A hitvilág és az ebből kialakult vallások eredete rendkívül egyszerű.
1.Kellett hozzá némi értelem, és ész, pont annyi, amennyi a világ és benne az emberi élet néhány jelenségének a FELISMERÉSÉHEZ elegendő.
2.Kellett hozzá némi képzelőerő.
3.És kellett hozzá a jelenségek MEGISMERÉSÉNEK A HIÁNYA.
És az élet nyomasztó, FELISMERT kihívásaira a megfelelő szakismeretek, a MEGISMERÉS HIÁNYA miatt csakis a fantázia világában volt csak lehetőség magyarázatokat találni.
Ez indokolja, hogy minden olyan értelmi fejlettségű népcsoportnál kialakult valamilyen hitvilág, és ha intézményesült, akkor vallássá válhatott.
És ez indokolja, hogy manapság miért csak szekták képesek létrejönni.
Vegyünk egy példát : Egy országban az újszülöttek elérik az iskolás kort, és 18 éves korukig csak a létező világról tanulnak, a mai tudásunk szerint megismerve azt.
Ha nem hallanának a hitvilág, a vallások által elképzelt dolgokról senkinek eszébe nem jutna egy irracionális világot kitalálni, egy mindenhatót, aki vagy ami a nem anyagi világból mindenre képes.
Ez nem jelentené, hogy nincs fantáziájuk, sőt.
A létező világ megismerésekor minden válasz három újabb kérdést generál.
Sokak kommentje ehhez (amivel magam is egyetértek), hogy a cikk több megállapítása is a keresztény vallásra vonatkozik - de ez amolyan default környezet volt Freud-nak. (és persze az ő saját zsidósága, és családi multja is)
Nézzük meg száz évvel ezelőtt hogyan látta egy hivatásos, akinek ez szakmája:
"Minden szélsőséges döntés azáltal bosszulja meg magát, hogy olyan veszélyeknek teszi ki az egyént, mely a kizárólag kiválasztott élettechnika fogyatékosságával jár. Ahogy az óvatos kereskedő óvakodik attól, hogy egész tőkéjét egy helyen kösse le, úgy talán az életbölcsesség is azt tanácsolja, hogy ne várjunk minden kielégülést egyetlenegy törekvéstől. Az eredmény sohasem biztos, sok mozzanat találkozásától függ, talán egyiktől sem annyira, mint a lelki alkat azon képességétől, hogy funkciójával a külvilághoz idomuljon és utóbbit örömnyerésre aknázza ki.
Aki különlegesen kedvezőtlen ösztönalkatot hozott magával és libidója alkotóelemeinek a későbbi teljesítményhez elengedhetetlen átalakulása és újjárendezése nem történt meg szabályszerűen, annak nehéz dolga lesz külső szituációiból örömöt szerezni, kivált ha nehezebb feladatok hárulnak rá. Utolsó élettechnikául, mely legalább pótkielégüléseket ígér, a neurotikus betegségbe menekülés kínálkozik számára, mely általában már fiatal éveiben kialakul. Akinek azután idősebb korban tűnik úgy, hogy meghiúsultak fáradozásai a boldogságért, még vigaszt találhat a krónikus intoxikációk örömnyerésében, vagy a pszichózis kétségbeesett lázadási kísérletére vállalkozik
A vallás csökkenti a választás és alkalmazkodás ezen játékát, miközben a boldogság elnyerését és a fájdalomtól való védelmet mindenkire azonos módon erőszakolja rá. Technikája abban áll, hogy lekicsinyli az élet értékét és a való világ képét téveszmeszerűen eltorzítja, aminek az intelligencia megfélemlítése a feltétele. Ezen az áron a lelki infantilizmus erőszakos rögzítésével és egy tömegőrületbe történő bevonásával sikerül a vallásnak sok ember egyéni neurózisát megtakarítani.
Azonban ennél alig többet várhatunk; ahogy mondtuk, sok út vezethet a boldogsághoz, amit az ember könnyen elérhet; egy sem, ami biztosan elvezet oda. A vallás sem képes tartani ígéreteit. Ha a hívő végül arra kényszerül, hogy isten kikutathatatlan szándékáról beszéljen, akkor ezzel elismeri, hogy csak a feltétel nélküli behódolás maradt neki, fájdalmaiban utolsó vigaszlehetőségként és örömforrásként. És ha erre kész, valószínűleg megtakaríthatta volna a kerülőutat."
1, maga a racionális gondolkodás nem létezett az emberiség hajnalán, eléggé újkeletű dolog.
2, a Teremtő, mint szimbólum, szintén nem kezdeti jelenség, hiszen az ősi vallások kivétel nélkül politeista vallások voltak, röviden és kicsit pontatlanul szólva a környezet különböző megnyilvánulásai, az emberek számára fontos dolgok mind különböző istenektől voltak eredeztetve.
3, nem "kitalálták", valóban léteznek magasabb tudatállapotok, amelyekben az ember kapcsolatba lép istennel (vagy önmaga belső világával, vagy a világegyetem lényegével stb stb, azaz valóban van élmény).
4, feltételezem, ha már vallások eredetéről és okairól beszélünk, ez a hatalmas bölcsesség univerzális, tehát vonatkozik például a csan buddhizmusra is. Sokat gondolkodhattál, hogy egy ilyen minden vallásra vonatkozó állítást sikerült összehoznod.
5, lásd 4.
Borzasztóan szűken és leegyszerűsítve amit írtál, az nagyjából igaz a kereszténységre. De a vallásokra úgy általában egyáltalán nem.
Az én elméletem a dologról. Most fölvázolom, majd csiszolom
1. A racionális gondolkodás nem képes magyarázatot adni az idő kezdetére. Felmerült a kérdés, hogy ki teremtette a világot. Válaszként megjelent a Teremtő (az Isten) fogalma.
2. A Teremtő, mint szimbólum erőssé vált, beépült a köztudatba. Megmagyarázta a világ kezdetét és pont.
3. Valaki kitalálta, hogy kapcsolatba lépett a Teremtővel. A jelenbe helyezte a fogalmat. Ez már nem racionális, de sokan elhitték. Majd elkezdődött a mese. A Teremtő (Isten) azt mondta, hogy ...
4. A Teremtő lejött, csodát tett, történt egy csomó minden és ezt le is írtuk. Egy Biblia nevű könyvbe.
5. Az Teremtő fogalmából, szép irracionális várak (vallások) nőttek ki.
A zsidók szerint ők Isten kiválasztott népe, a keresztények szerint meg egyenesen lejött a földre, stb.. És a vallás megkezdte hódító útját.
