a "korai vallások" a saját idejükben akkori vallások, ergo senkinek sem volt/nincs joga azokat minősíteni. főleg, ha a saját korában a saját kora valllását vallja (:amit látsz, azt Te látod, amit más lát, azt más látja, tehát a más látását a Te látásod nem változtatja/írja felül, továbbá Neki ugyanakkora joga van, mint Neked:)(remélem érthető)
"Karàcsony=Napfordulò Szàmomra a Napisten ujjàszületésének az ünnepe (hagyomànyôrzésbôl) és a szereteté, csalàdé àltalànossàgban. (Jézus màr régòta nincs benne)"
Tulajdonképpen igen. Hozzátéve, hogy ez a nyílvánvaló csillagászati esemény, tudás, már ősidők óta megjelent a korai valllásokban, amik le lettek később "pogányozva".
Máni gnosztikus Világosság-vallása mindig is örökké élt, és fenn maradt, hisz ez az ősbölcsesség időtlen - minden korszakban megnyílvánul, csak más-más csoportokhoz kötődik:
a közékorban a dél-franciaországi katárok (cathares: "tiszták"),
bulgáriai és boszniai bogumilok (patarénusok), vagy a magyarországi pálosok mind belső-keresztény csoportok voltak.
Máni portréja.
Egy kép abból az időből, amikor még a vallásokat nem szabdalta szét
a felszínesség, és nem kreált "izmusok" léteztek, hanem az őseredeti Tanok.
Jól megfért egymással a perzsa ősvallásból kinőtt gnosztikus manicheizmus,
a buddhista tanításokkal: nemcsoda: egy helyre gyüjtötték őket, egy kínai barlang-rendszerbe, így maradtak az utókorra. Ez Dun-Huang (szellemi) kincse.
Mánit kínában a Fehér Buddhának, a Fény Buddhájának (!) nevezték, a legtöbb manicheus hímnusz (szogd nyelven íródva) a legnagyobb buddhista lelet-együttessel együtt került elő a kínai Dunhuangból! Az ottani ábrázolásokon Mánit jellegzetes kínai (keleti) arccal, pocakkal ábrázolják - akár Buddha is lehetne a képek alapján!
A magyar vonatkozások is érdekesek:Máni Világosság Vallásának legnagyobb sikere 762-ben volt, amikor az ujgúr kán is manicheus lett: eleink is Ujgúriában ismerkedhettek meg vele.
Mint tiszta gnosztikus vallást, utólérte a követőket a sorsuk: mint később a középkori katárokat ("tiszták", akiket a francia nép "bon hommes"-oknak, "jóembereknek" hívott), úgy Máni követőit is üldözni kezdték:
a Szászánida perzsia államvallásának zoroasztriánus főpapja (főmágusa) Mobéd Kardér egyszerre gyűlölte és félt Mánitól és a tiszta manicheusoktól. Összehoztak egy hitvitát (látszólag) Máninak az udvarban, ahonnan már nem volt menekvése:
vasra verték, és utólérte a belső-vallásosok kegyetlen sorsa: példás kegyetlenséggel végezték ki:
elevenen megnyúzták, sóban meghentergették, majd felnégyelték...
E kegyetlenségre azért volt szükség, nehogy a holttestét kimentsék a követői és mártírként tisztelhessék. Nem csináltak belőle "mártírt" (szentet ;):
midőn megtudták a tanítványai, hogy Mesterük meghalt így kiáltottak fel:
A pálosokról a 254. hsz-ben írtam (és előtte), akik a dél-franciaországi katárok (tiszták) belső-keresztény közösség kiirtása után jelentek meg a Pilisben és a pálosok is, miként a katárok, barlangokban éltek eleinte.
Igen, jól írod, a perzsa eredetű gnosztikus Máni Világosság vallása is megérne itt egy misét: a Manicheizmus c. topikban írtunk róla sokat. ...
Ez azt is jelenti, hogy sok-sok adat adja gondolataid helyességét. Javasolom Neked is a Bunyevácz könyvet (azt hiszem a Kritikában... írtam ki). Tökéletesen összefoglalja, és levezeti a lényeget, mégha más attitüd mentén is.
A lényeg a lényeg: a kereszténység eredeti elve és tanítása - pontosabban a jézusi elvek és tanítások- a magyarság gondolatrendszere része évezredek óta. Neveződött ez sokképpen - Mani is része volt (írásos emléke van)-de Bunyevácz genealógiája ennél sokkal tágabb környezetet is megvilágít.
Tehát a honfoglaláskori magyarság ambloc pogánysággali dehonesztációja kapitális bűne a római (judeo)katolikus rendszernek. Élénken ellentmond már a korban is a Magyar Korona, I.István apostoliságának kényszerű elismerése, a püspökségek alapíthatásának, a püspökök kinevezési jogának kényszerű elismerése, csakis azért, hogy a népet, a magyarságot az uralkodó a "keresztény(értsd.római ) igába kényszerítse". Mert a cél ez volt. Praktikusak, ügyesek voltak. Ha kellett prédikációval, ha kellett, fizikai kényszerítéssel-méghozzá szószerint: tűzzel-vassal,inkvizícióval.
"...A Végtelenségben vannak a csillagok, vagyis az égitestek: a Napok és bolygòk...Ezen égitestek léte màr nem végtelen mint az erôé és anyagé, mivel minden égitestnek van kezdete és vége, azaz kialakulàsa, fejlôdése, majd széthullàsa, ugyanugy tehàt, miként létrejön, fejlôdik, majd meghal és föloszlik minden élôlény is..."
Itt megemliteném, hogy az indiai kozmològia is igy képzelte el a "vilàgok" kialakulàsàt, az idôt "kalpàkban" mérték, s volt kialakulàsi kalpa, fejlôdési kalpa, hanyatlàsi kalpa és széthullàs-kalpa.
"...ôseink igen helyes felfogàsa szerint ugy a Nap mint a Föld: az Öserô és az Ösanyag alkotàsai, gyermekei. Ezért ôseink, bàr tisztàban voltak azzal, hogy a Nap és Föld égitestek, de ezeket költôileg megszemélyesitették, mégpedig a Napot tehàt férfialakkal, a Földet nôalakkal, vagyis Napistenükben és Földistennôjükben.... Mind ami a természeti valosàgnak annyiban meg is felel, hogy Földünkön minden élet tényleg a Nap àltal megtermékenyitett föld anyagàbòl jön létre..."
(A fr. nyelvben is a Nap himnemû ( le Soleil) a Föld pedig nônemû (la Terre)).
"...Ösvallàsunknak azonban ezen kivül erkölcsi alapjai, tanitàsai is voltak...legfôbb erkölcsi alapja a lelkiismeret kultusza volt [làssad a Lelkiismeret aranytükre ), és ezen kivül még azon fölfogàs is, hogy a Természet örök Törvénye, vagyis megszemélyesitve az örök Nagy isten, mindent absolute igazsàgosan jutalmaz és büntet is..."
Megjegyzem, hogy ez ràillik a "karma" fogalmàra, amikor minden tettnek olyan visszahatàsai vannak (jutalmazàs vagy büntetés), amilyen a tett maga. Ki mint vet, ugy arat.
Megigértem egy rövid összefoglalòt Magyar Adorjàn ösvallàs-felfogàsàbòl.
"Öseink vallàsa az is volt, amit ma természetvallàsnak szoktak nevezni, vagyis a Természet megfigyelésén, ismeretén alapult,... Öseink, mivel ôk a Napot az emberiség atyjàul tisztelték, tehàt miként a gyermek is szeretettel tiszteli s ha kell ..valamire szépen kérheti is, ugy tehàt ôk is néha kérhették Napisten pàrtfogàsàt, bàr sosem feledték teljesen, hogy ily kérelmük is csak jélképes...Àm kezdetleges, vagy eldurvult szellemû emberek azt képtelenek megérteni, hogy mi a jelkép, vagy jelképezés... Öseink szerint minden létezô kezdete, eleje az Èg, vagyis az emberi ésszel föl nem foghatò, meg nem érthetô Mindenség,...E végtelenség pedig ugy terjedelemben mint idôben is végtelen. E végtelen és hatàrtalan Mindenségben van örök idôtôl fogva és végtelen mennyiségben az Erô (energia) és az Anyag (materia). Az erônek nincsen teste, ez anyagtalan, de azért létezik, hatni képes és azonos a mozgàssal. Viszont az anyagnak van teste, kézzelfoghatoan létezik, de mozdulatlan, és ha erô meg nem inditja, sem meg nem mozdul, sem hatni nem képes. Az erônek az anyagra valo hatàsa hozza létre a mozgàst, vagyis az Èletet. Az élet tehàt kettejük terméke: gyermeke. Ugy az erô, mint az anyag örökkévalo, örök idôtôl fogva megvolt és ennélfogva örök idôkig meglesz, vagyis végtelen. Az élôlények azonban végesek, mert van kezdetük, tehàt végük is kell legyen. Viszont maga az Èlet is végtelen, mivel az erô az anyagra mindig hat és ezért az élet véges égitestbôl véges égitestbe és véges élôlénybôl véges élôlénybe ugyan, de szakadatlan folytatodik....Az erô és anyag fogalma, vagyis a Himség és Nôiség képezte ôseink természetvallàsàban az elsô kettôsséget (dualizmus) ami késôbb létrehozta a nôelvûséget és a himelvûséget,... A végletbemenés eredménye lett azutàn az Egység elve is, amely tehàt tagadja a kettôsséget...E felfogàs folyomànyaként ezen Egységnek eleintén csak költôi megszemélyesitésitésébôl, majd a szellemi hanyatlàsban tényleges létezônek képzelt személyes istenségben valo hitbôl alakult aztàn ki némely népnél, mint példàul a zsidoknàl is az egyistenhit... Csakhogy mind e dolgok fölött a mi ôseink szabadon és vakhitet, gyûlölködést nem ismerôen vitatkozhattak... A himség és nôiség kettôssége volt tehàt ôsvallàsunkban a régibb, de ezutàn következett, fejlôdött ki a Jò és Rossz kettôssége...A bibliai hitregében is...szintén elôször jelenik meg a Férfi és a Nô (Adàm és Eva) s csak azutàn a Jò és a Rossz (Abel és Kain).."
Karàcsony=Napfordulò Szàmomra a Napisten ujjàszületésének az ünnepe (hagyomànyôrzésbôl) és a szereteté, csalàdé àltalànossàgban. (Jézus màr régòta nincs benne)
Mivel jön a Karácsony, úgy gondolom nem ártana megismerni e szó jelentését.
Az ókori Közép-Ázsia ország-nevei „–ana” végződésének jelentése tehát megegyezett az „-istan” országnév-végződés jelentésével. Ez pedig azt jelenti, hogy Kurszán nevének ókori, közép-ázsiai alakja Koros-ana lehetett, jelentése pedig: Koros-Isten, illetve Koros-Anya. Nyomozásunk figyelemre méltó melléktermékeként a december végi természet-felélesztő szertartások is bejöttek a képbe. Úgy tűnik, kikerülhetetlen a következtetés: Ana, Anu Természet Anya, Boldogasszony ősi neve, és Természet Anya Európában és Közép-Ázsiában egyetemesen elterjedt legnagyobb ünnepe éppen karácsony időszakára, december végére esik.
Ez pedig azt jelenti, hogy Kurszán-Koraszán régebbi Korosan nevében az „an” végződés Természet Anyára utal. Ebben az összefüggésben „An” tehát annyi mint „Anya”. Karácsony szavunk régebbi alakjának, Korosana-nak első szava, a „Koros” pedig „Nap” jelentésű, ahogy fentebb kimutattuk. A magyar nyelvben a „Koros” szó szorosan összefügg a Nap kör-alakjával, korong-alakjával; a Nap valóban körös, mert kör-alakú égitest. Karácsony szavunk mindkét szavának megfejtettük eredeti jelentését. Így jutunk el Karácsony szavunk eredeti értelmének megerősítéséhez: Korosana eredeti jelentése Nap-Anya, Kör-Anya, Körös-Anya. Ebben a szóösszetételben az „Anya” szó nem magára a Napra, hanem az egész Világegyetemre, Ana-ra, Természet Anyára vonatkozik. Karácsony szavunk Nap-Anya ősjelentése tehát kettősséget rejt magában: a Mindenséget, amelyik számunkra elsősorban a Napban nyilvánul meg. És ha ebben a kettősségben az Anya a Nap anyja is, akkor a Nap ebben Természet Anya kisgyermeke kell legyen. Valóban: Boldogasszony ábrázolásainkban Boldogasszony baljában, a szíve fölött tartja kisgyermekét, a Napot (ábra: Boldogasszony karján Napistennel). Boldogasszony karján kisgyermekével tehát Anyát a Nappal együtt ábrázolja, vagyis éppen azt az egységet kettősséget, ami „karácsony” szavunk ősjelentésében is együtt jelenik meg: a Világegyetem és a Nap, a Kozmosz és az Élet egységét.
Forrás és a teljes cikk: http://tanulas.network.hu/blog/tanulas_klub_hirei/karacsony-nevenek-eredete-nagyon-regi-szo-jelentese-termeszetanya-szaraz-hosszu-de-erdemes-elolvasni
Talàn kezdjük Cser Ferenccel (most nagyon benne vagyok):
"....2.1 A magyarok hitvilága A magyarok föltételezett hitvilágát többen és többféleképpen közelítették meg. Általános az a mód, hogy a magyar ősi hitvilágot a kutatók a környező népek hitvilágához mérik és keresik az azokkal lehetséges hasonlóságokat. Minthogy mind a germánok, a latinok, mind a görögök, de így folytathatnánk az egész eurázsiai környezetben, jól meghatározott panteonnal rendelkeztek, a magyar hitvilágban is elsősorban az eredetmondákat és az azokhoz szervesen kapcsolódó isteneket keresik a kutatók. Ezekre azonban a magyar mondavilágban a legszorgosabb kereséssel sem lehet rábukkanni6. A kutatók általános válasza erre a kínos kérdésre az, hogy ilyenek bizonyára és föltehetően voltak, de a magyarból azok kikoptak. Ezért azután, az a leggyakoribb eljárás, hogy a rokonoknak vélt népek hit- és mondavilágát egyszerűen átvetítik a magyarra, attól teljesen függetlenül, hogy ennek a magyar népi kultúrában vannak-e hagyományai, vagy nincsenek, azokból megalkotják a hiányzó magyart. Mint legkirívóbb példákra hivatkozom Zsirai, Ipolyi, Diószegi és Komjáthy munkáira, akik kijelentették, hogy a magyarok a korábbi mondáikat, legendáikat, vallási szokásaikat már úgymond ‘elfelejtették’ és ezért ők a ‘rokon né- 1 Lásd a 23. oldalon. 2 Lükő (1942). 3 Lükő (1942), p.: 194. 4 Lükő (1942), p.: 189. 5 Kiszely (1996). pp.: 556-653. 6 Diószegi (1973), p.: 8. 49 pekéhez’ nyúlnak vissza és azokéból ‘helyreállítják’7 azt. Hogy mit? Elsősorban az északi, a sámán hitvilágot. A magyar táltosból így egyszerre és azonnal sámán lesz. Az ‘elrejtőzésből’ ‘elrévedés’, a bika-formából általában állat (szarvas, ló) és így sorolhatnám8. Ha belelapozunk a magyar népmesékbe, mondákba, elővesszük a népdalokat, és a mondanivalót elemezzük9, akkor ebből eléggé határozott kép kerekedik ki a magyar kulturális sajátságokról. Mielőtt tovább vizsgálnánk a kérdést, előzetesen még jó néhány, a hitvilágra vonatkozó megjegyzés ide kívánkozik. Mindenekelőtt rögzítsük le azt, ami nincs a magyar hitvilágban. Nincs a magyar népi regékben és mesékben semmi utalás több istenre. Nincs megnevezett istenség. Személy- és helyneveinkben az Isten szó alig-alig fordul elő10. Mégis, ha az Isten megjelenik, akkor az egy és egyetlen. A Halotti beszédben11 az isten szó többször is így, ebben az írásmódban található meg. Az Isten gyakorlatilag nem szerepel a mondákban, regékben, holott a hős, ha fohászkodik, erőt kap. Amitől segítséget kap, az egy kozmikus jelenség, ami leginkább az ember belsejét tölti ki és nem egy külső - és főleg nem hatalmi – tényező. Sokkal inkább a lélek és a lelki szimbólumok látszanak, semmint egy uralkodó istenség, még kevésbé antropomorf személyiség12. Ipolyi a magyarok ősi hitét természetelem őseredeti tiszteletének nevezi13. Hasonlóan vélekedik Magyar Adorján is14. Nincs a magyar népi emlékezetben totemisztikus eredetmonda. Nincs istenektől való származtatás. Nincs Istennek való alárendeltség. Az egyszerű ember, ha erre sor kerül, közvetlenül és tegezve szólítja meg az istenét, ami még sem egy személyiség, hanem valami egészen más. Nincs szükség arra, hogy az isteni ‘hatalmat’ a földre levezessék, mert ez nem hatalom, nem uralmi jellegű. Nincs égi hatalom jelképe, nincs igazi értelemben vett, fölkent, isteni eredetű király sem. A mesék királyai emberek, talán nemesebbek, mint a mese hőse, de nincs égi eredetű jogosítványuk. A hős gyakran beemelődik a királyi hatalomba és ennek alapja megint csak az esze és az embersége15. Nincs mágikus erejű fegyver. A népmesevilágban a problémákat általában a tudás és nem a fizikai erő oldja meg. Ha fegyver a problémát megoldó eszköz, akkor ott is az ember erkölcse, stabilitása, következetessége és embersége a meghatározó tényező, elem. Érdekes az ördög személye és szerepe ezekben a történetekben. Kis gonoszkodó erő, de a paraszti értelem kezelni tudja, és be tudja fogni ezt az erőt. Nem azonos a Sátánnal. Semmi, de semmi jel nem utal a sámánizmusra, a mágikus erők igénybevételére. Itt tehát más típusú vallásosságot foghatunk meg, mint amit a hivatalos tudományos állásfoglalás sugall. Mindezekre utal az a magyar közmondás is, hogy többet ésszel, mint erővel. Ugyanakkor, ha az u.n. rokonok regéihez, meséihez fordulunk, akkor azokra mindezen hiányok nem jellemzőek. Az ördög a pokol lénye, a Sátán, a pokol meg a bűnösök helye. Amint említettem, Ipolyi, Diószegi, Komjáthy és követőik ezt a hiányt annak tulajdonítják, hogy a magyar mindezeket elfelejtette. Kérdés, hogy ez igaz-e? ...."
...és ezért fenyegették meg a parthusok hadjárattal a római uralkodót,-Jézus megfeszíttetése után- amennyiben nem "fenyíti" meg a "kezeit mosó"Pilátust ?
Bunyevácz Zsuzsa egyébként a Grál is írt egy kitűnő könyvet.
...illetve a GRÁL-ról írta, mégpontosabban ennek magyar vonatkozásairól, csodálatosan összerakott mozaikot tár elénk, rengeteg helyütt megjelentek összerakásával
"The Talmud writers mentioned Jesus' name twenty times and quite specifically documented that he was born an illegitimate son of a Roman soldier called Panthera, nicknamed the "Panther". Panthera's existence was confirmed by the discovery of a mysterious tombstone at Bingerbrück in Germany.
The engraving etched in the headstone read, Tiberius Julius Abdes Panthera, an archer, native of Sidon, Phoenicia, who in 9AD was transferred to service in Rhineland (Germany). 1"
Amirol nem szabad beszelni!
Jezus apja egy "romai" katona, egy foniciai szuletesu ijjasz volt, aki valszeg, megeroszakolta a 14-15 eves Miriamot, ami a zsido torvenyek ertelmeben halalbuntetest vont maga utan.
Jozsef, ennek ellenere, eltitkolta, hogy megmentse Miriamot es torvenyesen elvette felesegul.
A zsido bolcsek azonban tudtak errol es azert neveztek Jezus a "Parduc fianak".
Ennek semmi koze Nimrodhoz, aki egy mitologiai, nem valosagos szemely.
Nem véletlen, hogy nem elég csak a földet és a töri könyveket túrni a múlt megismeréséhez: az összes kultúra őseredeti mítoszai, kozmológiai-kozmogóniai
történetei alapvető párhuzamokat rejtenek, amik egyben a szellemi hagyományok
