Felmerült egy másik topicban, hogy hogyan éljük meg a kereszténységünket otthon, illetve otthonon kívül? Elég érdekes téma, ezért az ottani vitát kihozom egy külön topicba. Hogy ne azt offoljuk szét.
"Jézus pl. istenember az újkelletű írások sugallata szerint, talán az isteni DBS-t örökítette belő a mindenható, amikor inszeminálta Máriát.... a milyen majsztrátummal?"
Jézus pl. istenember az újkelletű írások sugallata szerint, talán az isteni DBS-t örökítette belő a mindenható, amikor inszeminálta Máriát.... a milyen majsztrátummal?
Te tényleg úgy értetted, mintha azt mondtam volna, hogy parancsra szeress?
Én a hozzáállásod megváltoztatásáról beszéltem, és arról, hogy Isten még a parancsolatokat is szeretetből adta, mert azok _nekünk_ vannak hasznunkra, nem Neki.
Honnan lehet tudni, hogy Isten milyen, ezt kérdezed?
Hadd kérdezzek előbb vissza: ezt csak a vita kedvéért kérdezed, vagy azért, mert komolyan keresnéd Őt?
Több olyan tapasztalatom van, hogy az ember bizonyos helyzetekben megsejti, mikor kell mennie. Persze nem évekre előre, csak pár napra. Egy idős, beteg asszony, miután a hét elejétől már felkelni is csak segítséggel tudott, (addig naponta fel tudott menni a templomba, amelyhez egészen közel laktak) csütörtökön azt mondta: nekem még vasárnapig kell szenvednem? És szombaton éjjel, 1/2 11 táján meghalt. Nagyapám utolsó napján kint voltam délelőttől mellette. Szombat volt, többen a családból befutottak aznap, láttuk, hogy gyengül, de nem volt tudható, mennyire. Délelőtt többször megkérdezte: ma szilveszter van? Január volt, alig egy évvel nagymamám halála után, aki szilveszter hajnalán halt meg. Este csendesen elaludt.
Isten nem biblia, a római levél még kevésbé Istentől való, de hinni lehet benne, mint oly sokmindenben...., Pál hellén ideafilozófiai pedig inkább pogány vallásrendszerre épül, mint az Élő Isten akaratára!
Ha keresztény le(het)tél, megismerted az Istent személyesen, még akkor is, ha - egyelőre - csak részlegesen. De valóságos személyes ismeret az. Tudniillik az Isten gondoskodik róla az Ő Szent Lelke által... (mellesleg tudhatnád...)
" Én azt nevezem hitnek, amit Isten ad, és nem azt, amit a teológia tanít."
Nos ehhez nincs mit hozzátenned, ez mindent megmagyaráz!
Csak egy valami nyugtalanít, hogy egyáltalán kicsoda az az Isten, akit te sem, de egyetlen ember sem igazán ismer személyesen, akkor meg honnan a talányolatból mondod, hogy Istentől kaptad a hitet? Vicc!
Azért mulatságosan következetlen figura vagy Te, Paleo, Te kértél határozottan tényeket, mire leírom, hogy nem teszem (leírtam, hogy miért), erre azzal jössz, hogy tényeket akarok írni? :)
A tények az én életemben NEM úgy keletkeznek hitből, hogy a Bibliából olvasom, vagy hogy mások mondták nekem - de futrinka legyek, ha leállok ezt bizonygatni neked. Én azt nevezem hitnek, amit Isten ad, és nem azt, amit a teológia tanít.
Hogy a tenni akarás miért üti ki a hitet, ez nem túl világos nekem, tán mert merőben eltér a hit-fogalmunk, és ne vedd zokon, de én továbbra sem a Te fogalmadat fogom használni, magaméként pláne nem.
Ezzel is egyetértek. Én is úgy gondolom, hogy "az odafelvalókkal törődött", ezért nem ér(het)te váratlanul az elmenetel. Jézus azt (is)mondta: "...ma éjjel elkérik a te lelkedet..", tehát ez azt is jelenti, hogy nem lehet tudni előre, mikor....
Volt pl. egy teológus, (ez jutott most eszembe), nagyon szeretem és tisztelem (csak írásaiból ismerem), Nagy Barnának hívták. Róla mondják, hogy úgy halt meg 1965-ben, hogy a Tudományos Akadémia valamilyen nyelvészeti ülésén vett részt, hozzászólt a témához, majd így fejezte be: "Még sok mondanivalóm lenne, de most befejezem." Leült, és meghalt...
"éppen ez az, hogy nem tudta előre, mikor kell "elmennie", és nem félt"
Azért, ha -így utólag- elolvasom a legutolsó hozzászólását, megborzongok..
Nem tudta, hisz az ember nem tudja, hogy mikor megy, de azon a délelőttön olyan mondatokat írt, ami arról tanúskodik, hogy egy ember készen állt már a távozásra. Persze lehet, hogy csak én látom így.
" Amit ide tudok írni tényeket a hitre és az abból fakadó cselekvésre az én életemből, az itt pusztán szöveg "
Látod, tényeket akarsz egy hitre írni? Hiből keletkeznek a rények a te életedben, mert ezt mondották, olvastad a bibliából?
A mesék, legendák és a csodás történetek is hasonló módon ihletelnek, nem gondolod?
Itt nem a hitet bírálja az ember, hanem dogmákat, amikből a hit-et építik a keresztény teológia...
A HIT cselekvésre késztet? Ne mond, akkor az már nem hit, hanem a tenni akarás, a,i éppen kiüti a hitet!, már nem hitről beszélünk.....! A hit, hogy meggyógyul a beteg....., meggyógyul minden külső, avagy belső segítség nélkül, ez hit!
Mondtam én, hogy féljél? Szeresd! Úgyis ezt adta parancsolatba is :), lám, a parancsolatok is miértünk vannak!
Tán nem csak arra kéne koncentrálnod, hogy Isten szeret, mert ez igaz ugyan, de mégiscsak féloldalas. Én azt tapasztaltam: nem az boldogít, hogy engem szeret Isten, hanem az boldogít, ha viszontszeretem.
Neked van egy elképzelésed az agapéról. Pusztán az a gond, hogy Isten nem egy elvont fogalom, hanem megismerhető személy. Hangsúly a megismerhetőn!
Lehet filózgatni azon, hogy ilyennek-és-ilyennek kell lennie, mondom, lehet, csak nem érdemes. Mert Ő VAN, és nem az emberi elképzelésektől függ.
Értem, hogy te ezt így értelmezed/érted. Én viszont nem.
De azért vigyázz, hogy ha _tanítod_ ezt a te értelmezésedet másoknak, és akad, aki hallgat rád, nagy bajban leszel, ha mégse te értelmezted helyesen. Mert a tanítóknak szigorúbb az ítéletük, a számonkérésük, pont a kicsinyek védelmében.
Amit ide tudok írni tényeket a hitre és az abból fakadó cselekvésre az én életemből, az itt pusztán szöveg, és nem tény, hiszen nem látod, elhinni meg nem vagy nekem köteles. Máséról meg minek írnék, hiszen nem az én dolgom a más hitének elbírálása (megjegyzem, a tiéd sem, már csak emiatt sem hozok saját példát)
A hit cselekvésre késztet, és ha nem cselekszünk aszerint, akkor a hit bizony elhal. Én ezt nem bizonygatom, de TUDOM. Ha te tudni véled az ellenkezőjét, hát bizonygasd azt, de lépj már túl annak hajtogatásán, hogy ez hitetés, meg maszlag. Ez ugyanis minősítés, nem pedig érdemi bizonyítás vagy cáfolat.
Egy frászt ugyanazt! Szerinted mindegy, szerintem nem, ez hol ugyanaz? De nem foglak győzködni, ki-ki tegyen úgy, ahogy a hite diktálja. Te is, én is.
Nem azt kérdeztem, hogy van-e urad, hanem azt, hogy szerinted mi lehet a baj az uram-uramozókkal, mert nem az, hogy gonoszat szóltak Jézus felől. Márpedig ők úgy gondolták, hogy ismerik az Urat, és minden rendben velük, aztán meg mégse.
Miből merítem, hogy Péter és a Sátán nem ugyanaz? :)
Hát szerintem ha én nem keverem az ember Pétert a nem-ember Sátánnal, akkor Jézus még kevésbé keverte őket, és amikor Péterhez beszélve mondta, hogy távozzon a Sátán, akkor nem Pétert küldte el. Mert nem azonosította őket. Mivel nem azonosak.
Hát nézd, ha nem maradt Péterben, akkor nyilván kiment :), márpedig azután is Simonnak illetve Kéfásnak hívta Pétert Jézus. Nem Sátánnak.
Amúgy mit akarsz abból kihozni, hogy Péter megtagadta Jézust? (az újjászületése előtt)
