A tegnapi nap krónikája: TAlán nem unalmas nektek sem.:-)
Vannak még fanatikusokJ
Tuzséri szösszenetek az Úr 2008 esztendejének május havában annak is 4.napjánJ
Kis történetünk úgy indult hogy nagyjából egy éve kapcsolatba kerültem egy Tuzséri sráccal ak tagja a Vikingek csoportjának.
Ezenfelül hatalmas Fradi szurkoló.Elhívtam a törzshelyünkre és azóta szinte mindig jelen van mind a bulikban mind a mecceken. Barátunk meghivott minket egy meccsnézéssel egybekötött Tuzséri lakomára. Mint utazó veteránok nagy örömmel vettük a baráti invitálást. Utaltam rá hogy vannak igazi fanatikusok is de irhattam volna hogy vannak őrültek is akiknek nem számit fáradtság ha FRADI meccs van. Jómagam egy Nyiregyházi lagziból jöttem haza hajnali kettőkor majd 2 óra alvással indultam vissza szinte ugyanoda:-Ö)
persze a többiek is nehezen viselték a 6-7 óra közötti indulást.
Kissé álmosan megkezdtük hát hóditó utunkat . Az előttünk álló háromszázvalahány kilométer nagyját sztorizgatással töltöttük meg. Anyák napja lévén egyik tagunk szűkebb pátriájába is ellátogattunk jelesül Hajdúnánásra ahol egy virágcsokorral köszöntöttük barátunk édesanyját. Mondhatnám öröm és bódoccságJ Kicsit megültünk egy félórácskára mert nagyon jól éreztük magunkat. Zseniális egyszerű kis embereket ismertünk meg. Hatalmas jelenet volt mikor beléptünk a házba és üdvözöltük Miki bácsit, aki nagyra nyílt szemekkel mondta Profinak : Mekkora gyerekek ezek:-Ö
Persze nem lehetett semmi amikor megjelentünk én a magam 190/105 mutatóimmal a kissebbek közé tartozomJ Persze mint egykor Nyilasi a zsugát úgy bólintottam le a csillárt ami olyan 180 magasan volt elhelyezveJ Megjelenésünk igazi meglepetés volt ennek egy állt örült csak aki ilyeténformán túlélte a napotJ Profi édesanyja ugyanis igy köszöntött minket: Hej ha ezt tudom hogy jöttök megölöm a piros kakastJDe a házba belépve is kuncogtunk egy jót mikor le akartuk venni a cipőnket akkor közölte velünk hogy ne vegyül mert itt használják a lakástJJJ Ezek után meg akartuk nézni a híres túlélő piros kakast de a kert végében Jegemac barátunk fótója elől elmenekült. Nem is akart az optikába nézni mire méregzöld barátunknak mentőötlete támadt: rákiáltotta kakasra: Hé Platini:-JJJJPersze erre egyből ránknézett a gall kakasJ Megkóstoltunk még egy kis helyi finomságot ami a szemes fasirt nevet kapta. Valójában stefánia vagdalt volt de a tojás miatt igy is lehet szólitani az étketJ Ezt megdobtuk egy kis saját sajtos pogival /Mennyei volt/.
A legjobb aranyköpése Profi édesanyjának a következő volt: Látva hogy mindenki zöldben volt kivéve 1 személyt megkérdezte: Kisfiam! Zöld nem volt otthonJJJ Ezután folytattuk utunkat Tuzsérra. Hajdúnánásról visszafelé a pályára menet megállapitottuk hogy Profi a rendszer kegyeltje mert csak neki épült az autópálya ha haza akar látogatniJ
2. fejezet. A megérkezésJ
Kicsivel 11 után befutottunk a tett színhelyére ahol már 7 másnapos veteránnal találkoztunk.
Nem volt egyszerű történet az ő útjuk sem de erről már tegnapelőtt jegemac bajtársunk beszámolt. A jármű amivel érkeztek valószinüleg egyenesen a közlekedési múzeumból volt ahonnan szerintünk még pénzt is kaptak hogy elvigyék. Ékszíj, kipufogó ajtó? ezek mind feleslegesekJA kertben még észleltünk egy kis rókamaradványt ami sejteti hogy az éjszakát nem alvással töltötték barátaink. Ellenben nagy gratula az „alacsony” Vikingnek aki az asztal alá itt egyik barátunkat, ami ismerve Petit nem egyszerű történetJ A büfé és a Tuzséri ház közötti kb 2 kkilómétert peti 6 kilométer alatt tette meg ami nem csoda hisz végig cikkcakkban közlekedettJJJ Arról nem beszélve hogy jómagam a kispárnát szeretem de de ő inkább lavórral a feje alatt ért nyugovóraJJJ Laci barátunk gasztronómiai csodát tett velünk és egyben étkezési precedenst teremtett, ugyanis a rántottát linzerrel etteJJ BooooáJ Lassan elindultunk találkozó szinhelyére. Igazi kis falusi feeling aranyos pálya, 99%-ban normális emberek.
3 fejezet: AmérkőzésJ
Az az 1% viszont a gusztustalanul primitiv helyi kissebség volt. Életükben két meccset nem láttak, csak és kizárólag provokálni akarták a mieinket. Kb 20-30 irhatnám hogy roma de ezek inkább büdös cigányok voltak, folyamatosan csicska Fradizott meg egyebek. Aztán csodálkoznak ha botrány van. Ilyenkor hol van a kissebbségi ombudsman? Vérlázitó hogy egy békés baráti hangulatú meccset sikerült majdnem tönkretenniük.Méregzöld barátunk ismét villantott egyet a feszültség közepette. A 2-1 vesztésnél az éppen beálló Vincze Ottót ezen szavakkal biztatta: Ottó! Halkítsd le a rómaiakatJJJ Ottó kibiccenttt nekünkJ Nagy elégtétel hogy beállása után 2 perccel egy olyan bokainditást tett Szalai elé amit már csak be kellett tenni a hálóbaJ Láss csodát egyből elhalkultak kolompárékJ Ezt leszámitva ezen a szinten nem volt rossz mérkőzés. A Tuzsér megérdemelte volna az egyik pontot mert a végén egy jogos büntetőt nem kaptak meg Mátyus Jani lerántása után. Valahol szégyen ránknézve hogy úttörő korunkban vártun ennyire sipszót mint ezen a meccsen. Nem lebecsülve a helyieket de egy Ferencváros Tuzséron!!! Szégyen…. Mgemliteném még hogy a mieink hangos Ba…ás Sanyi kiáltással üdvözölték a hazai oldalon szurkoló tagunkat mire a Vikingek hangos Veteránok kiáltással válaszoltakJ Fő a barátságJ
4 fejezet. A vacsoraJ
Egy nagyon hangultaos tiszaparti büfében gyűltek össze a meccs után a Vikingek és a Veteránok ahol közös sörözéssel rövidezéssel és babgulyás falással végződött a remek hangulatú nap. Itt meg kell emlitenem Peti barátunkat aki a tegnapi nap után erősen visszafogott formát mutatottJJJ Rövidet nem volt hajlandó inni maradt a sösinélJ a hangulat felszabadult volt indenki remekül érezte magát köszönet érte Viking barátainknak. Mint azt megigértük folytatás következikJ
5. Fejezet HazaútJ
Kissé elcsigázott társaságunk első 5 kiléője olyna 6-7 magasságábna vette kezébe a vándorbotot. A túraveteránok indulásáról és érkezéséről pontos infónk nincs még z lehet hogy valahol az m3 –on vannakJJJ Nálunk minden rendben volt csak úgy repesztettünk hazafelé kivéve mikor Profi egy 22 kilóméteres viccet meséltJ Ez nem lett volna baj de közben a sebességünk rohamosan esett majdhogynem parkiroztunk a sztrádánJ A tuzséron elfogyasztott babgulyásnak hála egy 6. utitársunk is volt hazafelé Szeles Mónika személyébenJ Ezekután csendben rendben fegyelmezetten megérkeztünk a mi kis Fővárosunkba ahol egy jól sikerült túrával a szivünkben búcsuztunk egymástól. Mind Viking barátság mint túra ügyben annyit igérhetek: Folytatás következik JJJ
