Na jó, tegyük fel, hogy ezt kérdezed: "Mit jelentenek a t1=L/(c+v), t2=L/(c-v) képletek? Szabad-e a sebességeket így összeadni?" Válasz: 1. Én mint inerciális megfigyelő látok két, egymástól L-távolságra lévő, egymással szemben mozgó tárgyat/jelenséget (A és B), amelyek sebessége c illetve v. Kérdés: mennyi idő múlva találkoznak. Válasz: t=L/(c+v). 2. Én mint inerciális megfigyelő látok két, egymástól L-távolságra lévő, egyirányban mozgó tárgyat/jelenséget (A és B), amelyek sebessége c illetve v és c>v. Kérdés: mennyi idő múlva találkoznak. Válasz: t=L/(c-v). 3. Szabad. Amire te gondolsz, az az, hogy vajon az általam figyelt A és B egymás sebességét c+v-nek illetve c-v-nek méri-e a specrel számítása szerint. Válasz: Nem, de ez semmiben sem befolyásolja az 1-ben és 2-ben írtakat.
Tételezzük fel, hogy MM meg sem született. Soha nem is volt MM kisérlet. Úgyis azt állítjátok, hogy MM nem szükséges a relativitáselmélethez. Tételezzük fel, az áltrelt valahogy mégiscsak kitalálták, és az jól leírja a látszó világot.
Most jövök én, és feltalálom ma az MM interferométert és méricskélek vele. Látom a null eredményt.
Mindezt eddig csak tételezzük fel, rendben? (Ha úgy jobban tetszik Newton sem született meg.)
Most ha számolgatni akarod a fényutakat, futásidőket stb, hogyan számolsz? Hogyan adod össze a c+v -t ?
Úgy, hogy ne legyen jó, vagy úgy, hogy kiszámoljad a mért null eredményt?
Miért kivételezel a számolással MM -nél ? (Meg még Poincare -nál is).
Ha valóban elfújná az éterszél a fényt, akkor annak kimutatásához nem kellene MM interferométer, hanem csak egyszerűen meg kellene nézni, máshol van -e a pötty ha elfordítod a fénysugarat 90 fokkal, valamilyen ernyővel felszerelt csőben.
De nem fújja el az "éterszél" a fénysugarat, nem fújja el és kész. Ebből következően nem (sem) számolhatsz tehát ugyanazon az útvonalon nagyobb futáshosszal.
Annál inkább elfújja a fénysugarat a DVAG áramlása amit a tömegek idéznek elő, mert ez nem az éterszél.
Kiszámoltam Győzőcskének a hosszában mozgó tükrös kar relatív fázisát, mert kezdtem arra gyanakodni, hogy talán nem látja miből jön ez az 1/(c-v) + 1/ (c+v) dolog. Mi meg annyira nyilvánvalónak tekintjük a futási idő egyenletből, hogy le se írjuk...
Szerintem most meglehetősen kritikus helyzetben vagyunk: vagy elismeri hogy tévedett a hullámhosszt illetően Keményen ellenáll, azt meg kell neki hagyni;)
Szerintem most meglehetősen kritikus helyzetben vagyunk: vagy elismeri hogy tévedett a hullámhosszt illetően, vagy elakad az egész... ezt próbáltam a 12431-ben a lehető legegyszerűbb módon megkérdezni (Egyébként lingarázda már jó régen figyelmeztetett, hogy a dolog lényege a Doppler-effektus véletlenül/akarattal hibás alkalmazása - kb itt tartunk most)
Te értesz valamit abból a (szerintem minden értelmet nélkülöző) magyarázatból, amit Győzőcske neked is, nekem is leírt arról, hogy miért nincs igazunk?
Általában legalább annyit érteni szoktam, mit akar a vitapartner, vagy hogy hol téved, vagy valami. De most se kép, se hang. Egy morva szót se értek abból, amit magyaráz. :-)
Köszönöm, valóban azt szeretném ha itt csak a Korom-dolgozatról esne szó... (a tegnapiak után abban reménykedem, hogy lassan fény derül a "hullámhossz" mibenlétére - mármint hogy hátha KGy valami mást ért hullámhossz alatt, mint mi)
Gyerekek, a topiknyitó világosan közölte, hogy itt kizárólag Korom Gyula művével kíván foglalkozni. A Michelson-Morley-kísérlettel kapcsolatos, de Korom Gyula művét közvetlenül nem érintő további eszmefuttatásokat legyetek szívesek itt folytatni.
"a Michelson interferométer az éterszél kimutatására nem alkalmas"
Ez igaz. Függetlenűl hogy hogyan kéne kivilágosodni, csíkozno stb.
Ha tüzetesen megnézzük a kisérleti berendezést, a fényutak oda-vissza történnek. Tehát ha az egyik úton gyorsulna, a vissza úton ugyananyit lassulna, a teljes út megtételéhez szügséges idő, tehát az átlag sebesség nem változna. Ezzel az esetleges eltérések eleve ki vannak zárva. Tehát mérni se tudtak semmit.
Ezt most kitaláltad, vagy így mértek MM -ék? Mert azt nem értem, hogy ha 90 fokos elfordításra 20 csíkot mászott el az interferenciakép akkor ezt miért nem közölték le: heuréka megvan az éterszél csíkeltolódás, dehogyis van itt MM null eredmény.
S ha tovább forgatod újabb 90 fokot, mi lesz? És újabb 90 fok? Majd teljes kör?
Csíkok azért vannak egyáltalán, mert úgy állítják be a két fényutat, hogy ne legyen pont párhuzamos a két beeső nyaláb. A szögtől függ, milyen széles lesz a csík a hullámhosszhoz képest.
A szerkentyűt méretezik valahogy, pl. úgy, hogy 10 teljes kör (3600 fok, 20pi) legyen a fáziskülönbség a keresztkar és a hosszanti kar között a feltételezett éterszél sebessége mellett. Ez tervezési kérdés, a kar hosszától (tükrökkel sokszorozták), a választott fény frekvenciájától, az éter sebességétől és c-től függ.
Beállítják mondjuk úgy, hogy egyik kar sebesség irányban áll.
Beállítanak egy érzékelési síkot kicsit ferdére azért, hogy az interferenciakép csíkozatot mutasson. Nézik a csíkokat. Kezdik forgatni a szerkezetet, a csíkminta kezd eltolódni. Mikor a fáziskülönbség 9,5 körre csökken, a csikozat éppen annyit mozdul, hogy ahol fényes volt most sötét és fordítva. Mikor 9 kör lesz, megint ugyanoda esik a fényes csík mint kezdetben. A csíkminta folyamatosan ugyanabba az irányba tolódik.
Mikor a szerkezet éppen 90 fokot fordult, a fázikülönbség +3600 fokról -3600 fokra változott, 20 teljes kört változott. A csíkminta 20 csíkpárral tolódott el, mindig ugyanabba az irányba.
(49) És ki a fene kérdezte, hogy hány ezer lépésben olvasták le a semmit?
Az 1. pont még véletlenül sincs kilőve, talán ha 1200 lépésben olvasták volna le a semmit.
A 2. pontot, hogy is érthetted vona meg magadtól. Az SR használja a Lorentz formulát, igen. Csak amikor a Michelson kísérletet értelmezi akkor nem használja. Ha használná, azonnal elfogynának a sebességkülönbségek, nem is lenne tovább miről beszélni.
A kérdés marad tehát:
hogy hány fokos szögben kell elfordítani az interferométert, hogy a maximális effektus látható legyen?
Mert 90 fokban nem mutat semmit, sem elvileg, sem gyakorlatilag.
A másik misztérium, hogy a Doppler-transzformációt igyekszünk "nemszokványos módon" alkalmazni... a hátha ki lehetne magyarázni, hogy a megfigyelő mozgása befolyasolja a hullámhosszt... egyelőre ezen még ellenállunk... (Gyk: a hagyományos számítási mód szerint a hullámhossz csak a forrás sebességétől függ: egydimenziós esetben λ=(c-v)*T0 ha a forrás előtt vagyunk, illetve λ=(c+v)*T0 ha a forrás mögött; c a hullám sebessége a közeghez képest, v a forrás sebessége a közeghez képest, c-v/c+v a hullám sebessége a forráshoz képest, T0 a forrás periódusideje)
Hiszen éppen ezért tervezte MM a kisérletet, hogy 90 fokkal elfordítsa, és majd akkor látja a nagy csíkeltolódást. Ezért feszegetem fentebb, hogy hány fokos szögben kell elfordítani az interferométert, hogy a maximális effektus látható legyen szerinted. Ezért fontos az első bekezdésre a válasz. Fogalmad sincs? Valószínűleg MM -nek sem volt, mert ők 90 fokban gondolkodtak. Az pedig kész:
Az MM kísérlet megbukott.
Szép ez a nagy határozottság, csak kár, hogy fogalmad sincs, hogy mit csinált Michelson és Morley. Ők 22,5 fokonként olvasták le a csíkok helyzetét (a készüléket 16 egyenlő lépésben teljesen körbeforgatták). A készüléket nagyon lassan, egyenletesen forgatták. Egy "lépést" 6 perc alatt végeztek el.
Az általad felsorolt lehetőségek közül az 1-es pont tehát kilőve, a 2-es azonos az SR-rel. A 3-as lehetőséget is megvizsgálták a fizikusok, vagyis azt a lehetőséget, hogy a földre "ráragad" az éter egy darabja, de ez az elképzelés megbukott (nem lehetett összeegyezteteni a csillagászati megfigyelésekkel). A 4-es ponton pedig még dolgoznod kell egy kicsit :-)
