István! Sok értelmét nem látom kettőnk vitájának, mivel süketek párbeszédének. tűnik,dehát nem tudom megállni, hogy ne reagáljak. Először is ,köszi a címlistát, majd utána nézek. Viszont én eredetileg úgy gondoltam volna a kérdést, hogy AZOKBOL az irásokbol válaszd ki, amiket az ElŐZŐ válaszodban, ajánlottál. Ha újra megnéznéd,láthatnád a kettő közötti különbséget. A második listárol hiányoltam a te könyvedet az " Az afgán háborút". Bizom benne hogy ennek oka a szerénységed csak. Más. Alekszijevics perére visszatérve: ha megfigyelted volna a Könyv egészét soha nem kérdőjelezte meg senki. A fő vád az volt ,hogy közreadta a visszaemlékezők nevét is, és ezt egyeseket utólag kényelmetlenul érintett. Meg tudom érteni őket, ez hiba volt az iró részéröl. Elkövetett más hibákat is igaz ,de te mint szintén író, tisztában vagy vele, ha valakinek érdekében áll, úgyis mindenben tud hibát felfedezni. Márpedig a veteránszövetségnek, és a felsőbb köröknek érdekében állt. Nem akarom mégegyszer leirni miért. ha valaki a régi hozzászólásaimbol kiindulva még mindig nem érti,akkor ne értse. Amúgy hidd el ha valakinek, érdekében állna, vagy túl komolyan venné könyvedet "az afgán háborút" igencsak bele tudna kotni. Ne értsd kérlek félre ezt a cinikus megjegyzést, nem szántam az egész munkásságod kritikájaként, mivel pl. A "mesterlövészeket" szintén alapmünek tartom,és tényleg pártatlannak. Bizom benne, ezek után ezt egy ilyen "elvakult szélsőségestöl " nem veszed sértésnek. Hogy mi számit " dajkamesének" azt szerintem mindenki eldönti magának. Pl. szerintem az "afgán háború" meríti ki ezt a fogalmat". SZerzője véleményem szerint még a katonai fogalmakkal sincs egészen tisztában vagy legalábbis úgy tesz. Ajánlanám nézz utána pontosan, hogy mi a gerilla háború lényege, bár érdekes jelenségként több alkalommal is le van irva a könyvedben, de ahogy megfigyeltem érteni nem egészen érted. Ha ez sikerülne, akkor talán érthető lenne a rejtély hogy miként fordulhatott elő az, hogy a "profi, Feladatát mindig jól ellátó" (idézetek tőled) szovjet hadsereg Folytonos győzelmei (legalább is szerinted) ellenére képtelen volt 10 év alatt felszámolni az ellenálást. Amúgy meg nem vagy te olyan buta szerintem ,hogy ne tudd jól, a leglátványosabb vereségekre a Pandsír völgyben került sor. Ezt bizonyitja a 12(!!!) szovjet offenziva látványos kudarca is. Tudom erre te rögtön lihegő cáfolatot fogsz írni, (már kitapasztaltam a taktikád,ugyhogy kérlek ha lehet kímélj), ezért rádhagyom most rögtön hogy akkor legyen neked . Ne ird kérlek vissza hogy te soha nem írtál ilyeneket, mert én egyrészt a könyv szellemiségéröl beszélek elsősorban, de ha kell a miheztartás végett leirok egy konkrét mondatot is a művedböl ,történetesen a Pandsir völggyel kapcsolatban, igy látványosabb. (1984 árilisi)" A szemtanuk(jó lett volna tisztázni hogy hivatalos szovjet bizottság, egyszerű szovjet katonák, esetleg a helyi lakosok,na de mindegy) beszámolói szerint az akciót csak a katonák képzettségének,bátorságának,tapasztalatának és önfeláldozásának köszönhetően sikerült megnyerni." (141 . oldal alja) Úgyhogy kérlek annak eldöntését hogy mi a dajkamese, kérlek hadd döntse majd el az olvasó. A továbbiakban megkimélnélek a velem folytatott "társalgástol",mert mint irtam semmi értelme. Kérlek próbálj hanyagolni!!!
Ebben teljesen egyetértünk, de tartok tőle, hogy az olajbevételek felhasználását illetően nem Norvégia példáját követik, hanem jobb esetben Iránét, rosszabb esetben Nigériáét...
orosz gazdasági fellendülés kizárólag a nyersanyag-árakon nyugszik .......................... A kizárólagosságot igen-igen megkérdőjelezném. Bár a nyersanyag valóban az ország bevételének nagyjából felét adja
Ugyanazt mondjuk. Vedd el a nyersanyag extra-bevételeket, mi marad a fellendülésből?
orosz gazdasági fellendülés kizárólag a nyersanyag-árakon nyugszik .......................... A kizárólagosságot igen-igen megkérdőjelezném. Bár a nyersanyag valóban az ország bevételének nagyjából felét adja, de azért még van ezenkívül technológiából is bőven bevétele, meg másból. Nagyúr a nyersanyag, de nem tart örökké. Ha most ésszel csinálják, akkor úgy 6-8 éven belül újjáépítik az ipart is. Minden esélyük megvan arra, hogy viszonylag rövid idő alatt önellátóak legyenek. A szokásos bökkenő csak a ,,HA" szócska. Oroszország mindig is a csodáiról és szélsőségeiről volt híres.
Várj, azt nem mondtam, hogy Putyin szocializmust/kommunizmust állítana vissza a kapitalizmus helyett! Diktatúra ugyanis lehet kapitalista környezetben is, mint tudjuk...
Véleményem szerint ami az elmúlt min. 3-4 évben ott folyik az egy auktoriter társadalmi berendezkedés ezerrel való megalapozása ill. megerősítése (azt ne mondjam a soft-diktatúra mára realitás) megspékelve egy újraállamosító, központilag irányított etatista/dirigista gazdasági berendezkedéssel. (Arról nem is beszélve, hogy mitől lenne egy szilovik jobb "gazda" mint egy oligarcha.)
Namármost lehet hozni usque 5 példát, ahol ez bejött, ezeket kb fel is soroltad. Ezzel szemben lehet hozni számtalan példát, ahol nem - nézz körül a 70-80-as évek Latin-Amerikájában, Afrikában tkp bármikor és bárhol 1960 óta, stb.
Ha ehhez hozzátesszük, hogy mai orosz gazdasági fellendülés kizárólag a nyersanyag-árakon nyugszik, még inkább megkérdőjeleződik az általad felvetett példák alkalmazhatósága Oroszországra, hiszen ott mindegyik esetben a hozzáadott érték, a kreativitás (stb) az, ami végülis olyan helyzetbe hozta amilyenek.
Azért Ruckoj joggal került sittre (mellesleg pár hónap mulva szabadlábra helyezték). Te mit csinálnál, ha az illető nyílt fegyveres felkelést kezd, méghozzá a főváros kellős közepén?(1993 októbere).
Nem mintha Jelcint jobban bírnám (az 1990-1991-es puccs alatt tanusított emberi bátorsága és szereplése után pozitív dolgot nem lehet róla mondani), de azért ez is hozzátartozik az igazsághoz. Én személy szerint Ruckojt a legszívesebben életfogytiglanra ítéltem volna, már csupán a csecsenföldi szereplésének köszönhetően.:( (Valszeg ezért nem vagyok politikus:P Statárium lenne bevezetve:))
Putyinnak elsősorban nem a politikája különbözik Jelcinétől, hanem a helyzete. Csak két új elem van, a nacionalizmus állami retorika szintjére emelése, meg az oligarchákkal szembeni fellépés. Bár utóbbi is legalább annyira következik Putyin erősebb helyzetéből, mint eltérő politikai preferenciáitól. (Ő már nem szorul rá az oligarchák segítségére, mivel közben végetért a gazdasági válság.)
Amikor Jelcinnek erős volt a helyzete, akkor politikai ellenfeleinek pártjait betiltva (SZKP betiltás 1991-ben, 1993-ban a Haszbulatov-csoport pártjainak betiltása, stb.), és ellenfeleit börtönben (pl. Ruckoj 93-ban) szerette tudni. Ez nem is csoda, hiszen Jelcin egy expárttitkár volt, márpedig Kövér Lacának volt valami igaza azokkal a kutyákkal és szalonnákkal kapcsolatban.
Ám 50% GDP-visszaesés az 50% GDP-visszaesés, 1996-ban a politikai rendszer az összeomlás szélére került. Namost az 1996-os választás kb. annyira volt tiszta, mint Milosevics választásai, és ugyan nem derül már ki sohasem, mi történt volna, ha nem nyer mégse, de annyi bizonyos, hogy volt B-terv.
Ami a gazdaságpolitikát illeti, már említettem a flat tax-et, ami mondjuk Putyin kapitalizmus iránti elkötelezettségét bizonyítja (és nagyon sikeres amellett), vagy a mostanában tervezett fokozatos gázár-liberalizációt. Némi állami beavatkozás meg nem az ördögtől való, bár ha a chicagói iskola híve vagy, akkor így jártál. Viszont a legtöbb sikeres felzárkózó gazdaságban volt komoly állami beavatkozás, Japántól Dél-Koreán át Tajvanig vagy éppen Olaszországig.
Így igen. A témában: Van egy nagyon jó könyvsorozat (az ,,TC/Harvest" kiadó adja ki). Tanulmányok, szöveggyűjtemények, szakkönyvek. Itt már kémkedési vagy partizán-témában kisebb részeket fordítgattam belőlük.
megjelent a sorozatban három könyv, ami kifejezetten az általunk érintett témákat dolgozza fel
M.N.Petrov. ,,Az államcsínyek mechanizmusai. Történelmi és elméleti tanulmány". (2005) Ebben három rész érinti a pszichoógiai hadviselés témáit: 2. Rész. Előkészítési és megelőző időszak. 5. Rész. A gazdasági és pénzügyi államcsínyek stratégiája és taktikája. 6. Rész. ,,Bársonyos forradalmak". (A könyvet idén adták ki az USA-ban és svédül, a Stratégiai Kutatóintézet számára.)
(Szerzői közösség) ,,A pszichológiai hadviselés műhelytitkai. Célok, feladatok, módszerek, formái, tapasztalt." (1998). Nagyon tárgyilagos könyv, amely végigveszi a pszichológiai hadviselés történetét napjainkig, rengeteg módszertani példával, stb.
(Szerzői közösség.),,A pszichológiai hadviselés módszertana és fogásai." (2006) (Valószínűleg a legjobb könyv a témában. Kizárólag a tömegtájékoztatási eszközök emberekre gyakorolt hatásával foglalkozik, és rendkívül jó mutatja be a manipulációs rendszereket. Lefordítottam idén a jelentős részét és odaadtam pár újságíró haveromnak. A recenziók mindenhonnan egyformák voltak - követelik a másik felét.:) Egyik ex újságíró barátom, aki otthagyta a szakmát (pedig pár éve még ő kapta a legjobb riporter díjat) amikor átolvasta ledöbbent és csak azt kérdezte: ,,Ilyen könyvet adtak ki az oroszok? Tudod te azt, hogy ez egy mennyire nagyon veszélyes fegyver, mivel a valóságban is a médiák így működnek, és így megy a szükséges információk és ,,közvélemény" formázása?"
A sorozat könyveit amúgy tananyagként is ajánlják több helyen.
A KGB nem csak, sőt nem első sorban a TASSZ tudósítókon keresztül dezinformált nyugaton, hanem eleve lefizetett, megzsarolt nyugati újságírókat, s azok helyeztek el KGB célokat szolgáló írásokat. Így sokkal hitelesebbnek tűnt.
A CIA ugyanezt nem tudta megtenni keleten - ugyanis a cenzúra miatt nem jelenhetett meg egyetlen lapban se még az igaz sem a SZU valós tevékenységéről, nem , hogy CIA propaganda. Erről volt szó, nem a becsempészett promó anyagokról, vagy a SZER, Szabadság Rádió tevékenységéről. Szerintem világos a különbség.
Attól, hogy más fényezi Alekszejevicset nem fogom jobban szeretni. Nem gyűlölöm, nem szeretem. Semilyen érzést sem vált ki belőlem. Egyszerűen jobban hiszek azoknak a katonáknak, akikkel előtte ő készített interjút a könyvéhez és utánna úgy írta át a vallomásaikat, ahogyan neki tetszett. Két embert ismerek személyesen az interjúalanyai közül. És jogosnak tartom a felháborodásukat. Ráadásul van néhány ,,visszaemlékezés" ami egyértelműen kreálmány volt, mint az az 1992-es tárgyaláson be is bizonyosodott. Méghozzá az első kiadásban szereplő nevek és egységszámok között akadtak valótlanok (vagy az adott nevű ember soha sem szolgált az adott egységnél, vagy a megnevezett egység sohasem volt Afganisztánban.)
A háború kapcsán: Minden háború egyforma. Minden ember úgyszintén. Ezér van belőlük ilyen is, meg amolyan is. Az CA által Afganisztánban elkövetett bűncselekmények és más kilengés (értem ezalatt a kábszerfogyasztást, stb.)szakirodalma meglehetősen nagy.Sohasem állítottam, hogy nem volt ott is elég szarházi alak. De adott témában továbbra is fenntartom lesújtó véleményemet Alekszejevicsről. Hülye gyerekeknek szóló dajkamese, hogy politikai okokból vették elő. Már előtte is jelentek meg nagyon kemény dokumentumkönyvek az afgán valóságról és a katonák által elkövetett bűncselekményekről, amik jóval durvább történeteket (DOKUMENTÁLT TÖRTÉNETEKET!) tartalmaztak. Most kapásból csak Anatolij Csingarev (?) ,,200 rakomány" könyve (nem összetévesztendő a két hasonló nevű filmmel) és Barabanscsikov ,,Bacsa" könyve. Alekszejevicset nem politikai okokból citálták a bíróság elé, hanem azért, meg a jóhiszemű riportalanyoknak a vallomásait kiforgatta saját ,,alkotói szabadsága" érdekében. A könyvével kapcsolatban sem voltak komolyabb intézkedések, mindössze kötelezték, hogy vegye ki az őt perelő veteránok nevét a könyvéből, mivel amit ő leírt - nem felel meg a valóságnak (olvasd - a valódi interjúknak).
A források kapcsán Angol és francianyelvű bibliográfiával most nem tudok szolgálni a témában, mivel a könyvek Budapesten vannak. Az utolsó igen jó, angolnyelvű könyvet éppen Némedi Lacitól kaptam és nagy élvezettel el is olvastam. Kérdezd meg tőle a címét, fejből most nem emlékszem. Van itt még talán egy, az amerikai vezérkari akadémia számára kiadott könyv a témában (szintén nagyon jó; ha kikeresem beírom a paramétereit). Orosz bibliográfiát meg minek írjak be? Az godolom neked nem mérvadó.
.......... Apropo. A ,,CIA bérencet" Sorosra használtam, mivel köztudottan az. Ezért kéretik nem ,,átruházni".
Én mint " kételkedő magyar elme" megkérlek add meg egy-két általad elismert szerzőnek a nevét és munkája cimét,valamint hozzáférhetőségét ,szívesen elolvasnám ,feltéve hogy nem csak a feladatát példásan ellátó, hősiesen viselkedő, a bajtársáért életét áldozó szovjet katona szerepel benne,( Nem vitatnám hogy sok ilyen is volt) hanem olyan is aki történetesen gyilkolt,rabolt,erőszakolt,kábitószerezett. Remélem hogy azt nem vitatod ,10 év háború alatt volt azért ilyen katona is. A háborúkban sok minden előfordul, akárcsak a való életben. Nem értem ezt a határtalan gyűlöletet Alekszijevics művével szemben , mert ha olvastad, akkor feltünhetett volna, hogy a "CIA bérenc" szerző sok olyan emlékezést is közreadott, aminek a lényege az hogy a katonák minden nehézség ellenére igyekeztek teljesiteni feladatukat. Olyan leirás is van ,amiben a visszaemlékező hálásan emlékezik bajtársára aki életét adta hogy ő megmenekül- jön a golyóktol. Viszont sok olyan emlékezést is közreadott, amiben a szovjet katona ölt,gyilkolt,rabolt... A könyv értéke szerintem az, bemutat ilyet is-olyat is. Én pont ezért tartom hitelesnek.Minden éremnek két oldala van, mi ebben az elitélendő? Az egyoldaluság (akár jó akár rossz) szerintem nem elfogadható. Kutatni,meg nem csak Moszkvába lehet(kellene) hanem aki pártatlannak tartja magát az elvetődhetne mondjuk afganisztánba is. Egész biztos vagyok benne hogy ott a helyszinen is sok okosságot lehetne kikutatni. AHOGY A RÓMAIAK MONDTÁK EGYKOR: HALLGASSUK MEG A MÁSIK FÉL ÁLÁSPONTJÁT IS !
Az nem kérdés számomra, hogy Jelcin jó dolgot (a kapitalista rendszer kiépítése, privatizáció, gazd és pol liberalizáció) csinált rosszul, Putyin meg rossz dolgot (auktoriter állam, etatista gazdaság, szabadságjogok lenullázásaszalámizása) csinál jól.
Adtak ki, méghozzá elég sokat. Vszevolod Grig, Cvetov, Genrih Borovik és még egy rakás TASS tudósító foglalkozott a dezinformációval Nyugaton. Közismert tény, nincs mit ezen évelődni (mellesleg Grig és Borovik könyvét ajánlanám a témában, ha le lenne fordítva magyarra, viszont angolra lefordították és kiadták; szépen végigveszik a különböző műveleteket, stb. meg ha nem lenne az afene nagy ,,forrás hitelességi" parannoja.)
Ami a CIA-t illeti - Showtime, igen-igen tévedsz. Egyedül a SzU számára közel 50 fajta újságot és lapot nyomtattak (a leghíresebbek a ,,Kolokol", ,,Nabat", ,,Russkoje Szlovo", ,,Poszev" volt). Add kettő - a CIA elsődleges célja nem a szovjet lakosság meggyőzése volt, hanem a SzU nyugati társadalmak előtti lejáratása (mondjuk nem is kellett nagyon erőltetniük a dolgot). Ebből a célból minden eszköz bevethető volt. A valóban nagyszerű könyvek között azért adtak ki egy rakat szart is. HIDEGHÁBORÚ volt akkor, ha valaki netán elfelejtette.
Nem táplálok allűröket az USA ,,jó szándékának" tekintetében, mint ahogyan a SzU-val szemben sem voltak soha illúzióim - benne nőttem fel és saját bőrömön tapasztaltam mindazt, amit az itt fórumozók többsége még hallásból is igen rosszul ismer.
Ami meg a jelenlegi, Oroszországban kiadott forrásokat illeti - olyan dokumentumgyűjteményeket, könyveket, forrásanyagokat adnak ki az utóbbi 15-16 évben, amikről még a magyar szakértőknek halvány fogalmuk sincs.
Arról meg, hogy mennyire hitelesek a jelenleg hozzáférhető és kutatható források had ne nyissak vitát. Az elmúl egy év alatt a különböző topikokban már számtalanszor el lett magyarázva és szájba volt rágva a ,,bizonyítási eljárás", akik orosz anyagokkal dolgoznak tudják, hogy mennyire megbízhatóak azok az anyagok, amiket hozzáférhetővé tettek (meglehetősen). Tessék visszakeresni, visszaolvasni, vagy konzultálni, mondjuk, Némedi Lacival, vagy másokkal, akik orosz anyagokkal dolgoznak. Őszintén szólva kezdem únni az újra és újra felmerülő tamáskodást. Egyszerűen fáraszt. Amerikaiaknak tökéletesen megfelel az anyag, az angoloknak úgyszintén, a franciák és németek az oroszokkal együtt dolgoznak a kutatóintézetek archívumaiban. De a szkeptikus magyar elme kételkedik... Neki Alekszejevics kompillációja mérvadóbb olvasmány, mint Jurij Drozdov vagy Ogarkov visszaemlékezése, meg a veteránszövetségek által kiadott dokumentumgyűjtemények; Viktor (Rezun) Szuvorov meg az isten, holmi Szudoplatov vagy Sztarinov munkái meg snufu.
Jól van - lehet menni Moszkvába és kutatni. Sok szerencsét. .................
Adtak ki, méghozzá elég sokat. Vszevolod Grig, Cvetov, Genrih Borovik és még egy rakás TASS tudósító foglalkozott a dezinformációval Nyugaton. Közismert tény, nincs mit ezen évelődni (mellesleg Grig és Borovik könyvét ajánlanám a témában, ha le lenne fordítva magyarra, viszont angolra lefordították és kiadták; szépen végigveszik a különböző műveleteket, stb. meg ha nem lenne az afene nagy ,,forrás hitelességi" parannoja.)
Ami a CIA-t illeti - Showtime, igen-igen tévedsz. Egyedül a SzU számára közel 50 fajta újságot és lapot nyomtattak (a leghíresebbek a ,,Kolokol", ,,Nabat", ,,Russkoje Szlovo", ,,Poszev" volt). Add kettő - a CIA elsődleges célja nem a szovjet lakosság meggyőzése volt, hanem a SzU nyugati társadalmak előtti lejáratása (mondjuk nem is kellett nagyon erőltetniük a dolgot). Ebből a célból minden eszköz bevethető volt. A valóban nagyszerű könyvek között azért adtak ki egy rakat szart is. HIDEGHÁBORÚ volt akkor, ha valaki netán elfelejtette.
Nem táplálok allűröket az USA ,,jó szándékának" tekintetében, mint ahogyan a SzU-val szemben sem voltak soha illúzióim - benne nőttem fel és saját bőrömön tapasztaltam mindazt, amit az itt fórumozók többsége még hallásból is igen rosszul ismer.
Ami meg a jelenlegi, Oroszországban kiadott forrásokat illeti - olyan dokumentumgyűjteményeket, könyveket, forrásanyagokat adnak ki az utóbbi 15-16 évben, amikről még a magyar szakértőknek halvány fogalmuk sincs.
Arról meg, hogy mennyire hitelesek a jelenleg hozzáférhető és kutatható források had ne nyissak vitát. Az elmúl egy év alatt a különböző topikokban már számtalanszor el lett magyarázva és szájba volt rágva a ,,bizonyítási eljárás", akik orosz anyagokkal dolgoznak tudják, hogy mennyire megbízhatóak azok az anyagok, amiket hozzáférhetővé tettek (meglehetősen). Tessék visszakeresni, visszaolvasni, vagy konzultálni, mondjuk, Némedi Lacival, vagy másokkal, akik orosz anyagokkal dolgoznak. Őszintén szólva kezdem únni az újra és újra felmerülő tamáskodást. Egyszerűen fáraszt. Amerikaiaknak tökéletesen megfelel az anyag, az angoloknak úgyszintén, a franciák és németek az oroszokkal együtt dolgoznak a kutatóintézetek archívumaiban. De a szkeptikus magyar elme kételkedik... Neki Alekszejevics kompillációja mérvadóbb olvasmány, mint Jurij Drozdov vagy Ogarkov visszaemlékezése, meg a veteránszövetségek által kiadott dokumentumgyűjtemények; Viktor (Rezun) Szuvorov meg az isten, holmi Szudoplatov vagy Sztarinov munkái meg snufu.
Jól van - lehet menni Moszkvába és kutatni. Sok szerencsét.
A KGB-nek rengeteg ügynöke volt nyugati értelmiségi körökben, az is közismert, hogy igyekeztek a sajtóba beépülni és így információt gyűjteni ( nyitott társadalmakban újságíró szinte mindenhez hozzájut, s nem gyanús, ha érdeklődik) illetve dezinformálni. A békemozgalmakban is könnyökig benne voltak. A KGB által nyugaton megjelentetett könyvek, tudományos publikációk száma valószínűleg sok ezres, az újsgácikkeké meg akár százezres nagyságrend is lehet. A CIA által keleten kiadottaké meg a nulla felé közelíthet...
Személy szerint én továbbra is alapműnek tartom Svetlána Alekszijevics könyvét, 1-2 -3 szovjet katonával volt szerencsém beszélgetni még a 80-as évek végén, amikor még magam is hivatásos katona voltam,és a tőlük hallottak sokban hasonlitottak a könyvben olvasott történetekhez.Ezek ütán nem érdekel külonosebben hogy CIA zsoldbol adták-e ki a könyvét vagy sem. HA már itt tartunk,utána lehetne nézni annak is hogy mi mindent adtak ki KGB zsoldbol az idők folyamán.Esetleg az arányokat is össze lehetne hasonlitani. Könyveidben és hozászólásaidban valahogyan erről sohasem esik szó. A büdös ruszkizáshoz: Nem érzem magam elvakult szovjet, vagy orosz ellenesnek , viszont igyekszek a másik végletbe sem esni.
Bocsánat: pontosabban levágták az importvámokat. Amivel a vámbevétel hirtelen leesett a vámcsökkentés arányában, viszont a hazai ipar katasztrofális helyzetbe került...
Putyin (pontosabban Kaszjanov, de Putyin alatt, az ő jóváhagyásával) vezette be a flat tax szisztémát, most tervezik piaci alapra helyezni a az energiaárakat néhány év alatt, talán 2011-ig.
A jelcini reformok pedig teljesen dilettánsak voltak, és nemigen fedezhetünk fel bennük pinocheti következetességet. Például legalizálták az importot, amivel a versenyképtelen orosz ipart lehetetlen helyzetbe hozták, majd pedig az így versenyképtelenné és veszteségessé vált iparvállalatokat mesterségesen szubvenciókkal tartották életben. Ennél nagyobb kár elképzelhetetlen, egyszerre vállalták a szabadkereskedelem és az autarkia hátrányait, az előnyök nélkül...
A szabadrablás szintén gázos dolog volt, és Jelcin bénaságán sok múlott. Pl. a 96-os választási kampányban az oligarcháknak a segítségért cserébe részesedést adott az addig állami tulajdonban tartott ásványkincsekben, noha Conquest pl. megjegyzi, hogy valójában az oligarchák egyáltalán nem voltak kedvező alkupozícióban: mindenképpen Jelcint kellett támogatniuk, mert Zjuganov elnöksége számukra katasztrófa lett volna, tehát Jelcin végülis tévesen adott nekik ekkora engedményeket a támogatásért cserébe, mindenképpen megkapta volna a támogatást sokkal olcsóbban is...
Azután meg 1998 körül a magyar sajtó egy részében (pl. HVG) elterjedt tévhit volt, hogy Gajdar monetarista gazdaságpolitikát folytat. Hát ez tévedés. Az nem monetarista gazdaságpolitika, hogy az állam érvényes munkaszerződések alapján kifizetendő munkabéreket nem fizeti ki...
Müvét nem véletlenül adták ki nyugaton és gondolom nálunk sem. .......................
Nem, nem véletlenül adták ki (a CIA barát Soros-alapítvány jóvoltából). Egy ,,rohadt ruszki"-záshoz pont jó adalék.:) Mellesleg a szerelmes ponyvaregényeket és a kaland-játék-kozkázat brosúrákat felénk is kiadják. Attól még történelmi értékkel nem fognak bírni.
M.N.Petrov. ,,Az államcsínyek mechanizmusai. Történelmi és elméleti tanulmány". (2005)
(Szerzői közösség) ,,A pszichológiai hadviselés műhelytitkai. Célok, feladatok, módszerek, formái, tapasztalt." (1998).
(Szerzői közösség.),,A pszichológiai hadviselés módszertana és fogásai." (2006) (Valószínűleg a legjobb könyv a témában. Kizárólag a tömegtájékoztatási eszközök emberekre gyakorolt hatásával foglalkozik, és rendkívül jó mutatja be a manipulációs rendszereket.