Hawkeye olvtárs úgy véli, hogy a magyar rovásírást cak a 20. században találták ki, az ókorban és a középkorban az ún. "nomád" népek nem tudtak írni-olvasni. Bizonyítékait itt vezeti elő.
Tehát ha valami tanulmány 60 éves, akkor semmit sem ér... Ilyen alapon vajon milyen jövőt szánsz a mai kor tanulmányainak ? Pusztába kiáltott szavak ?
Volt Rawlinson, majd jött Deimel, aztán sokan mások, majd a jelenben ZÓLYOMI a befutó, és mindenki máshogy értékelte pl. a sumér írásokat potom 100 év alatt...
Ahogy látom, a LINEÁRIS TÖRTÉNETÍRÁS - ami a régmúltat illeti - EXPONENCIÁLIS gyorsasággal fölülírja saját magát..
Ehhez képest álljon itt TERES ÁGOSTON csillagász megállapítása, ( Biblia és asztrinómia, Springer, Bp, 1999.)
miszerint az újkori Bibliafordításokban annyi félremagyarázott és rossz fordítás van, hogy a lényegi dolgok nem beazonosíthatóak, így újra vissza kell térni a 16-17. századi első fordításokhoz, --- itt most a magyar nyelvű Bibliáról van szó --- mert azokban a JELENTÉSazonosság sokkal közelebbi a görög és héber nyelv ókori/középkori állapotához, mint az újkori verziók..
A magam részéről úgy vélem, hogy ez a megállapítás sok esetben más történelemtudományi kutatás esetén is megfontolandó és használható lépés lenne.
"Csak tudnám, hogy a régészeti leleteket miért nem használjátok, vagyis miért csak akor, amikor az passzol az elmélethez... Ha meg nem, el is kell felejteni."
Mészáros Gyula: Keleteurópa néptörténete II. --Chattiak és skythák (1938)
„Be kell vallani, nagyjából annyi is a tudományos értékük …meg kell jegyezni a tudomány iránti alázat hiányát, és a szakmai hozzáértés teljesen felületes voltát …Nem vagyok nyelvész…”
Ehhez képest elég magabiztos kinyilatkoztatást hallottunk.
De nézzük csak, a teljesség igénye nélkül, milyen „véletlen” egyezéseket kreált már megint az őstörténeti régiség délibábja:
Hettita malai ’őrlés’, mallanzi ’őrölnek’
Magyar malom ’őrlőszerkezet’, molnár ’őrlő ember’
Örm. malem ’szétzúzom, összemorzsolom’
Óegyh. szláv mulinu ’malom’, meljo ’őrlés’
Litv. malu ’őrlés’
Gör. müle ’malom’, malakosz ’lágy, puha, finom’
Alb. miel ’liszt’
Lat. molere ’őrölni, darálni’, mollis ’lágy, puha, laza’, mola ’malomkő’, molaris ’zápfog, őrlőfog’
Késő latin (Kr. u. kb. 300–700) molina, molinum ’malom’
Óang. melu ’őrlés, darálás’, mülen ’malom’
Ang. meal ’durva őrlésű liszt, őrlemény’
Francia moulin ’malom’
Spanyol molino ’malom’
Ném. mahlen ’őrölni, darálni’, Mühle ’malom’, Müller ’molnár’, Mehl ’liszt’
Dán mølle ’malom’
Szumír mel ’malátaliszt’
A nyelvcsaládfák elméletének hirdetői mikor veszik már észre, hogy elgondolásaik gyökeres felülvizsgálatra szorulnak…? Sero molunt deorum molae…
A puszta véleményedre a legkevésbé sem vagyok kíváncsi ezek után, legfeljebb arra, ha találtál valamit, ami nem úgy van a szótárban...
A magyar párhuzamok felismerése részünkről kb. 2 percet igényelt...
*********************
Be kell vallani, nagyjából annyi is a tudományos értékük, és meg kell jegyezni a tudomány iránti alázat hiányát, és a szakmai hozzáértés teljesen felületes voltát!
Nem vagyok nyelvész, de - másokkal ellentétben - nem is akarok annak látszani!
Ez a "Hatti (Szkütha) Birodalom népei" meg eléggé merész megállapítás...
Csak tudnám, hogy a régészeti leleteket miért nem használjátok, vagyis miért csak akor, amikor az passzol az elmélethez...
HETTITA MÁS NYELVEK
genu lat. genu, ang. knee, magy. könyöknewet ang. newstanta ang. standmekis 'large' gör. megasz, cf. our borrowed mega-, magy. nagywes ang. we, or. mühwantes lat. ventus, ang. wind, or. vetyerseptamiya '7th' lat. septimus, cf. our borrowed Septemberhweszi 'lives' ném. Wesen, ang. waspahwar 'fire' gör. pyr, cf. our borrowed pyro-; ang. fireakwanzi 'drink' lat. aquayukan ang. yoke, magy. igamalai 'grind' ang. meal, magy. molnár (!)
adanzi 'they eat' lat. edo, ang. eatwatar ang. water; gör. hydor, magy. víz
Az indogermanisták kevéssé emlegetik, de az oroszban is vannak párhuzamok szép számmal. Vajon miért? Mert a Hatti (Szkütha) Birodalom népei a Kr. e. XIII. századtól folyamatosan a mai dél-ukrán, dél-orosz orosz sztyeppékre vándoroltak...
A magyar párhuzamok felismerése részünkről kb. 2 percet igényelt... Aligha tűnik merész feltételezésnek, hogy némi időráfordítással ki-ki hasonló rokon kifejezéseket ismerhet fel, éspedig könnyűszerrel, a hettita szószedeteket böngészve...
Hettita szójegyzék:
agniš - fire aia, ai - to do, to make aiš - a mouth ak - to die alkistan - a branch alpa - white anda - in, inside annijazi - he does, makes aráí - to pray arawa - free arija - to ask arkamijala - a musician arma - moon arnumi - I bring arsina, Nesian harsi - bread arš- - the same aruni - a meal aruwa- - to respect as, Nesian es- - to sit asa, asana - a chair asa, sa, Nesian es-, Palaic aš- - to be así - to love aššu - good, kind asu, aswa - horse at, Nesian et-, ud-, Palaic ata- - to eat atiman - a name da - to give dalugaeš - long dankui - dark daššuš - strong ekw, akw, Palaic aku- - to drink epp - to take, to seize erha - a boundary ešha - an owner ešhar - blood etri (Nesian) - a meal gank - to hang genzuwala - friendly gienu, kinuwaaš (dat.-loc.sg.), Palaic ginu - a knee gima- - a winter gurta - an enclosed place halki - grain, bread halugan - a message hantezzija - first, front, fore hap-, Palaic hapari - wealth, to make a bargain hapa, Palaic hapna - a river happár - a price happaraizzi - sells hara - to destroy, to pound haraš - an eagle harawa - a road hark - to have harkiš - white harmahi - a head harš - to loosen hartagga - a bear, a wild animal harti - to call haruna - a barn has - to derivate, to generate hasmi - a kin, kinship hašša, hams - a grandson hastijas, haštái - bones hatuas, hatuars - a letter hatura - to write hilan - a yard hišša - a beam huha - a grandfather huiš - to live hulana - wool humati - a base, a foundation hurnái - to splash hurta - to damn igái - to grow numb ilalija - to wish irhai - to limit irmalant - sick, ill išha - an owner, a master išhamai - a song iškallái- - to break, to divide išnija - to link, to tear istanza - a soul istark - an illness iúkán - a yoke kardi-, kir, Palaic kart- - a heart keššar - a hand keta - he lay kikla - grass kikkula - a vessel kinu - to break open, to burst kinun - now kiš - to become (medium voice) kiša - to scratch kišt, kastas - famine, kišt- (Palaic) - to extinguish kula - an army kurant - a cripple kusatara - to build, a wall kwen - to kill lala - a language lamen - to name, to call lami - to strengthen, to fortify lapani - to graze lila- - expiation lilái - to release lukkái - to light, to shine luttais - window mald - to ask malla- - to grind maninkuwant - shortened (participle) mehur - time, a month meikki -, much, many mekiš - large melit, Palaic malit - honey mema - to speak mina, mini - a city miti - a servant mugái- - to complain, to oppose muri - a berry murijan - a bunch of grapes nahhan - respect namešha - spring namuwaí - a son naršam - a head nasusara - a queen natta - no nega - a sister neku - to get dark nekumanza - naked nepiš - sky newa- - new ninikzi - he lifts, raises pahši, pahhaš - to protect, to graze pahwár - fire pai, pija - to give pai - to go palhi - wide paltanaš - a shoulder pangarija- to spread pankur - a conference, a meeting papparš- - to splash papratar - desecration parái - to blow parjanaza (Hieroglyphic) - to know parku - high parkui - pure, clean parkunu - to clear parn, pir - a house paš - to swallow pata - a foot pattar - a wing pedan, pieti, pídi - a place pera - a bird peruna- - a rock piddái - to run piddái - to pay sái - to press šakhar - dirt šakuwa - eyes šaligai- - to spit šalli - large salp - sewage šamana - a base, foundation sanawaí - kind sarlata - a libation šarnink - to reimburse šarpa - a sickle sasa - printing šašta - a bed šehur - urine šipantahhi - I sacrifice šittar - a star šiu, šiun - a god šiwat - a day, daylight šumanza - a cord šupparija - to sleep uppi - pure, sacred surna - a horn šuwái - to fill suwana - dog ta- - to take ta- - to come tahukappi - a vessel taištai - to load tájezzi - he steals takš - to make takšan - a half tamaš - to torment tanata - a wall tapariála - to rule tar- - to speak tarh- - to win tarkasni - a donkey taru - a tree tati - a father tawana - exact, correct te- - to put tekan, Hieroglyphic takama - ground tepu - small, low tešha - a dream, a revelation tethima - thunder tija - to come, to approach, to become tijaz, tiuna (Palaic) - a god tupi - to beat turp - bread tuwarsa - a rod, a vine tuzzi- - an army uija - to send uitti - a year (dat.-loc. sg.) uraí - large usamuwami -, esteemed, usanuwa - esteemed (participle) usiti - to purchase, to buy uwate - to bring, to lead walá - to lift wali - great wappija - to bark warsa - dew wasa - to esteem wasu - the good waša- - to put on waštai - a sin watar (gen.sg.), wetenaš - water wawa - a bull werija, Palaic wer- - to speak, to call wete- (Palaic) - to build wiána - wine zamankur - a beard zena - summer, autumn
Forrás:
1. V. Ivanov: The Hittite Language; Moscow, 1963 2. V. Ivanov: Common Indo-European, Proto-Slavic and Anatolian Language Systems; Moscow 3. T. Gamkrelidze–V. Ivanov: The Indo-European Language and Indo-Europeans; Moscow, 1984 4. L. Bajun: The Experience of the Comparative Studies of Hitto-Luwian Languages; Moscow, 1990
5. L. Bajun: The Language of Hittite Hieroglyphs; Moscow, 1986
Megjegyzés: Gramkelidze és Ivanov munkássága egyébként egész egyszerűen röhejes.
A Tiszteletes úr írja az 50 000 éves magyar írásbeliség rovatban (2732. hsz.):
„A legkorábbi, ismert vasorrú bába. Hasanoglan (Közép-Anatólia) szórványlelete. A kis-ázsiai korai bronzkorból (kr. e. 2200-2100). Egy-két évszázaddal korábbi a legelső hettita régészeti leletnél, vagy a Kr. e. 1700 táján induló, hettitákkal kapcsolatos írásos forrásoknál. Azaz lehet hatti is, mert ők a Kr. e. III. évezredben tűnnek le Anatólia népeinek színpadáról s mennek fel északra szkítának. Makkay János (A vasorrú bába, Ősi hettita-ősszláv és ószláv-magyar kapcsolatok, Bp., 2003.) hívja fel a figyelmet erre a 25 cm-es ezüst szoborra, amelynek a fejére és a nyakára arany maszk van húzva és aranyból van a mellén lévő keresztöve, valamint a lábperece is. Makkay János kitűnő szemmel vette észre, hogy ez lehet a Solymossy által az obi-ugoroknál azonosított vasorrú bábák (fémarcú bálványok) előzménye. Ő azonban azt gondolja, hogy az indoeurópai hettitáktól valahogyan a szlávokhoz, majd tőlük az obi-ugorokhoz és a magyarokhoz került ez a szokás. Azonban, mint látjuk, nincs szükség ekkora kerülőre. Ha a magyarság és kultúrája Anatóliai gyökerekkel is rendelkezik (például a szkíták révén), akkor közvetlenül is örökölhette ezt a szokást és ősvallási alakot a saját őseitől.”
II. Kuri-galzu (2733. hsz.): „Csak a Kr. e. XIII., nagyobb tömegben a Kr. e. VII. századtól mutatható ki az elvándorlás. A »hettita« pedig egyszerűen a »hatti«, »khatti«, »kitha« torzított változata, ahogyan a hurrié a hurrita, az amurrué az amorita, a galdué a káldeus, az arámié az arameus, és így tovább, még a Szomron (Szumír?) városbeliek szamaritánusok neve is ide sorolható. A tudományos terminológiában persze megpróbálják elválasztani a kettőt, és ez többnyire sikerül is a mit sem sejtő laikusok előtt.”
II. Kuri-galzu (2734. hsz.): „Egyébként az óorosz mitológia is tele van méd-perzsa párhuzamokkal.”
Tiszteletes úr (2737. hsz.): „Amennyire én tudom, a hatti egy agglutináló nyelvű nép, akiknek a nevét véletlenül alkalmazták a nem agglutináló nyelvű későbbi hettitákra. Igaz, hogy Csőke tiltakozik ez ellen, mert szerinte a hettita is ragozó nyelv, s az urál-altáji nyelvek egyike. Köszönök minden kiegészítést! Főleg, ha bizonyítékokkal van alátámasztva.”
Kadasman-Turgu (2740. hsz.): „A birodalmakat rendszerint – azaz kevés kivétellel – a vezető etnikumokról nevezi el az utókor. A Hettita (Hatti) Birodalom esetében is ez történt.
»Hittite« is a modern name, chosen after the (still disputed) identification of the Hattusa kingdom with the Hittites mentioned in the Old Testament.
The Hittite language is the dead language once spoken by the Hittites, a people who once created an empire centered on ancient Hattusa (modern Boğazköy) in north-central Anatolia (modern Turkey). The language was used from approximately 1600 BC (and probably before) to 1100 BC. There is some attestation that Hittite and related languages were still spoken for a few hundred years after that.
Forrás:http://en.wikipedia.org/wiki/Hittite_language
The Old Hittite Kingdom was founded, but its main population was Hatti, the aboriginal people.
Forrás:http://indoeuro.bizland.com/tree/anat/hittite.html
A hettita nyelv a hatti továbbfejlődött változata. Én úgy tudom, ez is ragozó/ragasztó nyelv.
It should be mentioned that this language is the only known Indo-European language that was agglutinative.
Forrás:http://en.wikipedia.org/wiki/Talk:Hittite_language”
Györffy György történelemhamisítása:
„Györffy egyszerűen meghamisított egy perzsa-arab forrást …Dzsajháni eredeti szövegében – »Tíz napi üres járóföld terül el a nándorok és a marótok (morvák) között« – nincs benne az, hogy üres. Ezt csak a MEH-et szerkesztő Györffy tette bele mind a három vagy négy kiadásba, meghamisítva ezzel a rövid megjegyzés lényegét.”
Közli: Tiszteletes úr, 50 000 éves magyar írásbeliség, 2725. hsz., Makkay János Saecula Avarurum – Avar századok c. könyve (szerzői kiadás, Bp., 2005, 36. old.) nyomán
A MEH a Györffy által szerkesztett A magyarok elődeiről és a honfoglalásról – Kortársak és krónikások a honfoglalásról (Gondolat, Bp., 1958, 1975; Osiris, Bp., 2002) c. kötet – Harbasihu
Provó – alias Tiszteletes úr – az 50 000 éves magyar írásbeliség rovatban Bencze Lórántot, az Apor Vilmos Katolikus Főiskola tanszékvezető-főigazgatóját idézi (2717. hsz.):
„Akárhogy is védjük Budenzet és a többieket, nem lehet letagadni a Habsburgok németesítési és magyarellenes politikáját, s naivitás volna azt hinni, hogy ebből a magyar nyelvtudomány kimaradt. Hasonlóképpen az internacionalista és szovjet kommunista politika határozta meg a magyar kultúrát és tudományt s bennük a nyelvészetet is. Tipikusan galád hamisítás az az újságcikkekben 1989 után megjelent nyelvésznyilatkozat, miszerint a haladó nyelvészeket elnyomták a pártállam segítségével a konzervatív nyelvészek. A nyilatkozó kolléga csak azt felejtette el megemlíteni, hogy az úgynevezett haladó nyelvészek közül még központi bizottsági osztályvezető is került ki.”
A Βόσπορος több tengerszoros neve volt az ókori görögöknél. A két legismertebb a Thrák- és a Kimmer-Boszporosz.
A Fekete-tengert a Márvány-, illetve a Földközi-tengerrel összekötő Thrák-Boszporusz 30 kilométer hosszúságú, és legkeskenyebb részén 660 m széles. Ryan és Pitman szerint mintegy 9500 éve keletkezett, amikor a jégpáncélok olvadása miatt keleti irányban áttört rajta a tengervíz.
Forrás:http://de.wikipedia.org/wiki/BosporusA Kercs városánál található, az Azovi-tengert a Fekete-tengertől elválasztó Kimmer-Boszporusz mintegy 40 km hosszú, és legkeskenyebb részén 4 km széles. Ennek a partjain állott valaha a szarmaták által is lakott Boszporuszi Királyság.
Forrás:http://de.wikipedia.org/wiki/Kimmerischer_Bosporus
Csallány Dezső sem vonta kétségbe a székely rovásírás (és egyáltalán a székelyek) magyar voltát, amint az egyik összefoglaló tanulmányának címéből is kitetszik:
A székely-magyar rovásírás emlékei; in: A nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve III, 1960; Nyíregyháza, 1963, 39–135. o.
"...azt hiszik, hogy földművesnek lenni álom volt kétezer évvel ezelőtt a lovasnomádok életéhez képest..."
Rosszul hiszik. A poljugye is valószínűleg kazár és magyar redetű volt a keleti-szlávoknál, ami azt jelentette, hogy a lovas népek adószedői vagy maga a fejedelem és kísérete elment a szláv földműves alattvalókhoz beszedni az adókat. Gyakran persze el is adogatták őket rabszolgának, pl. Kercsben (Krím-fsz.) vagy Prágában, bizánci vagy nyugat-európai előkelőknek (akiket emiatt érdekes módon soha nem neveznek barbárnak).
Ennek a fordítottja pedig soha nem fordult elő, ezek a földművesek soha nem vetették alá és nem adóztatták a lovas államok lakóit, és nem is vitték a rabszolgapiacra őket.
Mindez nem jelenti azt, hogy a szlávok a földművelés alapismereteit, a legelemibb fogásokat ne a déli eredetű lovasoktól tanulták volna.
A bonyhai református templom rovásfelirata:
Bonyha a Kis-Küküllő alsó folyása mentén fekszik, ma is nagyközség. A rovásírásos kő a templom déli falának átépítésekor került elő 1965-ben. Benczédi Albert lelkész ismerte fel a rovott jelek kivételes jelentőségét, ezért a föld mélyéből előbukkant faragott követ a toronytól számított második támpillérbe építette be. Ma is jól látható helyen van, mintegy 180–200 cm-re a földfelszíntől. A jelek a XIV. században kerülhettek a kőre, de nem kizárt a későbbi, például XV. századi keletkezés sem. Csallány Dezső is erre az időre teszi a keletkezését. A felirat elfogadható olvasatával még adós a szaktudomány. Lehetséges az, hogy valamilyen más nyelvű (tehát nem magyar) felirattal állunk szemben Mindenképpen azonosítható a felirat bal szélén lévő SZ (esetleg R), P, PT, valamint a száras S betű. Ezek révén a székely rovásíráshoz kötődik. A jobb felső sarokban lévő két jel megfelelőjét a mezopotámiai képírásban találtuk meg, de a klasszikus görög ábécé delta hangjegyére is gondolni lehet.
Forrás:http://www.pararadio.hu/010326_196/rovas.html
Inscription of the Presbyterian church in Bonyha:
Bonyha is located on the lower flow of the river Kis-Küküllõ, even today is a large parish. The stone inscribed by Rovás, came to light at the reconstruction of the southern wall of the church, in year 1965. Albert Benczédi pastor, recognized the extraordinary significance of the runic signs, for this reason, the stones emerged from the depth of ground, he let to be built in, into the second buttress, counting from the tower. Even today, it is on well visible place, about 180-200 cm from the ground surface.
What time might the stone get into the ground? Fact is, that in year 1794, the southern wall of the church was demolished, and was moved more to the south, so the Rovás signs, could not get on the stone after 1794. And they could not be incised in year 1794 either, since, in that case it would not be built into the 2 m deep foundation. We know that much, that the construction of the original church, was already finished in year 1327. Bonyha is listed on the papal tithe in year 1332.
According to our view, the signs might got on the stone already then, that means in the 14th Century, but even later date, for example the 15th Century, is not excluded as the time of their origin. Even Dezsõ Csallány, is placing the date of their origin, to this time. The professional science is still indebted with an acceptable reading of this inscription. Ourselves raised a thought, that we deal perhaps with an inscription of some other language (that means not Hungarian). Anyway, on the left side of the inscription, it is possible to identify the letters SZ (incidentally R), P, PT, and the legged S – according to them, there is a connection with the Székely Rovás. The two signs in the upper-right corner, have equivalents in the Mesopotamian pictograms, but we must think even on the notation of the delta in Greek alphabet.
Forrás:http://www1.tpgi.com.au/etr/rovas/inf/rovasE.html
Az ugyanis, hogy Ftonyo, meg Zoroastro, meg a hasonszőrűek azért ragaszkodnak a magyarok és elődeik nomádságának kliséjéhez, mert azt hiszik, hogy ezzel porba lehet tiporni a magyar önérzetet. Mert azt hiszik, hogy földművesnek lenni álom volt kétezer évvel ezelőtt a lovasnomádok életéhez képest.
Nos, régen nem pontosan így állt a dolog. Ugyanis az urak lovon ültek és könnyen éltek (a nagyállattartó nomád gazdálkodás és a hozzá kötődő kereskedelem ugyanis sokkal termelékenyebb volt, mint a földművelés), miközben a szegényebbje nehéz földműves munkával éppen csak megélt.
Azaz a dolog pont fordítva volt. Ezért írnak a források a honfoglalók gazdagságáról és sikereiről.
Egy Zoroastro nevű, mélyen vallásos fórumosnak írtam a Kik voltak a szkíták? 8820. hozzászólásában:
"Mellesleg a párhtusoknak letelepedett földműveseik is voltak, míg a szkíták mind lovasnomádok voltak. Ezt nem kellene tagadni."
Mellesleg még szép, hogy elismered, hogy letelepedett földműveseik is voltak, amikor Parthia tele volt iszonyú kiterjedésű, kő- és téglaépítésű városokkal, szántóföldekkel. (Kharaxi Iszidórosz: Parthus állomások… no meg a régészet…) Persze ezek a városok is nyilván görögök meg perzsák voltak, a földművesekkel egyetemben. S a bizonyíték? Így tanultad az iskolában, Ftonyóval együtt. További vitának ezek szerint helye nincs. Szerintetek.
Arra azért még bátorkodom felhívni a figyelmedet, hogy Hérodotosz elég világosan ír a szkithák szántóföldjeiről, arról meg, hogy milyen helyi mezőgazdasági terményeket találtak a szkitha sírokban, ha máshonnan nem, Bakay – egyébként elismerem, eléggé zavaros – könyvében is olvashatsz (Őstörténetünk régészeti forrásai I–II.). De hát az ilyen csekélységekre, már tudniillik, hogy melyik ókori történetíró vagy földrajztudós mit látott a saját szemével, mit firkálgatott össze a 2500 évvel később munkálkodó „megfontolt” indogermanista professzorok és finnugor tányérnyalóik őszinte bosszantására, szóval az effajta elhanyagolható jelentőségű históriai mozzanatokra nem szükséges figyelmet pazarolni.
Emlékeztetlek még arra, mit is írtál az Indogermánok voltak-e a szkíták? topic 16. hozzászólásába: „Hérodotosz ha jól tudom hüperboreusok névvel illette a szkítákat, melynek etimológiája: hüper = túl, Boreász = északi szél, tehát ebből csak annyi derül, hogy a görögöktől jóval északabbra helyekedtek el. Ez etnikumra nem utal…”
Felfrissítem a memóriádat arra vonatkozólag is, hogy a nomadizmus fogalmával ott egyszer már tisztába raktalak (15. hsz.), de úgy látom, falra hányt borsó volt minden erőlködésem: „Nomádok pl. azok a szamaras népek, akik napról napra, hétről hétre másutt ütik fel a vityillójukat a családostul való vándorolgatás során. Az, ha valaki a téli szállásból átköltözik a tavasziba egyszer az adott esztendőben, az én megközelítésemben nem nomadizálás.”
Érdemes elgondolkodni még azon is, hogy a sztyeppei lovas népek városai túlnyomórészt fából épülhettek, gondoljunk Kijevre, Itilre, Bulgar városára, Gúrkumánra (Abu Hámid al-Garnátinál), de akár Moszkva 1812-es égésére is, amikor Napóleon mindhiába várta a füstölgő faépületek közt Sándor cár békeajánlatát! Tehát igen jelentős lélekszámú és hatalmas kiterjedésű városaik voltak, rendszerint összetett, etnikailag is vegyes népességgel, ami azonban archeológiai szempontból ma már kevéssé megfogható. Persze idézhetjük László Gyula felgyői ásatásait is, ahol téglaházak kerültek elő, vagy a sarkeli erődítéseket (igen, bizánciak részvételével), lényeg, hogy a „nomadizmus” fogalmát a lovas népekkel kapcsolatban már ebből a szempontból is érdemes gyökeresen felülvizsgálni.
Még egyszer nyomatékosan szeretném itt leszögezni, hogy az ókori-középkori szerzők természetesen rengeteg népcsoportot neveztek szkithának, de akiket eredetileg annak neveztek, azok az északra vándorolt hattik (kithák, géták) voltak. A valódi szkithák között is már több etnikai egységet, ha úgy tetszik, törzset lehetett megkülönböztetni (lásd Hérodotoszt). Ez a népnév aztán toposszá vált, a médektől kezdve a parthusokon, hunokon, besenyőkön át a magyarokig rengeteg sztyeppei lovas népre alkalmazták, egyszerűen a hasonló életmód, harcmodor okán.
Turturnak írod: „Szóval kitartasz abbéli nézeted mellett, hogy minden a szkítáktól és hunoktól ered.”
Ez így tarthatatlan, de valamit megint tisztázzunk. Amikor a görögök, különösen a korai, töredékes historikusaik olyasmiket írtak, hogy a szkithák a világ első kultúrnépe, és hogy tőlük ered a fém feltalálása (régészetileg igazolt), vagy a törvényalkotás, akkor arra kell gondolnunk, honnan is jöttek ezek a görögök. Honnan jöttek azok a népek, amelyek létrehozzák majd a hellén koinét? Hacsak nem akarjuk a régészeti-antropológiai adatok tömegét ignorálni, s nem akarunk a józan történeti-nyelvészeti megfontolásoknak sem fittyet hányni, engedve az indogermanisztika XIX. századi agyrémeinek, a skandináv eredeztetés ma már bizony elég viccesen hangzó csábításának (nem… megbocsássatok, de ilyet még Ftonyóról sem tételezek fel), szóval, ha nem akarunk az említett módon eljárni, akkor el kell fogadnunk, hogy a görögök Anatóliából származnak. Ha szem előtt tartjuk azt, ami nehezen vitatható, nevezetesen hogy a hellének elődeinek szomszédságában, sőt politikai értelemben talán éppenséggel a fejük felett a legjelentősebb, leghosszabb ideig fennálló masszív állami képződmény a Hettita Birodalom volt, akkor mindjárt nem tűnik olyan légből kapottnak a korai görög híradások tartalma a szkitha kulturális elsőségről, a szkitha vívmányokról. De hát, hangsúlyozzuk, minden viszonylagos, a helléneknek akkoriban a Hatti Birodalom volt a világ közepe, ők Urartuval, az akkádokkal, szumírokkal közvetlenül aligha érintkeztek.
Hasonló drámai hatás részesei lehettek a szlávok, germánok a Hunok Birodalommal találkozva, annak fennhatósága, befolyása alá kerülve Kelet-, Közép- és Nyugat-Európában.
Miért rovás a rovás?
Egy kis adalék ahhoz, hogy a kő hiánya miatt nemcsak a betűvetés, de az építészet is túlnyomóan a fára alapozódott a sztyeppei régiókban. Idézet Lépő Zoltán – olykor egyébként zavaros és misztikus – cikkéből, melynek nagy érdeme, hogy a középkori európai gótika valós gyökereit feltárja:
Turán magas szintű építészettel rendelkezett, jóllehet az nem kőből készült [sic!], mint a görög-római civilizáció épületei (amelyet a Nyugat még mindig „felsőbbrendűnek” tekint), hanem Mezopotámia hagyományos anyagával építkezett. Ez a Földanya anyagát használta, hisz ezen vert fal és vályogépítészet ősi mezopotámiai típusú módszereket használva olyan monumentális kompozíciókat volt képes létrehozni, amelyek túléltek nem csupán a kínai építészetben, hanem azon alapformákban is, melyek századokkal később Eurázsia nyugati végén borultak virágjukba. A föld mellett a másik, az építészeti formanyelvet megkoronázó és azt végül is alapvetően meghatározó alapanyag a fa volt …Turán széles térségein bőséggel találunk hajdanán virágzott romvárosokat. Igen gyakran olyan helyeken is vannak archeológiai szempontból jelentős leletek, ahol semmi sem látszik, vagy csupán egy jelentéktelen dombocska emelkedik. Sokfelé még láthatjuk az egykori grandiózus, vert falból készült vár- vagy városfalakat …Ezeket a falakat földből döngölték csakúgy, mint előzőleg Mezopotámiában, majd Európában, vagy a későbbiek folyamán Kínában. Ugyanis a kínai falak jelentős része úgyszintén földből döngöltetett, bár zömüket később kőlapokkal fedték. A monumentális épületek jelentősebb részét viszont fából ácsolták Japánban és Kínában is, mivel errefelé a fa volt a hagyományos építészet főanyaga. Talán csupán egyetlen lényeges különbség akad Turán és a későbbi Kelet-Ázsia ősi építészete között: amíg ez utóbbi terület használt szépen kidolgozott kerámiacserepeket, ilyesmiről nem tudunk Turán esetében. Mivel azonban a leletek bizonyítják a Turáni famegmunkálás igen magas színvonalát, feltételezhetjük, hogy a legszélesebb körökben használt fedésmód a zsindely és a zsúpfedél volt, ez a fedésmód később általánosan elterjedt Európában és Kelet-Ázsiában egyaránt …A fa- és földanyag használata miatt a természetes visszaszervesülés folyamata igen intenzív mind a két helyen. Ezt bizonyítja sok, egykor virágzó ősi város, amelyeknek ma csak a nevét és helyét ismerjük, de semmi nem maradt belőlük. Turánban a sivatag végzi e munkát, Kínában pedig a mezőgazdaság tüntet el egész városokat. Például a Han-dinasztia egykor híres fővárosa jó néhány méterrel arrébb helyezkedett el, mint a mai Loyang, és a masszív városfalak néhány darabjának kivételével szinte minden eltűnt az ősi metropoliszból. Az egész egykori város ma szántóföld, és a kutaktól eltekintve – amelyek talán még a Han-korból valók – a város és a palotanegyed konyhakerteknek adta át helyét. A kutak körül olyan cserépdarabok hevernek több rétegben (ezek közül több Han-korabeli), amelyeket az elmúlt 16 évszázad folyamán vizesvödrökkel húztak fel és dobtak félre. A földet elegyengetve szinte nyomtalanul eltüntették az egykori fővárost … Ugyanezt Turánban a szél, vihar és sivatag tette. Ily módon az esetleg jelentéktelennek látszó dombocskák akár városokat, vagy más egyéb felmérhetetlen jelentőségű leleteket rejthetnek … Kelet-Ázsiában a monumentális építészet elsődleges anyaga a fa. A még meglévő ázsiai emlékanyag alapján megállapíthatjuk, hogy az iszlám- és indiai kultúrkörhöz tartozó építészetben a fa másodlagos szereppel bír a kőhöz és kerámiához viszonyítva. Azonban egyes stílusformák, a kőépítészet bizonyos formáinak kialakulásánál meghatározó szerepük volt az eredeti faszerkezeteknek. Ez különösen jól látható Indiában, de a jelenség Kínában is megfigyelhető. Jogosan feltételezhetjük tehát, hogy a korai korokban szinte minden ázsiai ország kidolgozta a széles körben alkalmazott gerendaszerkezeteit, amelyek a helyi viszonyok függvényében különböztek ugyan, de létrejött az a „gerenda-csontváz” szerkezet, amelyet Eurázsia-szerte alkalmaztak …Sajnálatos módon az ázsiai faépítészet összefoglaló művei hiányoznak, és így áttekintése igen nehéz feladat. Ami elszórt adat létezik, azt az építészettörténeti munkák mellékes megjegyzéseiből kell összeszedegetni …Az ázsiai faépítkezés legrégebbi formáira a korai reliefek és falfestmények ábrázolásaiból, valamint az ásatások eredményeiből következtethetünk. Még Kínában, az ázsiai monumentális faépítészet hazájában sem maradt fenn ókori emlék. A legrégibb, a kínai kultúrkör vonzásterébe tartozó nagyszabású faépület-együttes, Japánban található: a Narában lévő Horjúdzsi buddhista kolostor Kr. u. 607-ből. Kínában azonban nemcsak az írott források emlegetnek négyszögletű alapra emelt nagy, magas, toronyszerű épületeket (amelyeket elsősorban megfigyelő és őrhelyeknek használtak), hanem a Kr. e. 2. sz.-tól a Kr. u. 2. sz.-ig tartó Han-korszak sírjaiban talált cserépből készült makettek jóvoltából térben is láthatjuk egykori formájukat. Jellegzetességeik nem sokban különböznek az újkori épületek sajátosságaitól, bár a kínai építészetre oly jellemző, visszahajló tetőpárkányok akkor még szemlátomást nem voltak szokásban. Az eredetileg katonai célokat szolgáló „t’ai”-nak nevezett tornyoknak a funkciója később megváltozott; buddhista pagodák lettek, de megtartották eredeti formájukat …A Han-sírok megőrizték a lakóházak formáit is, a legrégebbi kínai, Kr. u. 544.-ből származó Négy Kapu Pagoda (Sze Men T’a) buddhista szentély Shantung tartományban …Az ázsiai faépítészet hunokkal összefüggésbe hozható (régibb korszakára vonatkozó) adatokat [sic!] főleg Stein Khotán közelében végzett ásatásai szolgáltatnak, ahol egész városokat emelt ki a homok alól, díszesebb épületekkel és erődítésekkel együtt …Ezek szerkezeti leírásaiból kiderül, hogy a ház alapzata hatalmas gerendákból volt összeállítva, amelyen aztán a tetőzetet tartó és egyúttal a falak vázát alkotó faoszlopok nyugodtak, mint ahogy az a magyar népi építészetben nemrég még élő gyakorlat volt. A faváznak a sűrűn elhelyezett vékonyabb rudak és a rájuk keresztbe fektetett hevederek adtak szilárd állást, amelyre belülről tamarixágakból készült rőzsefonadékot erősítettek, erre került a vastag vakolat. Ez borította a ház külső oldalát is. Stein leírása szó szerint ráillik a magyar sövényfonásos, paticsfalú építésmódra, amelyet házak, várak és templomok építésére egyaránt régóta használtak, de amit a hunok használtak nem csupán Khotánban és Turán más régióiban, hanem Európában is, és amely megmaradt nem csupán Kínában, hanem Japánban is. Hasonló szerkezet adta az alapját az egykori, ma már csak pagodaformában ismert kínai tornyoknak, ahol a gerendaközöket nem paticsfal, hanem deszka töltötte ki. Ezekkel lehetett rokon az a hun fatorony, amelyet nem cseréppel, hanem zsindellyel fedhettek. A határozottan kora kínai formákra utaló, a formafelfogásban megnyilvánuló rokonság ékes példái a magyar, legfőképp erdélyi fatornyok, amelyek formavilágának elemzésével a hun tornyok rekonstruálhatók. Ugyanis a szoknyaszerűen nyílt talapzatú, szétterülő fedelű, sátorszerű torony olyan sajátosság, amelynek rokonait egyrészt a Han-kori sírok makettjeiben, másrészt a japán konstrukciós megoldásokban találhatjuk meg. Mivel azonban a német művészeti szakirodalom úgy foglalkozik ezen művekkel, mint az ógermán építészet nagy jelentőségű megnyilvánulásaival, kívánatos lenne körüljárni az Attila híres fapalotája körüli kérdéskomplexumot. A korabeli forrásokból (mint amilyen Priszkosz) tudjuk, hogy valahol a Kárpát-medencében, a Tisza középső vidékén állott az 5. sz. közepén. Mivel Európa legerősebb uralkodójának volt a palotája, nem csupán a puszta katonai-politikai erőnek volt az egyik jelképe, hanem mint minden jelentős korabeli uralkodó esetében, erősen kötődött bizonyos szellemiséghez is, és annak mintegy szimbóluma is volt. Következésképp igen nagy annak a valószínűsége, hogy az európai erőd-, kastély- és szakrális építészet stílusának kifejlődésében hatékony és meghatározó esztétikai erőként játszhatott közre.Továbbnyomozva a korabeli Turán kastély- és erődépítészetében, amelyből ez a stílus kifejlődhetett, Steintől tudhatjuk, hogy az ottani erődök építésmódjában a következő eljárást alkalmazták: alapnak keményre döngölt agyagot használtak, amely fölé vályogsorokat raktak, és félméternyi közökben tamarixgallyak rétegével erősítettek meg. Erre került mintegy megkoronázva az együttest, a jellegzetes fatornyos felépítmény, amely nem csupán a hunok és avarok sáncait jellemezte …hanem ez adta meg jellegzetességét a magyarok földvárainak is …ahol két sövénykerítés között a döngölt föld szolgált az erődítmény falaként …Ez az eljárás ismert volt Eurázsia-szerte, és a legtöbb európai vár jellegzetes látványa is ennek köszönhető. Hisz többségük sokáig földből és fából készült, a kővár ritka volt a kora középkorban. Japánban még a 20. sz. elején is építkeztek hasonlóképpen. Jóllehet az effajta megjelenítés az átlagos szemlélő számára tipikusan „európai”, hisz számtalan hasonló középkori képünk van, mindazonáltal e látványnak pontosabb jelzője lehetne az „eurázsiai”, mivel nagy valószínűséggel Turánban jöhetett létre …Attila fapalotája ezen turáni sajátosságokat magába foglalta. Mint szakrális uralkodó,palotakomplexuma használatos volt úgy reprezentációs, mint kultikus célokra, következésképp szakrális jelleggel is bírt. Ma több adatunk van Turánról, mint Strzygowskinak volt annak idején, így megkérdőjelezhetjük azon kijelentését, miszerint Attila palotáját a germánok vagy inkább a szlávok építették, mivel a hunok nomádként nem voltak képesek lakóházak építésére [a szláv „grád”, „górad” szó is a magyar „garád”-ból vagy valamely közeli, déli rokonától származtatható – II. Kuri-galzu] …Mi viszont más konklúziókhoz juthatunk el, mivel Priszkosz rövid megjegyzése valami egyebet sugall, amikor Attila feleségével, Réka királynővel kapcsolatosan megjegyzi, hogy bizonyos körök a földszinttől arányosan csökkenő sorrendben emelkednek felfelé. E rejtélyes mondat egyszerre világossá válik, ha arra gondolunk, hogy Priszkosz lakonikus mondatában fontosnak tartotta megemlíteni, hogy egy fura formáció túlontúl szembeötlő helyen volt felállítva: ugyanakkor azt a magától értetődő tényt is muszáj megfontolnunk, hogy egy szakrális uralkodó feleségének lakóhelyén első helyet kell elfoglalni a rettegett ura szellemiségét tükröző külső kellékeknek. Azaz majdnem lehetetlen volt nem észrevenni és megjegyezni létét, mivel úgy tűnik, hogy olyan jelentős jelkép volt, amelyet a világszerte rettegett uralkodó igencsak fontosnak tartott. Továbbá az is egyértelmű, hogy kora legerősebb uralkodójának felesége fontosnak tartotta, hogy ura szellemiségének legfontosabb megnyilvánulását a legláthatóbb helyre helyezze. Következésképp egy ilyen fontos szimbólumnak fontos üzenetet kellett hordozni …Eliade szerint …a „shaman” kifejezés a tungúz „saman”-ból jön, amely a páli „samana” és szankszrit „sramana” és a kínai „shamen” sajátos változata. Az egykori közép-ázsiai tokhár „samane” viszont buddhista szerzetest jelent éppúgy, mint a szogd „smn”(=saman) …A korabeli régió szellemi arculatát a zoroaszterizmus, nestorianizmus és manicheánizmus formálta, de elsődlegesen a buddhizmus ezoterikus változata, a Tantra volt a meghatározó-erő …a Priszkosz által felvetődött kérdésre („bizonyos körök a földszinttől arányosan emelkednek felfelé”) a válasz: …úgy a 3, mint a 7 szintű Életfa a Ghandara-típusú sztúpák tetején volt használatos Indiában a kusán korszaktól kezdve, és onnét a korabeli Turánba terjedve minden jelentős település központi helyén állt. Következésképp igen nagy annak valószínűsége, hogy a jelenség, amelyet a görög Priszkosz látott, nem egyéb, mint egy ilyen Életfa …Réka királyné kastélyának jól látható, fő helyén …Az indiai építészet hosszú időn keresztül a fát használta alapanyagául. Ha faépületek nem is maradhattak fenn, szerkezeteiket és formáikat megőrizték a korai sztúpakerítések és a domborműveken látható ábrázolások. A kőépületek csak a Kr. körüli időben kezdtek elterjedni nyugati hatások eredményeképp. Taxila legrégibb városrésze, Szirkap, az indoszkíta időkben már terjedelmes, kőből épült település volt [az „indoszkíta” elnevezés megtévesztő, hiszen igazi szkíták sohasem éltek tömegesen Indiában, ellentétben a kusánokkal és a fehér hunokkal, akikre azonban a megjelölést csupán toposzként alkalmazzák – II. Kuri-galzu] …és valószínűleg pártus-szkíta hatásra fejlődhetett ki. A monumentális kőépületek megjelenése a buddhizmusnak köszönhető. A „sztúpa” után kialakult a „vihára” vagy „szangháráma” (kolostor), majd a „csaitja” (gyülekezőcsarnok), amelyet először a hegy belsejébe vájtak, kialakítván a későbbiekben Turánban és Kínában oly nagy jelentőségre tett tanítóbarlang intézményének prototípusát. Mivel a buddhizmus elsősorban Tan (és nem vallás olyan értelemben, mint ahogy a nyugati monodeisztikus rendszerek azok, mint a júdaizmus, kereszténység és iszlám), elsődlegesen tanítóhelyeket igényel, ezen igény kielégítésére jött létre Indiában a kultikus célzatú tanítást és a Tan lényegét megérteni segítő, freskókkal és szobrokkal díszített barlang-együttesek sorozata. Ezek közül legismertebb Indiában Adzsanta, amely követendő példaképül szolgált Turánban, majd Kínában a későbbi hasonló létesítmények számára … A Turánt ért indiai hatások leglátványosabb manifesztációja azonban a sztúpa …Minthogy a klasszikus indiai építészet a buddhizmusnak köszönhetően jött létre, a legtöbb szakrális épület alaprajza is mandala, sőt igen gyakran sziluettjét is a mandala térbevetülése adja. Jóllehet a Szancsi Nagy Sztúpa tekinthető a legklasszikusabb sztúpaformának, amely önmaga egy sztúpaépítési stílust indított útjára, azonban létezik egy viszonylag újabb keletű sztúpastílus is, amely úgyszintén klasszikussá válván sokkal szélesebb körben terjedt el. A szankszritül végső, vagy Tökéletes Megvilágosodást jelentő „Mahabódhi” kifejezésről nevezték el ezt a sztúpaformát, amely a történelmi Buddha megvilágosodásának helyén áll, és sok buddhista, valamint hinduista szakrális létesítmény alapformáját is adja. Lényegében nem egyéb, mint egy térbe állított mandala …A térmandala ezúton kialakult újabb, stílusteremtő formája az építészet történelme folyamán meghatározó erővel bírt a turáni, majd európai településformák később kialakuló arculatára. A Bodhgayában álló mai formájában az 5–7. sz. körüli időben épült, előképül azonban a Kániska nevű indoszkíta [kusán] uralkodó által a Kr. u. 1. sz.-ban épült mandalatorony, térmandala, vagy Mahabódhi-torony szolgált. Következésképp ez a kompozíció joggal nevezhető az építészet klasszikus szkíta stíluselemének, mivel azokon az északi szkíta területeken fejlődött ki, amely ebben a korban csaknem olyan fejlett volt, mint India maga, így joggal nevezhető klasszikusnak. Ugyanakkor mondható építészeti archetípusnak is, hiszen meghatározó jellege mindmáig rányomja bélyegét az építészeti kompozíciókra Eurázsia-szerte. Jóllehet e formát gótként ismeri a művészettörténet, amely azonban egyáltalán nem jelenti azt [sic!], hogy a gótok fejlesztették ki. Eurázsia nyugati végpontjára a népvándorlással került, majd meghatározó építészeti elemként Európa-szerte elterjedt. Azonban fel kell tételeznünk, hogy európai térhódítása előtt fontos helyen és befolyásos helyzetben kellett megjelennie. Nem férhet kétség ahhoz, hogy egy szakrális uralkodó palotájának szakrális jellege volt. Mint ahogy az is valószínű, hogy az egykori turáni Hun Birodalom indiai, pontosabban indoszkíta hatásokra kialakult kultikus épületformáit Nyugat-Eurázsiába is magával hozta, így Attila híres fapalotájának fő dísze lehetett az építészet ezen archetípusa …Stein és a többi kutató gyakran nevezi Turánt „Serindiá”-nak, azaz „Sino-Indiá”-nak, még pontosabban „Kínai Indiá”-nak. Hasonlóan Indokínához (India és Kína között helyezkedik el), ahol szintén elsősorban indiai, azaz indoszkíta hatások érvényesültek, és később azok a kínai hatások, amelyek a szkíta örökséget továbbfejlesztették. Turánban is elsősorban indoszkíta hatások érvényesültek, következésképp úgy tekinthetjük Turánt vagy Sinoindiát, mint Indokína északi változatát, amelynek egykori kultikus épületformái a jelen Indokínájának alig-alig változott civilizációs hagyományaiból részben rekonstruálhatók …Igen magas annak valószínűsége, hogy a Mahabódhi-torony a turáni Serindia meghatározó építészeti tényezője volt csakúgy, mint ahogy az meghatározza építészetileg a jelenlegi Indokínát. A térség mandalatornyainak egyik legmonumentálisabb változata található a burmai Paganban, amely a Kr. u. 3. sz.-ban épült, és meglehetősen hasonlít a bodhgayai sztúpához …De a bodhgayai térmandala inspirálta thaiföldi Chieng Mai sztúpájának építőit is …csakúgy, mint a Wat Mahatmat szentély már romos központi épületét … A burmai Mandalay egyik pagodája …szintén továbbfejlesztése a bodhgayai előképnek, mint ahogy a 11. sz.-ban épült sztúpa Paganból …Ezen archetípus későbbi változatai olyan nevekkel jelölhetők, mint a kambodzsai Angkor Wat, a laoszi Vientiane közelében lévő szentély …vagy a thaiföldi Wat Kukut …A 9. sz.-i, monumentális (5 km-es) indonéz Borobudur is Mahabódhi-kategória …de ez a struktúra a nepáli Patanban is előfordul … Borobudur már szinte egy szakrális célokat szolgáló város, csakúgy, mint a Balin lévő, kisebb szakrális romegyüttes …A szakrális sajátosság kiütközik az ősi thai város, Besaki jellegén is, amely égbenyúló tornyaival meglehetősen „gótikus” hatást kelt …Szintén „gótikus” a thai Ayutaya sztúpacsoportjának karcsún égbetörő, tűhegyessé vékonyodó, életfát mintázó csodálatos toronyegyüttese is …éppúgy, mint ahogy Shukotai …valamint a monumentális Wat Aloon sztúpaegyüttes Bankok belvárosában …Ismeretes az egykori Han-főváros, Loyang példájából, hogy sok ősi kínai metropolisz eltűnt. Feljegyzésekből tudjuk, hogy ugyanez történt Turánban is, ahol az 1-2. évezreddel ezelőtt virágzó városok helyén ma semmit nem találunk. Sőt, e században is sok olyan romot megemésztett a homokvihar és a falánk homokóceán, amelyről még fotó készülhetett. Következésképp jogosan tételezhetjük fel, hogy a „gótikus” jellegű térmandala építészeti archetípusa egykor legalább olyan sűrűn fordult elő Turánban, mint ahogy ma Indokínában. Turfánban és Yalban például láthatjuk az egykori Mahabódhi-struktúrák hatalmas vályogalapzatát, és tudjuk, hogy a turáni építészetben a föld + fa játszotta a főszerepet. Az indokínai tapasztalatokon okulva nem nehéz képzeletünkben felépíteni a yali és különösen a turfáni monumentális maradványokra azon korhű faszerkezeteket, amellyel a hiányzó struktúrák pótlásával előttünk áll az egykori sinoindiai, turáni Mahabódhi építmény teljes, égbetörő kozmosz-orientáltságával és a Tan erejét elsöprő egyértelműséggel kifejező dinamizmusával. Pontosan ugyanolyan karcsú eleganciával, mindent legyőző könnyedségével, azaz teljes fenségével és pompájában, hasonlóan ahhoz, ahogy azt megtapasztalhatjuk Indokínában …Minden okunk megvan hát jogosan feltételezni, hogy az indokínaihoz hasonló, szakrális jellegű képiségben, sziluettben és látványban tőle nem messze álló épületegyüttesek, városrészek, sőt városok jelenhettek meg Turánban. Olyan épületegyüttesek, városrészek, sőt városok, amelyek „gótikus” jellege egyértelmű. Ez uralhatta Attila fapalotáját is …ez viszont már valami olyasmi, amely megkérdőjelezi a gótika kialakulásáról mindezidáig vallott nézeteket … Emlékeznünk kell Strzygowskira, aki több munkájában az ún. gótikus építészet előképének a szláv építkezés bizonyos alapformáit tekinti. Azon állítólagos szláv építészet alapformáiról van szó, amelyről a mélyebb elemzés könnyen bizonyíthat valami egészen mást. De azt is, hogy ez a formavilág tulajdonképp egyetlen alapelemre vezethető vissza, amelynek valamilyen variációja. Ez az elem tulajdonképpen nem más, mint a Mahabódhi típusú torony Nyugat felé hozott, némiképp továbbvariált változata, melynek indokínai változatait az előzőekben elemeztük …A komoly érdeklődő a világ bármelyik nagyobb könyvtárában utánanézhet, hogy a két világháború közti időszak művészettörténeti köreiben még a csapból is a bécsi egyetem egykori professzorának, Strzygowskinak a koncepciója folyt a nyugati civilizáció közép-ázsiai eredetéről. Sajnálatos, hogy közvetlenül a második világháború előtt a híres műtörténészt (zsidó származása miatt) oly alaposan kitörölték a nagyközönség emlékezetéből, hogy azóta senki sem emlékszik rá. Pedig az agyonhallgatás nem biztos, hogy jogos, ugyanis senkinek sem jutott eszébe alaposabban utánanézni, hogy Strzygowski miben tévedett, és miben nem. Azóta viszont egyértelmű, hogy a szláv ősműveltséget jóval túlbecsülték, és az ószláv szakrális építészet jelentősebb hányada a Mahabódhi-torony, a mandala térbeli kivetülésének variációira vezethető vissza … A mandala (vagy térmandala) központjában …a …Meru hegy, a Teljesség szimbóluma áll … Ahogy az építészet ezen …szakrális archetípusa a [topikus értelemben] szkíta Turánból egyre nyugatabbra került, a felhőkkel, éggel, végtelennel kacérkodó bátor eleganciája és monumentalitása rabul ejtette az „ortodox”keresztények képzeletét is. A középen lévő Meru Hegyet jelképező nagy torony Isten mindenható erejének, míg a négy égtájat jelképező négy kisebb torony a négy apostol rendíthetetlen hitének allegóriájává vált …Az indiai kultúrkörön belül a négy kisebb torony és a főtorony közé gyakorta olyan apróbb tornyok is kerültek, a kevésbé fontos szubsztanciák – istenségek – jelképeként, amelyek az eredeti elrendezést sűrűbbé, bujábbá tették, ezt láthatjuk az indiai Mahabalipuram Dharmarádzsa …vagy a nepáli Patan Krishna Mandír …templomok esetében. A párhuzam egyértelmű az orosz-karéliai Kizsij 1714-ben újjáépült, 22 kupolás Jézus Apotheózisa Katedrálisát látva …A legtöbb orosz katedrális hű a hagyományos Mahabódhi struktúrához, mint a 12. sz.-i vlagyimiri katedrális, amelyet az ikonfestő Rubljov díszített gyönyörű képeivel 1408-ban …az újabb 16–17. sz.-i rosztovi templom …Kijev barokk stílusú Szt. André-temploma …vagy akár az orosz kolonizátorok által a kazahsztáni Alma Atában épült ortodox katedrális …A híres katedrális a Vörös téren nem csupán Moszkva jelképe, de a térmandala tökéletes példánya is …csakúgy, mint a szintén moszkvai Pavlov-templom …vagy a nem kevésbé híres Lomonoszov Egyetem ismert tornya …Ez utóbbi igencsak európai, mivel Európa telítve van vele és továbbfejlesztett variációival, mint ahogy az iszlám világ is. A világ egyik építészeti csodája, az indiai Tadzs Mahal …csakúgy a Mahabódhi sztúpa egy variánsa, mint ahogy az isztambuli Aya Sophia is, tágas rokonságukkal együtt szerte az iszlám kultúrában. A lényege a dómmá változott Meru hegy és a négy égtáj helyén négy karcsú minaret, amely iszlamizációja a buddhista koncepciónak … Strzygowski szerint a gót építészet a szlávoktól származik, például Szlovákiából, bár elfelejti megemlíteni, hogy a terület magyar volt több mint ezer évig, és még régebben a hun és az avar birodalmak része volt. Csakúgy, mint a közeli Transzszilvánia, ahol az a népi építészet virágzik, amelyet a hun-utód székelyek teremtettek, és amely népi építészet mindmáig használt faszerkezeteit legtöbbet az a Mahabódhi-torony határozza meg, amely a középkor óta a leggyakoribb nyugat-európai építészetelem is. Mivel ismerjük Indokína szakrális építészetét, és képesek vagyunk rekonstruálni Turán építészetét, tudnunk kell azt is, hogy ezen kelet-európai fatemplomok mennyel kacérkodó, égbetörő dinamizmusa miért rokon szellemileg nem csupán az indokínai sztúpák felhőkarcoló karcsúságával, hanem Chartres fenségével és Mont-Saint-Michel elegáns kifinomultságával is. Ugyanis az indokínai szakrális építmények azon törékeny anyagtalansága, amely képzeletünket a szellem világa felé irányítja, nem csupán az európai művészet aranykorát jelképező gótikus katedrálisokban talál rokonokra, hanem azon kelet-európai fatemplomokban is, amelyekben az egykori Turán építészetének jellegzetességeit még fellelhetjük. Ugyanis az erdélyi Felsőföld …Egerbegy …Csizér …Kisesküllő …Nagypetri …Nyárfás …Magyargyerőmonostor …Damos …Bánffyhunyad …stb. éteri dinamizmusa, szellemteli eleganciája, kifinomult arányai állják az összehasonlítást nem csupán Thaiföld szakrális komplexumaival, de a középkor állítólag gótikus eredetű nyugat-európai katedrálisaival is …Ezen fából készült kelet-európai Mahabódhi-tornyok Ázsiából származnak, újjáépítésük is ázsiai módon történt, ahogy az Japánból ismeretes, ahol időről időre eredeti formájában építették újjá a fontosabb szakrális faépítményeket. Pl. a narai híres Hórjúdzsi kolostoregyüttes 60 évenként teljesen újjáépül, és ma pont úgy néz ki, mint ahogy Kr.u. 607-ben, amikor először épült, közel 1400 éve. Transzszilvánia viharos története nem tette lehetővé ezen architektónikus ékszerek ilyen gyakori felújítását, viszont igen valószínű, hogy amikor építési dátumaikként 17–18. sz.-i évszámok szerepelnek …akkor az csakúgy az ősi forma eredeti állapotban való visszaállításának dátumára utal úgy, ahogy az Japánban szokás. Ázsiai párhuzamaik, érett stílusuk és arányaik finomságaiból következő esztékai szintjük bizonyítja évezredekre bölcsen mosolygó, tiszteletreméltó korukat. Hiszen a szkíta [kusán] Kániska az építészet ezen archetípusát először a Kr.u. 1. sz.-ban építtette, feltehetően még ősibb előképeket használva, amelyek fontos üzenetet képviselve, megjelentek Attila hatalmának is egyik legjelentősebb szimbólumaként, palotája fő díszeként. Ezek Priszkosz szerint: „inkább ékességre, mint erősségre szolgáltak” …Következésképp amennyiben Attila nem vesztette el a catalaunumi csatát [nehéz lenne ezt elképzelni, amikor tudjuk, hogy a következő év tavaszán már Itáliában állt a seregével – II. Kuri-galzu], joggal feltételezhetjük: az öntisztítás szükségességére figyelmeztető szakrális építészeti archetípus szabadon terjedhetett szét egész Európába …Tudunk egykori nagyvárosok létezéséről a ma főképp elsivatagosodott Turán területén, és tudunk egyedülálló falak létezéséről meglehetősen távol egymástól ezen az archaikus területen. Ha az egykori Han-főváros területén ma csupán néhány hatalmas vályogfal emlékeztet bennünket az ősi metropolisz egykori létére, jogosan feltételezhetjük tehát, hogy hasonló falak a mai Turán óriási területén egymástól nagy távolságra szétszórva egy-egy egykori vár, település vagy város emlékei. Tudjuk, hogy Stein még képes volt a századelőn egy gyönyörű relieffel teli agyagfalról fotókat készíteni, amelynek mára már nyoma sincs. A homokfúvás egy igen hatékony modern technika, amivel üvegbe gyönyörű minták rajzolhatók, de amely játszi könnyedséggel képes vasbeton struktúrákat megenni. Vajon a sivatagi vihar ezen állandóan dolgozó hatékony homokfúvó módszere, amely a századelő óta is oly sok emléket volt képes megsemmisíteni, vajon mennyit nyelt el egy millénium alatt? Feltételezhetjük: sokat …De hogy nagyjából elképzelhessük: mennyit is valójában, nyomoznunk kell Turán régmúltjába a japán állami tv azon „Selyemút” c. dokumentumsorozata alapján …[a Selyemút] még azelőtt fontos volt, hogy a selyem maga kereskedelmi cikké vált volna, jóllehet ilyen célokra azt már 3000 éve gyártják Kínában. Az a jelenség viszont, amit talán „a Selyemút kultúrája” címen definiálhatnánk, az idők végtelenségébe vesző nemzetközi kultúra volt. Kínaiul és japánul a görögdinnyét például nyugati dinnyének hívják, mivel nyugatról ért Kelet-Ázsiába. A gránátalma Perzsiából jött Kínába, de nagyon sok zöldség és gyümölcs foglalja magába a hun eredetű neveket, mint pl. az uborka, dió, nagybab, szezám, karotta és fokhagyma, amelyek a „Selyemút”-on érkeztek ide. Sok új szórakozásfajta is eljutott Kelet-Ázsia akkori fővárosába Csanganba, mint új táncfajták, új zene vagy olyan fura dolog, mint az Egyiptomból származó akrobatika, amely aztán Kínában azelőtt soha nem tapasztalt szintre jutott. Csangan, a Tang-Kína fővárosa a „Selyemút kultúrájá”-nak produktumaként annak köszönhette nagyságát és dicsőségét, hogy Nyugatról folyamatosan olyan hatások érkezhettek, amelyek ezt a nagyságot biztosítani voltak képesek. Ezért lehetett Csangan kora legnagyobb városaként egyúttal a korabeli New York. Mint a mai Amerika és New York mindenben a legnagyobbat akarja, Csangan is a legnagyobbat akarta. Emiatt akarták a nyugatról érkező hunokat leverő Wu-ti császár sírjának építői felülmúlni a Nyugat nagyságát jelképező egyiptomi piramisokat: és valójában a síremlék jóllehet egy hatalmas földhányás, de vetekszik a piramisok nagyságával, viszont Kao-dzüng császár földhányásszerű sírjának hatalmas méretei meg is haladják nem csupán a piramisok monumentális hatását, de monumentális méreteit is …Ez a nagyvonalú, monumentalitásra törekvő, friss öntudatra ébredő Han Birodalom újdonsült ereje a nem kevésbé nagyvonalú és monumentális Hun Birodalom legyőzéséből származott. Ennek az egykor virágzó birodalomnak az építészete is nagyságról árulkodik. A birodalom megszűnte után néhány századig még folyamatos a hun-utód népek civilizációja Kelet-Tur(keszt)ánban, hogy majd ezen civilizációfellobbanások is az enyészetnek adják át helyüket a 7–8–9.sz.-ra. Az enyészet birodalma pedig rohamléptekkel követeli a magáét. A 20-as években Stein tehát még fotózhatta a reliefekkel teli szentélyfalat, amelyet a 60-as, 70-es évekre elnyelt a homokáradat. Vajon mennyit nyelt el az utóbbi néhány száz évben, és mennyit néhány ezerben, ha csak néhány évtized alatt ilyen eredményes? …építészeti kalandozásunkban teljességre nem vállalkozhatunk, inkább csak sejtethetjük, hogy milyenek lehettek Turán hajdanvolt városai és várai …Hö-xi szoros hun ellenőrzés alatt állt, és Wu-ti császár idején került kínai fennhatóság alá. A területen található őrtornyok és falmaradványok annakidején egy egységes hun várrendszert vagy esetleg várost képeztek. A Lö-tö vára udvarán talált kerámiatöredék több mint 2000 éves, és a legújabbak is 1000 évesnél régebbiek, tehát a vár hun. E várak egyszersmind városok is voltak, és falaikon belül nem csupán katonák, de kézművesek és kereskedők is éltek, nem egy közülük kékszemű volt [a szem színe nem állapítható meg máshonnan, csak színes festményekről – II. Kuri-galzu]. Mivel ásatásokat nem folytattak itt, nem tudjuk, hogy a föld mélye mit rejt. Kara Khoto jelentése „Sötét Vár”, amely a 13. sz.-ban néptelenedett el, de a több méter vastag mezopotámiai jellegű vert agyagfalai még mindig 9 m-esek, amelyek egy várost foglaltak magukba. A 18 m magas sztúpa az őrtornyokkal együtt a hun építészet remekeként 2 évezrede fenséggel uralja a környék látképét, átalakítván a halott romokat az ősi nagyság festőien nagyvonalú emlékművévé. Lou-lan hatalmas, virágzó hun királyság volt a „Selyemút” mentén, amely egyszerűen eltűnt a Takla Makán sivatag óceánjában, viszont helyzete miatt a Hun és Han Birodalmak közti hatalmas harcok színhelye volt. A gazdag arisztokráciájának és tisztviselőinek óriási nyárfából készült épületalapzata még mindig jó állapotban van. Lou-lan buddhista nagyhatalom volt, amelyről a kínai zarándok azt írta, hogy 4000 szerzetese van, amely az akkori lakosság 1/4-ét tette ki: hatalmas sztúpájának romja ma is impozáns. Mirán, az ősi hun buddhista város 170 km-re délre Lou-lan városától azon királyság része volt, amely nevét Lou-lanról kapta. Vára és szentélye ma is áll. Niya hun városa szintén buddhista, és azon Lou-lan Királyság része volt, amelynek jól szervezett közigazgatása volt, és Niya városán kívül számos egyéb várost magában foglalt. Romjai 20x10 km-es területen vannak szétszórva, impozáns, vályogból épült sztúpája még 6 m magas. A sztúpától 1,5 km-re az óriási cölöprendszer nagy szobák maradványaira emlékeztet, 8 m hosszú oldalfalakkal. Stein 1914-ben járt itt, a helyet 1. sz.romcsoportnak nevezve. 1 km-nyire a 2. sz. romcsoport van, amely a városházát is magába foglalja. A sztúpától 3 km-re volt Niya Choboi nevű kormányzójának palotája, akit csakúgy Lou-lan királya nevezett ki, mint a királysághoz tartozó többi régió kormányzóját. Ő gyűjtötte az adókat, vezette a várost, a szülések szemtanúja volt, és házassági tanácsadóként működött. Turfán városa már a Kr. e. idők kínai támadásainak célpontja volt. A „Selyemút” mentén mindmáig a legnagyobb romeggyüttes, amely mintegy 1,5 négyzetkilométeren fekszik. Falai valamikor 12 m magasak voltak, Mahabódhi típusú sztúpája ma is impozáns, és torzójában is lenyűgöző. Chiao-hö erődítménye hajó alakú, és egyetlenegy 300 m széles és 1500 m hosszú sziklából van kifaragva. Felemelő látványt nyújt a mintegy 7000 embernek otthont adó város, amely egyúttal a Turfáni-medence nyugati oldalát védő várként is funkcionált. Kucsa városának valamikor óriási vára nagyságban vetekedett Csangan váráéval, amely sajnos ma már nincs meg. A várostól északnyugatra 20 km-re vannak jelen Nyugat-Kína legnagyobb romegyüttesének, a Szubasi várrendszernek a maradványai. [A „szubasi” az oszmánoknál rendfenntartó tisztség volt, aki főleg a timarióták, azaz a javadalombirtokosok felett rendelkezett joghatósággal – II. Kuri-galzu.] A kora középkorban Kucsa volt a környék legnagyobb buddhista központja, és több mint 100 szentélyében és kolostorában 5000 szerzetes tanult és gyakorolt. A Tien-san északi lejtőjén levő Isszik-tó partján, a mai Csolton-Ata nevű város közelében egy ősi város állott, amely a „Selyemút” egyik fontos állomása volt. A város romjai a víz alatt a tóban ma is megtalálhatók, ahová egy monda által megénekelt szerencsétlenség (talán egy földrengés) következtében süllyedhetett el. Davan királysága a Fergánai-völgyben 70 városból állt a mai kirgiz–üzbég határ környékén. Többszázezer lakosa jól értett a lovas harcmodorhoz, amelyhez íjat és dárdát használt. Békében gabonát és rizst termelt, bort erjesztett. A Kr. e. 5. sz.-tól az itteni vadlovakból fejlesztették ki a kínai költők és császárok generációi által csodált kecses és erős lovakat. Ezek a vékony, hosszúnyakú és hosszúlábú, szívós, bátor és elegáns, a kínaiak által „Mennyei Hadsereg”-nek nevezett „mennyei lovak” később Közép-Ázsiából eltűntek. De a Kr. e. 1–2. sz.-ban még ezen paripák voltak a hun győzelmek letéteményesei, amit a kínaiak nagyon is jól tudtak. Ezért küldött Davanba Wu-ti császár 60 000 harcosból álló katonai egységet, amely 3000 „égi ló” kíséretében tért vissza. Ettől kezdve a kínaiak is rendelkeztek ezen minőségi lovakkal, amelyeknek alapszerepük volt Kína későbbi felülkerekedésében. A „mennyei lovak”-at kitenyésztő Fergánai Királyság fővárosa Axikent volt, amelyet olyan várrendszer védelmezett, amelynek nem egy eleme a későbbi európai várakról köszön vissza az utókorra.Khorezm talán a 2000 évvel ezelőtti hun várépítészet leglenyűgözőbb példája, melynek erődítményei és városai több száz négyzetkilométeren terültek el, melynek monumentális méretei és formavilága Európában élnek tovább. Kuvavárosát a 7–8. sz.-i buddhizmus egyik fellegváraként könyvelik el. A Telmez városnév szintén e Tanhoz köthető, ahol a Kr. e. 1. sz.-ban a legnépszerűbb vallás volt. Merv azon legnyugatibb város, ahol buddhista romokat tártak fel. A hatalmas, mintegy 60 négyzetkilométeres területű romok közt nyájaikat terelgető pásztorokat csakúgy „csobán”-nak hívják ma, ahogy nálunk nemrég még nevezték. Pendzsikent legendás hírű kora középkori kereskedőváros a mai Tadzsikisztán területén, melyet a hun-utód szogdok az 5–6.sz.-ban építettek vámházakkal, templomokkal, kétemeletes házakkal és bazárokkal. A 8. sz.-i iszlám támadás következtében pusztult el. Jóllehet a felsorolást lehetne még folytatni, most azonban összpontosítsunk azon különbségre, amely a korabeli Európa és Turán között fennállt. A brüsszeli egyetem egykori tanára, Kurt Godefroid munkájából megismerhetjük a 8–10. sz.-i európai főnemesség életét … Ez az arisztokrácia nagyrészt fából épült rezidenciában, míg az Európa lakosságának 80%-át kitevő parasztság sárkunyhókban élt. A tipikus „lovagvár” egy földhányás volt, amelyet mély, vízzel töltött árok vett körül, és azt egy fahídon lehetett megközelíteni. A körbefutó vizesárokból kitermelt földhányás tetején fatörzsekből kihasított deszkapalánk fut körül. Ez a főudvar, ahol egy fatörzsekből és hasított deszkából álló zömök, toronyszerű lovagi rezidencia áll. Ezzel szemben van a fahíd, amely azon előudvarból indul, ahol a gazdasági épületek állnak, és ahova baj esetén húzódnak be a „várkastély” birtokának parasztjai sárkunyhóikból. Kőépületek majd csak a 12. sz.-ban kezdenek megjelenni. A kastély urainak életmódja az európai civilizáció 11. sz.-i színvonalán nem változott túl sokat a 8–10.sz.-hoz viszonyítva, ahogy az a New York-i professzor, Sidney Painter könyvéből kiderülhet. A feudális osztály élete egyszerű volt és nyers, a főuraknak alig volt több fényűzésben részük, mint parasztjaiknak. Egy lovagnak bőségesen állt rendelkezésre minden, amit földjei termettek: ehetett kenyeret és vadhúst, ihatott bort és sört annyit, amennyi belefért, és jóllehet étke-itala mennyiségben határtalan volt, de messze volt attól, hogy változatos legyen. Gyapjú ruhája is volt annyi, amennyit el tudott nyúzni, ezeket azonban feleségének és szolgáinak ügyetlen kezei szabták. Azaz több ennivalója és ruhája volt, mint parasztjainak, minősége azonban ugyanaz volt. A kastély pedig rendkívül egyszerű és kényelmetlen volt. Általában két helységből állt, a csarnokból és kamrából. Hivatalnokával, vazallusaival és parasztjaival a lovag a csarnokban intézte ügyeit. Itt evett kecskebakokon keresztülfektetett deszkából készült asztalokon. A csarnokban, melyet szolgák, fegyveresek, prostituáltak, vendégek és a lovag csalástagjai népesítettek be, általában vad összevisszaság uralkodott. Éjjel részben az asztalokon, részben a padlón aludt a cselédség, míg a kamra a lovag és családjának magánhelysége volt, ahol magas rangú vendégét is szórakoztatta. Éjjel az uraság és családtagjai aludtak itt ágyaikban, cselédjeik a földön. Esetenként egy nagyon nagy úrnak még kápolnája is volt kastélyában, a 12. sz.-ra pedig néhány kastély annyira fényűző lett, hogy öltözőszobát is ragasztottak a hálókamrához. A kastélyok nagyon hidegek-huzatosak voltak, mivel ablakaik vagy nyitottak voltak, vagy pedig csak deszkával voltak takarva. Ha faépület volt (a 13. sz.-ig pedig legtöbb az volt), a főúrnak nem volt fűtése, mert csak a kőből épült kastélyokban lehetett tüzet rakni. Mivel azonban a kémény csak a 12. sz. vége felé jelenik meg, a füst elviselhetetlen volt, és ha közülünk valakinek e főúr éjjeli menedéket ajánl, inkább valamelyik parasztjának sárkunyhóját választottuk volna. Ott ugyanis a kedves kis egytérben szunyókáló disznócskák testének kisugárzása némi meleget is biztosít, igaz ugyan, hogy csak jellegzetes szagocskáinak kíséretében, bár az még így is kellemesebb a kastély biztosította „kényelem”-nél …Megértvén Európa legfényűzőbb életmódját, pillantsunk Turánra, ahol a szovjet archeológia eredményei szerint a megerősített hun kastélyok szerkezete hasonló volt, némi különbséggel. A lakótoronynak számos emelete volt. Jóllehet fából és földből készült, de a központi fűtés segítségével nem csupán a lakótorony, hanem az udvar kisebb lakóházait is fűtötték a Kr. e. 5.-sz.-ban,1600 évvel Európa előbb bemutatott 11. sz.-a előtt. [Ennyit a sztyeppei civilizációknak vagy az Árpád-kori Magyar Királyságnak a Nyugattal szemben megmutatkozó állítólagos fáziskéséséről. Szinte halljuk már, ahogy a Babenberg-utódok a freisingi püspök leplezetlenül rosszindulatú leírásait idézik… – II. Kuri-galzu.] Próbáljuk most rekonstruálni az egykori turáni építészet egyéb vonatkozásait, amelynek fő jegyeit azon indiai előképek határozták meg, amely legszembetűnőbb sajátságát Parmentier ekképp jellemezte: ugyanazon elemek állandóan ismétlődnek mindinkább csökkenő sorrendben …és amely jellemző mind az indiai, mind a „gótikus” építészet tornyaira csakúgy, mint a turáni építésmódra. Az erdélyi templomokra ez szintén jellemző, hisz a kárpát-medencei népi építészet a hun építésmód elemeinek kincsesbányája. A „duplatető” pl. széles körben használt …amely pedig tipikus „kelet-ázsiai” építészeti fogás …Megismételnénk: a kelet-európai népi építészet tárháza azon eredetileg turáni építészeti megoldásoknak, amely Attila győzelme jóvoltából épülhetett be a középkori európai építészetbe …A karikatúra a legsajátosabb vonásokat mintegy kiemelve és eltúlozva adja, miáltal jellemez. Amennyiben a „gótikus” építészet karikatúrájának fogjuk fel Disneyland Cindarella-kastélyát …akkor fő jellemzőiből egyértelmű, hogy az nem egyéb, mint az eredetileg Turánból származó kelet-európai faépítészet alapelemeinek továbbfejlesztése …ahol az indiai típusú elemismétlés szembeötlő. Ez a „gótika” főjegye, ahogy ez egyértelmű a svájci Nyon 13. sz.-i kastélyát látva ...amely viszont rokon az indiai Varanashi …vagy egyéb hindu szakrális létesítmény sziluettjével. Példák Európa-szerte idézhetők, mivel egyértelmű, hogy hasonló tényezők alapjaiban befolyásolták a nyugati építészet-kialakulás folyamatát, és az előzőek értelmében kimutatható, hogy még a híres londoni Tower Bridge is hun, és nem gót … Ha joggal feltételezhető, hogy a gót az inkább hun, valami hasonló bizonyítható a románról. Azaz a párthusok fejlesztették ki azt a forradalmian új boltíves kőépítésmódot, amelynek felmérhetetlen hatása volt a Római Birodalom építészetére, és amely adoptált stílus terjedt el római közvetítéssel (H. H. v. Osten: Die Welt der Perser, 1956). Itt is felvetődhet és nem ok nélkül: romanica vagy parthica? [A parthus „íván”-t – nagyon helyesen – hosszú í-vel fordítják Georgina Herrmann Perzsa reneszánsz c. könyvének magyar kiadásában (Helikon, Bp., 1988), ami sejteni engedi, hogy a magyar „ív” szóval szoros kapcsolatban álló kifejezésről van szó – II. Kuri-galzu.] …A hun-szkíta építésmód számos egyéb vonatkozását érdemes újragondolni. A 3, 5, 7 a Kelet azon szakrális számai, amelyek megjelennek a szakrális építészetben is. Nem csupán a kelet-európai 3 szintes templomokat tekinthetjük a 3 szintű koreai sztúpák …és kínai pagodák rokonának, hanem további nyugati kapcsolódási pontokat fedezhetünk fel a pekingi Menny Temploma …és a bergamoi San Bartolomeo templom összehasonlításakor, viszont ugyanakkor egyértelmű, hogy a galíciai Tarnavka …a kárpátaljai Uzsok …és Sóslak …3 szintes fatemplomai, valamint Felsővály 3 szintes harangtornya …is ezen kategóriához tartoznak. A hollókői templomot az építésmód hasonlósága …teszi a régi kínai főváros, Csangan (mai nevén Xian) ismert pagodájának …rokonává, és nincs jelentősége, hogy a magyar konstrukció 3 szintes és a kínai 7: mindkét szám szakrális, határozott jelentéssel, és az esztétikai értékük határozott rokonsága teszi őket testvérré …hasonló rokonság egyéb területen is egyértelmű, főleg ha érintjük a székely kapu …kérdéskörét, amelyet egykor Eurázsia-szerte használtak. Hiszen a nagyalmási fedettkapu…rokona a pekingi Tiltott Város kapujának …mint ahogy a hétfalusi csángókapu …az okinavainak …vagy tunhuanginak. Az archaikus formájú kapu Sajókeresztúrról …az átlag kínai szemében kínainak tűnik, mint ahogy a zsúpfedeles magyar kapu …testvére is egy kínai tusképről köszön vissza ránk …Tiszacsécsén …a fedettkapu díszíti az egyszerű, de jól tervezett és Mahabódhi-toronnyal koronázott és fedett kerítéssel ellátott építészeti együttest …és ezzel határozott ázsiai sajátossággal ruházza fel azt, mivel az egységes fedésmód a tetőn, kapun és kerítésen eredendően turáni, és így jelen van nem csupán a középkori európai épületeken és régebbi magyar városképeken, de ez határozza meg a pekingi Tiltott Város esztétikai jellegzetességeit is …Végül is nem tudjuk kizárni annak lehetőségét sem, hogy az egykori egységes eurázsiai építészeti stílus maradványaival találkozunk a japán várak – pl. Kumamoto …vagy Okayama … – esetében, amelyeknek speciális tetőelrendezése igen emlékeztet arra, amit láthatunk az ukrán Bielavce …templomának tetőzetét nézve …Erősen feltételezhető tehát, hogy egy többé-kevésbé egységes eurázsiai, turáni eredetű építészeti stílus volt képes kialakulni, mivel mögötte egy érett szellemi szerkezet és megkérdőjelezhetetlen belső dinamizmus állt a velejáró elsöprő erővel. Ez az erő egyfajta szakralitásból táplálkozott, amely kultúrájának axisát szolgáltatta. Ezt a kultúrát azon nevelési rendszer eredményezte, amely segítette ezen erő megszerzését …Turán telve volt ilyen szakrális oktatási intézményekkel, amelyeket Mahabódhi-sztúpák tömege díszített, városaik sziluettje tele volt karcsú, égbenyúlóan elegáns tornyok erdejével valahogy oly módon, ahogy azt jól ismerhetjük a középkori Nürberg …Buda …Páris vagy akármely hasonló város nagyszerű korabeli metszeteiről.
Szumír mel ’malátaliszt’
A nyelvcsaládfák elméletének hirdetői mikor veszik már észre, hogy elgondolásaik gyökeres felülvizsgálatra szorulnak…? Sero molunt deorum molae…
A puszta véleményedre a legkevésbé sem vagyok kíváncsi ezek után, legfeljebb arra, ha találtál valamit, ami nem úgy van a szótárban...
A Tiszteletes úr írja az 50 000 éves magyar írásbeliség rovatban (2732. hsz.):
„A legkorábbi, ismert vasorrú bába. Hasanoglan (Közép-Anatólia) szórványlelete. A kis-ázsiai korai bronzkorból (kr. e. 2200-2100). Egy-két évszázaddal korábbi a legelső hettita régészeti leletnél, vagy a Kr. e. 1700 táján induló, hettitákkal kapcsolatos írásos forrásoknál. Azaz lehet hatti is, mert ők a Kr. e. III. évezredben tűnnek le Anatólia népeinek színpadáról s mennek fel északra szkítának. Makkay János (A vasorrú bába, Ősi hettita-ősszláv és ószláv-magyar kapcsolatok, Bp., 2003.) hívja fel a figyelmet erre a 25 cm-es ezüst szoborra, amelynek a fejére és a nyakára arany maszk van húzva és aranyból van a mellén lévő keresztöve, valamint a lábperece is. Makkay János kitűnő szemmel vette észre, hogy ez lehet a Solymossy által az obi-ugoroknál azonosított vasorrú bábák (fémarcú bálványok) előzménye. Ő azonban azt gondolja, hogy az indoeurópai hettitáktól valahogyan a szlávokhoz, majd tőlük az obi-ugorokhoz és a magyarokhoz került ez a szokás. Azonban, mint látjuk, nincs szükség ekkora kerülőre. Ha a magyarság és kultúrája Anatóliai gyökerekkel is rendelkezik (például a szkíták révén), akkor közvetlenül is örökölhette ezt a szokást és ősvallási alakot a saját őseitől.”
II. Kuri-galzu (2733. hsz.): „Csak a Kr. e. XIII., nagyobb tömegben a Kr. e. VII. századtól mutatható ki az elvándorlás. A »hettita« pedig egyszerűen a »hatti«, »khatti«, »kitha« torzított változata, ahogyan a hurrié a hurrita, az amurrué az amorita, a galdué a káldeus, az arámié az arameus, és így tovább, még a Szomron (Szumír?) városbeliek szamaritánusok neve is ide sorolható. A tudományos terminológiában persze megpróbálják elválasztani a kettőt, és ez többnyire sikerül is a mit sem sejtő laikusok előtt.”
II. Kuri-galzu (2734. hsz.): „Egyébként az óorosz mitológia is tele van méd-perzsa párhuzamokkal.”
Tiszteletes úr (2737. hsz.): „Amennyire én tudom, a hatti egy agglutináló nyelvű nép, akiknek a nevét véletlenül alkalmazták a nem agglutináló nyelvű későbbi hettitákra. Igaz, hogy Csőke tiltakozik ez ellen, mert szerinte a hettita is ragozó nyelv, s az urál-altáji nyelvek egyike. Köszönök minden kiegészítést! Főleg, ha bizonyítékokkal van alátámasztva.”
Kadasman-Turgu (2740. hsz.): „A birodalmakat rendszerint – azaz kevés kivétellel – a vezető etnikumokról nevezi el az utókor. A Hettita (Hatti) Birodalom esetében is ez történt.
»Hittite« is a modern name, chosen after the (still disputed) identification of the Hattusa kingdom with the Hittites mentioned in the Old Testament.
The Hittite language is the dead language once spoken by the Hittites, a people who once created an empire centered on ancient Hattusa (modern Boğazköy) in north-central Anatolia (modern Turkey). The language was used from approximately 1600 BC (and probably before) to 1100 BC. There is some attestation that Hittite and related languages were still spoken for a few hundred years after that.
Forrás: 
A Fekete-tengert a Márvány-, illetve a Földközi-tengerrel összekötő Thrák-Boszporusz 30 kilométer hosszúságú, és legkeskenyebb részén 660 m széles. Ryan és Pitman szerint mintegy 9500 éve keletkezett, amikor a jégpáncélok olvadása miatt keleti irányban áttört rajta a tengervíz.
Forrás: 
A Kercs városánál található, az Azovi-tengert a Fekete-tengertől elválasztó Kimmer-Boszporusz mintegy 40 km hosszú, és legkeskenyebb részén 4 km széles. Ennek a partjain állott valaha a szarmaták által is lakott Boszporuszi Királyság.
Forrás: 
A Thrák-Boszporusz
Kercsnél is nagyon sokat eladtak belőlük a magyarok.
Vad, buta keleti-szláv földműves a korai középkorból 
A bonyhai református templom rovásfelirata:
Bonyha a Kis-Küküllő alsó folyása mentén fekszik, ma is nagyközség. A rovásírásos kő a templom déli falának átépítésekor került elő 1965-ben. Benczédi Albert lelkész ismerte fel a rovott jelek kivételes jelentőségét, ezért a föld mélyéből előbukkant faragott követ a toronytól számított második támpillérbe építette be. Ma is jól látható helyen van, mintegy 180–200 cm-re a földfelszíntől. A jelek a XIV. században kerülhettek a kőre, de nem kizárt a későbbi, például XV. századi keletkezés sem. Csallány Dezső is erre az időre teszi a keletkezését. A felirat elfogadható olvasatával még adós a szaktudomány. Lehetséges az, hogy valamilyen más nyelvű (tehát nem magyar) felirattal állunk szemben Mindenképpen azonosítható a felirat bal szélén lévő SZ (esetleg R), P, PT, valamint a száras S betű. Ezek révén a székely rovásíráshoz kötődik. A jobb felső sarokban lévő két jel megfelelőjét a mezopotámiai képírásban találtuk meg, de a klasszikus görög ábécé delta hangjegyére is gondolni lehet.
Forrás: