A dél-alföldi parasztság és a betyárok viszonya 1867, a kiegyezés után kezdett gyökeresen átalakulni. Míg korábban antifeudális és osztrákellenes népi hősökként tekintettek a parasztok a betyárokra, 1867 után egyre inkább úgy, mint a javaikat és biztonságukat fenyegető útonállókra, banditákra.
Ennek magyarázata, hogy 1867 után azért a parasztság előtt is jobban megnyíltak a gazdasági felemelkedés csatornái és már anyagilag is volt mit félteniük a betyároktól - akik a közhiedelemmel ellentétben elsősorban nem a gazdagoktól loptak, hanem a tanyásgazdákon és a parasztságon élősködtek, tőlük zsaroltak fenyegetéssel, ha kellett erőszakkal ételt-italt, különböző javakat.
Ónody András "Angyal Bandi" volt az alföldi lovasbetyár "prototípusa", pedig a későbbi alföldi lovasbetyárok túlnyomó részétől eltérően nemesi származású és nem alföldi születésű volt. A hegyes-dombos Borsod vármegyében született, élete nagyobb részét is ott élte, főleg csak betyárkodni, mulatozni és duhajkodni járt le az Alföldre, főleg a Hortobágy környékére.
Állítólag már fiatal korában elbűvölte az alföldi pásztoremberek - csikósok, gulyások - életmódja, kultúrája.
A betyárkalandjai során ő maga is a legtöbbször az alföldi pásztorok viseletét öltötte magára.
A leírások szerint magas, jóképű ember volt, hajlamos a verekedésre. Egy-két pofon kiosztásától nem riadt vissza, de - eltérően sok későbbi betyártól - nem volt véreskezű, gyilkosságot nem sikerült rábizonyítani.
A nép fantáziáját igencsak foglalkoztatta, hogy az egyébként viszonylag jómódú nemesemberből miért lett betyár, ezért élete után számos népi és irodalmi alkotás született róla.
Fölöttébb megható és romantikus, hogy - a ballada szerint - a fiatal betyár, Bogár Imre csak azért akar lovat lopni, hogy az árából bölcsőt vegyen a kedvesének, bizonyos Duli Marcsának.
Kár, hogy a való élet ettől meglehetősen eltérő volt.
A valóságban a Bogár-banda egy hírhedt és közveszélyes kiskunsági lovasbetyár-banda volt, amelyik a környékbeli tanyákat és uradalmakat fosztogatta.
Az utolsó csepp a pohárban az volt, amikor fölgyújtották egy ellenszegülő jászszentlászlói gazda tanyáját, a bennlévők kis híján bennégtek.
Ezek után a hatóságok valóságos hajtóvadászatot indítottak a banda ellen, amely a banda teljes felszámolásával járt.
Ennek esett áldozatul Bogár Imre is, akit egy Csongrád vármegyei tanyán fogtak el, a pesti törvényszékre hurcolták, amely halálra ítélte.
Egy oldal szerint Rózsa Sándor 1867-1868-ban elfogott bandájának a tagjai voltak és a fényképeik a szögedi Várbörtönben készültek, de még nem volt időm elég alaposan átolvasni az oldalt.
Az Erdélyben található Dést és Szolnokot kötötte össze,az 1500-as évekbeli térképen szolnoki sószállító út néven szerepel.Mi felénk még ma is így hívják.
Csehó Pistáról, az 1840 körül Kiskunhalason felakasztott betyárról van-e valakinek valami bővebb infója?
Nekem csak annyi innen-onnan a netről összevadászva, hogy csikósból lett betyár, bandájával a Kiskunhalas és Kiskunmajsa környéki tanyásgazdákat terrorizálta, sápot szedett tőlük.
A róla szóló ballada szerint villámgyors lovában bízott, amikor a pandúrok elől menekült. Egyszer azonban a lova megbotlott egy gödörben és több pandúr teperte le. Innen aztán már egyenes volt az útja a bitófáig.
Állítólag az "Esik eső, szép csendesen csepereg" c. ballada eredetileg nem Rózsa Sándorról szólt, hanem Csehó Pistáról, de aztán a betyárfejedelem hírneve hamar elhomályosította a mára csaknem teljesen feledésbe merült Csehó Pistáét.
Szentesi Zöldi László: Nagy magyar betyárkönyv c. könyvét mindenképpen szerezd be, ha érdekel a téma.
Az egyik legjobb összefoglaló mű a témában.
Hozzáteszem, hogy egyáltalán nem idealizálja a betyárokat, hanem kíméletlenül realista képet fest róluk: a túlnyomó többségük a valóságban kegyetlen, hidegvérű rablógyilkos volt, sajnos ez az igazság...
Szentesi Zöldi László könyveivel kapcsolatban kérdezném, hogy nyújtanak-e többlet-információt az alábbi könyveknél (csak azét kérdezem mert elég borsos az áruk):
Móricz Zsigmond: Rózsa Sándor a lovát ugratja
Móricz Zsigmond: Rózsa Sándor összevonja szemöldökét
Krúdy Gyula: Rózsa Sándor (A betyárok csillaga Magyarország történetében)
A 40 éves életkor reális lehet. A születési helyét illetően Szeged is szóba jöhet vagy valamelyik Szeged környéki, közigazgatásilag a városhoz tartozó tanya, bár Szentesi Zöldi László szerint a Veszelka-család balástyai volt, de ez nem zárja ki azt, hogy az Imre Szegeden szülessen.
Csütörtökön jártam az Ásotthalomi Rózsa Sándor élményházban. Érdekes volt, hogy egy Veszelka Imre kihallgatásáról készült 1858-as jegyzőkönyvben a személyes adataiban az szerepeltek, hogy szegedi születésű, valamint ez alapján akkor volt 40 éves. Nem tudom mennyire lehetnek hitelesek ezek az adatok.
Nem tudom, szóba került-e az a könyv, amit nemrégiben vettem meg. Fura mód egy lottózóban találtam. Az írója Vécsey Aurél, a címe: Betyárok könyve. Nem állíthatnám, hogy új dokumentumokat közöl, de használható kézikönyv, néhány híresebb betyár életrajzával.
