Sziasztok, arra gondoltam, kéne egy topic, ahol gyűjthetjük azokat a helyeket, ahová bemehetünk kutyával is, pld. üzletek, kipróbált szálláshelyek, stb. Persze elrettentő példák is jöhetnek! A kimoderálást elkerülendő (nyílt reklám) próbáljuk minél jobban körülírni a helyet, pontos cégmegnevezés nélkül :-))
Szia, szerintem is menjetek inkább olaszországba :-)))) Gondolatébresztőnek írok két címet, az egyik egy kemping, Villaggio San Francesco, sokszor jártunk el előtte, és ismerőseink laktak is ott, itt tudom, hogy blökiket is szívesen látnak. Tekintettel arra, hogy ez egy kemping saját tengerparttal, valószínűleg ott tudtok fürdeni a kutyával, egyébként ez olaszországban sem megengedett. (Mi - és a többi kutyás is - korán reggel járunk le a partra futtatni-fürdetni, akkor nem szólnak érte, de egyébként minden strandon kint a tábla "kutyával behajtani tilos" - igaz, hogy mi apartmanba járunk :-))
Az alábbi oldal a mi - száz éves ismeretség - utazásszervezőnké, ő olasz specialista, 30 éves gyakorlattal, nagyon jó fej, nézegessétek meg az oldalt, vannak kempingek is, de ha van konkrét, hogy hová szeretnétek, és kutyával, bármit megkeresnek és leinformálnak nektek. Keressétek Szépvölgyiné Erikát és hivatkozzatok Fülöp Tamásékra a kis fehér kutyával, tudni fogják, kik vagyunk :-)))
Egyébként az olaszok állatszeretete nem legenda, egyszer voltunk egy kempingben pár napot velence mellett első havanesünkkel, Kuksival, aztán a következő évben már sajnos nélküle mentünk, és a kempinges néni megkérdezte, hogy HOL A KUTYA!! Emlékezett rá, egy év távlatából. Pedig nem két vendég van ott sem évente :-)))
Ahová most járunk, már messziről örülnek nekünk, "a, signor Fulop, e bella cagnolina" :-)) "á, Fülöp úr és a gyönyörű kutyácska :-)))), amikor megyünk a kulcsért :-) Imádom az olaszokat :-)) És végül egy kép a nyaraló kutyánkról :-)))
Már kezd elmenni a kedvem Görögországtól. Kezdem fűzni a Páromat, menjünk inkább Olaszországba. Itt azt olvastam, ott legalább szívesen fogadják a kiskedvenceket is. Lakókocsival vagy lakóautóval megyünk, így csak a kempingek jöhetnek szóba. Azért kíváncsian várom a görögországi tapasztalatokat.
Szia! Én még kutyával nem voltam görögben, de egy kutyás barátnőm mondta, hogy nagyon nehéz,mert a Görögök macskások. Nem szeretik a kutyákat. Tavaly nem is találtak olyan helyet ahova vihették volna a kutyust. Idén viszont azt mondta, hogy talált valami jó apartmant, majd kifaggatom és beírom ide.
Sziasztok! Kezdő kutyások vagyunk, a gyerekek meggyőztek, mi meg nem bánjuk. Egy keverék kiskutyánk van, menhelyről mentettük meg. CSALÁDTAG!!! Horvátországban, Omisban voltunk vele, a Galeb Kempingben. Csupa jó tudok mondani. Kb. 3 hét múlva mennénk Görögországba, szintén kempingbe, de egyenlőre nagyon-nagyon félek, mert a Görögországgal kapcsolatos fórumokat átolvasgatva úgy gondolom, van mitől félnem. Ha valakinek van ilyen jellegű tapasztalata, megköszönném, ha megosztaná. Előre is köszönöm.
Mi ezt jól ismerjük, "ette"a kutya.. teljesen olyan illata van, mint a Smecta elnevezésű, embergyerekeknek kitalált hasonló célokat szolgáló pornak. És azonnal megfogja a hasmenést.
Ugyan nem külföldi vagy belföldi szállás, inkább csak egy kis jó tapasztalat, amit megosztanék:)
Vácon jártunk, h a kutyinak vágassunk szivacsból lépcsőt, h ne kelljen ugrania az ágyra. Nem nevet :DDD 4.5 kilós máltai, nem tesz jót az ízületeknek, főleg lefelé.
Szóval, méteráru boltban mondták, hogy nyugodtan bejöhet, de sétálgathat is kedvére :)
Másik hasonló tapasztalat Bp.-en, a Szugló u.-ban egy bútorüzlet (rémálom árakkal:D), de beengedték, igaz, ott kézben volt. De kedvesek voltak, beszélgettek vele, sőt - ő is az eladókkal.
Ja, és ő volna Huncut, egy vidéki "tavaszolás" alkalmával, Sarudon a Tisza tónál, egy nagyon tuti, gyönyörűen felújított parasztházban. Nagy rohangálóhely a kutyunak, igazi vidéki levegő, lehet a szomszédék Picur nevű kutyájával kergetőzni - mi csak kerítésen át mertünk :) Ha érdekel valakit, utánanézek a hölgy weboldalának, és elküldöm :)
Mintha rólam írtál volna, csak helyettesítsd be horvátországot :-) 12 évig járt velünk oda az első kutyusunk, annyi emlék, annyi jó dolog köt oda ... Amikor ő itthagyott minket, mi is vele haltunk :-( Egy nyaralásunk volt nélküle (és a mostani Pöszim előtt), és folyton csak az emlékeket néztük, meg azt, hogy ennek hogy örülne, ahhoz mit szólna ... Most már Pöszi jön velünk, de a szívünkbe bezárva hordjuk magunkkal az első kutyánkat... (Bichon havanese mindkettő, kicsit kisebb, mint a dobik :-)
Chip: mivel lassan 15 éve járunk külföldre kutyával, elég nagy a "merítés". Nyugat felé elhagyva kis hazánkat soha, sehol nem kértek oltási könyvet, főállatorvosi igazolást, chipet, útlevelet. Egy alkalommal kellett felmutatnunk, szlovákiába akartunk átmenni, akkor már Pöszi volt velünk, és a határőr (hiába, kimondottan kedvelik a magyarokat északi szomszédaink :-( kérte a kutya útlevelét. Pösz akkor még kicsi volt, nem váltottunk még ki neki (de féléves korára már rendelkezett vele :-)), de nálunk volt Kuksié. Odaadtuk, megnézte, átengedett. ÉN ezer különbséget látok a két kutya között, pedig mindkettő lány, mindkettő fehér, de NEKI egy fehér kutya és kész :-)))) Úgyhogy Kuksi segített Pösznek világot látni :-)
Horvátba már mi is többször voltunk, tőlünk se kértek soha semmit, kivéve egyszer a magyar határőr csaj " Hol van? " teszi fel a kérdést, miután adaadtam mindanyiunk, közte a kutyus útlevelét is. " Kicsoda? " kérdeztem visza értetlenül. " hát a kutya "
Nem vette észre, hogy a hátsó ablakban aludt, vagy azt hitte az plüss! Majd jót nevetett és jó utat kívánt. A kutyus egy Tibeti törpe terrier szuka, egy kis tündér. Melóba folyamatosan hordom, üzletkötőként járom az országot. Ímád autózni.
Hát, én nem vagyok már 20 éves, sőt, kétszer annyi is voltam tavaly, úgyhogy nekem sem ment egyik pillanatról a másikra, de igazság szerint ezelőtt 5 évvel kezdtem el csak gondolkodni azon, hogy kellene kertes ház. Addig soha nem éreztem így, szerettem ott lakni, ahol születésemtől fogva laktam, egy viszonylag nyugis lakótelepen. Aztán 5 éve úgy hozta a sors, hogy másfél évig laktam egy Bp. melletti községben egy sorházban (hátul kicsi, elöl pici kertrész), és akkor éreztem először, hogy nekem kert kell. Tavaly realizálódott az álom, végül is a szép kerek születésnapom után két hónappal költöztem. Na persze a jelzálog, ami rajta van, az már annyira nem jó, és az sem, hogy mivel Budapesten dolgozom, hétfőtől péntekig minden nap 80 km-t vezetek oda-vissza (csak ne lenne ennyire drága a benzin!), de délután, ha elindulok hazafelé, most érzem először, hogy tényleg haza megyek. Úgyhogy ez mindent megér.
Persze, chip, útlevél, mint bármilyen másik országba való belépéskor. Az már más kérdés, hogy ellenőrzik-e. Nekem ugyan még soha, sem kutyát sem görényt nem ellenőriztek, pedig láthatóak voltak, sőt a görényt tavaly az éjszaka kellős közepén össze-vissza simogatták a határon, de azt, hogy van-e chipje és útlevele, senki még csak meg sem kérdezte. Ettől függetlenül kell, mert ugyebár ilyenkor szokott életbe lépni Murphy törvénye...
Ahogy Neked Olaszország, úgy nekem Horvátország és Görögország, illetve azon belül Korfu. Többször voltam, ott, de bármikor visszamennék, imádom, persze ezzel együtt mindent, ami görög: zenét, táncot, kaját, mentalitást, mindent.
Horvátországban meg csak annyi kell, hogy kiüljek a tengerpartra, érezzem a sós víz illatát, hallgassam a gabócákat, és így emlékezem életem kutyájára, akivel többször is jártunk ott. Soha nem lesz még egy olyan kutyám, mint ő volt, és ő is imádott ott lenni, legalább annyira, mint én. A vízben hamarabb bent volt, mint ahogy én a papucsomat le tudtam volna dobni, nem zavarta, hogy sós, imádta. Öt évig éltünk együtt abszolút harmóniában, már ahogy ránéztünk egymásra, tudtuk mit akar a másik. Amikor meghalt, én is vele haltam egy kicsit. Horvátország ezért is fontos számomra, azóta oda kutyával nem is mentem (a mostani dobermannom nem szereti a vizet, nem úgy, mint elődje, és így csak kínlódás lenne neki a nagy melegben egész nap).
Egyébként meg igen, egy kertes ház megér annyit, hogy lemondjunk a nyaralásról. Tavaly is csak egy hosszú hétvégére tudtunk elmenni, idén is valószínűleg annyi lesz, de a kutyák (a mostani dobermann: Dorka 5 éve van velem, menhelyről hoztam ki, amikor Betty meghalt, tavalyig abszolút lakás-lakó volt, a másikat pedig alig költöztünk ki, ott találta 4 hetesen a párom kidobva, hazahozta, ő egy valamilyen szánhúzó keverék), szóval ők annyira élvezik a kertet, hogy be sem akarnak jönni a házba, pedig a dobi ahhoz volt szokva. De első naptól fogva hat lóval sem lehet bevontatni, persze nem baj, jó ez így, ha nekik jó. És nekünk is jó, hiszen a hétvégi kerti sütögetések, a reggeli kakaskukorékolás, a jó levegő mindent megér, még egy nyaralás kihagyását is. Ráadásul kb 10 perc sétára van a Kis-Duna, ahol tavaly egész nyáron lehetett úszni, szép tiszta, és a város és a környezet is gyönyörű.
Az íránt érdeklödöm, lehet -e kutyát vinni Görögországba nyaraláskor?
Itt most nem arra gondolok, hogy a szállásra, mert azt a tulajjal kell rendezni, hanem arra, hogy kocsival Szerbián, Macedonián keresztül van -e valamilyen követelmény a kutyus beutaztatásával kapcsolatban.
Sziasztok! Bocs, hogy nem válaszoltam hétvégén, de meghalt otthon a net, úgyhogy csak most, munka közben tudtam ide jönni. Látom, közben már választ is kaptál, egyébként recept nélkül árulják, és nyugodtan lehet állatoknak adni, hiszen az állatorvosunk is (akiben már több éve megbízunk "kutyailag és görényileg" is) ajánlotta.
És egy kis off,:nekem Róma és San Marino jött be legjobban, bár Firenze, Rimini, Riccione és Velence "sem kutya". Firenze számomra egy ékszerdoboz, Róma viszont abszolút szerelem, nagyon szeretnék még visszamenni, de egyenlőre csak a horvát tengerpartra jutunk el (ha egyáltalán oda sikerül), mivel a tavaly vásárolt kertes házat is rendbe kell idén tenni, és hát ennyi állattal nem egyszerű megoldani egy nyaralást sem (két kutya, öt görény és egy degu).
Köszönöm, majd megkérdezem akkor állatpatikában, gondolom, ha meg is szűnt, majd tudják, hogy mi van helyette :-) Köszönöm, mindig tanul az ember, én eddig a kutyapatikába széntablettát tettem hasmars ellen külföldi utakra, de azért tényleg jobb az, amit nekik találtak ki.
Jenny picivel 4 kg felett van, ő fél tabit kaphat reggel- felet este, gondolom a tied is. De van hozzá leírás!!! Csak még az is eltűnt a netről, pedig régen tobb állatos webshopban lehetett rendelni. Lehet mostmár más van helyette, nem tudom. Nekem még van pár darab itthon, mostanában nem kellett kopp-kopp-kopp. :)
Simán megveheted. Bár ezt nem egyszerű beszerezni, legalábbis Szolnokon nem. Én vagy a dokimnál veszem, vagy az Anivetes bolttal rendeltettem meg (ők forgalmazzák/ták). Neten is lehet rendelni, írd be a keresőbe. Ne lepődj meg, 1 tabletta 300 Ft körül van, de olyan az íze, hogy simán megeszi Jenny is mint egy jutalomfalatot, és két darabtól rendbejön. Annyit meg szerintem megér! ;) És ez növényi alapú, nem gyógyszer hanem gyógyhatású készítmény.
Közben kerestem a neten de nem találtam meg, hogy honnan rendeltem. Szerintem kérdezd meg az állatpatikában, hátha van.
Ja, csak mert jellemző: naponta 100x lehet hallani séta közben (akár egymásnak, akár közvetlenül a gazdinak címezve): cagnolino (kutyácska), che bella (de szép) kifejezéseket. Étteremben megszólítanak, utcán lehasalnak hozzá simogatni :-) És nem azért, mert Pöszi olyan különleges (persze az, nekünk :-)), hanem mert őszintén szeretik őket :-)
Toszkána nekem is az álmom, meg a páromnak főleg :-)) Tulajdonképpen én már akkor jól vagyok, ha átérünk a jelképes határon tarvisionál, mindig olyan érzésem van, hogy "hazamentem" :-))
Az olaszok hozzáállása annyiban különbözik az osztrákokétól, amennyivel lazábban úgy általánosságban, nem csak engedik és természetesnek veszik a kutyát (és a gazdik kultúrált és felelősségteljes hozzáállását is, ez is hozzátartozik!), hanem imádják is őket. Az előző kutyámat és Pöszit is szétgyömöszölik, gügyögnek neki, a víz mindenhol kint van az ebeknek. Menő divatszalontól kiskocsmáig mindenhol ott hasalnak az ebek a gazdik mellett (az a tapasztalatom, hgoy főleg kistestűeket tartanak, olyan 20 kilótól lefelé), rengeteg a kicsi keverék (gondolom, a fajtatiszták miénknél nagyságrendekkel magasabb ára miatt), agyonimádva, tisztán, jólnevelten, boldogan. Öröm nézni, tényleg. Póráz nélkül se ausztriában, se olaszországban nincs kutya. A tengerpartra a strandokra nem lehet bevinni, de meg lehet találni a lehetőséget a kutyafuttatásra-fürdetésre a tengerben. Egyedül a szállást érdemes előre letisztázni, mert nem mindenhová lehet bevinni, de mivel nagyon sok helyre (túlnyomó többség) igen, ez rendben is van, elfogadom, hogy vannak emberek, akiknél kizáró ok, hogy kutya legyen a környezetében nyaraláskor (bár megérteni nem tudom, hacsak nem komoly allergiás az illető :-)
Nekem viszonylag könnyű a dolgom, mert könnyen felkapom Pöszit, ha kézben van, akkor múzeumokon, templomokon kívül bárhová bemehetünk.
Bocs, hogy hosszú, de erről napokig tudnék áradozni, olaszország a nagy-nagy szerelem :-)
Te is szórhatod az olasz és miegyéb tippeket, legalább álmodozom egy naaaagy toszkán körútról, természetesen az ebbel...
Jah, ma voltunk Sopronban (eb nélkül...), és láttam, hogy a soproni Plazába bevihetö a kutya, szájkosárral, pórázon vagy ölben (hehe, rottweiler ölben :-DDD), gondolom az osztrák fodrász/fogász turisták miatt.
Annyi osztrák tippet adhatsz, amennyi csak eszedbe jut, senki se tudhatja, hová veti az élet, és akkor hála HelLopeznek, nyugodt szívvel mehet kajálni a blökivel :-)))
Nagyon köszönöm! És ez a Bolus kapható vény nélkül sima patikában? (Humán, ha jól értem.) Osztható ez vajon akkorára, hogy egy ötkilósnak is nyugodtan adhassam, ha úgy hozná a szükség?
(Off: húznék innen én is, mint a vadlibák... Bár én mindig azt mondom, én óbudai vagyok, nem budapesti :-)
