Háááát, mai füllel meghallgatva rendkívűl rosszul hangzik. Akkoriban azt hittem, hogy a szórakoztató zene majd csak elmegy az igényesség irányába, majd csak megtanulnak zenélni. Nem ez történt, az idézetthez képest szinte csak romlott a színvonal.
Akkoriban a Beatles is förtelmes volt, rendkívűl rosszul és hamisan énekeltek/játszottak.
Az Esovarokat ha arra a veszpremi bandara gondolsz,1968-ban egyszer lattam a Ki Mit tud eloselejtezojeben a bp-i Bolgar Kulturotthonban es nagyon tetszettek,persze nem jutottak tul az eloselejtezon,akkor a Hungaria es a neoton volt favorizalva es a Hungaria nyert is.
Ez tévedés! Nem tud minden korszak kimagaslót alkotni. A kimagaslóhoz nem elég a tehetség, hanem sokszor a korszak hoz ki valami olyat a potenciális művészből, ami nélkül az megmaradna egy virtuóz iparosnak. A blues pl. a szemünk előtt szűnik meg. Ami van, vagy lesz, egyelőre úgy tűnik, csak másolása valaminek, ami már sohase tér vissza. Pedig mi is a blues John Lee Hooker szerint? "Egy férfi és egy nő, egy megtört szív, egy összetört otthon..." És hiába van ez meg most is, mégse lesz már olyan az a blues...
De ugyanez vonatkozik a beat korszakra is. Sohase fog visszatérni a lázadásnak az a korszaka. Mert az sokkal több volt, mint a mai "alternatívok", punkok" sznob, mű hisztije a drog és az übermenschség szabadságáért.
Lennon fájdalmas üvöltését az anyja után, a honvágy miatt, soha többé senki se tudja megismételni. (I love you, John!)
És a rock and roll 50-es évekbeli Amerikája se lesz soha többé, Little Richarddal, Chuck Berryvel, Elvis Presleyvel.
De eről jut eszembe Prince. Tényleg, azért egy-két zseni most is akadt, méghozzá aki tömegeket képes vonzani. Pl. ő, vagy Freddy Mercury (főleg az utolsó lemeze, és a halála utáni), vagy a régi, de egyre jobb Bruce Springsteen (főleg a régmúltba visszanyúló Seeger Session programjával), és a bluest szinte leváltó városi, női sanzon zsenije, Tracy Chapman.
De ez is kevés, és ezek is inkább régiek, és a régiből táplálkoznak.
A 80-as években kezdett Bill Laswell, a fantasztikus zenei szervező, producer, kiadó, basszusgitáros, zeneszerző, jobbnál jobb hard rock, progresszív jazz és ambient, drum&bass kísérleti zenék alkotója.
Most fedezten fel Kevin Breit-ot, ő valamivel ifjabb. Iszonyúan jó kanadai gitáros, bendzsós, bluest, rockot, de country-félét is játszik, technikájában Jeff Beckre emlékzetet.
Az amerikai fiatal Craig Harrisben is nagy fantázia van, sajnos nem láttam az A38-on, csak a Blues nyomában Scorsese által produkált filmsorozatban, amint John Lee Hooker nyomában járt Afrikában Ali Farka Toure-nál.
Na, mi fáj, gyere meséjj, tőlem ne féjj! Milyen zenédet becsültem le látatlanban? Sex Pistols, Ramones? Police? Chemical Brothers? Amy Weinhouse? Britney Spears? Vagy a Petőfi Rádió összes "sztárja", incl. Madonna?
Nem, azt viszont amit te mondasz, azt, jobb esetben az ízlés relativizálói, rosszabb, gyakoribb esetben a rossz ízlésűek mondják.
Vannak abszolút megítélhető dolgok. Ahogy mindenki tudja, hogy Bach jobb, mint Telemann, vagy Mozart mint Salieri.
A mai zenék közül rendkívül kevés olyasmi van, ami akkor volt. Talán a Ministryt tudnám felhozni, ami jó, de bizonyos szempontok miatt még az se olyan mély, mint a régiek. (A jazzt és a világzenét most nem számítanám ide, mert azok eleve nem populárisak. Azok között valóban most is vannak zseniálisak, pl. James Blood Ulmer, Bill Frisell, David Torn, hogy csak azokat említsem, amik tele vannak a modern beat, rock zene hatásaival.) De ne kezdjünk el beszélni a Sziget felkapott "sztárjairól".
Hogy lehet, hogy egy remek (zenei ízlésű) csajjal én nem találkoztam akkor?:-)
1970-71-ben egy-két barátommal "átvettük a hatalmat" (a nagyok átadták) a kollégiumi rádió felett. Attól fogva nyomattuk a jó zenéket Coltrane-ig bezárólag.
OFF:
A mi kis bandánk találta ki és szervezte az "egy évfolyam - egy szint" akciót, aminek következtében elértük, hogy megszűnjön a külön fiú és lány szint, látogatási idővel és egyéb nehézségekkel. Cserépszavazás volt róla, és elsöprő győzelmet aratott a kohabitáció:-)
Az egyetem és a kollégium vezetése idegenkedett nagyon az ötlettől, de finoman emlékeztettük őket arra, hogy a párizsi diáklázadás is éppen a szexuális élet egyetemi ellehetetlenítése miatt kezdett kialakulni. Iszonyúan büszke vagyok erre:-)
Jack Bruce and Pete Brown) Hey now baby, get into my big black car Hey now baby, get into my big black car I wanna just show you what my politics are.
I'm a political man and I practice what I preach I'm a political man and I practice what I preach So don't deny me baby, not while you're in my reach.
I support the left, tho' I'm leanin', leanin' to the right I support the left, tho' I'm leanin' to the right But I'm just not there when it's coming to a fight.
Hey now baby, get into my big black car Hey now baby, get into my big black car I wanna just show you what my politics are.
Esővárók koncerten nem voltál? Óriási volt! De ott is hiányoltam a fiatalokat. Nyomasztó volt, hogy a kollégiumból nem néztek át, hogy ennyire nem érdekelte őket a múlt, ez a nagyszerű zenekar.
In the white room with black curtains near the station. Blackroof country, no gold pavements, tired starlings. Silver horses ran down moonbeams in your dark eyes. Dawnlight smiles on you leaving, my contentment.
Hú, ezt kösz, ez nagyon nagy! Micsoda más világ volt! Abban az időben még óriási tömegek ilyen zenékre jártak, ilyen zenéket szerettek. Ebben a mai eltorzult, primitív világban elképzelhetetlen, hogy a mai fiatal tömegek ilyen zenéket szeressenek, vagy hogy pláne ilyen zenekarok, művészek fejlődjenek ki!
Az egész angol zenei forradalom valszleg egyszeri és megismételhetetlen. Zseniálisak voltak ezek a nagyon fiatal emberek. (Ő pl. ezen a felvételen 21 éves volt!) És nagyon beletrafáltak a világszellembe!
Én 1968-ban láttam Winwoodot a Traffic-kel. (Sajnos 67-ben, amikor a Spencer Davis Group idejött, ő éppen akkor lépett ki belőle, amit 17 évesen ő tett naggyá.) Szinte minden lemeze megvan, ahogy a Creamtől is. Meg persze Hendrixtől:-)
Amúgy nem biztos, hogy igazad van. Pernye és Petrovics egyáltalán nem voltak rossz ízlésűek zeneileg. És a Illés "Még fáj minden csókja" az országos, részben politikailag is támogatott műfelháborodás ellenére győzött! Igaz, az akkori politikusok értelmesebb fele azt is tudta, ez bizony tetszik a fiataloknak, ezért nem éri meg lenyomni.
