Kálvin János, Luther Márton, Verne Gyula, Kolumbusz Kristóf, Morus Tamás, Marx Károly, Nagy Sándor, Diaz Bertalan... mi az, ami még belefér, és mikor számít túlzásnak?
Amádét a Teofillal nem keverném, ugyanis Mozart Theophilusnak született, és maga változtatta Amadeusra. Így a teofilozás már nem magyarítás/fordítás lenne, hanem hamisítás.
Magellánnak ez a "nemzetközi" neve, persze ékezettelenül, szerintem azért maradt így meg. A vegyes hivakozás meg a Ctrl-C-Ctrl-V tipikus jele, hehe. Igaz, akkor még ezt nem így hítták.
Forrai Márk Antal - Fráter György egyik gyilkosa, vagyis Marcantonio Ferrari.
Williams Eleazár - ő volt az egyik XVII. Lajos. De ha magyarosan írták, akkor miért nem Lázár?
Olvastam olyan könyvet is, amelyik hol Humboldt Sándorra, hol Alexander Humboldtra hivatkozik. Egy másik könyv meg hol Hauser Gáspárról, hol Caspar Hauserről ír. Ezeket a 19. század végén, 20. század elején írták, talán akkor kezdett kimenni a divatból a minden nevet magyarítunk?
Fernao de Magalhaes (Fernando de Magellanes) miért Ferdinánd Magellán és miért nem Magellán Ferdinánd?
Nekem a Bach János Sebestyén a kedvencem. Ámbátor a Beethoven Lajos se gyenge. A Mozart Farkas Amadé-ról (ez utóbbi latinos, értelem szerinti fordításban Teofil) nem is beszélvén---
meg a Kötvény Jakab egyik megszemélyesítője, a Dalton Timóteus.
No és Nagy Sóstó, de Salt Lake City, viszont Fokváros és Mexikóváros; Kalifornia (és nem California), Észak-Karolina, Új Mexikó, de nem Új York, hanem New York... Erre varrjatok gombot.
Csak most láttam meg a topiknyitó szövegedet, azok közül csak Diazét érzem túlzónak mai szövegkörnyezetben, a többit a hyagomány szentesítette, asszem... bár én elmúltam 50, és a szocializálódásom olyan korban történt, amikor a nevek magyarítása még sokkal élőbb volt, mint ma. Nem tudom mit szólna mondjuk ehhez egy értő tizen- vagy huszonéves, ő hogy hallja ezeket a dolgokat? Érdekes lenne megtudni..., hátha betéved ide egy fiatal, akinek van véleménye erről.
A XIX. században (és még a XX. elején is) nagyon általános volt, hogy minden nevet lefordítottak magyarra, így: Engels Frigyes, May Károly, Verne Gyula, Shakespeare Vilmos, Washington György és így tovább... természetesen uralkodók, nemesek, pápák nevét is magyarra fordították: Keresztély dán király, Frigyes koronaherceg, Gyula pápa, stb.
Ez aztán valahogy a XX. század elejétől-közepétől eltünedezett, illetve csak néhány esetben maradt fenn. Az én gyermekkoromban, a '60-as években még Verne könyvei valószínűleg hagyománytiszteletből így jelentek meg: Verne Gyula, és az akkor igen gyakran használt Marx és Engels neveit is magyarul mondták és írták le. Ezeken kívül May Károly neve ment magyarul. Meg Twist Olivéré, pl. De Shakespeare-é már angolul ment...
Mára ez teljesen elmúlt, kiveszett a magyarból, és nem is helyes, bár természetesen korabeli szövegben helyénvaló: mondjuk, ha egy író a XX. sz. elején játszódó cselekményben így beszélteti a szereplőjét, akkor ez helyes, mai szövgben nem. Ma már a neveknek csak egyetlen körében szabályos a magyarítás: uralkodók, családtagjaik és a pápák (és néhány más főpap) neveinél, nemcsak a régieknél, hanem a ma élők esetében is- de csak az uralkodói neveiknél, tehát: II. János Pál, de: Karol Wojtyla és nem Wojtyla Károly. Ezért tehát a 'Charles' és 'William' herceg az biz' rossz: Károly és Vilmos a helyes. Olykor hallom, hogy Juan Carlos spanyol király..., nos ez kifejezetten rossz, helyesen: János Károly.
Persze a kevésbé gyakran előförduló nevek esetében is így van ez: a sajtó a korábbi belga király, Baldvin nevét következetesen Baudoin-nek írta, ami az átlag magyar számára kiejthetetlen és felolvashatatlan volt, míg a Baldvint tán csak egyszer láttam leírva valahol, pedig az lett volna a helyes. És így tovább. A szabály ki kéne terjedjen a trónjuktól megfosztott uralkodókra is, így nem Konsztantinosz, hanem Konstantin görög ex-király a helyes. Nyilván, ahol nincs magyar névalak, ott ez nem alkalmazható, pl.: Hirohito japán császár. A konstantinápolyi pátriárka nevét is magyarosan (azaz a görög hangalak magyar átírásában) illenék mondani: Bartolomaiosz, és nem ahogy az olasz sajtóból átveszik: Bartolomeo -, mert a főpap görög, és nem olasz...
Most gyakran emlegették XVI. Benedek elszólása kapcsán Palaiologosz Mánuel bizánci császár nevét helytelenül, attól függően, milyen volt a hír eredeti nyelve: volt ő Manuele Paleologo, Manuel Paleolog, Manuel Palaiolog, és még nem tudom hányféle változat, holott egyik sem volt helyes...
Más ügy, ha valaki magyar származású, és a nevét életének legalább egy szakaszában használta magyarul (is), akkor véleményem szerint mi továbbra is használhatjuk magyarul..., bár lehet, hogy ebben az ő saját szokását kéne folytatni. Egyes esetekben itt is a hagyomány dönt: Liszt Ferenc és nem Franz Liszt..., miközben nem beszélt magyarul...
Mondjuk senkinek nem jutna eszébe Kertész Tónit mondani Tony Curtis helyett... úgyhogy ezekben ez esetekben egyéni megoldás van, mindenkinél külön-külön.
