Among these ten newly identified Hungarian and Yeniseian shared etymologies, aregular sound change can be concluded: The-ó-ava- rhyme in Hungarian is corre-lated with the *-eg ,-og ,- g rhyme in Proto-Yeniseian (see Table).
Table 1. Hungarian and Yeniseian rhyme correspondence: -ó-ava-
Hungarian Hunnic Ket Yug Kottish Arin Pumpokol Proto-Yeniseian
tó tava-tava
hó hava-hava
só sava
5. Conclusion
The present study has identified ten Hungarian and Yeniseian shared etymologiesthat belong to the basic vocabulary, and observes that a regular sound change can bestated in three Hungarian and Yeniseian shared etymologies. The regular sound change validates the etymological connection between Hungarian and Yeniseian.The Hungarian and Yeniseian shared etymologies support a Hunnic continuity that includes the historical Xiongnu, the Huns, the Hunnic substratum of Hungarian, and the attested Yeniseian languages.
Legkorábban Irán területén élő hunoknál fordult elő !
Jelentése : teraszos , pados , illetve ezek készítője feltételezhetően .
A vándorló hunokkal került a névhasználat hazánkba .
Eredetileg helységnév , Iránban és Magyarországon is van van , illetve voltak ilyen nevű települések ! / Pl.: Alsópádár ,Felsőpádár , Balogpádár ; később ezek összevonva : Pádár , jelenleg Padarovce , szlovák község . /
"..De parttalan a vita, vannak tudományos tények,.."
NEM !! Egy frászt vannak TUDOMÁNYOS TÉNYEK. FELTÉTELEZÉSEK vannak, amik tényekként vannak kezelve. (ezt többek között hivatalosan áltudománynak hívják....)
A tények azok, amiket BIZONYÍTANI lehet, mert van bizonyíték rá. ( hangfelvétel, leírás --> megfeleltetés)
A BOPP-féle "hangtörvények" már nem törvények, nem is tendenciák, hanem ESETI hangváltozások, de manapság is még "törvény"-ként kezelik őket.
Ugyanígy a finnugorból erőltetetten levezetett *KOTA ---> HÁZ és társai.... ( ami furcsa módon a finnben ugyanúgy KOTA maradt, viszont ott meg soha nem jelentett házat)
Egy nagy HUMBUG a levezetés....
Olvasd még el
Szilágyi N. Sándor : A szent mókus, avagy a módszer buktatói munkáját.
".......A nyelvész azonban az ilyen hipotézisekről már csak szégyenletében sem mert valószínűségi terminusokkal beszélni. Nem azt mondta tehát, hogy igen nagy annak a valószínűsége, hogy ez vagy az a szó finnugor vagy honfoglalás előtti török eredetű (hiszen ki fogja azt neki elhinni, hogy amit ő művel, az tudomány, ha semmiről sem tud bizonyosat mondani?), hanem azt, hogy be van bizonyítva, hogy az. Pedig nincs bebizonyítva. Bebizonyítva akkor lenne, ha volna rá lehetőségünk, hogy adatokkal igazoljuk először is magának a finnugor alapnyelvnek a hajdani meglétét, majd onnan kezdve folyamatosan adatolni tudnánk a szó vagy más nyelvi elem útját legalább a nyelvemlékes (ómagyar) korig. Csakhogy éppen ez az, ami lehetetlenség.
Ha egy hipotézist nem lehet sem igazolni, sem cáfolni, akkor csak két dolgot lehet tenni vele: elvetni vagy hinni benne. Elvetni kár lenne, hiszen szép is, meg különben sem tudunk helyette jobbat, hinni kell hát benne. Ilyen módon az összehasonlító-történeti nyelvészet nem egészen olyan tudomány lett, mint a többi, hanem hovatovább amolyan hitbéli meggyőződés és elkötelezettség kérdésévé is vált, és ez eléggé meg is látszott rajta: akárcsak az egyházaknak, ennek is kialakultak a kánonalkotó (akadémiai) intézményei (a kánonokat sokszor dogmáknak is nevezhetnénk), a más felekezetűekhez pedig – vagy akár az ártatlan kételkedőkhöz is – sokszor úgy viszonyult, ahogy az egyház szokott a tévelygő és veszedelmes eretnekekhez. Az elhíresedett ugor–török háború stílusa nagyon is emlékeztet nemcsak a hitvitázó disputákéra, hanem a középkori boszorkányüldözésére is...::".
Nincs szerencséd, mert tudok nyelveket, sőt tanítok is.
Szlavisztikában igencsak végigmentünk anno a nyelvtörténeten és ilyen alapokkal egyből feltűnik egy szláv eredetű szó, meg a nem szláv is, ha ezekkel akarnak igazolni valamit vagy valaminek az ellenkezőjét.
De parttalan a vita, vannak tudományos tények, magyarul is elérhető amit leírtam, még ha nem is tetszik minden ősmagyarkodónak. Részemről ezt a részt lezártam, de a többi téma érdekes itt és a rokon topicokban, várom a folytatásokat!
Szerinted akkor a vitéz-bajnok-győztes szavaknak nem is lehet rokon értelmük és semmilyen nyelvre lefordítva nem lehet hasonló szóalakjuk?
A geroj sem volt jó példa korábban, mint a hős kizárólagos szláv fordítása, lévén nem szláv eredetű, ezt ugye nem kell sokat magyarázni... Mindenképpen kell eredeti szláv megfelelő is egy ilyen alapszónak.
Ügyesen megtaláltad a főnévből képzett igéket, de ez semmit sem bizonyít. Ha pl. a főnév az alapszó, akkor az ige lesz abból képezve, ha az ige az alapszó, akkor meg a főnév. A világon nincs olyan szabály, hogy csak az ige lehet az alap és a főnév csak abból képzett.
Pl. rajz (fn) -rajzol (ige). Ez a képzés pontosan egyezik a vit'az (fn) - víťaziť (ige) példáddal.
A románban is van viteaz, viteazul, ugyanolyan délszláv átvétel mint a magyarban. A román nyelv szókincsének kb. a fele szláv eredetű, a nyelvújításuk előtt még magasabb volt ez az arány. A szavak jelentése pedig átvételkor változhat.
Megismétlem, hátha másodjára neked is lejön belőle valami:
vitéz [1208 tn., 1372 u.] Déli szláv jövevényszó, vö. bolgár régi nyelvi [vitez] ’katona, lovag’, horvát-szerb vitez ’lovag, hős’, szlovén vitez ’lovag’.
Egy szó jelentés-változásait a magyarral rokon nyelvekben megengeded, a szláv nyelvcsaládban viszont egy szónak csak egy jelentése lehet minden nyelvben szerinted.
A bemásolt cikkely a vív igéről és annak (korai) képzett változatairól szó, egyetlen példa sincs vít- vagy vit kezdetű szóra.
A vitéz szó származékainak első megjelenése: vitézség [1372 u.], vitézi [1416 u.], vitézkedik [1416 u.], vitézlő [1416 u.]. Elég kései egy ókori eredetű szóhoz képest.
Az összes többi példádnak semmi köze a vitéz szóhoz, sem alakilag, sem tartalmilag.
Nekem alapvetően semmi bajom a hun és más, az altáji vagy uráli nyelvcsaládba tartozó ősi vagy ma is élő nyelvekkel való összevetéssel. Az a gond, hogy ha egy idegen nyelveket jól (akár anyanyelvi szinten) beszélő ember nyilvánvaló hibát talál, akkor az egész igyekezet hiteltelenné válik.
Nagyon tetszik a "Hun nyelv hatása a világ nyelveire" topic is, végre valaki nem szembeállítani akarja a finnugor (uráli) eredetet a török (altáji) származással, hanem rájött hogy az egyikkel való hasonlóság vagy rokonság nem zárja ki a másikkal való közeli kapcsolatot. Jó példa volt számomra a neten egy, a finn nyelvet bemutató videó alatt, hogy hány török olvasó kommentelte azt, hogy a finn nyelvtan mennyire hasonlít a törökéhez és ugyanakkor mennyire eltér minden más nyelvétől, amit eddig tanítani akartak nekik.
Bár nem olvastam vissza túl sokáig egyik topicot sem, de a szavak mellett érdemes lenne a nyelvtant is összehasonlítani, szintén uráli és aljtáji nyelvekből vett példákkal, igen tanulságos lenne.
2. érv: és ha azt nézed a vojna és vitaz messzebb van egymástól mint a viadal és a vitéz.
3. ellenérv: azért sem lehet a győztes értelmű jelentés az alapértelem, mert a vita-vitya akkor most az győzelmet jelentene (szlávul vityazsztvo : győztes-ség , ami angolul win)
honnan veszed, ha szlávban terjedt el? a 'vív' az magyar szó, nem szláv. ezt nevezik úgy, h a tények teljes kiforgatása és nemlétezőre alapozott állítás.
Ezen szónak gyöke a katonát különösen illető ví azaz, harczol, s törzse vagy vit, melyből vita, vitáz-ík is származtak, vagy maga a vita szó. (Lugossy J.).
azaz már az ómagyar nyelvben jelen van a szó.
az a főnévi vitéz igei értelmű alakja. mit csinál a vitéz? vív, vitézkedik.
2. ellenérv (kontrafakt) : a vityaz szó győztest jelent. zvityazi az győz (nem hősködik).
Az sem tűnt fel a nagytudású összehasonlító nyelvész professzorunknak, hogy egy olyan intuitív nyelvben, mint a magyar, egy ősi hun szó származékai csak több, mint 1000-1200 évvel később, a középkor derekán merülnek fel először. Azelőtt a magyar nyelv ezerakárhányszáz évig nem is próbált egy ősi alap főnévből melléknevet vagy más szószármazékot képezni...
Én nem is engednék a magyar nyelvhez szakmai szinten nyúlni senkit, akinek a 3 nagy európai nyelvcsalád (latin, germán, szláv) közül legalább 2 nyelvcsalád nyelveiből nincs legalább középfokú nyelvvizsgája. Alapvető analógiák és hasonlóságok derülnének ki, amik egy nyelvet önmagában vizsgálva sohasem merülnek fel és ezáltal félreviszi az egész nyelvészetet, ebből fakadóan a nyelvoktatást is.
Kár, hogy a nyelvet önmagával hasonlítja össze és nem veszi észre nyilvánvaló hasonlóságokat a szomszédos hatalmas nyelvcsaláddal. Nem furcsa, hogy egy "hun"szó csak a szlávban terjedt el, de ott az Északi Tengertől a déli Balkánig mindenhol, viszont semmilyen más olyan nyelven a több száz közül, amivel a történelme során tartósan érintkezett?
vitéz [1208 tn., 1372 u.] Déli szláv jövevényszó, vö. bolgár régi nyelvi [vitez] ’katona, lovag’, horvát-szerb vitez ’lovag, hős’, szlovén vitez ’lovag’. Megfelelők más szláv nyelvekben is élnek, vö. szlovák vitaz ’hős, bajnok’, orosz [vityazj] ’hős, harcos’. A szláv szavak valószínűleg germán eredetűek és a vikingek nevével lehetnek kapcsolatban, vö. ónorvég víkingr ’viking’. A vitéz régen a művelt irodalmi nyelv szava volt, ma már régies, illetőleg népies árnyalatú. Melléknévi értelme jelzős használat alapján keletkezett. Származékaira vö. vitézség [1372 u.], vitézi [1416 u.], vitézkedik [1416 u.], vitézlő [1416 u.].
A vitéz szó nem a szláv vityaz-ból ered? Ne találjunk már ki ősi hun szavakat középkorban átvett szláv szavakból.
Ugyanez a történet, amikor egy etruszk szóban felfedezték a magyar király szót. Senkit nem zavart, hogy Nagy Károly középkori frank király szláv átirata (král') a szavunk eredete. Biztos volt az etruszkoknak időgépük...
"The following Sumerian-Hunnic-Hungarian etymologies are based on my two basic works, the “EDH” (Etymological Dictionary of Hungarian, 5 vols., The Hague 2007) and the “HMD” (Hungarian-Mesopoamian Dictionary, The Hague 2007)"
