Az öntött salgótarjáni egész jó ,a szélein látszik pici kiverődés , a munkafelületében ,tényleg van kis benyomódás de még nem igen foglalkoztam vele . A másik ,hegesztett az kovácsolt , a letört résztől eltekintve szinte sérülés mentes 80 kiló . Már rég hozzáhegesztettem egy darabot , hirtelen felindulásból ,már másképpen csinálnám ... A kovácsolt üllőket szerintem gond nélkül lehet hegeszteni . Az acélöntvényt inkább nem piszkálnám . Előmelegítve ,párnaelektródával aláhegesztve ,felrakó pálcával felújítják , de avval nem kínlódnék . Kovácsolt üllőket pótoltam többet is ,azokkal nem volt semmi gond . A salgótarjáni 56 kiló , egy hasonló méretű kovácsolt , középen kissé kivert üllőt felraktam felrakó elektródával az jó . Van még ezeken kívül is de a most említett két kovácsolt nekem bőven megfelel .
Szomszédok ,mikor szüleim építették a házat az utolsó előtti volt a házunk , földes zsákutcában , víz saját kiépítéssel az utca elején közös mérővel , csatorna a mesében sem ... Az eredeti tulajdonosok (már csak család szinten) már csak két házat birtokolnak ,meg hát én vagyok a harmadik . Közben nagyon kiépült az utca , hátrébb még sorházak is vannak . Az új beköltözők mindenhez "embert" munkást hívnak ,jobbról mellettem tanárok , régebben már fel is jelentettek az önkormányzatnál , ott annyiban maradtunk az ügyintézővel hogy este nyolcig mehet betonkeverő ,nagyflex ! Nagyflex több van mint kezem , úgyhogy kell segítség este 7től háromnegyed nyolcig :) Mostanában kezdenek bátorodni ,de csak a nők :) Szembe szomszéd hát ,nem szegény maradjunk annyiban . De Ő már rájött hogy mikor hozzám jönnek rosszabb arcú emberek ,azok neki is ismerősei , vele már viszonylag béke van ,fogjuk rá :) Tiszás tanárok , kánikulában este nyolckor slaggal locsolnak , dúdolhat nekik a kapitányuk ... Na velük lehet még gondom ,ha nem bírják ki azt a pár évet míg élek ... De szerintem nincsenek mindennel tisztában, nekem már elég kevés veszíteni valóm van , én a békességet keresem , de ... mÉG HÁZIÁLLATUK SINCSEN KERTES HÁZAS ÖVEZETBEN . Na de ez nem a csoport témája . Az is a jóindulatom jele hogy szalagfűrészt szeretnék talpraállítani , de hát varratot tisztítani ,nem igen van más megoldás mint a kisflex . Na , megette a fene a sok semmittevő unatkozó , ... balféket . Megharagítanak elindítok valami nagy hangú kemény zenét ,ami elnyomja a zajt :)
Te figyi, én Pesten lakom (XVI. ker), de még ebbe a kerületbe is költöznek olyan pestiek, akik aztán hasonlóan problémáznak dolgokon.
Itt még van pár helyen csirke, juh, kecske, vannak kutyák, van templom haranggal - és van az istenbarma, akinek ezek hangja problémás. Mit szólnának a lovakhoz, disznókhoz, és tehenekhez, mert gyerekkoromban még abból is volt bőven itt a szomszédaimnál.
A legjobban az tetszett pár éve, aki ideköltözött a templom melletti házba.
Aztán a fészcsoportban érdeklődött, hogy hogyan lehetne a templomot leállítani, mert az órája negyed óránként "üt" (amúgy este kilenc és reggel hat között nem), és naponta többször harangoznak is misére.
:DDDDDDDDDDDDDDD
Kérdeztem tőle, hogy a 46 méter magas templom nem tűnt fel neki, amikor megvette a házat? Merthogy évtizedek óta jó az óra, és idén 120 éves maga a templom, szóval nem a vétel közben "ugrott" oda.
Nem szívesen veszem le a tokmányt felfogótárcsástól a menetes főorsóvégről a síktárcsa miatt - elég rossz a visszaállási képessége - , mikor hozzá vagyok szokva, hogy bármely hozzá rendszeresített pofakészlettel, bármit megfogva, elsőre, rendszerint bőven tized alatti a befogott darab ütése. :)
Ezért is vannak nálam tokmánytárcsára, ill. tokmányba fogható felfogó lapok használatban - a lapjára történő szorítás néha megkerülhetetlen.
A kép lemaradt. Azért kipróbáltam, hogy hogyan működhet a megfogás a gyakorlatban és meg is forgattam 250-nel, hogy mennyire rázza a gépet - az ugyan teljes hosszban kb. passzoló, de részben karcsúbb (D40/D32x280) - próbadarab, 21mm paláston mért ütéssel. A pofa is csak fele hosszban fogott, mert ott hatszöglet is van még rajta.
Kis gépem van , négypofás 125-ös tokmánnyal - most abból indulok ki. (A tokmány furata ~28mm, alapanyag húzott felület minőség, bábbal vezethető.)
- Állóbábbal méretre oldalaznám 1. véglapot és beközpontoznám.
- Állóbábbal méretre oldalaznám 2. véglapot és beközpontoznám.
- Báb le. Tokmányban eltolva egyik végen megfognám.
**Én mindig két egymás melletti pofa alá hézagolok. Könnyű kifundálni, ha a pofa megfogó felülete merőleges a munkadarabra, akkor így két egyforma, eltolás-szor-gyökkettő méretű alátét kell. A rendelkezésre álló tokmánynál, a 16mm széles gyári keménypofák most nem lesznek jók, számolni is nehezebb, de azzal ekkora eltolást már nem lehet kivitelezni. (Kisebb tokmánynál szerencsétlenebbül, nagyobbnál kedvezőbbre jön ki a helyzet.) Adott viszont 30mm széles, nyers pohapofa. (kb. 14,4mm alátétek kellenek majd hozzá.)
*A megfogás után, a tokmány felöli vég ütésének ellenőrzését követően, a 40-es hengerpalást alkotóinak hoszszánnal való párhuzamossága is ellenőrzendő, beállítandó. (Az ütés mértéke a külső végen nem mérvadó, mert attól még a tengelyvonalak párhuzamossága lehet rossz.)
- Támasztás nélkül, alacsony fordulaton, az oldalirányú erő minimalizálására törekedve - akár a munkadarabot részben kiegyensúlyozva - egy nullára könnyített NC-központfúróval (vagy hasonló VHMcsigafúróval) jelölném az eltolt központfuratot, utána tovább fúrnám sima süllyesztésessel. (Kb. 10xD karcsúság felett már nem igazán mellőzhető a báb használata - akkor már kell egy excenteres, állítható, darabra fogatható futógyűrű is, meg egy jó nagy befogadóképességű állóbáb.)
- A darabot kifogás nélkül, a frissen készült központfuraton csúccsal támasztanám és kinagyolnám az első tengely csonkot.
- Átfordítanám, központosan megfogva az elkészített tengelycsonkot, a *-tól adaptálva a folyamatot, ha szükséges nagyolnám a másik csonkot is.
-Simítás vagy köszörülés természetesen két csúcs között - ahogy illik...
**Több darabnál már biztosan feltennék a síktárcsára egy tokmányt eltolva.
Nagyiparban ez a műveletsor, a készre oldalazást (véglapmarást) követően, vízszintes marógépen, körasztalra rögzítve, átfordítással, egy megfogásból meg van. Horizont fúró-marón is gyakori feladat - akár a csonkokkal együtt. (Ilyenkor a központfurat is csak "dísznek" van.)
Duplán van kúp kiképezve egy pontozó hegyén . Valóban nem árt némi gyakorlat .
Van ha mellémegy ,odébb szuszakolja az ember a pontot .
De ugorgyunk .
Nem ártott volna leírni mi a funkciója az excenternek . Mik a pontossági elvárások .
De ! Komoly forgácsolási tapasztalattal rendelkező ,ismerősöm mutatott egyszer egy fogaskereket amit elvitt komoly műhelybe hogy jó legyen . Elkeseredve mutatta ,akad egy helyen ,el osztották .
Kis fúrógép járóhüvelyének fogazását ,már nekem is sikerült elosztani ...
Pont nélkül sima fúrógépen nehéz elkezdeni központosan a fúrást ,mert maga a gép se elég merev ,hiába van benne rövid központfúró .
Más tegnap vettem két bekezdésű kis csigahajtást . Ha másra nem lesz jó ,van anyag legalább a csigakeréknek , de aztán az az ezredik a rangsorban .
Még más , nyomi tiszás tanár szomszédaim labognak ,mert néha dolgozom .
De hát ugye tisztességes ember nem otthon vakarózik 7 és 16 óra közt ,hogy cseszegesse azt aki hatvan éve lakik az ingatlanában . Mondjuk a nők ,jönnek ,férfiember ,nem meri bevállalni :) Szombaton darabokból toldottam 100x50 es zártszelvényt . Kevés köszörüléssel jár , inkább hegesztettem ,félóránkén egy kis varrat tisztítás , mert hagytam lefogatva hűlni az anyagot .
Pedig alig dolgozom ... párhete autó nyúlványt agyusztált a haver 5 kilóssal ,tegnap meg ütőkalapáccsal rángattunk a dácsiát mert belementek hátulról . Viszont a küszöb szorítónak készült nagyobb csipesz szépen teljesített ,meg se mozdult :) Ki kellene raknom a húzatópadot az udvarra ,akkor lehetne ,játszani ,húzgálni hidraulikával az tetszik .
Pedig mielőtt jött pampogni a jóasszony már el akartunk menni fát keresni amin rángathatunk ..
Nagy a szájuk jó dolgukba a tanároknak , meg szavazgatnak , nem szólok vissza mert már vén vagyok , kiröhögik ha feljelent ,hiszen már örülök hogy élek nem bírok dolgozni . Azért ma még csak betettem egy 55 kilós öntött sálgótarjáni kovács üllőt a kocsiba egyedül . Ha már megvettem ,majdnem hibátlan . A kovácssatut 10 kilóssal kiegyengettem ,mert félre zárt a pofa . Betelepült "gyüttmentek" :) , más még soha nem szólt . Pedig a szembe szomszéd nemrég dicsekedett ,van hétszáz milliója :)
Szerintem legegyszerűbb lenne elbattyogni valakihez, akinek van egy marógépe. Azzal szép pontosan ki lehet mérni a furat helyét.
Nem kell nagy, az enyémen kb. éppen meg lehetne csinálni.
Én simán befognám a satuba, a 150-es pofából jobbra-balra 100-100mm lógna ki. Leszedném a vertikálfejet, szembeforgatnám a rudat az orsóval, kióráznám a közepét és ahhoz képest eltolva fúrnám a központfuratot.
Azután a satut a tengellyel együtt megfordítva megcsinálnám a másik végét is.
"- két darab rövidebb, pl 50mm hosszú _egyforma méretű_ prizma "
Igen, és legalább az egyikhez kellene szoríto kengyel. ezt rögzíteném a gyalu asztalhoz. A gyaluval mélyebb hornyot készítenék mint a rajztűvel,a metszéspont biztosan megvezeti a furót vagy pontozót.
40mm-er széles lapos anyagból ( 3-5-8 mm vastagból ) készítenék egy fúrósablont .... A fúrósablonba a központfúró hegycsap átmérőnek megfelelő furatot készítenék . A munkadarabot rögzíteném egy sík tárgyhoz , ezután a fúrósablont pozíciónálnám a munkadarab egyik végéhez ( ütköző segítségével ) kis kézi fúrógéppel megfúrnám , azután a másik végét is . Ezek után kialakítanám a központfúróval a csúcsfészkeket .
Nyilván függ a pontosságtól ennek a megoldásnak az alkalmazhatósága .
Én az esztergám szegnyereg rögzítő excenteres csapját készítettem így el 1988-ban . Azért bonyolítottam ennél az alkatrésznél ennyire túl a dolgot , mert a komplett műveletből dolgozatot írtam a suliban .
Egy legalább 300 mm hosszú sík lapra lefogatni valami módon a tengelyt ,hogy a végeihez hozzá lehessen férni .
A végéhez oldalról egy derékszögű hasábot támasztan ,attól 20 mm es hasábbal függő központot jelölni ,egy oldalról mindkét végén . 30 mm es hasábbal a két végén magasságot jelölni . Pontozni ,állványos fúróban központfuratot készíteni , sima 3 pofás tokmányba fogva . Esztergálást csak csúcsok közt ,menesztőszívvel tudom elképzelni .
Most síknak ,ha elég hosszú ott a gyalu asztala . Két laposvassal a hornyokba , szerintem le is lehet fogatni .
A horonyba ültetni magassági gondot okoz azt nem tartom ésszerűnek .
Jó karctűvel jó szemmel ,gyakorlott jelölő szerintem megoldja .
Valahogy így tanultam ,talán annó . Jó most talpas állítható jelölő sem árt , no de biztos senkinek sincsen mindene , mondom ezt néhány tíz tonna cuccal a hátam mögött .
Tőlem ennyi tellett ,más nem írt ,hát írtam .
Hiába van állítható tokmány ,síktárcsa ,az anyag fordítása biztos hibát visz a dologba .
Ha jól értem, akkor az a feladat, hogy egy 250mm hosszú rúd mindkét végére kéne egy központfurat úgy, hogy a centerből el van tolva 10mm-t, és természetesen ugyanabba az irányba, hogy a két új központfuraton megtámasztva lehessen excentrikusan megpörgetni a gépben.
Szerintem kéne vagy
- egy jó hosszú, legalább 180-200mm, legfeljebb 250mm hosszú prizma,
vagy
- két darab rövidebb, pl 50mm hosszú _egyforma méretű_ prizma
Ezt, vagy ezeket fel kéne szorítózni a hengerre úgy, hogy annak egy alkotója mentén álljanak - illetve az egydarabos esetben csak simán felszorítani. A kétdarabos esetben egy síklapon fektetve kell dolgozni, hogy a hátlapok egy síkot adjanak.
Aztán jöhet a fúrógép. Ki kell mérni, hogy a pontos pozíció milyen távol esik a prizma _hátsó síkjától_, és a fúrótól olyan távolságban fel kell szerelni a fúrógépre egy stabil ütközőt, ami a prizmá(ka)t végig megtámasztja.
Adott egy 250mm hosszú tengely 40mm átmérővel. Az egyik végén központ furattal. A furattól 10mm-re kellene egy új központ furat hogy egy excentert esztergáljak rá. A kérdés hogy hogyan másoljam át ezt a tengely másik végére. A festés és a párhuzam jelölő, ami egy metszéspontot ad és megpontozom a fúráshoz, az utóbbi művelet elég sok hibát vihet a folyamatba az nem járható.
Nincs független pofás tokmány csak hagyományos meg állóbáb. Marógép sincs csak harántgyalu, V prizmát esetleg kölcsön tudok kérni hacsak nem kezdek el készíteni azt is. Oszlopos gép akad a fúráshoz ha szükséges.
Igen, a régebbi szovjet/orosz harckocsik (pl. T‑34, T‑55, T‑62, részben T‑72) a sűrített levegős indítórendszer palackjait képesek voltak saját maguk újratölteni. A palackok nem egyszer használatosak voltak: a motor működése közben a jármű kompresszora visszatöltötte őket.
Igen, a Szamuely Tibor Gépipari technikumban volt a gépműhelyben (Szolnok, utolsó technikus) egy 2.5 méter átmérőjű lendkerékkel egyhengeres sűrített levegős indítású motor. El tudta látni a gépműhelyt a generátora. És egy másik motor meg generátorral, ha beszóltunk az Elmünek, rá tudott termelni a hálózatra, és akkor meg tudtuk csinálni gyakorlaton a sötétre kapcsolást a hálózati 50 hz-re. Beszólni azért kellett, mert ha lekapcsolt hálózatuk van javítás miatt, a fogyasztó felől nem várnak táplálást.
A levegős indítást általában a nagy! hajó motoroknál alkalmazták, mert ott nem volt forgás irány váltó. Ha hátramenetbe szerettél kapcsolni, akkor le kellett állítani a motort, és a másik forgásirányban újraindítani. Az orosz harckocsiknál a zord idő miatt találták ki ezt a biztos indítást, mert az akkuk nem lettek volna képesek beindítani a motorokat. A tigrisek meg benzinesek voltak, így nekik elég volt ha a nagy lendkereket lendületbe hozták, amit az indító személyzet kurblizott fel. A repülőgép csillagmotorok is így indultak. Pl. AN2-es gép. Csak ott villanymotor pörgeti a lendkereket.
Ebből az oroszok hármat raktak egymás mögé, több hajóban!
Ha jól tudom a sűrítettlevegős palackos indítás egy másodlagos "biztonsági" kényszeralternatíva volt , mert visszatermelni nem tudott, sem palackra, sem tartályra - a "nagydízeleknél" is rendszerben volt, mert ,ha a "atombuli" miatt perpill döglött az elektronika, akkor legyen még egy esély...
Az energiatárolós indítók egyébként jó cuccok, az emberi erő pillanatnyi csúcsteljesítményét képesek többszörözni, az időtartam elnyújtásával. (kenyérben ugyanaz, de legalább kivitelezhető a folyamat)
