tekintve, hogy a magyar ugyanolyan nyelv, mint akármelyik, az "európai műpöcsölmény" alighanem ugyanolyan jó rá, mint a németre vagy az olaszra. az más kérdés, hogy a nyelvtanoktatás szinvonala semmiben sem különbözik a többi tantárgyétól, azaz nem valami magas.
a nyelvtannal nem hiszem hogy gond lenne , megvan a maga logikája persze az lehet hogy azt a nyelvtan tanár se érti és amit tanít , vagy amit tanít az nem is a magyar észjárás nyelvi kifejező rendszere, hanem valami európai módszertanba erőltetett akadémikus műpöcsölmény
Kár, hogy a saját szájízed szerint ítélsz meg. Egy szóval sem mondtam, hogy nem kell életünk végéig tanulni. De ugye azt már nem iskolának hívják? vagy mégis? Most kifejezetten az általános iskolai és a középiskolai oktatásról van szó, légyszíves ezt a mindennel vitatkozom, mert okosember vagyok stílust hagyd a csudába.
"Elfogadott dolog, hogy az embernek nagyjából 18-28 éves koráig kell tanulnia ahhoz, hogy a feladatát elláthassa." - értsd: ENNYIT KÖTELEZŐ! (=kell) Ez szabály, sőt a törvény. Ha annyira láma vagy, hogy ezt se látod, akkor sajnállak.
> különböző erősségű csoport = jobb és rosszabb csoport > Szerintem. > Nem kövér, hanem erős csontozatú... Nem ronda, hanem alternatívan szép... > Van ennek értelme?
Szerintem a hozzaszolo nem a tanulokra, hanem a tanitott anyagra ertette. Mint regen: akit erdekelt, az ment faktra/szakkore, akit meg nem, az nem.
Egy valamit azet szeretnek hozzatenni: 18 eves koraban az emberek altalaban nem tudjak, mit akarnak. Szerintem a korai specializalodas nem tul jo dolog: - rugalmatlanna tesz, - ha nem ismersz valamit (barmit a specializaciodon kivul), akkor aztan meg nehezebb eldonteni, hogy erdekel-e, hasznalod-e majd valamire, - utanna nagyon nehez valtani, ha kiderul, hogy 14-16 evesen nem te voltal a vilag legokosabb embere, es nem tudtad, mi a tuti.
> Elfogadott dolog, hogy az embernek nagyjából 18-28 éves koráig kell tanulnia ahhoz, hogy a feladatát elláthassa. (18-szakmunkás, 20-ipari munkás, 22-főiskola, 23-egyetem, 26-28 doktori.) Ez nem igaz, a legtobb komoly palyan a folyamatos onkepzes es a tudasahoz mert pozicio betoltese fontos. Ha ez igy lenne, akkor mindenki az egyetem utan vezerigazgatoi szekbol kezdhetne
> Természetesen kisebb hibák miatt 1-2 év csúszás mindenkinél előfordulhat.
> Attól tartok, hogy a XXI. században rá kell, hogy jöjjünk arra, miszerint a specializációt már a középiskolában el kell kezdeni, azaz: ...
Ez egy nagyon poroszos verzi, ezzel nem tudok egyet erteni. Szerintem a dolgok nem ugy mukodnek, hogy megtanulod x iskolaban, kijosz, beulsz az asztal melle, es aztan csinalod heti 40 oraban, majd a maradekban sorozol a haverokkal. Ez egyreszt az altalad emlitett tudasboseg miatt sem megy, amsrezt azert sem, mert egy atlag ember a kozepiskola utan meg 40 evig aktiv, es ezert az iskolai hard skills ennyi ido alatt boven elavul.
Szerintem az oly sokat szidott (sokszor joggal, tegyuk hozza) angolszasz rendszernek is vannak elonyei: az iskolaban az alapokat tanulod, ill azt, hogy hogy tudod a reszleteket magad megtanulni. Hosszutavon szerintem ez a sikeresebb, es en nem hanyagolnam az altalanos kepzest, csak atalakitanam.
>>>>>>>>>
A topik eredeti kerdesere: Azert az sem elhanyagolhato szempont, hogy az utlso x0 evben gyakorlatilag minden tanari szakra pl az ELTEn joreszt a vagdalek ment. Tisztelet a kivetelnek, de mind a tanarnovendekek minosege gyenge, mind az egyetem "a, ezek csak tanarszakosok" hozzaallasa katasztrofalis. Mostanaban nem jartam kozepiskolaba, de gondolom ez meg is latszik a tanarok es a tanitas szinvonalan.
az éve elei felmérő meg tipikus példája annak, amit mondtam, hogy a tanárok képtelenek felismerni a képességeket. ők is felmérő dolgozatban gondolkodnak, ami egy 6-8 éves gyereknél teljesen esélytelen, később meg már mindegy. egyébként nem kell a gyerekeket ilyen korán elválasztani, hanem egyazon osztályban kell velük specializáltan foglalkozni. persze ahhoz képzettség is kéne, meg akarás is, meg mondjuk kevesebb oktató egy gyerekre, stb.
Ez mind szép és jó lenne, de ennek gyakorlati megvalósítása problémás:
Mi alapján sorolják csoportokba a gyerekeket? Pl. írnak év elején egy felmérőt. Ez alapján mondjuk 2 csoportba kerülnek a gyerekek. Egy év múlva sokkal nagyobb lesz a csoportokon belüli szórás, mint a két csoport átlagának különbsége. A végén megint ott tartunk, hogy van két kb. tök ugyanolyan csoport.
Meg aztán a szülők is paráznak, hogy mérpedig az ő gyereke nem hülye, és nehogymá a hülye csoportba kerüljön...
A "jobb" csoportban sokan lesznek, akik egyébként lehet, hogy értenének valamit, de így, hogy kiderült, hogy milyen okosak, szarnak az egészre, és nem tanulnak.
A "rosszabb" csoportban pedig "úgyis hülyék vagyunk alapon" nem tanulnak.
:-) Persze korodnál fogva nem ismerheted azt, amikor SPECIALIZÁCIÓ volt.
Én azt tanulhattam, amit szerettem a gimiben: ugyanis akkori stratégia szerint, aki eldöntötte, reál vagy humán onnantól hagyták a másik oldal tanárai pl nem kértek olyat, hogy gyűjtsek adatokat Darwin munkásságáról, vagy hasonlóan nem kellett a trák bőrdiszművesség archaikus elemeibe beleásnom magam.
Ugyanis egyetemen a felvételi tárgy számitott. A (nehezebb) központi matek fizika felvételi irásbeli és szóbeli volt a bejutás feltétele. Akkor meg "szakdiák"nak csúfoltak minket. Igy aztán igencsak erős alapokkal indulhattunk az egyetemen.
Az viszont nagyon elgondolkoztatott, hogy ha olyan stílusban folyik tovább a történelemoktatás ahogy, akkor 100 év múlva már kb. kétszer annyi információt kell ezen az órán oktatni és tanulni, mint ma. Valószínűnek tartom, hogy lassan elkéne kezdeni szelektálni, mert borzasztó mértékben nől a történelmi tudás.
Ősember megnézi a fia bizonyítványát.
- Rajz: hármas - hát nem lehet mindenki finomkezű... Ének: kettes - nem mindenkinek lehet jó hangja... Történelem: négyes...
Fejbevágja bunkósbottal a gyereket.
- Hát ezt miért kaptam? A hármast meg a kettest elnézted!
- Azt megértem, na de egy év alatt két oldalt nem bírtál megtanulni?
Elfogadott dolog, hogy az embernek nagyjából 18-28 éves koráig kell tanulnia ahhoz, hogy a feladatát elláthassa. (18-szakmunkás, 20-ipari munkás, 22-főiskola, 23-egyetem, 26-28 doktori.) Természetesen kisebb hibák miatt 1-2 év csúszás mindenkinél előfordulhat. A XIX-XX. század új abban a tekintetben, hogy az egyetemi-főiskolai színtű oktatásban ráeszméltek arra, hogy az alapok megtanulása után azonnal specializálódni kell egy adott irányba. A teljes anyag már nem megtanulható. Attól tartok, hogy a XXI. században rá kell, hogy jöjjünk arra, miszerint a specializációt már a középiskolában el kell kezdeni, azaz: a közös alapokat az általános iskola nyújtja, a középiskola meg már KIZÁRÓLAG az orientált tartalmat. Erre a váltásra pár évtizeden belül szükség lesz. Szerintem.
Az viszont nagyon elgondolkoztatott, hogy ha olyan stílusban folyik tovább a történelemoktatás ahogy, akkor 100 év múlva már kb. kétszer annyi információt kell ezen az órán oktatni és tanulni, mint ma. Valószínűnek tartom, hogy lassan elkéne kezdeni szelektálni, mert borzasztó mértékben nől a történelmi tudás. Arról meg egyáltalán nem vagyok meggyőződve, hogy hasznos-e ez. Szerintem elég lenne az utolsó 100-200 évet tanítani kötelező szinten, a többi lehetne olyan, mint mondjuk a "művészettörténelem", azaz fakultáció. Vagy, ha nem akarjuk, hogy a gyerkőc ne ismerje magyar gyökereit, akkor egy magyarságtan óra az ősökről. A mai formában azt hiszem abszolúte halott tudás a történelmi.
Egyrészt sok a gyenge tanár, aki képtelen érdekesen, rávezetve tanítani.
A másik ok, hogy minél magasabb színvonalat célzunk meg, annál több olyan diák lesz, aki azt a színvonalat már nem fogja fel. És minél inkább nem értenek valamit a diákok, annál inkább utálják.
Megoldási lehetőség tehát tehát pl. egyrészt a jó tanárokban, másrészt a külöböző szinten lévő diákok külön osztályokba sorolásában van (mindenki a színvonalának megfelelő szinten tudjon tanulni.)
sorry, tévedni emberi dolog. Abból indultam ki, hogy én utáltam a nyelvtant és reálos vagyok. De tényleg, a nyelvtan inkább reál tárgy. Még akkor is, ha magolós. (ugyebár ezer meg ezer kivétel, szabály, stb...)
Nevezetesen pl. hogy a reálosoknak nyelvtanból ne kelljen helyesen írni tudni, csak elég legyen a természetes nyelvek chomsky-féle dógaival tisztában lenni...
Őőő, izé, a nyelvtan miért másik oldal? A nyelvtan valójában reál tárgy, nem is értem, hogy miért sorolják a humán tárgyak közé. (Jó reálosoknak egyébként nem is szokott gondot okozni jól megtanulni helyesen írni, ha kicsit is akarják.)
És egyetértek a cikk azon részével, hogy a tantárgyak kedveltségi sorrendjét majdnem egyértelműen meghatározza, hogy mennyit kell gondolkodni a megértésükhöz. A korreláció majdnem 1. Ebből az az egyetlen dolog szűrhető le, hogy a kisiskolás korban meg kéne tanítani gondolkodni az emberpalántákat, sőt, meg kéne velük szerettetni a gondolkodást. Azt hiszem itt a gyökereknél van elcseszve az egész. (Megjegyzem mostanában kezdték gyermekeim az iskolázódást. Elképesztő mennyiségű tanári baromságot kell kijavítanom, ha nem akarom, hogy hülye maradjon a gyerek. És elképesztő mennyiségű magyarázatot kell adnom olyan dolgokra, amiket csak úgy tessékittvantanuldmeg stílusban bemagoltatnak a gyerekkel.)
Nem rossz ötlet. De a másik oldalt nehezen tudom elképzelni. Nevezetesen pl. hogy a reálosoknak nyelvtanból ne kelljen helyesen írni tudni, csak elég legyen a természetes nyelvek chomsky-féle dógaival tisztában lenni... Meg irodalomból is csak a versek logikai-szerkesztési-relációs elvekkel legyenek tisztában, oszt jóvan :)
A probléma, hogy "humanizálódunk". Amellett, hogy a világ egyre inkább reál beállítottságú (lassan a könymolynak is értenie kell a számítógéphez), idehaza egyre kevesebb ember ért a modern dolgokhoz.
