Most érdemes nyelvet tanulni!
Válassz gyorsan, egyszerűen nyelviskolát, Külföldi és belföldi nyelvtanfolyamokat, Tankönyveket, Nyelvtanító programokat, számítógépes szótárakat
Egyszerre válogathatsz a legjobb ajánlatok között.
Gyere el a Nyelvtudás Pláza Országos kiállítás és vásárra augusztus 30-tól szeptember 2-ig.
A rendezvényt 14 városban tartjuk
A rendezvény 4 napja alatt kedvedre böngészhetsz:
- a helyi nyelviskolák,
- tankönyvkiadók,
- külföldi-és belföldi utazási irodák, nyelvi utaztató cégek,
- távoktató és internetes nyelvoktató cégek,
- nyelvvizsgaközpontok,
- idegen nyelvű- és tankönyvkiadók,
- multimédiás oktatószoftverek gyártói és forgalmazói
- oktatási segédeszközök gyártói és forgalmazói ajánlatai között.
3 ok amiért most érdemes elkezdeni nyelvet tanulni!
1. A rendezvényen minden jelentős nyelviskola kint lesz.
2. A kiállítók a rendezvény alatt rendkívüli kedvezményeket biztosítanak
3. ha részt vesz játékos programjainkon, kis szerencsével még több kedvezményt, ajándékokat nyerhet!
A rendezvény ingyenes! Minden látogatót szeretettel várunk!
Én is egyetértek azzal, hogy középfok körül ill. felett már nemigen kellene magyarul beszélni, mégsem sikerül ezt mindig megvalósítani. Van pl. néhány tanítványom, akik addig nem hagynak békén, amíg le nem fordítjuk az olvasásmegértést fejlesztő szövegeket magyarra, mert hátha nem jól érti, ami oda van írva. Hiába mondom, hogy nem baj, ha nem mindent ért szó szerint, a lényeg, hogy a hozzákapcsolódó feladatokat meg tudja oldani, hiszen annyit kell megértenie belőle. Ő akkor is szóról szóra érteni akarja a szöveget, és nem hajlandó semmit a véletlenre bízni. Ugyanakkor tiszta szívvel ellene sem vagyok a módszernek, hiszen jómagam is azért haladtam mindig gyorsabban a nyelvekkel, mert amit a tankönyv egyelőre csak passzív készségnek szánt, azt is megtanultam rendesen. Sosem elégített ki pl., hogy akár a kezdő szintű hallásutáni szövegből kihallottam a kérdésekre a választ, a feladat megoldása után mindig megnéztem hátul a könyvben a szövegét, kiszótároztam, és megtanultam belőle a még nem tanult szavakat, kifejezéseket, nyelvtani jelenségeket.
mindig mondom, h kb 9-10 éves kor alatt tudunk még intuitív tanulási technikákra alapozni, amit én szeretek kihasználni, nem csakis az eredmények miatt.. hanem mert ezek a kölykök ezt az eredményt nem véres verejtékkel érik el és megmarad a jó értelemben vett gátlástalan nyelvhasználat, nem várjuk meg míg kommunikációs blokk alakul ki
nekik a nyelvtant nem magyarázzuk, használjuk, drillezünk, stb
középfokú felkészítésnél csoporfüggő kinél lehet kinél nem, angolul tanítani a nyelvtant az tény, akinél csak felfrissítjük és rendszerbe szedjük, annál általában mehet angolul
angolból középfokra tudni kell a nyelvtant, felsőfokon amit pluszban elvárunk, az a kategóriákkal szélesebb szólincs és a kényelmes testhezálló nyelvhasználat ha mégis belefutunk valami nyelvtani dologba ami elfelejtődött, azt természetesen angolul beszéljük meg.. szinte semmit nem csinálok középfok felett magyarul, de bizonyos kifejezéseknél persze le lehet csekkolni, hogy akkor ez mi is.. eleve nem alapszókincsből válogatunk, azt hogy apple le tudom rajzolni úgy, hogy ne kelljen magyarul mondani:))
"...de a nyelvoktatás nem csak a felnőttek tanításáról szó..."
Így van. Ebben egyetértünk. Az explicit nyelvtantanítás és a kontrasztív nyelvészeti megközelítés nem gyerekekre értendő, hanem kb. pubertáskortól, amikortól a tudattalan tanulás (acquisition) már nem jó hatásfokkal működik.
És nyilván abban is mindannyian egyetértünk, hogy a beszédfejlesztés gyakorlati részénél a célnyelv használata szükséges, tehát pl. egy "beszélgetős órán" vagy egy ilyen jellegű, kisebb vagy nagyobb lélegzetvételű feladat elvégzésekor sem kell magyarul beszélni az órán - de a nyelvtanulás ugyebár nem csak beszélgetésből áll.
Megint az az érzésem, hogy alapvetően egyetértünk mi négyen, csak a részletekben vannak eltérések.
Éndzsöl, rólad pl. már kiderült, hogy nem vagy nyelvtanellenes, mégis azt írod, hogy te inkább hanyagolod/hanyagolnád a magyar nyelvet. Pedig pont arra jó a magyar nyelv, hogy a részleteket tisztázni lehessen. Arról már nem is beszéve, hogy nagyon sok mai fiatalnak igen komoly problémái vannak az anyanyelvével, amin tud segíteni a kontrasztív megközelítés, miközben nem válik az idegennyelv-tanulás kárára. (Javasolnám tanulmányozni Budai László értekezéseit és kutatásait a nyelvsejtésről, ami pontosan arról szól, hogy a nem kielégítő magyarázatok miatt alakul ki ez a jelenség - ide, a hiányos magyarázatokhoz kell sorolni az anyanyelv használatának tudatos kerülését is.)
U.i.: Rajtam kívül senki nem olvas Iskolakultúrát? :)
Nem tudom, németből van azért új nyelvtan középfok (értsd: B2 szint) felett is.....
Tanulmányaim szerint már a 10 év körüli gyereknél is jelen van az analitikus gondolkodás. Van, aki már 10 évesen se képes utánzás után tanulni és van, akinél ez a képesség még 14 évesen is megvan. Gyerekeknek amúgy pláne nem magyaráztam a nyelvtant soha németül. Vagy magyarul, vagy sehogy. (az egész kicsiknek ugye sehogy)
Valóban nem csak nyelvtant tanítunk. De pl. az olvasott szövegértést vagy a hallott szövegértést a legjobban akkor tudod kontrollálni, ha a kérdéseket az anyanyelven adod meg. Így ugyanis tutira kiderül, mit ért az illető és mit nem. Nincs nagyon melléblabla.
Ha a kérdés az idegen nyelven van feltéve, akkor ott van benne a válasz is...... (erre külön tréningezem a nyelvvizsgázó tanítványaimat: hogyan oldjuk meg az olvasott szövegértés feladatot úgy sikeresen, hogy fogalmunk sincs arról, miről írnak)
felnőtteknél, főleg középfok alatt (a fölött meg nem nagyon kell már új nyelvtan) valóban sokszor testhezálló, nem csak mert analitikusan gondolkoznak már rég, hanem mert biztonságérzetet nyújt nekik az anyanyelv
de a nyelvoktatás nem csak a felnőttek tanításáról szó, és nem csak nyelvtant tanítunk, sőt..
az tuti igaz, hogy az adott csoportra kell adaptálni a módszereket is
"A nyelvtannal viszont azt tapasztaltam, hogy - főleg felnőtteknél - sokszor egyetlen rövid, jól megfogalmazott magyarázat az anyanyelven sokkal hamarabb és jobban betalál, mint többórányi gyakorlás és rávezetés idegennyelven."
Én ezzel úgy vagyok, hogy kapcsoljuk ki az anyanyelvet, amikor csak lehet. Ha már a diák idegennyelvű körülírásból is megérti egy szó jelentését, akkor jobb úgy elmagyarázni neki, mint egyszerűen megmondani a magyar jelentését, már a beszédértés gyakoroltatása végett is. Utána azért biztonságból rá szoktam kérdezni a magyar megfelelőjére is, hogy biztosan nem került-e tévútra a diák, nem értette-e félre a magyarázatot. A nyelvtannal viszont azt tapasztaltam, hogy - főleg felnőtteknél - sokszor egyetlen rövid, jól megfogalmazott magyarázat az anyanyelven sokkal hamarabb és jobban betalál, mint többórányi gyakorlás és rávezetés idegennyelven.
"...egyre jobban felismerik, hogy az anyanyelvet kikapcsolni a nyelvoktatásban (ha lenne lehetőség a használatára) nagy hiba!"
Ha rosszindulatú lennék, akkor most azt mondanám, hogy sok kolléga egyszerűen nem követi az alkalmazott nyelvészet - gondolok itt ennek a magyar és a nemzetközi porondjára egyaránt - tudományos kutatásainak legújabb eredményeit. Mert akkor már hallottak volna erről. (Szakmai konferenciákon ritkán beszélnek olyan dolgokról, amelyek szembe helyezkednek a trendy irányvonalakkal.) De nem vagyok rosszindulatú... :)
"Az anyanyelv ésszerű használata a nyelvórán egyébként nem jelenti azt, hogy nem dolgozik az ember autentikus anyagokkal."
Bárdos tanár úr (kezdek kételkedni benne, hogy az angolos kollégák nagyobb része tudja, hogy kiről van szó...) az autentikussággal kapcsolatban is gyönyörűen leírta, hogy kissé túl van lihegve - mint sok más dolog is az újkori angol nyelvoktatásban.
Folyt. köv. kicsit később. (Talán már csak holnap.)
Igazad van, nyilván teljesen másképp kell adminisztrálni egy nyelviskolában, mint a nappaliban. Bár ha részletesen nem is szoktam leírni, kivel mit csináltam egy órán, azt mindig feljegyzem, hogy hol tartunk (főleg az azonos könyvből, nagyjából ugyanott tartó embereknél tudok különben nagyon elkeveredni, hogy ki hol tart pontosan), meg ha feljön valami hiányosság a diáknál az órán, amire a következő alkalommal készülni akarok néhány feladattal. Ilyeneket nekem képtelenség fejben tartani.
Nyelvsulikat én is nagyon szerettem, lényegében máig abból élek itthon is, amit ott a kollégáktól, kiegészítő anyagokból, továbbképzéseken stb. megtanultam. Nem beszélve a kellemes napi csevegésekről a kollégákkal a suli könyvtárában a felkészülés során!:) Most kisvárosban élek, itt nincs nyelviskola. Vannak egyébként előnyei is a kötetlen tanítási módszereknek. Nyelviskolai csoportnál előfordult pl. az, hogy sokkal gyorsabban tudtunk volna haladni az emberekkel, mint ahogy azt a tanmenet előírta, és igényelték is volna, de ilyenre ott nincs mód a tanfolyamok átjárhatósága miatt. Egyéni oktatásnál meg mindig van lehetőség a diák képességei és igényei szerint haladni.
nem a papírfecnik zavarnak, én is firkászom post-itra, de hogy ne legyen hoszsú távon leírva hogy mikor milyen anyga került feldolgozásra, stb, az igenis nem vezethet átgondolt tervezéshez nem az aznapi óra kvalitásából von le, hanem a tanfolyam menetéből aki normál óraszámban tanít, az nem tud fejben tartani minden lényeges infót, nem tud visszakeresni dolgokat stb nyilván egy nyelviskolában, ha valaki pl lebetegszik, ha küllföldre megy, a helyettesítés flott megoldásának is elengedhetetlen feltétele
a hsz vége totál így van, nem csak rajtunk múlik, ki mire mikor jut, de nem is azt íratm hogy fényévekkel korábban ki kell ezt találni
freyya, én tanítottam 19 évesen friss felsőfokúval a nappaliban, tanítottam friss diplomásként gimiben is, otthon gyesen is, és mivel a fiaim nagyok, 10. éve tanítok nyelviskolában, ebből egy év egy hagy ne mondjam milyen nyelviskolában:(((( mindig, az első perctől imádtam csinálni és akartam jól csinálni (nem, nem mert zseni vagyok, Frouwe, hanem magam örömére)
én ezeket össze tudom hasonlítani, nyilván isteni szituban vagyok, mert én válogatom meg, hogy kivel akarok együtt dolgozni de nem mindegy hogy a munkáját szerető, többre törekvő emberekkel napi konzultációban, tréningeken, anyanyelvi és nyelvi programokon részt véve végzem a munkám vagy otthon, a saját magam belátása szerint.. így ezerszer könnyebb, sok a szakmai feedback
persze, az tény, nem az akkreditációs papíroktól szeretjük a tanítást
A nyelvtanári kvalitásokat annyiban vizsgálják, hogy elvárják a tanári diplomát, ami végül is egy igazolás arról, hogy a szakma követelményeinek megfelel a tanár. Ennél többet tényleg nem tehetnek, hiszen annyiféle tanítási módszer létezik, és hát kinek a pap, kinek a papné... Magam sem vagyok a fix módszerek alkalmazásának híve, van amelyik tanítványnál ez válik be, van amelyiknél meg az, a harmadiknál meg a kettő (vagy több) keverése. Persze csoportnál más, ott muszáj valami egységeset alkalmazni. Meg sokszor nem is a kvalitások hiánya miatt olyan egy nyelvóra, amilyen, hanem szimplán a tanár pillanatnyi hozzáállása, felkészülésbe fektetett minimális vagy semmilyen energiája ill. ideje miatt. Az meg ellenőrizhetetlen, hiszen egy látogatott órára nyilvánvalóan mindenki rendesen felkészül. Attól mondjuk szerintem nem függ a tanítás minősége, hogy a tanár a feljegyzéseit papírcetlikre, vagy számítógépen szépen megszerkesztett táblázatokba írja. Hogy ki mikor kerülhet nyelvvizsgabizottság elé, az sem feltétlenül derül ki az első órákon. Mert az egy dolog, hogy a tanuló éppen milyen szinten van, az is fontos, hogy milyen gyorsan lehet haladni vele, milyen a felfogása, mennyi idő kell neki, hogy valamit megértsen, megjegyezzen és aktívan használni tudjon, mennyi időt tud otthon a tanulásra szánni stb. A hullámzásokról nem is beszélve. Nem teljesítenek folyamatosan egyformán a diákok. Mindenkinél előfordulnak időszakok, amikor kevesebb energiája, ideje van a nyelvtanulásra. Nem egyszer előfordult már, hogy alacsonyabb szintről induló diákom hamarabb vizsgázott, mint az, aki már jóval előbbre volt, amikor elkezdtük a felkészülést.
A technikai feltételek megkövetelése is rugalmatlan ezen kívül az, hogy hány székem + írásvetítőm van, semmit nem árul el az oktatás színvonaláról. A régi suliban volt szuper nyelvi termünk. Csak rajtam kívül egy kolléga se tudta bekapcsolni a számítógépet, nemhogy dolgozni is vele az órán.... De ki lehett pipálni,hogy van gép, projektor és videó. (hogy alig dolgozik vele valaki, arról síri csönd) A tanuló viszont úgy gondolkodik, hogy ami akkreditált, az biztos jó is. Szóval nem korrekt a dolog, viszont jó drága.
Én is így vagyok vele. Tudod, hányszor elhatároztam már, hogy többet be sem nézek a Nyelvtudorba? Hogy a fenének járok én olyan helyre, ahol újabban másról sem írok, csak azt bizonygatom kénytelen-kelletlen, hogy nem vagyok teljesen hülye? Aztán mindig találok embereket, akikkel normálisan lehet itt beszélgetni, és mégis maradok.:)
az akkreditáció, mondjuk az intézményi, nem a nyelvtanári kvalitásokat nézi, ez tény, hanem hogy mint intézmény a technikai feltétlek rendben vannak-e
(gondolhatod, hogy én vagyok aki legkevésbé örül hogy 60 ezres büntetést von maga után, ha a tanári adatbankban nincs a a tanár aláírt önéletrajzra ráírva hogy 'az eredetivel mindenben egyező hatályos másolat' - nem tapasztaltam szerencsére, csak tudom)
de tudod, megáll az eszem mikor sokéve működő oktató bt -t vezető vizsgáztató kolléga nem tudja mi az okév regisztráció és nincs jelenlétíve és a saját papírfecnijein 'regisztrálja' hogy kinek mikor mit tanít és nincsenek szerződései és a tanuló kap valami intuitív, szisztéma nélküli angolórát, és senki nem tudja múlt hónapban mit tanult és mikorra számíthat nyelvvizsgára
én is jópár szakmai jellegú topikot kiraktam ezért a kedvencekből de nehogy már egy ember furkálódásai miatt ne lehessen valahol érdemben kellemesen elbeszélgetni kollégákkal
Az akkreditációnak akkor lenne értelme, ha szakmai alapon működne. És nem a pénz számítana. Jelenleg másról nem szól. Pedig nagyon jó lenne, ha lenne valami tényleges minőségi biztosítéka mind a nyelvtanári, mind a nyelviskolai munkának. Azaz a szabályzás nem hülyeség - sőt! Csak nem így kéne csinálni.....
Szívesen olvasom a tapasztalataidat, ha éppen nem angolul írod őket...;)
sajnálom, ha irritáló voltam, biztosan nem állt szándékomban
a szakmai megmérettetések inspirálnak, nem teregethetem itt ki, de keresem a lehetőséget és most is részt veszek ilyesmiben általában kevés önbizalommal megyek és hatalmas öröm megállni a helyem tudom, el sem tudod képzelni, de pl a brit partnerek szeretnek velem dolgozni nagyon
az utolsó mondatoddal teljesen egyetértek, sosem mondtam h nem beszélünk egyáltalán magyarul, hanem csak azt h amennyire lehet minimálisan, ez persze nem objektív
tudod, az egész akkor kezdődött mikor az akkreditációt lehordtad mindennek.. nem kérdés h mindenféle törvényi szabályozásnak akkor van értelme ha a bürökratív elemektől eltekintve a papír fedi a valós tartalmat, de civilizált vországokban szükségszerű szabályozni, mi, hogy helyes.. (lehet biciklizni gödör mellett a kresz ismerete nélkül, de azért szükség van kreszre, nem?) dilettánsan hat számomra ha szakember szerint a saját szakmájának szabályozása hülyeség
távol álljon tőlem, hogy én itt tanítgassak kollégákat.. (nekem 10 évvel fiatalabb kolléganőim is vannak, maximálisan tisztelem őket), csak beszélgettünk, és szívesen megosztok tapasztalatokat másokkal és nagyon érdekelnek az övék.. tudod, nem azért mert azt hiszem h csak úgy jó, ahogy én csinálom.. hanem pont azért mert több szem többet lát
én veled is tisztességes hangnemben tervezem a kommunikációt, ha hagyod
A rosszindulatoddal meg kezdettől fogva nem tudtam mit kezdeni, inkább most sem reagálok rá. Meg ezentúl rád sem. Elég volt. Mégis melyikünk nyitott azzal, hogy körbejárta a nyelvi fórumot, és mindenhol lehúzott engem a sárga földig? Ráadásul egy hülye félreértés miatt. Nagy a fórum, én is kerültem már kapcsolatba itt sok olyan emberrel, akik valamiben tájékozatlanabbak voltak, kevesebbet tudtak, mint én. Mégsem belső kényszer nálam, hogy ilyenkor azonnal szapulni kezdjem a másikat, mint ahogyan te teszed. Mint valami tigris, úgy veted magad azonnal arra, akit gyengébbnek hiszel, aki nem, vagy mégsem jó áldozatnak, az meg szimplán beképzelt szerinted. Nevetséges.
Nem rivalizálási kényszer. Szimplán zavarnak a beképzelt emberek.
Azt biztos nem írtam, hogy én vagyok a legjobb tanár..... Meg azt se, hogy csak az a jó, amit én csinálok. Szívesen tanulok másoktól, ha van mit. Angeltől azért lehet ezt-azt tanulni (ha épp nem magát és a nyelvsuliját tömjénezi), tőled viszont semmit.
Egyszerűen nem értem ezt a rivalizálási kényszert nálad. Másról sem szólnak a hozzászólásaid, csak hogy ki a jobb tanár (természetesen te), ki alkalmatlan a pályára, és mindenkit leszólsz, aki nem úgy csinál valamit, ahogyan te szoktad.
Észre sem veszed ezek szerint, hogy a szakmai önbizalmad lassan irritáló. Ugyanígy a másik hozzászóló is enyhén nagyképű benyomást tesz, amit a szakmai jellegű hozzászólásai nem indokolnak egyáltalán.
Kisebbségi érzés...hm... lehet. Mostanában olyan feladataim vannak, és olyan emberekkel kell összemérnem magam (és megállni a helyem), amibe adott esetben esetleg még neked is beletörne a bicsakod. Minden esetre odáig már eljutottam, hogy ne higyjem, én vagyok a szuper tökéletes, ugyanis látom a korlátaimat. Te viszont még itt nem tartasz egyenlőre, ahogy olvasom.
Szívesen vitatkoztam volna az anyanyelvi nézeteimről..... nem a 18. században élünk, és épp ezért egyre jobban felismerik, hogy az anyanyelvet kikapcsolni a nyelvoktatásban (ha lenne lehetőség a használatára) nagy hiba! Csak ahogy nézem, ez hozzád még nem jutott el...... Nem baj, majd csak lesz egy továbbképzés, ahol elmesélik neked egyszer. Az anyanyelv ésszerű használata a nyelvórán egyébként nem jelenti azt, hogy nem dolgozik az ember autentikus anyagokkal.
Frouwe, én igyekeztem nem lereagálni, hogy te milyen rosszindulatúan piszkálódsz. Nem kell idejönni azért, hogy másokat bánts. Ha mi többen is hasonlókat tapasztalunk, az nem jelenti, hogy zseniálisnak érezzük magunkat, max neked van valami kisebbségérzeted, azt meg topikos szemétkedés meg nem old, keressél pszichiátert.
Az anyanyelvvel kapcsolatos nézeteidet hagyjuk, azt hittem már nem a 18. században élünk amikor nem láttak-hallottak autentikus anyagokat és tanítottak ahogy tudtak.
A poénjaitok biztos jók - kár, hogy egy szót sem értek.
A számolásról annyit, hogy úgy számolsz, ahogy a matematikai műveleteket tanultad. A lányom németül, pedig magyar az anyanyelve, csak kint jár iskolába.
Angel, én eleget használom a németet, de ha magyarul diktálnak, akkor magyarul írom.
Szerintem nyissatok egy topikot a "szuper és verhetetlen nyelvtanárok" címmel. Befértek mindketten...;)
Az anyanyelvet kikapcsolni meg hülyeség. Abszolút nem értek vele egyet. Persze menő és sikk az órát az idegen nyelven tartani, csak mi a fenének??? Pláne a nyelvtant fölösleges az idegen nyelven magyarázni. De mindenkinek ahogy tetszik. Én maradok a magyarnál, ami a nyelvtant illeti.
