Minden évben előhozom a Petőfi Népében, amikor módom volt a Magyar Rádió pécsi adásában is, hogy "Etessük az éhező madarakat!" Most felhasználom az internetet is. Hogy miért kell etetni a télre nálunk maradó madarakat, itt nem indokolom, hiszen valamennyien tanultuk az iskolában.
Talán sokakat elijeszt az etetéstől, hogy a mindenre kiterjedő leírások nagyon bonyolult és költséges műveletnek tűntetik fel a madáretetést. Pedig még az etető költségeit is megtakaríthatjuk. Vagy magunk gyárhatunk etetőt, akár pille palackból.
Én az ablakpárkányokra és az udvarban levő hintára teszem az eleséget, a bokrokra és fákra szúrom fel a cinke-golyót.
Hogy mit etessünk? A legjobb a fekete (ipari) napraforgó. Nem baj, sőt jó, ha "szemetes", mert nem minden madár tudja a csőrével feltörni az egész magvakat, a magtörmeléket viszont szívesen fogyasztja. Jó a főtt krumpli és zöldség is, szeretik a sózatlan, füstöletlen szalonnát. Magot is, cinke-golyót is olcsón kaphatunk. A verebektől se sajnáljuk az eleséget. Úgy tapasztalöm, hogy a bőséges etetésnél békében megférnek az énekes madarakkal.
Kenyeret semmiképpen ne adjunk, mert megsavanyodhat a madárka gyomrában, és madárka felfúvódik, elpusztulhat!
Még egy fontos tudnivaló. Az etetést ne hagyjuk abba, amíg a tél tart, mert az odaszoktatott madarak éhenhalhatnak! Utána viszont ne etessünk! (Vannak országok, ahol az egész évi etetés a helyes. Nálunk nem.)
Mindketten tudjuk, hogy a pedagógiai optimizmus gyökere, hogy az ember tanítható és nevelhető. Nem szabad feladni! A környezet elleni merényletek régről gyökereznek. Én például azt tanultam, - ez nem tavaly volt -, hogy a diadalmas ember legyőzi a természetet. Szorgalmazták például minél több műtrágyát kiszórni, valósággal hódított a Gesarol meg a DDT.
Elmondok egy kis jellemző történetet.
Mentem a piacra, hogy cseppnyi unokánk táplálására sárgarépát vegyek. - Meg van permetezve - kérdezem aggodalmasan. Mire a néni büszkén: - Enne vóna. Tennap is úgy megpermetyűtem, hogy csak úgy tocsogott. Legott népnevelésbe kzdtem, de látva a néni szánakozó tekintetét, hamar felhagytam a prédikációval. A sárgarépát azért megvettem, és még ott a piacon a szemétládába dobtam.
Ma már nem hagynék fel a piaci ismeretterjesztéssel. Megpróbálom tevőlegesen felhívni a figyelmet a szükséges teendőkre. Most például megyek a madárkákat etetni. Két hete még csak egy-kettő jött. Mára már vagy százan vannak a kis kosztosok.
Évek óta hadakozom én is a mértéktelen sózás ellen, de reménytelen.... Megy a kisteherautó a járdán és 2 -láthatóan nem annyira "motivált"- közterületi dolgozó lapáttal szórják a sót. Egyet jobbra, egyet balra... kb. 50-100 - szorosát a kelleténél! Mintha csak a kiszórt só mennyisége után fizetnék őket... Már 2 alkalommal próbáltam velük szót érteni... még jó, hogy nem szórtak meg engem is. Nerm értem, nincs ennek a területnek felelőse? Ha látja az "illetékes elvtárs", hogy napok múlva is még kilószámra van a járdán só, nem érzi felelősnek magát? De hát az illetékesnek is van főnöke, az miért nem rúgja seg.be....?
Egyébként a járda (-lapokat) sok helyen a só tette tönkre: pl. A Déri-kert déli oldalán a Deák F. utcán.
Egy másik témában olvastam a sószórásról. Kétségteln, hogy ez a hómentesítés legolcsóbb és leghatékonyabb módja. A környezetvédők mégis azt javasolják, hogy lehetőleg kerüljük a só alkalmazását. Káros a növényzetnek, és a talajba jutva az ivóvíznek, öntözővíznek egyaránt. A közületek - ha elkerülhetetlen a só alkalmazása - vegyítve használják.
Úgy tapasztalom, hogy Baján az előkertek előtt vagy a járdáknál a háztulajdonosok túlnyomó többsége mellőzi a sózást. Igyekezni kell, hogy káros volta minél szélesebb körben tudottá váljon!
A bajai kultúra témában szó került a veliko prélóról. És arról, hogy a bunyeácok a környéken összesen 11 településen éltek, Baján pedig Alsóvárosban, (tehát Homok- és Szállásvárosban), és Bajaszentistvánban. (Utóbbinak bunyevác neve is volt: Vancaga. Valószínüleg egy vendéglő cégéréről vagy nevéről. (Vancaga = bárd, szekerce. Láttam Fancaga-nak is leírva.)
Erről jutott eszembe, hogy egykor javasoltam a régi városrész nevek felélesztését. Egy ilyen táblával már találkozom: a Bernhart Sándor utcai körforgalomnál az irányító táblára Katonaváros van kiírva. (Szintén örvendetes, hogy Katonavárosban és Kiscsávolyban ízléses utcanév útbaigazító táblákat tettek ki.)
Katonavárost általában Kiscsávolynak szokták említeni. Az egész térséget, ami a Szegedi úti vasúti sorompótól Szeged felé esik. A valóságban Kiscsávoly a IV. kerület volt, Katonaváros pedig az V. kerület. Amikor 1930-ban Bajaszentistván és Baja egyesült, a város 10 kerületre oszlott. I. Belváros, II. Józsefváos, III. Istvánmegye (a Határ úttól Szentistvánig, egykor önálló község), IV. Kiscsávoly, V. Katonaváros, VI. Rókusváros, VII. Szállásváros, VIII. Homokváros, IX. Szentjános, 10. Szentistván.
Sok térkép még tartalmazza a régi városrész neveket. Jó lenne, ha a köznapi beszédben is újraélednének!
Szinte minden híradás megemlékezik Fekete Gyula író elhunytáról.
Illyés Gyulával, Veres Péterrel együtt már az 1960-as években felfigyelt és szóvá tette a magyarság drámai fogyását. Baján is többször hallottuk szenvedélyes hangvételű előadását e tárgykörben. Intő szava a családtámogatás jobbításáért, a gyermekbarát társadalomért ma is aktuális.
Szinte mindenütt cigarettacsikkek csúfítják a várost. Az idegenforgalmi idény kezdete előtt célszerű lenne bizonyos tiltó intézkedéseket bevezetni. Amint olvasom, a játszóterekre a dohányzás tilalmát már nagyon sok város bevezette. Keszthely városa most kiterjesztette ezt tilalmat a közintézmények (egészségügy, iskolák stb.) közelére, és a közeljövőben kiterjeszti egész belvárosára.
Hasonló intézkedéssel a bajai városkép javulna, az egészségi helyzetre is jó hatással lenne, a fiatalok jó példát kapnának.
Lelkesen örülök, hogy Baja hírét öregbíti a Duna Televízió. Nagyra becsüljük, egész családommal együtt aláírásunkkal is letettük a voksunkat mellette.
A városról és az itt élő nemeztiségek együttéléséről sokat tudó, színes egyéniségeket sorolok fel. A teljesség igénye nélkül, csak úgy hirtelen.
B. Mikli Ferenc, Albert tanár néni, dr. Rendes Béláné, (Rajz Kati néni), Kubatov István, Merk Zsuzsa, Rapcsányi László, Striegl István. (Nem tévedek, híresek az idegenvezetéseid.)
FIGYELEM! Akinek fontos városunk pozitív megjelenése a médiában, olvassa el az alábbi kérést, melyet a Duna TV. szerkesztője írt:
......a Duna Televízió újra induló Szőke Duna c. show-műsorának felelős szerkesztője vagyok, a műsorvezető Szőke András (színész-rendező). Szeretnénk az egyik adást, melyet január 20-án rögzítünk, Bajának szentelni, mert nagyon érdekesnek tartjuk a nációk keveredését. Szőke András leginkább a kisemberekkel szeret beszélgetni, a műsor fő vonulata, hogy kiderítsük azokat a dolgokat, amiket mi, un. kelet-európai emberek a túlélés érdekében kitaláltunk legyen ez egy szokásrendszer, vagy tárgy, netán egy étel. Ez a fajta kreativitás az, amiből ő a humort generálja. Csak remélni merem, hogy érthető, amit most leírtam Önnek nagy segítség lenne, ha tudna rá példákat, netán riportalanyokat mondani. Egy jó sztorikat ismerő, sokat látott öreg horgász például jó alany lenne. Vagy ha tud olyan csoportokról, akik kiemelkedő munkát végeznek a közösségépítés érdekében a civil összefogás hegyeket mozgat meg, nagyon szívesen bemutatnánk. Például egy gyűjtő legyen bármilyen abszurd is szenvedélyének tárgya.
......
Kérném a lokálpatrióták segíítségét, ötleteket, javaslatokat, melyeket továbbítok Scrob Andrea rendezőnek. Köszönettel: Striegl István
Helló! A Béke tér felújítása előtt megjártuk az esővízelvezetőt. A volt klozet táján van egy szűk és szellőzetlen mellékág a Duna szálló, Attila utca közötti irányba. Később egy nem járható vascső érkezik a sarki bolt irányából. Az OTP előtti sarok a betonozott "helység", ide ömlik a betonhengeres csatorna (Kenderes-patak?). Ez volt nyitva, ahogy írtad. Utána a Roosevelt térig talán 1-2 elég szűk leágazás a Bajai Áruház táján. A tér végén elágazott a Múzeum felé, szerintem beértünk alá is, de ez is leszűkült. A másik ág a Roosevelt tér sarkán épült új házhoz vezet, ott a friss cső a végén. Végül egy, csak négykézláb járható, szintén téglaalagútba vezetett. Láttunk: patkányt, 2 helyen rozsdás lőszereket. Nem láttunk: titkos vasajtókat, máig harcoló orosz alakulatotokat. A felújítás okán volt bevezetve a világítás, rendesen leesett az állunk, hogy éjszaka mi világíthat odabenn?? Érdekes volt, hogy a vízzel odasodort magokból sápatag kis növénykék indultak meg, még erre a gyenge fényre is.
Köszönöm a tippeket a keresztekre, de sajnos nem találtam a régi szerb temetőben egy keresztet se. Ugyan voltak ott hosszú téglatest alakú kövek, de nem hasonlítottak egy kőkereszt elemeire. Viszont a nagy szerb templomnál van egy korpusz nélküli kőkereszt.
Találtam a Monostori út végén és a Vaskúti út végén is egy-egy kőkeresztet, illetve a Mártonszállási út elején is egy kékre mázolt keresztet.
Hozzászólva az előzőekhez:
A Rókusi temetőben két védettséget élvező építmény van tudtommal:
- maga a kápolna - és a Lagner-síremlék
A város alatti alagutakról természetesen én is hallottam. De semmi kézzelfoghatót. Viszont talán emlékszünk a Szentháromság tér újra kövezésére. Amikor felbontották a teret, szűk, boltíves alagutakat lehetett látni. Határozottan emlékszem egyre, amely a városháza OTP felőli sarka előtt vált láthatóvá, és az OTP felé tartott. Persze, lehet hogy ezek a közművek miatt épültek ki. Ha lennének régi török kori alagutak, akkor biztos lenne róluk több részletes információ. Ha máskor nem is, de a teret övező óvóhelyek, a földalatti kórház építésekor előkerültek volna... vagy lehet elő is kerültek?
A 197. sz. bejegyzésben gyomlálgattam az utcanevek hibáit. Most egy mai városbeli utamon látott táblával kapcsolatos megjegyzést fűzök hozzá.
Örömmel láttam két autóbusz megállóban, (a református templom előtt és a volt gyermekkórház előtt), hogy a talán már január elsején kitett ízléses menetrendi táblácskákat a vandálok még 3-án délelőttig sem tették tönkre. Nem tépték le a védőfóliát, nem firkálták össze, nem tették olvashatatlanná az adatokat. Szinte magam sem hiszem, de még hibátlanok a táblácskák.
Hogy mégse legyek teljesen elégedett, igyekeztem kákán csomót keresni. A valóságban mindjárt oda tévedt a szemem a hibára. Más szemében a szálkát meglelem, magaméban a gerendát feledem.
Autóbusz megállóként egymás után olvasható a "Déri F. sétány" és a Déry kert. Miután a sétányt és a kertet egyazon személyről nevezték el, javasolom a névadó által használt Déri írásmódot a következő menetrend módosításnál.
A város alatti alagutak kérdése valóban sokszor felmerül. Jómagam úgy vélem, hogy inkább a legendák körébe utalhatók a velük kapcsolatos történetek. A leírások szerint a térség lakossága kitűnő búvóhelyet lelt a dunai lápos-mocsaras környezetben, mely szinte megközelíthetetlen volt. A törökök építette vár esetében sem indokolta semmi menekülő alagút készítését. A török hatalom másfél évszázadig szilárd volt Baját illetőleg. Nem is volt a várnak jelentékeny őrsége, bárf Baja hadászatilag fontos kikötő volt. A törökök úgy berendezkedtek itt, mintha örökös maradásra számítottak volna.
Egyébként egészen más léptékek voltak annak a régmúltban, mint amilyenre jelenleg gondolunk. Bátmonostor például nagyobb volt mint Baja a nagyon régi időkben. A török idők után, 1750 körül Bajának 400 körüli lakosa lett, (a kiváltságlevelet 1696-ban kapta), és csak akkor indult jelentős növekedésnek a lélekszám, tehát a 18. század közepe után. (Érdekességként a 19. század 3. évtizedére Baja nagyobb volt, mint Pécs.) És ilyen nagy város esetén nem lehetett volna úgy alagutakat készíteni, hogy semmi nyomuk ne maradt volna, persze írásban is.
A Fogt-féle házban lehetett valami, én általában is inkább pincékre gyanakszom. Ilyen pincéje van a Kiegel-féle háznak, a mai zeneiskolának. (Amikor felújítottuk az épületet, ide a növendékeknek szabadidő-helyiséget szerettem volna.) Mivel ezt jól ismerem, kereskedőház pincéje, raktára volt, úgy gondolom, hogy lévén Baja jelentős kereskedőváros, az alagutak tulajdonképpen pincék lehettek.
Kedves levelezőtársaim figyemébe ajánlom a bajavaros.hu honlapon a képviselő-testületi rendeletek között az új szabályrendelet tervezetet, melyhez még január 11-ig kérik a hozzászólásokat. Itt vannak a megőrzendő helyszínek, benne a Fogt-féle porta is.
Az e-s Hochwerter alak használata az ä /ë/ hangalak miatt teljesen jogos!
Más: Nem tudom, a fórumban volt-e már szó a Baját behálózó "alagutakról", ez a téma mindig is érdekelt. Mennyi benne a valóság és mennyi a legenda? Ha a családdal összeülünk beszélgetni, persze mindig előkerülnek régi történetek, régi emlékek is. Azt is innen tudom, hogy pl. a Szabadság utcában a Fogt-ház (talán 6. vagy 8. szám) pincéjéből nyílt egy vasráccsal lezárt alagútbejárat.
Az 1884. január 2-án a Bácsbokod előtti erdőnél történt postarablás a későbbiekben is foglalkoztatta a bajaiakat. Levelezőtársam, "arpa" még gyermekkorában is hallotta a történetet a nagymamájától.
A bajastory.info-n ismét meglevő írásom jóval hosszabb a Bajai régió szokásos bejegyzéseinél, ezért az előbbiek érthetősége végett röviden összefoglalom a történetet. Mely szerepel a Rapcsányi Baja monográfiában, lényeges pontjaiban azonban tévesen, ahogyan a legenda szerint megmaradt a közvéleményben, amikor a hős csendőrőrmester már nem volt az élők sorában. (1932-ben halt meg, a monográfia 1934-ben jelent meg.)
Itt az igaz történetet - mely még a hős csendőrőrmester életében keletkezett - foglalom röviden össze. 1884. január 2-án az útmenti árokból tüzelve 4 fegyveres megtámadta a postakocsit, mely 200 ezer koronát vitt. A lövések következtében a kocsit kísérő őrmester megvakult, de vakon is hősiesen viszonozta a tüzet, mellyel a rablókat megfutamodásra kényszeriítette. A csendőrök hamarosan elfogták őket. Az elfogás közepette kialakult tűzharcban az egyik rabló életét vesztette. A törvényszék az elfogott két jánoshalmi illetőgű rablót 12, illetve 17 év börtönre, egy kiskuhalasi illetőségűt pedig 12 évre ítélt.
Hochwerter Károly csendőrőrmester, tragédiája után, még 48 esztendeig élt világtalanul Baján. A kegyetlen rablók egy egyetemet végzett fiatal tiszthelyettes, a bajai csendőrőrs parancsnok szépnek ígérkező pályáját törték ketté.
Rókus temetőben levő végső nyughelyét "arpa" levelezőtársam jóvoltából az előbbi bejegyzéseknél láthatjuk.
Természetesen dr. Petz Gábornak tartozom köszönettel, a Német Családfakutató Egyesület vezetőségi tagjának, egykori kitűnő tanítványunknak, egyébként utcabeli szomszédomnak, hogy Recska Ilona sírhelyének lejártára figyelmeztetett. Hogy miként tévedhettem ilyen nagyot, nem is értem. Talán azért, mert a napokban Pump Károly fotóművész Barátok templomában látható kiállításával foglalkoztam. Dr. Petz Gábor elnézését kérem!
Nagyon szépen köszönöm a pontos útbaigazítást. Gyarló az ember: milyen sokszor elmentem előtte, és "megnéztem" a Hochwärter-sírboltot is. De nem "láttam". Önnek jobb szeme van.
Mielőtt nagyképűnek tűnnék, némi magyarázat ahhoz, hogyha az Utolsó bajai postarablás c. írásom a bajastory.info-n a 2009. augusztus 5-i dátumot viseli, miért teszek úgy, hogy el is felejtettem. Mint aki csak úgy mellesleg írt a témáról. A való igaz, hogy én ezt vagy 15 évvel ezelőtt írtam. Lőrinczi Csaba főszerkesztő kollegámnak köszönhetem, hogy bár az idők folyamán vagy négy alkalommal eltűntek ezek a helytörténeti írások, - mintha 47 helytörténeti témájú cikkem lett volna az előző bajastory.info-kon -, mindig újra felrakja őket. Ami a félkézzel való megírást illeti: a valóságban sokezer újságoldalt néztem át, számomra élvezetes, de mégiscsak güzü munkával. És persze minden ilyen jellegű munkához némi szerencse is kell.
A nevet illetően úgy vélem, hogy többször nem tévedhettem. A német családnevek, úgy, mint a magyar vezetéknevek, gyakran jelölnek foglalkozásokat. Az "ä" hangzó megközelítóleg "é"-nek hangzik. Talán lekopott a síron az "a" betűről a két pont. Az átírásbem, mint például a Krämer - Krémer névben hasonlóval találkoztam -, Hochwerter szerepel.
Idén tavasszal kis cédulákat helyeztekazokra a sírokra, melyek lejártak. Dr. Pump Gábornak tartozom köszönettel, hogy felhívta figyelmemet egyik elődöm, Recska Ilona zeneiskola igazgatónő sírjának lejártára. Közbenjárván a sír megmaradása végett, azt a megnyugtató választ kaptam, hogy bizottság alakul majd a sírok védettségének elbírálására. A Rókus temetőben egyébként számtalan síremlék van, mely védettséget érdemel.
A bejáratnál rögtön jobbra kell fordulni, és ahogy elhagyjuk a gondnokság épületét, azzal szinte egy vonalban, nem messze, pár sírra tőle, a kerítéstől nézve a második sorban van. (a mellékelt kép alapján még könnyebb beazonosítani)
Én még régen, nagymamámtól hallottam a történetről, és ő tudta is, hol van a sír. Aztán persze fellapoztam a Rapcsányit... Tényleg érdemes nyitott szemmel járni, egy-egy érdekes névre lehet bukkanni. Nekem ilyen volt még Gondán Felicián ciszterci szerzetes - olvastam több művét, és jó pár évre rá vettem csak észre, hogy amikor kimegyek a rókusba, mindig a sírja (ill. a közös ciszterci sír) mellett megyek el... Remélem idővel nem számolják fel ezeket a sírokat... - nem tudom, nyilván vannak olyanok, amelyek helyi védelem alatt állnak?
Őszinte hálával köszönöm értékes bejegyzését. Nagy örömöt szerzett általa.
A Hochwarter-család sírjáról nem tudván, a névvel, leírva, a Hochwerter formában találkoztam. (De lehet, hogy csak elnéztem, mert a névnek mindkét alakban van jelentése.)
Kérem, hogy írja meg, hol találom meg a sírt, mert még holnap szeretném felkeresni. A benne nyugvó tiszthelyettest a hősi halottakat megillető tisztelet illeti meg!
Önnek és szeretteinek boldog új évet kívánva tisztelettel köszöntöm:
A legutóbbi hozzászólása kapcsán a temetőkkel kapcsolatban jutott eszembe Hochwarter Károly (és nem Hochwerter!!) esete, azaz az utolsó bajai postarablás története, melyről Ön írt régebben. A Hochwarter-család sírja szerencsére a mai napig megvan a Rókusban, rajta a csendőrség emléktáblájával, melyen a rablás is olvasható dióhéjban.
Kezdeményezését nagyszerű tettnek tartom városvédő szempontból is. Figyelmébe ajánlom, hogy talán két évtizeddel ezelőtt Harcos István összegyűjtötte, és kéziratos könyvben megjelent a bajai köztereken levő szobrok, emlékművek, sírkeresztek stb. katalógusa felirataikkal együtt. Hogy a keresztekkel foglalkozik-e ez a munka, nem emlékszem, de valószínűleg talál benne adalékot. (A szerzőnek sem maradt példánya, én pedig áltasla dedikált példányomat az akkori városi levéltárnak ajándékoztam. Annak a levéltárnak, mely a Szabadság utca 38. szám alatt, az ún Utry-féle házban működött. Gondolom, hogy ez az anyag az Eötvös József Főiskola Bajcsy-Zsilinszky úti új épületében, a Megyei Levéltár bajai részlegében lesz fellelhető.)
A Rudnay utcai Szent György kápolnánál, a volt szerb temetőben volt egy kereszt, Ajándékul adták, talán Grábócra, mindenesetre méltó helyen való felállításra. De van még egy, darabjaiban, a kápolnától néhány méterre észak-keletre. Úgy látom, ez a jegyzékében nem szerepel, figyelmébe ajánlom.
Kutató munkájához sok sikert kívánok!
Tisztelettel: Gál Zoltán
U. i. Mint különböző tárgyak gyűjtője, azt tapasztaltam, hogy a gyűjtemények előbb-utóbb szétmennek. Ezért adtam a levéltárnak az említett könyvet, ezért a Türr István Múzeumnak, illetve a Városi Könyvtár helytörténeti gyűjteményének azokat dolgokat, melyekre a gyűjtemények igényt tartottak. Ezt javasolom kedves levelezátársaimnak is, mert ez az egyetlen módja, hogy a gyűjtemények az utókornak megmaradjanak. (Tudom, hogy vannak kivételek is, mint az Éber-gyűjtemény vagy a Bunyevác Tájház.)
Talán nem ez a legmegfelelőbb topic, de remélem mivel kulturális értékek megőrzéséről van szó, lesznek olyanok, akik segítenek nekem...
Szeretném összegyűjteni a Baján és külterületén található (ill az egész kistérségben) útmenti kereszteket (itt most csak a szó szoros értelmében vett keresztekre kell gondolni) legyen az fa, fém vagy kő, új vagy romokban heverő.
Eddig a következők vannak felvéve:
- Belvárosi templom falában lévő kőkereszt - Kórház előtti kőkereszt - Kálvária keresztek - Kálvária temetőben lévő kőkereszt - Köztemetőben lévő új kőkereszt - Rókusi temetőben lévő kőkereszt - Szegedi úton befelé jövet a molkút után balra lévő borostyánnal benőtt kőkereszt - Kiscsávolyi temetőben lévő kőkereszt - Szentistváni háborús emlékkereszt - Szentistváni templom előtti kőkereszt - az 55-ös mellett a Csillagvizsgáló melletti kőkereszt - ill a Csillagvizsgálóval szemben is van egy kőkereszt
Amikről még tudok:
- a körforgalomnál a shellkúttal szemben a temetőben van egy fakereszt - Szentistváni temetőben is van kereszt - a Mártonszállási út végén is van egy kőkereszt - Sükösd felé menet bal oldalon is van egy felújított kőkereszt
Ha leesik a hó vagy jeges lesz a járda, a tulajdonos köteles letakarítani. Így van ez - nagyon helyesen - mindenütt, talán szerte Európában. Komoly érdek fűződik ahhoz, hogy senki se törje kezét vagy lábát. És ahhoz is, hogy nehogy még súlyosabb következményekkel járó törést szenvedjen valaki.
Sok idős vagy beteg ember számára nehézségbe ütközik, hogy csúszásmentesítse a járdáját. Tudom, hogy gyakran adódik fiatal, életerős szomszéd, aki a magáé mellett az idős ember járdáját is letakarítja. (Jómagam nem vagyok sem fiatal, se túlzottan életerős, de mindig szívesen megteszem, mert a jó levegőn végzett fizikai ténykedés határozottan használ az egészségemnek.)
Támadt egy ötletem, hátha kivitelezhető. Ha valaki - talán a köztisztaságért felelős cég illetékes lehet -, üzemeltetne egy kis hómarót, amivel letakarítaná ott a járdát, ahol a tulajdonos nem tudja megtenni. A porta tulajdonosa - szerény díjazás, a gép és kezelője önköltsége fejében -, bejelentené igényét, és megbízást adna járdája takarítására. Talán egyetlen meg nem történt combnyaktörés behozná az árát az egész várost illetően!
Jóllehet én nem vagyok benne, mégis örömmel veszem kézbe a frissen érkezett városi telefonkönyvet.
Ízibe fellapozom, és azt keresem, vajon tavaly óta csökkent-e a helytelenül leírt utcanevek száma. A hibákat ugyanis minden évben szóvá teszem, és örömmel látom, - persze nem kérkedem azzal, hogy ebben valami részem van ez által -, hogy minden évben kevesebb a hiba a téképen is, az utcajegyzéken is.
Örülök, hogy tavaly óta az V. Károly rakpart neve IV. Károly rakpartra változott, ezzel is tanúsítva, hogy V. Károly magyar király nem létezett, IV. Károly viszont Bajáról ment örökös száműzetésbe.
Menjünk bele kissé a részletekbe!
Allaga Géza neve még mindig egy "l"-lel szerepel. Több Báthori István van, a kenyérmezei győzőtől erdélyi fejedelemig, de egyik sem írta "y"-nal a nevét. Bayer János a keresztségben a József nevet kapta, (A János is szép név!) Bellosics Bálint így, és nem "ts"-sel írta a nevét. Bereczki Máté pedig így, és nem "y"-nal. Hermann Ottó nevének leírása javult. Eltűnt belőle a két "r". Jövőre az egyik "n"-t kellene még elhagyni. Matthiász János nevében az egyik "t" felesleges. Zipernowsky Kálmán nevének leírása is sokat javult. A vezetéknévben kell még az "sz"-t "s"-re kicserélni, és a Kálmánt javasolnám Károlyra változtatni. (A Kálmánt is szép névnek tartom.)
Jómagam nem vagyok oda a doktorságért, mégis igazságtalannak tartom, hogyha dr. Alföldi Józsefnél és dr. Aszalós Imrénél szerepel, akkor mi jogon vonjuk meg a doktori címet például Bartsch Samutól, Burg Etétől vagy Grauaug Ármintól. Az utcaneveket vezeték és keresztnévvel együtt írjuk. Következetlen, hogy a Damjanich utcánál miért hiányzik a János vagy a Dömötör utcánál a Pál, a Wesselényinél a Miklós, az Ybl sétánynál szintén a Miklós. A rangokat jelentő megjelöléseket helyes volt elhagyni (br. gr. hg. stb.), körülményessé teszi az utcanevek használatát. Helyes, hogy Károly Róbert (tér) szerepel Baján, nem pedig Róbert Károly (körút), mint helytelenül Budapesten.
Örömteli eseményről szeretnék beszámolni. Tegnap - azaz 2009. október 31-én, a reformáció emléknapján - ökumenikus istentiszteletet tartottak a bajai evangélikus templomban. Ezt követően felszentelték a teljesen újjépített gyülekezeti termet és parókiát, mely az utóbbi években nagyon magán viselte az idők vasfogát. Olyannyira leromlott állapotban volt, hogy le is kellett bontani.
A múltakban is történtek nagy munkálatok. 1938-ban például a templom bővítése. Ezt követőleg több alkalommal a szigetelés javítása stb. A mostani nagy munka a kicsiny gyülekezet tagjainak áldozatkészségét dicséri, sok más, így városi, közegyházi, illetve magánemberi támogatás mellett.
Az evangélikus, református és baptista hívek Istennek adtak hálát a városképileg is fontos, szép épületért. Én még szeretném név szerint megemlíteni Nepp Éva lelkészt, aki rövid ötéves bajai működése alatt szinte a lehetetlent valósította meg. Minden elismerést megérdemel Csörfölj Jagodics Viola építészmérnök, aki szívét-lelkét, tehetségét és szaktudását adta a nemes munkához.
Nagyon szépen köszönöm a szép képet. Nagyon alaposan megnéztem, jól kinagyítva.
A sgrafittót Márton Ferenc (1884-ben Csíkszentgyörgyön, Magyarországon született és 1940-ben szintén Magyarországon, Budapesten elhunyt)) székely művész készítette. Sok kitűnő alkotás viseli keze nyomát szerte az országban. Például: bajai fiatalok, akik a budapesti Baár - Madas Református Gimnáziumba járnak, naponta láthatják szintén allegórikus alkotását az iskolájukon.
Gondolom, valami technikai bravúr lehetett a képet ilyen mesterien lefényképezni.
Ennek ellenére szerettem volna a földön állva, bizonyos távlatból, egy tér közepéről szemlélni a postapalotát. Az épületet és képet művészi egységben.
Zoli bá írja ..."örökre elveszett a lehetőség, hogy a Főposta épületét, netán a rajta levő sgrafittót megszemlélhessük." Ha erröl van szó, akkor íme...
.... mint ha egy akármilyen épület /akár Inter Spar/ rendezett környezete /parkolóval, fákkal/ vonzaná az emberek tekintetét. Kinek jó e helyzet? Mint a mondás, /"minél rosszabb, annál jobb"/ egy kicsit átformálva: Minél csúnyább, annál szebb!?
Nekem így nem tetszik.
