Egészségügyi reform márpedig lesz - ezekkel a szavakkal vezette be Gyurcsány Ferenc ügyvezető és kijelölt miniszterelnök az egészségügyi szakemberekkel folytatott konzultációját. A politikus azt mondta: az egészségügyi reform társadalmi ügy. Hangsúlyozta, hogy az ágazatban nem apró kiigazítások lesznek, hanem "mély, átfogó intézményi és finanszírozási reform indul el". Gyurcsány hozzátette: a koalíciós pártok elkötelezték magukat a reform mellett, bár tudják, hogy az egészségügy konfliktusos terület. "Ha ezt megcsináljuk, akkor nagy dolgokat csinálunk Magyarországon" - mondta a politikus.
Ha Orbánról volna szó, aki - lévén diktátor - kézivezérel, nem kételkednék benne, hogy a miniszterelnök akarata érvényesül. De Gyurcsány esetében természetesen merőben más a helyzet. Bár... itt a macskára kötött vajas kenyér esete forog fenn, hiszen egyrészt Gyurcsány mindig igazat mond, másrészt mindig egyeztet.
És ha például dakotából egy-az egyben egy speciális tolmáccsal fordítatta? Nem a program tartalma, az országra gyakorolt hatása számít, hanem a forrás? Majd megvitatják, oszt jónapot.
De ha valamelyi gyengeképességű Fidesz-szóvívő bedob egy kérdést ötven kérdőjeles sorminta között, akkor itt vég-, és gondolkodás nélkül ismételgetitek.
Ma folytatódnak a kormányprogram benyújtását megelőző konzultációk, amelyről félreértés azt hinni, hogy ez a kormányprogram egyeztetése. Ez annak a biztosítása, hogy fontos társadalmi partnerek, közéleti szereplők megfogalmazhassák a maguk elvárásait és prioritásait. Nem az a cél, hogy a mi szándékainkhoz képest fogalmazzák meg mindazt, amit ők gondolnak, hanem nyitott partnerségben, szabadon érvelhessenek saját álláspontjuk mellett. Olyan szakaszban még, amikor lehet a kormányprogramot alakítani. Az a célom ezzel a konzultáció sorozattal, hogy jobban érezzem, az egyes közéleti tényezők között hogyan teremthető progresszív egyensúly; hogyan lehet úgy előre menni, hogy ebben nagyon-nagyon sokak érdeke megjelenhessen, és sokan érezhessék azt, hogy az is benne van a közös akaratban, ami nekik fontos. Így aztán, ezeken a konzultációkon – a bevezető pár percet követően – döntően hallgatok és jegyzetelek, értékelem magamban a hallottakat és összevetem mindazzal, amit mi gondolunk, hogy hol kell ezt korrigálni, hol kell pontosítani. Soha egyetlen kormány alakulásának időszakában nem tartott ilyen konzultációkat. Soha egyetlen kormány nem foglalkozott ennyit megalakulása előtt szakmapolitikai részletkérdésekkel. Valamennyi elődöm minisztériumokról, posztokról, személyekről próbált megállapodni koalíciós partnerével. Így aztán értem a hitetlenséget, hogy mindaz, amit csinálunk az is nyilván legföljebb csak kommunikáció. De hát nem baj. Sok-sok példából származó tapasztalat majd el fogja hitetni egyre többekkel, hogy ki akarunk törni abból a világból, ahol a politika helyett kommunikációs gügyögés volt a meghatározó. Úgy, hogy tesszük a dolgunkat ma is.
Kiábrándító a FIDESZ-KDNP válaszlevele, nincs benne egyenes mondat. Újra csak a trükközésre futotta. Pedig a helyzet elég világos: a kormányalakításra felkért miniszterelnök konzultálni kíván a parlamenti pártokkal azokban a kérdésekben, amelyekben az Alkotmány szerint legalább kétharmados többséggel kell dönteni, ahol tehát az ellenzék és a kormányoldal együttműködésre van ítélve. Higgadt, nyugodt, szakmai elemző munkára van szükség. Részben azért is, mert az oly sokat emlegetett háromezer oldalas FIDESZ választási és/vagy kormányprogram sehol nem lelhető fel. Azt kérésére sem küldték meg kabinetemnek.
Tudni szeretnénk, hogy ki mit gondol. Tárgyalni, egyeztetni, dolgozni. Erre az nem válasz, hogy legyen nyilvános ötpárti megbeszélés. Több okból sem. Részint, egy ilyen óhajt nem nekem kell címezni, hanem a többi parlamenti pártnak. Ötpárti megbeszélésről, az öt parlamenti pártnak kell megállapodni. Másrészt, mert öt pártból éppen a FIDESZ-en és a KDNP-n kívüli hárommal ilyen egyeztetés zajlik. Nem titkos tárgyalások folynak.
Naponta látjuk, ha megjelenik egy kamera vagy mikrofon, akkor mindenki szerepelni akar, nem dolgozni. Szóval, nem értem, hogy miért nem tud valaki világosan és egyértelműen beszélni: „Miniszterelnök-jelölt úr, nem kívánunk Önnel tárgyalni” - és akkor értem. Újra kezdeni a kommunikációs csűrés-csavarást, egy hétig gondolkodni, hogy milyen választ mondunk majd, végül pedig azt mondani, hogy az idő szalad, és nem szabad ilyen kétoldalú tárgyalásokkal elemészteni az ország lehetőségeit és időt rablóan konzultálni, meglehetősen kiábrándító.
Olyan hamis és silány ez az egész! Nem az a világ legtermészetesebb dolga, hogy tárgyal egymással miniszterelnök-jelölt, és a parlament pártjainak vezetői? Az a furcsa, hogy ebből ilyen ügy van. Nem az a normális, hogy azt mondja erre valamennyi parlamenti párt, hogy üljünk le és akkor tárgyaljunk?
