A 972-es évszám eredete, Sankt Galleni Brunó és szerzetes társai magyarok földjére jöveteléhez tartozik. Mivel ez év októberében kezdték meg térítő tevékenységüket Magyarországon a latin kereszténység jegyében, ehhez az eseményhez kötik a Fehérvártól északra emelkedő hátságon, az ősi útvonal melletti Szent Márton egyház alapítását.
Ebből valószínűsítik, ha azon a helyen ekkorra datálható egyházat alapítottak, akkor a közelben valami fejedelmi szálláshely is épülhetett, és akkor legyen az mindjárt Székesfehérvár. De ezen közvetett adatokon kívül, semmit nem találtam, ami a 972-es évszámot, mint alapításhoz köthető dátumot erősítené a témában.
˝A város területén már az újkőkorszakból (i. e. 5. évszázad) is található emberi település nyoma. A római korban a település az Alba Regia nevet viselte.˝
Sehol nem találtam adatot arra, hogy a Római Birodalom, vagy akárcsak az ahhoz tartozó Regio Pannonia teruletén létezett volna valaha is Alba Regia nevű település. Ha jól sejtem, a város középkori latin elnevezését szokás tévedésből római településnévként értelmezni, és ezzel a város eredetét a Római Birodalomhoz kötni. De a középkori város területén, tudtommal semmilyen római lelet nem került elő. Egyetlen utalás, az általam itt is idézett Kralovánszky Alán féle vélemény, amelyre azóta sem találok semmilyen magyarázatot.
Óvatosan kell bánni a mai publikációk, a ˝város területén talált˝ kifejezésével is, mert azok kivétel nélkül, a mai Székesfehérvár közigazgatási területét jelentik és nem a középkori város alapterületét. Pláne nem a legkorábbi királyi várat, mint a város eredeti városmagját!
A Római Birodalom közelben álló települése Gorsium volt, és az ahhoz vezető utak sem vonultak át tudtommal a középkori Székesfehérvár területén.
Úgy gondolom, a rendelkezésre álló adatok tükrében nyugodtan kijelenthetjük, hogy Székesfehérvárnak sem római kori, sem más előzménye nem volt, így az egy teljesen magyar alapítású város.
Mivel mocsárból kiemelkedő szigetekre épült, létezett még egy halvány felvetés egykor, hogy szláv mocsárvár az eredetije, de ezt sem támasztja alá semmi adat vagy lelet azonkívül, hogy úgy tudjuk, az Európában élő szlávoknak is voltak mocsárváraik.
A város területén már az újkőkorszakból (i. e. 5. évszázad) is található emberi település nyoma. A római korban a település az Alba Regia nevet viselte. A település és a későbbi város a Balaton és a Velencei-tó között kereskedelmi utak fontos csomópontja volt. Ezen a területen keresztül vezettek a kereskedelmi utak a Móri-völgyön és Veszprém környékén keresztül délkeletre a Balkán-félszigetre, északkeletre a dunai átkelőhely felé (a mai Budapest területén), és végül a Balaton partjainál Itália felé. Fehérvár ma is a Dunántúl vasúti és közúti csomópontja. 972-ben alapította Géza fejedelem a Gaja-patak és a Sárvíz által táplált mocsarakból kiemelkedő négy szigeten. Ezek egyike a mai belváros. Géza kicsiny kővárat épített, benne a fejedelmi palotával és egy templommal. 1001-ben Géza fiát Szent István királyt a közhiedelemmel ellentétben nem itt koronázták meg, mert a koronázó-bazilika csak 1039-ben készült el. István emelte Fehérvárt várossá és a királyság világi központjává, ő építtette a bazilikát is (1003-1038). Éventek kétszer tartottak itt törvénykezési napot. 1526-ig 43 magyar királyt koronáztak, és 1540-ig 15 királyt temettek Fehérváron. A 11. században a város a szentföldi zarándoklatok fontos állomása volt. A középkorban a város jelentősen fejlődött, a mocsárból kiemelkedő dombokon elővárosok jöttek létre, ahol szerzetesrendek, kézművesek és kereskedők telepedtek le. 1222-ben II. András itt bocsátotta ki az úgynevezett Aranybullát, mely tartalmazta a nemesek jogait, és a király kötelességeit. Ez az okmány 1848-ig a magyar alkotmány alapja volt. 1242 tavaszán az úgynevezett tatárjárás alkalmával mongolok támadták meg a várost. A tatárok egész Magyarországot végigpusztították. A hirtelen jött hóolvadás védte meg a mocsárral körülvett várost a mongol lovasok betörésétől, akik így nem tudtak a várfalhoz jutni. A 13. század és a 15. század között az okmányok egy sor palota építéséről számolnak be. A középkorban virágkorát élő város történetét nagyjából 1490-ig számtalan metszeten örökítették meg. 1526 után az Oszmán Birodalom uralmi törekvései Magyarország létezését fenyegették. A mohácsi csatában húszezren estek el, II. Lajos király is ekkor vesztette életét. 1541-ben került Buda a török kezére, 1543-ban Fehérvár is elesett. Innentől 1688-ig a város végig török kézen volt eltekintve egyetlen évtől: 1601-ben a várost átmenetileg visszafoglalták. A város lakosságának nagy része elmenekült, sok épületet leromboltak, az élet a városban lehetetlenné vált. A török megszállók csak néhány épületet emeltek. A 18. század kezdetétől a város újabb felvirágzását élte. A helyi magyar és szerb lakosokhoz német és morva lakosok költöztek. 1703-ban kapta vissza a város a szabad királyi város rangot, de nem lett többé az ország fővárosa. A későbbi Habsburg uralkodók a törvénykezési napot a hozzájuk közelebb eső Pozsonyba helyezték át, és ott is koronázták meg őket, királyi székhelyük pedig Bécs volt. A 18. század közepén nagyobb építkezések kezdődtek, például a ferences templom és rendház építése, a jezsuiták templomépületei. Középületek, barokk paloták és polgárházak épültek. A város fejlődése az 1720 és 1870 közötti képeken jól követhető. 1777-ben Mária Terézia püspöki székhellyé tette a várost. A 19. század elejének reformtörekvéseinek hatására a túlnyomórészt német lakosság fokozatosan beolvadt a magyarságba. 1848. március 15-én a polgárság és a fiatalság csatlakozott a forradalomhoz. A forradalom és az azt követő szabadságharc leverése után az időközben óriásira nőtt Budapest árnyékában alig iparosított agrárvárossá vált. A trianoni békeszerződés után a két háború között fellendülés következett be, a háborús előkészületek miatt több nagyüzemet alapítottak. A II. világháború után agresszív iparosítás következett. Többek között alumínium hengerművet és motorjárműgyárat alapítottak. A város életében hosszú ideig az Ikarusz buszgyár és a Videoton rádió és televíziógyár volt a legfontosabb munkáltató. Az 1945-ben még csak 35 ezer lakost számláló város az 1970-es évekre 100 ezres lakosúvá vált. Lakótelepek épültek, a belváros azonban megőrizte barokk karakterét. A legjelentősebb barokk épületek a székesegyház, a püspöki palota és a tanácsháza. Az elmúlt évtizedek archeológiai kutatásai középkori maradványokat tártak fel, amelyeket restauráltak és kiállítottak. A romkertben találhatóak a románkori bazilika maradványai és I. István király mauzóleuma a 11. századból. ·
"Tudsz valami adatot arra vonatkozóan, hogy 972-ben Géza megalapít egy ilyen nevű várost azon a helyen?"
Úgy látszik, ezt csak régészeti feltevésekkel lehetne adatolni. A 972-es évszám viszont valamiért erősen meggyökeredzett, 1972-ben ünnepelték pl. a város alapításának ezredik évfordulóját.
˝A bazilia helyén két római kori kőépület alapfalai jkerültek elő,...[...]˝
Azóta sem találtam semmilyen adatot arra vonatkozóan, más kutatóknál sem, miféle római épületmaradványokról beszél Kralovánszky, vagy hogy találtak-e más épülethez tartozó korábbra datált alapfalakat a román bazilika maradványai között.
A bazilikától délre álló dombról, Kralovánszky, mint nagyfejedelmi földvár építési helyszínéről írt, amely földvárat árok és sánc védett. Ám újabb kutatások eredményeként kiderült, hogy a legkorábbi kővár később kitermelt alapfalainak nyomát vélték ároknak.
A dombon állott kővár belsejében feltárt négykaréjos templom eredete sem tisztázott. Kralovánszky Alán és Siklósi Gyula is, a késői lengyel forrás közlésében megnevezett Szent Péter templommal azonosítja, ahová Gézát is temették. Buzás Gergely ezzel ellentétben az Eufrozina királyné által épített Szent Imre kápolnát azonosítja a négykarélyos templommal. Az előbbi feltevés a X-XI. századi bizánci típusú templomépítéshez köti az eredetet, míg Buzás a későbbi, XII. századi templomkápolnák egyik példáját véli felfedezni benne. A Géza-alapításúnak tudott Szent Péter templomot Buzás a vár alatti térre helyezi, a mai Szent Imre templom helyére, és hogy azzal szemben épülhetett fel az alapító fiának, Istvánnak a magántemploma, és a két épületet árkádos építmény köthette össze, mintegy egybekapcsolva azokat. A helyszínen feltárt falmaradványok az árkádsoros összeépítést alátámasztani látszanak.
Egykor hatalmas mocsár volt a vidék, még a sok ezer éves Pannon tenger maradványaként, még abból az időből, amikor a Balaton és Velencei-tó összefüggött. A környéken találtak ie. 2000-900 időkből származó bronzkori lelelteket is. Azután Árpád fejedelem vert sátrat a város mellett emelkedő Noe hegyénél előtte germánok, avarok,szlávok telepedtek le a település körül.
Kézai Simon azt írta krónikájában midőn a honfoglaló magyarok a Dunán átkelve Pannóniába jöttek Árpád fejedelem a város jelenlegi helyén ütötte fel sátrat, ez a hely volt Árpád első állandó szállása.
Szammer Pál is ír a város történetéről Három Százados Gyász című munkájában (1826).
A város területén már az újkőkorszakból (i.e. 5. évszázad) is található emberi település nyoma. A római korban a közeli Gorsium a Balaton és a Velencei-tó között kereskedelmi utak fontos csomópontja volt. Ezen a területen keresztül vezettek a kereskedelmi utak a Móri-árkon és Veszprém környékén keresztül északra és nyugatra, délkeletre a Balkán-félszigetre, északkeletre a dunai átkelőhely felé (a mai Budapest területén), és végül a Balaton partjainál az Adria és Itália felé. Fehérvár ma is a Dunántúl vasúti és közúti csomópontja.
A várost 972-ben alapította Géza fejedelem a Gaja-patak és a Sárvíz által táplált mocsarakból kiemelkedő négy szigeten. Ezek egyike a mai belváros. Géza kicsiny kővárat épített, benne a fejedelmi palotával és egy templommal. Középkori latin neve Alba Regia volt.
István emelte Fehérvárt várossá és a királyság világi központjává, ő építtette a királyi bazilikát is (1003–1038). (A bazilika azonban egyházi és világi jelentősége ellenére nem volt székesegyház, mert István király Fehérváron nem alapított püspökséget, valószínűleg az egyházi és világi hatalom szétválasztásának szándékától vezérelve. A város egyházi jelentőségét a középkorban az itt működő tekintélyes társaskáptalan adta.) Évente kétszer tartottak itt királyi törvénykezési napot. 1526-ig 43 magyar királyt koronáztak, és 1540-ig 15 királyt temettek Fehérváron.
A 11. században a város a szentföldi zarándoklatok fontos állomása volt. A középkorban a város jelentősen fejlődött, a mocsárból kiemelkedő dombokon elővárosok jöttek létre, ahol szerzetesrendek, kézművesek és kereskedők telepedtek le. 1222-ben II. András itt bocsátotta ki az Aranybullát, mely tartalmazta a nemesek jogait, és a király kötelességeit. Ez az okmány volt 1848-ig a magyar alkotmány alapja.
1242 tavaszán a tatárok megpróbálták elfoglalni a mocsárral körülvett várost, melyet azonban a hirtelen jött hóolvadás megvédett a mongol lovasok betörésétől, akik így nem tudtak a várfalhoz jutni. A 13. század és a 15. század között az okmányok egy sor palota építéséről számolnak be. A középkorban virágkorát élő város képét nagyjából 1490-ig számtalan metszeten örökítették meg.
A mohácsi csatát (1526) követően Buda 1541-ben került a török kezére, majd 1543-ban Fehérvár is elesett. Innentől 1688-ig a város végig török kézen volt, eltekintve egyetlen évtől: 1601-ben a várost átmenetileg sikerült visszafoglalni. A török hódoltság idején a város lakosságának nagy része elmenekült, az élet a városban szinte lehetetlenné vált. A megszállók csak néhány épületet emeltek, és sokat leromboltak, illetve az elhanyagolt épületek rommá váltak. Ennek a pusztulásnak esett áldozatul a középkorban még Európa-hírú pompás királyi bazilika is. A török igazgatási beosztás szerint a város a budai vilajet fehérvári szandzsákjának volt a székhelye.
A 18. század kezdetétől a város újabb felvirágzását élte. A helyi magyar és szerb lakosokhoz német és morva lakosok költöztek. 1703-ban kapta vissza a város a szabad királyi város rangot, de nem lett többé az ország fővárosa. A későbbi Habsburg uralkodók a törvénykezési napot a hozzájuk közelebb eső Pozsonyba helyezték át, és ott is koronázták magyar királlyá őket, királyi székhelyük pedig Bécs volt. A 18. század közepén nagyobb építkezések kezdődtek, például a ferences templom és rendház építése, a jezsuiták templomépületei. Középületek, barokk paloták és polgárházak épültek. A város fejlődése az 1720 és 1870 közötti képeken jól követhető. 1777-ben Mária Terézia az egyik újonnan alapított püspökség székhelyévé tette a várost. A püspöki palota a királyi bazilika egykori területének egy részére települt, építéséhez sokat felhasználtak az egykori templom kövei közül.
A reformkori nemzeti öntudatra ébredés hatása olyan erős volt, hogy a túlnyomórészt német lakosság is fokozatosan beolvadt a magyarságba. 1848. március 15-én a fehérvári polgárság és fiatalság is csatlakozott a forradalomhoz. A forradalom és az azt követő szabadságharc leverése után az időközben óriásira nőtt Budapest árnyékában Fehérvár alig iparosított agrárvárossá vált.
A királyi törvényszéknek, a megyei főügyészségnek és a fogháznak (ma Fejér Megyei Büntetés-végrehajtási Intézet) helyt adó épületkomplexum 1902-ben készült el
A két háború között, a trianoni békeszerződés után viszont fellendülés következett be, a háborús előkészületek miatt több nagyüzemet alapítottak.
A II. világháború után erőltetett iparosítás következett. Többek között alumínium-hengerművet és motorjárműgyárat alapítottak. A város életében hosszú ideig az Ikarus autóbuszgyár és a Videoton rádió- és televíziógyár volt a legfontosabb munkáltató. Az 1945-ben még csak 35 ezer lakost számláló város lélekszáma az 1970-es évekre 100 ezerre nőtt. A középkori városfalakon kívül mindenütt nagy lakótelepek épültek, a belváros azonban megőrizte barokk karakterét. A legjelentősebb barokk épületek a székesegyház, a püspöki palota és a Városháza.
Az elmúlt évtizedek régészeti kutatásai sok középkori maradványt tártak fel a város területén, amelyeket restauráltak és kiállítottak. A Romkert-ben találhatóak a románkori bazilika maradványai és I. István király szarkofágja a 11. századból.
Székesfehérvár létének, az ott zajló építkezéseknek első írásos és régészeti adatai I. István királyhoz kötődnek, bár egy XV. századi lengyel krónika közlése szerint Géza fejedelem már ezen a helyen temetkezett. Tehát feltételezhető, hogy a város alapítása Gézához és nem Istvánhoz kötődik, bár nem tudom, rendelkezik-e valaki ennek megállapításához további adatokkal?
Azok számára nyitottam meg ezt a topicot, akik a magyar koronázó-székváros történelme iránt érdeklődnek illetve annak történelmében járatosak. Kifejezetten erőteljes témafelvetés lenne a város megalapítása és legelső évszázadai. Hol, hogyan, milyen építményekkel és kik határozták meg Székesfehérvár arculatát és jelentőségét. Mivel engem fokozottan érdekel ez a téma, előre is köszönöm minden kedves fórumozónak és szakértőnek a témába vágó segítő és építő hozzászólásait.
