Mező Ferenc, Kun László, Keresztényi József, Kutassi László, Rejtő László, Füzesy Zoltán és társaik nyomdokain, magyar és nemzetközi vonalon, a kezdetektől a legutóbbi évtizedekig
Egyébként az Országos Antiszemita Párt tagja, s ilyen minőségében lett az MTK első elnöke. E meghökkentő jelenségre talán Szekrényessy Kálmánhoz fűződő barátsága a magyarázat. Mindketten nemesi származásúak voltak a "dzsentrizmus" korában, s míg Vermes főleg biciklizésben, kollégája pedig az úszásban jeleskedett (Duna, Balaton, Bodeni-tó, Gibraltár, Szuezi-csatorna...), közös pont volt életükben a sportszervezés. Szekrényessy Borsodban, Vermes a Délvidéken hozta létre az ország első edzőközpontjait, sőt a Szabadka melletti Palicson már Coubertin és Kemény (Kohn) Ferenc fellépése előtt próbálta újjáéleszteni az ókori olimpiai játékokat. Az MTK-t Szekrényessy alapította Teréz körúti lakásán 1888-ban zsidó sportolók megsegítésére. Ő volt Hajós (Guttmann) edzője.
"1915. április 5-én egy 199 centis óriás, Jess Willard következett, a 45 menetesre tervezett mérkőzést Kubában, 40 fokos hőségben rendezték. Willard nagyon felkészült, kontrákra épített, inkább védekezett, és a támadási kényszer miatt Johnson teljesen elkészült erejével, és a 26. menetben KO-vereséget szenvedett"
És ő volt, aki Willardot, az óriást elintézte négy év múlva, 1919-ben, méghozzá rövid úton. A YouTube-on bárki által megtekinthető meccsen Jack Dempsey már az első menetben vagy 7-szer padlóra küldte Willardot, majd kirohant a ringből ünnepelni, de közben ellenfele segédei felhívták a bíró figyelmét, hogy a gong már a számolás vége előtt megszólalt. Így aztán az egykori bányászfiú a hátralévő két menetben becenevéhez méltóan még jobban szétmarcangolta nálánál 14 centivel magasabb és mintegy harminc kilóval nehezebb, lomhán mozgó riválisát. Állkapcsát, bordáit több ponton eltörte, és vitathatatlanná tette, kit illet immár a világbajnoki cím. Az itt látható színes fotó már fénykorán túl, 1931-ben készült róla. Dempsey élete végéig megmaradt szerény, önzetlen, segítőkész embernek, mindenféle sztárallűrök nélkül. Népszerűsége mindvégig töretlen volt.
Budapesten először az 1820-as években jelent meg a kerékpár. Széchenyi István és és Wesselényi Miklós Angliából hoztak magukkal egy lábbal hajtható, a német Freiherr Karl von Drais által 1817-ben tervezett, eredetileg "futógép/futóbicikli" elnevezésű modellt, amelyet bemutattak a nagyközönségnek is. A kissé kényelmetlen jármű az évek folyamán sokat fejlődött, míg napjainkban már számos típusból válogathatunk, igényeink és céljaink szerint a különféle országúti, túra-, hegyibiciklik, városi kerékpárok stb. közül.
"Kerékpár" szavunkat Szekrényessy Kálmán (1846-1923) magyar sportembernek (első magyar úszó, Balaton-átúszó, első magyar sportlap-alapító), illetve Kosztovits Lászlónak köszönhetjük, akik egyúttal egyik első hazai kerékpározóink, illetve a Budapesti Kerékpár Egyesület alapító tagjai voltak. A kifejezés a "vasparipával" állt versenyben, míg végül 1883-ban a Magyar Tudományos Akadémia meghozta hivatalos döntését az előbbi javára.
A kerékpározást kezdetben a lovagláshoz hasonlították. A járművek drágák voltak és csak külföldről lehetett beszerezni őket, így használatuk főként az arisztokraták köreiben volt elterjedt. A budapesti villák lakói a Városliget és az Andrássy út környékén kerékpároztak, de népszerű volt az akkoriban kiváló minőségűnek számító gödöllői országút is. Olyannyira luxusterméknek számított a kerékpár, hogy 1899-ben adót is vetettek ki rá. Később, a 20. század eleje környékén egyre többen engedhették meg maguknak a jármű megvásárlását, így a mindennapi életben is elterjedtté vált mint közlekedési eszköz, sőt, sok esetben mint munkaeszköz (postás, futár, kiszállító stb.).
Sportként - s mint az első technikai sportág! - a polgárok köreiben vált közkedveltté. 1881-ben alakult meg a Budapesti Vasparipa Egyesület Előre, majd az 1890-es évektől kezdődően sorra jöttek létre a kerékpárt népszerűsítő egyletek (1893: Budai Kerékpár-Egylet, 1896: Condor Kerékpár-Egylet, 1898: Edison Kerékpár-Egyesület). Az első országúti "kerékpár-távversenyt" 1894 nyarán rendezték meg Budapest és Pécs között. 1896-ban pedig átadásra került a Millenniumi sporteseményeknek helyt adó Millenáris pálya a Csömöri úton, amely Európa egyik legrégibb, ma is álló kerékpáros versenypályája. 1928-ban itt rendezték meg a kerékpáros világbajnokságot.
Az omnibusz és a villamos jegyáraihoz viszonyítva olcsó és praktikus volta miatt a kerékpár demokratizálta a városi közlekedést, és a második világháborúig rendkívül közkedvelt és elterjedt városi közlekedési eszköz volt. Akkor a főváros lakosságának kb. 37%-a kerékpározott rendszeresen. A háború után ez a szám drámaian, szinte 0-ra csökkent, míg napjainkban is csak közel 5%-ról beszélhetünk. A belváros élhetőbbé tétele, a sportosabb életmód terjedése és a klímakérdés szempontjából is fontos lenne, hogy ez a szám folyamatosan növekedjen, tehát bringára fel, kedves budapestiek!
Ma már kaján mosolyt csal az ajkakra a velocipéd. Ellinger Illés felvétele, 1890 körül:
Kedd kora este kisorsolták a női Bajnokok Ligája Final4 elődöntőinek párosításait. A sorozat budapesti végjátéka történelmi lesz, ebben a lebonyolítási rendszerben ugyanis először fordul majd elő, hogy egy nemzet két csapattal képviselteti magát: a Győr mellett ugyanis a Ferencváros is bejutott a négyes döntőbe. Elek Gábor és Ambros Martín alakulata elkerülte egymást, így akár magyar házi döntőt is rendezhetnek majd június elején az MVM Dome-ban.
Köszi a hírt. Szép eredmény! Egy személyes megjegyzéssel:
Gólerős kapusok terén számomra azért még mindig a kolumbiai Higuita az ikon. Jó, tudom, hogy El Loco, meg a kameruni válogatott meccs elvesztése rajta múlott. Viszont ő nemcsak rögzített helyzetből (szabadrúgás, büntető) termelte a gólokat. Ezért lett a futball felejthetetlen "jelensége".
– Úgy fogadtak Nancyban, hogy azonnal orvosi vizsgálatra küldtek – emlékezett vissza Nagy Antal. – Nem értették, miért voltam gyenge, erőtlen a vb-n. Mondták is, ők nem ezt a Nagy Antit vették meg. A francia csapat orvosa, miután megismerte a vizsgálat eredményét nem titkolta, hogy sandaságra gyanakszik.
A doki azt mondta, idézem: valamit nagyon elrontottak a doppingolással a magyarok. Megkérdezte, ellenőrzött ételt vagy italt kaptunk a meccs előtt? Igen volt a válaszom, de aztán mondtam, hogy a vitaminitalunkat egy kancsóban keverték össze. Akkor a csapatorvosunk kijelentette, szerinte tuti valamilyen kokszot kaptunk.
Csak csendesen mondom, hogy az orvosi vizsgálat eredménye szuper volt, kirobbanó erőben voltam, egy hónap múlva engem választottak a hónap játékosának odakint.
Hogy mégis mi történhetett, arra százszázalékos választ nem tud adni Nagy Antal, ám azóta is él benne a gyanú, hogy valakik megetettek valamit velük a mérkőzés előtt.
– Olyan fáradság, olyan gyengeség volt rajunk, amilyet azóta sem éreztem, pedig már benne vagyok a korban. A szovjetek úgy robogtak át rajtunk, mint egy dízelvonat. Soha sem fog kiderülni, hogy ők kajáltak be valami gyorsítót vagy mi kaptunk „fékezőt”. Egy biztos, nem a tészta – amiről állandóan papoltak – és nem a negyvenhat fokos meleg okozta a szégyenteljes vereségünket.
