Topik azok számára, akiknek fontos a testi-lelki egészségük. Topik azok számára, akik szeretnék képviselni az általuk egészségesnek tartott életmódot, s elméletüket akár tűzzel-vassal is megvédik.:)
Az elméletünk megvédésébe szerintünk beletartozik a tudományos álláspontok részletes kifejtése is, egyes tudományágak szerepének részletezésével, például milyen szempontból befolyásolja a betablokkolók alkalmazása az ember szervezetét, kitérve a beta-blokkolók hatásmechanizmusára és még sok minden más egyébre amit a tudomány szó (reál és humán egyaránt) magában foglal.
Azon gondolkoztam még, hogy ha a fogyásnál nem a "hogy nézek ki", "milyen kövér vagyok" motiválna elsősorban, hanem a "szeretnék átállni egy egészségesebb életmódra", akkor nem tüneti szinten (túlsúly) szemlélnénk a dolgokat. Ahogy a környezetemben látom, a legnagyobb szemléleti probléma az, hogy az emberek gyorsan meg akarnak szabadulni a túlsúlyuktól, azután szép lasssan (vagy akár egyből) visszaállnak a régi életmódjukra. Utána persze csodálkoznak, hogy bejön a jojó effektus. Ezért szerintem nem azt kéne elsősorban szem előtt tartani, hogy le akarok fogyni, hanem hogy egészségesen akarok élni. Ennek természetesen része lesz a fogyás is ilyenkor, de nem azzal a "hátsó" gondolattal, hogy "na csak ezen legyek túl, és minden mehet a régiben."
Ezeket most természetesen nem személy szerint rátok értem, akik itt fórumoztok, csak általában ezt látom a legnagyobb problémának.
Hát, szerintem is jobb inkább lassan, hosszabb távon, de tartósan lefogyni, elvégre a túlsúlyt sem pár hét alatt szedte fel az ember. De sokakat csak az tud motiválni, ha azonnal, gyors eredményt érnek el. Ez a szemlélet a gyógyításban is jelen van, általában, az egész életünkben, minden téren gyors, azonnali eredményt várunk el, lehetőleg minél kényelmesebben, minél kevesebb életmódbeli változtatással. Mondanom sem kell, ez mekkora csapda.
Az édesítőszerről nekem az a véleményem, se cukor, se édesítőszer - de ezt már úgyis ismeritek.:)
Szia! Én is vigyáznék az ilyen drasztikus diétával. Lehet, hogy a nem evés plusz kemény edzés mellett nem is csoda, hogy ilyen tüneteket produkáltál. Ráadásul hiába a gyors eredmény, ha a szervezeted elkezd tartalékolni, és visszaszeded az egészet, vagy még többet. Drasztikus edzés helyett nem lehetne kimerítő gyaloglásokat tenni, de azt szigorú rendszerességgel? És 2-3 étkezés helyett, mondjuk négyet beiktatni? (de azt alacsony kalóriával) A stressz valóban nagyon alattomos dolog, és nehéz kiküszöbölni. Én alkalmazok olyan stresszoldó, relaxáló technikákat, ami mindig segít, ha elkap egy ilyen, de ehhez igazából a tudatot kell "átállítani". Az én módszerem elvileg viszonylag egyszerű: valahányszor kilátástalannak érzek egy konkrét helyzetet, arra gondolok, milyen körülmények között élnek emberek pl Ázsiában, és mégis, mennyire el tudják azt fogadni. Ilyenkor egyből rájövök, milyen kivételezett helyzetben vagyok, mennyire "nevetséges" az én hétköznapi problémám. Tudom, hogy ez így elméletben hülyeségnek hangzik. Ne küldjetek el a fenébe ezért, nem is lehet megcsinálni csak úgy, elméletben. De én láttam mindezt, tehát konkrétan magam elé is képzelem ilyenkor. És segít. Ha megtehetné, én mindenkinek javasolnék egy ilyen utat a harmadik világba. Egyből relativizálódnak a saját "kis" problémáink.
Csak most jöttem rá, hogy ezt a Frontint anyukámnak is felírták. Kérdeztem tőle, mire kapta, neki fogalma sincs róla (igaz, megvan az a szokása, hogy erős szelekcióval szedi a gyógyszereket, ez a gyógyszer is a "felesleges" szatyorban landolt. De mostmár duplán fog óvakodni tőle.) Azért elképesztő, hogy az orvosok csak így dobálóznak a nyugtatókkal, akár indokolatlanul is!
Javaslatom: kenyérféle, szénhidrát nuku, főként zöldség gyümölcs, fehérje. Sok folyadék. És este 6 után semmi.
Mondhatnám a Norbi diétát is, mert annak ellenére, hogy én személy szerint ellenszenvezek vele, a módszere működik. :) Csak az édesítőszerrel nagggyon nem értek egyet. Mozogni meg mozogsz. :)
Ne tessék úgy fogyni, mint a nagy fogyásban, inább hetente csak 2 kilót, szép lassan. :)
Az összeesésétől távol vagyok, mert akinek ilyen tartalékai vannak, abból egy lengyel bányászfalu elélne egy bő félévig:-))))
De ha most ezt az étvágytalanságot nem használom ki, akkor leshetem, mikor tudok megint nemhogy végigvinni, hanem akár el is kezdeni egy rendes fogyókúrát.
Hála égnek a párom nem ez a kategória. Az apám szerint ilyen betegség nincs. Legalábbis 10 éve még határozottan állította.
A szerencsém, hogy nem vagyok befelé forduló, folyamatosan beszélgetek, ha van kivel, és ez helyreteszi a lelkemet. Sajnos a stresszt viszont tényleg nem bírom.
Valahogy el kellett kezdeni, s ez gyors eredményt ad, ami a következő hetekre ösztönzőleg hat. Egyébként csak kvázi volt null kalóriás (reggelire tejeskávé, tejes zabpehely mazsolával, ebéd alma, estére tejeskávé). Meg éltem a lehetőséggel, hogy elment az étvágyam, szinte undorodtam a kajától, s a fentieket is csak azért ettem, mert a tornára erő kellett. Da ezért az a kiválasztás dolog böki a csőrömet, itt vagyok ma reggel is pl majd 1 l folyadék után, oszt semmi... azért máskor a törpevízmű csak jelenthetett hozzám képest...
Ha a család melletted áll, az már önmagában egyfajta gyógyulás lehet. Felmérések szerint a pszichés gondokkal küzdők gyakran semmilyen támogatást nem kapnak még a családjuktól sem, jó esetben csak szimpla közönnyel találkoznak, rosszabb esetben ingerült "ugyan szedd már össze magad" jellegű reakciókkal. Az ilyen problémákhoz még mindig neandervölgyi szinten áll az emberek többsége (legalábbis itt Mo-on).
Tudom, hogy nagyon nem vigasztal, de ebbe most én is belefutottam, alig győzték egy másik topikban helyretenni a lelkivilágomat. Olyan szervi tüneteket produkáltam, hogy most tényleg nagyon megijedtem. A legrosszabb a torna közben a légszomj volt. Kínomban elkezdtem fogyózni, egy hét alatt le is ment 4kg, ettől tornázni ugyan tudtam, de cserébe elszállt a vérnyomásom, mert a közel 0 kalóriás diéta mellett a vese kiválasztása minimalizálódott. Pl tegnap a vízhajtóra sem reagált. Erre tud valaki élettani magyarázatot????
Na most jót panaszkodtam én is, de ha tudok bármiben is segíteni, írj, mert hátha így könnyebben átvészeled azt a maradék néhány napot a télből:-)))))
Kösssz. Jól esett. Ilyenkor minden megerősítés jól esik. Az a baj, ha az ember kicsit depis, nem veszi észre még azt sem, hogy a szerettei jót akarnak. :)
Majd jön a tavasz, és elmúlik. Meg keresek egy lógust. Átert annyira nem kéne tán, ha a frontin most segít.
Szerintem a stressztűrése ma már senkinek nem elég jó. Legalábbis kicsinyke hazánkban. Én a helyedben nem sietnék nagyon abbahagyni a frontint, adj időt magadnak. A pszichomókus választáson is nagyon sok múlik, már eleve azon, hogy melyik fajtát választod. A lógus nem fog gyógyszert írni neked (nem is tud), viszont megpróbálja kibeszélni belőled amit ki kell, és ha az emberi kapcsolatok hiányoznak, akkor jó lehet. Az áter meg majd azt mondja, hogy a szerotonin szinteddel van gond, kezedbe nyomja a receptet és mehetsz. Az ideális pedig az lenne, ha kombinálnád a kettőt, mert a szorongáscsökkentők nagyon sokat tudnak segíteni, viszont tudomásul kell venni, hogy nem elég az ágakat metszegetni, néha a gyomot is ki kell kapálni. De a legfontosabb, hogy véletlenül se érezd magad idegbetegnek, hülyének, defektesnek, stb., mert aki a mai világban nem szorong valamiért, az a nem normális. :) És próbálj meg kicsit törődni magaddal, csinálj olyan dolgokat amik örömet okoznak, legyél egy kicsit önző. Tudom, hogy 2 kisgyerek mellett ez nagyon nehéz, de megéri próbálkozni.
Naigen, a stressztűrésem nem az igazi. Sajnos elég érzékeny vagyok. Ez jó is, meg rossz is. A stressz amúgy meg nem normális dolog. Legalábbis az a fajta, amit nehezen tűrök. :)
Én is gondolkodtam róla. Az a helyzet, hogy sosem volt velem ilyen. Kivéve egyszer, anyám halála után egy évvel, amikor ez másként nyilvánult meg, nem szívritmuszavarban. Igaz, valószínű depresszív személyiség vagyok, mert sokszor negatívumokat látom inkább, és bepánikolok, de ezeket próbálom tudatosan kezelni, ill. testedzéssel szinten tartani. Valószínű, most nem sikerült.
Az emberi találkozások és beszélgetések tesznek nekem jót, és ilyenben mostanság napközben kevésbé volt részem. ( plusz a sötét, nyirkos tél)
Ha visszagondolok, késő ősszel kezdődött az egész.
Csak plusz dobbanások, nagyok, majdnem minden harmadik ritmusnál, a normál előtt. És kizárólag pihenő állapotban. Jó, időnként napközben is volt, ha jött a hidegfront. Most meg nincs, egyáltalán.
Nem akarok rászokni, de úgy érzem, most szükségem van rá. Gondolom a doki majd azt mondja, egyre csökkentsem idővel az adagot.
Szerintem ha az élethelyzetem javul, akkor én is majd.
Tachykardiád is van? A frontinhoz bizony hozzá lehet szokni, és elhagyni sem lehet csak úgy, hanem folyamatosan. Ha viszont panaszmentes lettél tőle, akkor elég valószínű, hogy nem szervi problémád van. A frontint (és társait) nagyon gyakran éveken át szedik, ez nem az a kategória, amit max. néhány hétig lehet szedni.
A doki semmi zörejt nem hallott. Csinált ekg-t teljes vérképet. Ahogy netről informálódtam, azt választotta, amit szoktak, a béta-blokkolót, vagy nyugtatót. Soha nem volt semmi bajom, nem magas a vérnyomásom, tökéletes a vérképem, kivéve, hogy a max 6 helyett a koleszterin 6.6.
Ebbe talán nem halok bele.
Tervezem, hogy elmegyek kardiológishoz, csak a megnyugtatás végett. Ugyanis hipochonder vagyok. :)
Magnéziumot nagy adagban nyomatom. Nem használt. Futok hetente 3x. Mindig sportoltam kisebb-nagyobb kihagyással. Az idegrendszer esélyes, mert most épp van rossz időszakom. A kivizsgáláson gondolkodom. Terhelés esetén soha nincs panaszom, csak nyugalmi állapotban este, vagy reggel.
Ezt szerintem azok találták ki, akiknek fáj, hogy valamihez nem értenek.
Egyszerűbb elintézni így, mint a tudást megszerezni.
Innen jönnek az olyan dolgok, hogy valaki nyíltan leírja, magasról sz*rik a WHO-ra a gyermeke (csecsemő!) táplálásával kapcsolatban (most nem idéznám, de a tartalom ez volt, egy másik fórumon). Mert ő jobban tudja, hogy milyen idősen mit kell adni a gyereknek, hiszen "Olyan jóízűen eszi a pici!"
A frontin a xanax édestestvére, sajna hozzá lehet szokni. A magam részéről amíg eljutok a dokihoz, egy kis magnézium-kálium kombinációval próbálkoznék (panangin, ha nem ellenjavalt), néha elegendő, bár úgy tűnik a frontin miatt, hogy veled az idegrendszered játszadozik épp, amit viszont a sport gyakran egész jól ellensúlyoz.
Egyébként ki is vizsgáltak, és megállapították a szívritmus zavart? Vagy a tünetekre egyből a gyógyszert adták? És az orvos nem közölte, meddig szabad ezt szedni?
Az egyik rokonom pl folyamatos vádli fájdalommal ment el orvoshoz. Nem csupán a fájdalom miatt, hogy az megszűnjön, hanem, mert aggasztja, hogy ez milyen betegség tünete lehet. Az orvos rá sem nézett a vádlijára, hanem fájdalomcsillapító szedését javasolta. No, ezért kérdezem, hogy kivizsgáltak-e.
