideig a nagyszombati hátvédek orra előtt húzogatja a labdát. Ahogy a mézesmadzagot szokták húzogatni. A nézők türelmetlenül lövésre késztetik-„Lőj már az Isten szerelmére!” És Gaspi lő. Bámulatos, szenzációs, pókhálót tisztító, csodaországba illő jobb lábbal eleresztett lövéssel, illetve kegyelemdöféssel lő egy hihetetlen vinkli gólt. A stadion felrobban. Hangorkán a köbön... Péntek, DAC stadion, a mérkőzés utolsó percei. ,,Álljatok fel! Álljatok fel! Álljatok fel!”, önfeledten kiabálja a B-közép a ,,nyugdíjas” felé. Nem, nem kiabálja, inkább ordítva ráparancsolja. Viszont, a nyugdíjas tribünre ma végképp nem kell semmit ráparancsolni, teszi a dolgát magától, további noszogatás nélkül. Mindenki feláll, és én közben kezdem sajnálni a profutbalos „billentyűzetforgatót” aki online közvetíti a meccset. Néha morcos szokott lenni, főleg amikor egy-egy helyzetnél felugorva felborítom a Szlovákiában megszokott, kissé rideg újságírói szokásokat. Nem értem, ha valaki szereti a focit, hogy lehet egy „szaftos” meccset végignézni 120/80-as vérnyomással?!? Példát véve inkább az olasz újságíróktól, hevesen gesztikulálok, kicsit ezzel Jozef munkáját nehezítve. Most ő sem morcos. A stadionban lévő parázs hangulat „megfogja” az ő foci lelkét is, mely főleg a régi idők focijától lüktet. Feláll és ő is nézi - hallgatja a frenetikus vastapsot, örömöt. És ő is önfeledten mosolyog... Közben a stadion már szinte beremeg. Basszus, nehogy a fejünkre pottyanjon a „tribün szerhája”... Vastaps, libabőr, vastaps, libabőr, vastaps... Péntek, DAC stadion, a mérkőzés után. A játékosok a B-középbeli ünneplés után már bevonultak a nyugdíjas tribün „gyomrába”. A B-közép ugyanúgy, mint a ,,nyugdíjas” több, mint egy harmada marad, még nem hajlandó befejezni a fiesztát. Nem fejezik be addig, amíg nem hörpintik fel eme mámoros „győzelem ital” utolsó cseppjét! A B-közép ,,elereszti” a ,,Miki! A Miki! A Radványi Miki!” rigmust. Teli torokból. Ezt nem lehet nem hallani, erre nem lehet fittyet hányni. Lehet, hogy a Miki csak úgy nézett a távolba és próbálta kiélvezni a pillanatot. Lehet, hogy közben eszébe jutott, hogy milyen nehéz volt és milyen rövid időt kapott arra, hogy ezeknek a szurkolóknak, nézőknek bebizonyítsa, hogy tud. Illetve, tudnak. Mielőtt a léptei a B-közép felé vezetnének, ránéz és int, de lehet, hogy szól is a tudnak szó másik szereplőjéhez - Németh Krisztihez. Lehet, hogy így volt, vagy hasonlóan. Próbálom elképzelni, hogy miként zajlott le e mozaik számomra hiányzó része. Elindultak ketten a mámoros szurkolók felé... Vastaps, vastaps, vastaps... Srácok (Tudtok Srácok), ezt a fantasztikus pillanatot nagyon megérdemeltétek, és ha tehetitek, képletesen egy ideig hagyjátok magatokon és ne zuhanyozzátok le... Tudom, jönnek a mindennapok, de ebből az érzésből emléknek valamit hagyjatok meg. Nehéz pillanatok még lesznek, és természetesen kevésbé sikeres meccsek és kevésbé sikeres időszakok is. De ezek azok a pillanatok... Tudjátok... Valamire jó a MasterCard, de sok dologra nem... Egyszerűen, ezt nem lehet megvenni... Ilyen pillanatot... Csodás pillanatot... Péntek, Zerda Pub, 22,30. ,,Gyertek, már kezdődik!!!!” „Mi?” ,,Téá-hármason a sporthíradó, wazze!!!!” A Zerda Pub tömve van. Szórakozás, ünneplés, szórakozás... Könnyen lehet, hogy péntek este a város többi szórakozóhelyén ugyanolyan a helyzet. Kezdődik. A pub vendégei óriási buzdítással követik a mérkőzés pillanatait. Mintha élő adás lenne... Jön! Jön! Jön! Mi? Gaspi gólja!!!! Struhárnál a labda, kiteszi jobb oldalra Obertnek. Obert nem húz el a jobbszélen, hanem egy picit visszahozza a labdát. Hajszálpontos beadással megtalálja Gaspit. Gaspi táncol... Táncolj, Gaspi, táncolj!!!! És főleg rúgd már kapura!!!!! Góóóóóóóóól!!!!!!!!!!!!!!!!! Száz petárda erejével és száz görögtűz mámoros fényével robban a Zerda Pub. Álé, álé, álé... Szerdahelyi, szerdahelyi, szerdahelyi Déácé... Van még valakinek pofája megkérdezni: Vajon miért beszél mindenki arról, hogy pénteken egy felejthetetlen meccs tanúi voltunk?
-beszámolóOn tour Senica 2010.11.06.Gondolom nem újdonság, hogy az UCSk erős barátságot ápol a dunaszerdahelyi szurkolókkal, a hazai mérkőzéseiken rendre ott van a Győr drapi, de idegenbe is kísértük már magyar testvéreinket. Most szombaton a középmezőnyben helyet foglaló DAC a második helyezett, jó erőkből állóSenicához (Szenyice) látogatott.Ez a cseh határ közelében fekvő kisváros ill. annak lakói cseh ősökkel bírnak - nem is igazán szlovákok, saját bevallásuk szerint. Ez az egyetlen klub/szurkolótábor, akivel jó a viszony - hiszen van közös pont: utálják a Slovant, a Nagyszombatot és a Nitrát. Mivel tavaly is voltak páran tőlünk Szenyicén, amely túra igencsak ütősre sikeredett (vasárnapba nyúlt ha lehet hinni a legendáknak) - így kézenfekvő volt, ezen a szép szombat délutánon ismét útra kelünk - ezúttal 6an. A YBS szervezésében 3 nagy busz indult útnak, ezen kívül még szintén 3nagy és több autó várta a délután két órás rajtot. A szerdahelyi stadionnál a rend éber őrei is megjelentek, 2 kisbusznyi kommandós(maszk, kevlár, ahogy illik) illetve a konvoj elején - hátulján 1-1 rendőrkocsi tudatta mindenkivel, jönnek a magyar szurkolók. A yardok egészen Szenyicéig és vissza kísértek minket, fulll escort volt egész nap. Mivel az út Nagyszombaton keresztül vezet (ahol tavaly kőzápor hullot a buszokra), mindenki "kicsit" felpörgött a Trnava tábla láttán - de ezúttal nem történt semmi, pedig a buszok ablakaiból hevesen ment a mutogatás, magyar zászlók lengtek és zúgott a "spartak kolera..." rigmus. Néztek is a tótok rendesen, de a helyi ultrák nem mutatkoztak ezen a napon. A hangulat nagyon jó volt a buszon - talán kár is ragozni, folyt a pálinka (főleg körte, ugye, Ebola) meg minden , amit el lehet képzelni.Egy kajás/piás megálló és egy pisilős lett beiktatva - és robogtunk is tovább dalolva a hegyek közé . Nagyon szép, kanyargós szerpentinen másztunk fel Szenyicáig, ahová olyan fél 5 körül értünk. A meccs fél 6kor kezdődött, így volt egy kis időnk. Nagyon meglepő volt az a nyitottság és "szeretet", ahogyan a helyiek fogadtak. Egyrészt, a magyar zászló láttán nem a középső ujjukat emelték, hanem a hüvelyket.A lakótelepen mászkáló kisgyerekek integettek. A stadionhoz érve még a helyi rendőrök is mosolyogtak, adtak tüzet stb. A buszunkhoz odafutott egy helyi srác, és hevesen mutogatta, szálljunk le gyorsan és a rendőrök gyűrűjéből kiszabadulva menjünk velük inni a kocsmájukba. Ezt meg is tettük, kb 20-25en elmentünk a "Senice fanklub" névre keresztelt kocsmába: plazma tévés, zenegépes, f***a pultos kis emeletes kocsma. Itt - bár egy mukkot sem értettünk belőlük - nagyon barátságosan fogadtak: ahoj, pacsizás, szevasztok, mitiszunk. Amikor a már említett srác meglátta az ETO-s pólót, egyből jött oda, hogy: "Győru?" Mondjuk igen. Óóóóó, az nagyon f***a, szeretettel üdvözölnek minket is - hallottak a Nyitra kiveréséről és nagyon örültek neki, gratuláltak. A meccs apropójára csináltattak egy közös Senice-Dac piros-sárga sálat, szóval tényleg komolyan veszik ezt a magyar-"cseh" barátságot.A meccsre alsó hangon 400 vendég gyűlt össze (mi mikor megyünk egy bajnokira idegenbe ennyien???), kis stadion, kb Kispest szint, kapu mögött vagyunk. Jó kis székezés, bár nem sokat látni a pályából. Összesen kb 1500 néző lehetett, de a vendégeknek hála nagyon jó a hangulat. Hazai tábor olyan 60-70 fő, szurkoltak becsülettel. A meccs elején nagyon nyom a Senice, gyorsabbak, agresszívebbek. A bíró egy f***, 2 kezezés után sem fúj büntetőt a DAC-nak. A körülöttem állók szerint ez már nem is meglepő...A félidő közepén vezetést szereznek a hazaiak, de a vendégtábor nem adja fel - zeng az egész stadion. A szünetben páran visszamennek közülünk inni a kocsmába (jó állapotban érkeznek vissza...). Nagyon kellemes amúgy a szenyicei vendégbüfé - sült hús van, meg grillkolbász, kb 20 wc, csapolt sörök. Ilyen nálunk miért nincs? Miért kell hideg rántotthúsos szenyát enni kőkemény zsömlével 400ért? Igazából a nap folyamán többször előjött közöttünk ez a : "nálunk ilyen miért nincs?" költői kérdés. Szlovákiában vagyunk b***ki - és mégis.Úgy tűnik, itt fontosabb a szurkoló - még a vendég is- mint nálunk. Amíg tart a szünet, kijön a hazai kabalafigura a vendéghez és kirúg egy Senicés lasztit a szurkolóknak. Ilyen is van...Körülöttünk állók mondják, a meccs elején bemondta a speaker: "üdvözöljük a MAGYAR szurkolókat".Második félidő: nagyon rákapcsol a DAC -biztos megvolt a leb***ás. Nyomunk, összejön egy fejes kapufa, sorozatban rúgjuk a szögleteket. Aztán egy kontra végénbalról betekerve valahogy berúgjuk az egyenlítő gólt. A második helyezett csapat otthonában - felrobban a vendég, 400an üvöltik: "kinem ugrál az nem magyar hejj..." Jó kis meccs alakult ki, mindenki győzni akar (látod, ilyen is van Pinyő) - a mieinket a lábuk már nem annyira, de a szívük viszi előre.Meg is kapják a szeretet a lelátóról - nagyon együtt a csapat és a szurkolók most. Még az utolsó percben is van egy szinte 100%-os gólhelyzetünk, de kimarad.. Lefújás, a vége 1-1. Senki sem szomorú, nagy bravúr ez - van minek örülni. Legalább 3/4 órát még dekkolunk a stadionnál - nehezen megy ennyi ember összeszedése, meg buszokra pakolása. Elindul a konvoj, hazafele is dalolászva, boldogan. Alig várjuk, hogy Nagyszombaton legyünk (kérjük, legyen ott megálló) de esélytelen. Pedig a Trnava otthon játszik, kell, hogy legyen tót az utcán. Nagyszombati yardok jönnek a buszok elé, szinte a kertek alatt visznek át a városon ahol egy lelket sem látni. Így jutunk fel az autópályára - ahonnan 1 megálló után lassan hazaérünk Szerdahelyre. Fél 11-et mutat az óra, búcsúzkodunk, ismét egy nagy élménnyel lettünk gazdagabbak. Páran maradnak tőlünk a Turulban mulatni, 2en hazaindulunk - fárasztó nap volt azért. Köszönjük, hogy ott lehettünk! Pénteken jön a Nagyszombat - de nekünk Vidi meccs van sajnos... Mindent bele, hajrá magyarok! A déli harangszóval is minket csodáltok!
Kiemelve: "Nem panaszkodhattak a dunaszerdahelyi játékosok, hiszen szurkolóik hazai környezetet teremtettek számukra az erdőháti városban is. Érthetetlen, hogy rizikós mérkőzéssé nyilvánították a találkozót, hiszen a dunaszerdahelyi szurkolóknak az egyik legjobb kapcsolata van a szenyicei szurkolókkal. Rendbontás nem történt sem a mérkőzés előtt, sem a mérkőzés alatt. Meglepő volt, a szenyicei labdarúgóklub hozzáállása is a mérkőzéshez, hiszen a sárga-kék szurkolókat még magyarul is üdvözölték a stadionban. A félidőben pedig egy ajándék labdát is kirúgtak a vendégszektorba ajándékként."
