én a Dr. Mező Imréről elég jókat hallottam. Pl. az egyik alsós tanítónéni a mi ovinkba jár (a gyereke), és ő pedagógiailag és emberileg is nagyon szimpi.
Én a Liszt-Jókai-Hajós környéket ismerem inkább. Mi hosszú vajúdás után most a Hajós mellett döntöttünk. Remélem, beválik és a gyerekem jól fogja érezni magát:)
Szia Szomi! Jól tájékozott vagy, mint mindig suli ügyben ;o))
Igazad van, Telekiben lesz nyílt nap, méghozzá február 28-án és március 9-én. Bejelentkezni a (1) 205-7171-es számon KELL. Nem árt körzeten belüli, esetleg kerületi lakhellyel rendelkezni.
Egyébként ez mindenkinek szól. Most vannak a nyíltnapok. Lehet menni a sulikba nézelődni. Én tavaly nagyon élveztem, csak a másodikos matekórán kicsit elfáradtam a sok fejszámolástól. Ugyanis próbáltam rendesen követni az órát. :-P
Nem ismerem a teljes kerületet, de a Teleki Blanka a Bikszádi utcában közel van a Kelenföldi pályaudvarhoz és jónak tartják. Főleg a német tagozatot, de állítólag a sima se rossz. Logisztikailag esetleg jó alternatíva. Valószínűleg nemsokára lesz nyiltnap úgyhogy egy telefont meg egy délelőttöt szerintem megér.
Nem tudom, milyen mértékű gondjai vannak a kislánynak a tanulással, de érdemes lenne Budapesten a (leendő) lakhely szerint illetékes Nevelési Tanácsadó segítségét kérni, de még jobb, ha esetleg az ő segítségüket: http://www.fok.hu/bp_kir/intezmen/szszolga/tkvszb.htm (ez utóbbi esetben telefonos jelentkezés alkalmával érdemes lenne rögtön teríteni a problémát, mert elég nagy az átfutási idejük, mint hallom).
nem igazán tudom, hogy hol kérdezzek ilyet, de hátha tudtok segíteni :-)
van egy kislány, aki 8. osztályos, felköltöznek BP mellé szeretnének vmilyen BP-i középiskolát találni eddig nem bonyolult (khmmm ...) a sztori csakhogy a lány agydaganatos, kemoterápián átesett, eléggé leépült sajnos a kezelések miatt max valami szakképzés jöhet szóba neki, de ugye mit csináljon 16 éves koráig? kit lehet ebben megkeresni? milyen intézményt? a pályavál tanácsadót? vagy hova menjenek?
XI kerületi általános iskolákról valaki valamit? Illetve valami tehetségkutatásal foglalkozó szervezetet ne msimer valaki? Neten keresgéltem, de minduntalaan felzárkóztatásba botlottam ezen címszó alatt.
A nagyobbik gyerek ősszel mehetne suliba és elég jó feje van a számokhoz, magától megtanult írni és olvasni - bár ez ma már eléggé általános jelenség ahogy hallom.
Biatrobágyról kellene behordani, most tépelődünk hgoy megéri-e. A helyi iskolákról nem sok jót hallanai.
Kedves agimami, nagyon köszönöm, sokat segítettél. Az alsó tagozattal kapcsolatban nekem pontosan ezek a dolgok tetszettek meg. Arra lennék még kíváncsi, hogy ha nem marad ott a gimis időkre, akkor milyen eséllyel veszik fel onnan egy jobb gimibe. Mert tetszik, nem tetszik, a jobb gimikbe nem hinném, hogy könnyű bejutni. Én sem szeretném, ha csak lánysuliba járna.
én odajártam gimibe (15 éve), és most odajárnak az általánosba unokatestvéreim is.
Az unokatesóimnak )lány 11, fiú 10) eléggé tetszik, sok előnye van: barátságos, tiszta hely; sok jó különóra helyben; rendes gyerekek; a vallási "vonal" mértéke normális (szóval van vallási oktatás, légkür, közös mise, de általánosban még nem elviselhetetlen mennyiségben). Az induló ofók között (1-2.o.) volt pár hülye, de most 4-től már többnyire jó fejek. Szóval általánosban szerintem nem rossz.
A gimi részébe (nem koedukált) én nem küldeném a gyerekeimet. Persze annak is vannak előnyei: vallásos nevelés, katolikus, érték- és családközpontú értékrend, rendezett családi hátterű gyerekek, drog- és teherbeesés-rizikó nincs. Hátrányai: szerintem nem egészséges, ha a mai világban a lányok 6 évig nem látnak hímneműt, csak évente 1-2 szer meg az utcán messziről... a normális szocializációhoz kellenek a tinédzseridő (másneműekkel szerzett) érzelmi tapasztalatai. Az évfolyamunkból soknak okozott ez később gondokat. Másik: nem tudom, most milyen tanulmányilag, akkor nem volt igazán jó iskola: bár *rettenetesen sokat* kellett tanulni, ez az eredmény színvonalán nem látszott meg; kevés is volt az okos gyerek (nem okosság alapján válogatnak! és az a gyanúm, tanárokat sem). Pl. 40 diákból 4-5-öt vettek fel egyetemre. Szóval inkább tisztességes értékrendű családanyákat és jólelkű középpolgárságot nevel, mint színvonalasan képzett értelmiséget. Persze ez nem feltétlenül hátrány, attól függ, ki milyen típusú gyereknek milyen iskolát keres.
Jár valaki a Patrona Hungariae nevezetű katoikus iskoláról? Különös tekintettel az ált. iskolai részre. Örülnék, ha valaki(k) megosztanák velem a tapasztalataikat.
Azért ugye beszélgettünk mi ketten (meg többen) annyit az én gyerekeimről (is), hogy tudjad, hogy én nem erőszakolok rájuk ilyesmit?
Azt hiszik a szülők, hogy mert szeret a gyerek a számítógépen játszani, akkor már informatikus lesz. Nagy sz*rt. A gyerek játszani szeret, de közben halál lusta, és nem akarja megemelni a seggét, mert így kényelmesen játszhat. Amikor valamit rájuk erőltetek az az, hogy emeljék fel a seggüket a tévé és a monitor elől, és menjenek ki a kertbe a levegőre.
Ide írtam még néhány sort, de úgy döntöttem, hogy szabadkozásnak tűnik, úgyhogy kiszedtem.
Tudod, mi a baj? Hogy ma, Magyarországon a legtöbb szülő azt találja ki, hogy a legjobb a gyerekének, ha nyelvet és informatikát (itt betegre röhögöm magam, azért) tanul. Az iskolák utánamennek ennek az igénynek, nincsenek megfelelő tanáraik, és mivel az óraszám korlátozva van, hát tényleg abból veszik el az időt, ami valóban fejleszti őket.
Most komolyan, ha egy alsósnak azt mondod, szívem, válassz, futsz-szaladsz-hullahoppkarikázol, rajzolgatsz, gyúrod az agyagot, vagy nyelvet tanulsz, akkor az utóbbit fogja választani? Mert hogy itt alsós gyerekekről beszélünk...
hehe. :) Ezt a részt spec pont nem a sajátjaimról írtam, hanem általánosságban. Az enyémek kezéből nem lehet kicsavarni a ceruzát, rengeteget mozognak, a lányom egyenesen hiperaktív. :) A rajzai általában versenyre is menek, díjakat is kapott rájuk, és épp tegnap dicsekedtem, hogy a lova rákerült a temperás dobozra is. Szomorú, hogy kicsit átvariálták, de mindegy, nem az a lényeg. Azagyagfiguráikról meg már nem is zengenék, mert nem akarok túlzásba esni. :))
Lényeg, hogy ezek a foglalkozások- mint már írtam - nagyon is fontosak, mert fejlesztőek. De ne azért kelljen egy gyereknek ebből pluszfeladatot vállalniuk, mert a szülő így látja jónak, hanem azért, mert a gyerek szeretné.
Remélem, hogy a további vita elkerülése végett elég világosan fogalmaztam. :)
Épp egyszerre írtunk. Szerintem meg így sarkított egy kicsit az egész. Egy kisgyerek életébe sok minden belefér: attól, hogy hetente egyszer/ vagy mások többször/ fél-1 órát nyelvvel foglalkozik, attól még énekelhet, játszhat, gyurmázhat, bábozhat stb eleget. Nem is értem itt a problémát. Ha a gyerek nem egy teljesítmény kényszer mellett foglalkozik a nyelvvel, akkor neki ez is játék. Szerintem.
Én mindenesetre ebben az oviban azt láttam, hogy az 5-6 éves gyerekek tökéletesen felszabadulva játszották végig az angol foglalkozást-direkt nem órát írok- és annyira gátlások nélkül beszéltek- nyílván a saját színtjükön- ahogy én 6-8 éves nyelvtanulás után sem . És sajnos soha nem is tudok. Én nem azt szeretném, hogy 14 évesen nyelvvizsgát tegyen, ez egyáltalán nem érdekel, hanem azt, hogy egy másik nyelvet -lehet, hogy rosszul fogalmazok-,de "sajátjának" érezzen. Ebben talán segít ez a módszer. Ha nem ,akkor legfeljebb kidobtam egy rakás pénzt ez igaz, de megtettem , amit meg lehet, ráadásul jól éreztük magunkat. Mert azt nem írtam, hogy együtt vagyunk a foglalkozásokon. Egyébként meg talán majd 14 éves korában találkozhatna minőségi nyelvtanítással. Ha szerencséje lesz.
A korai nyelvtanulással kapcsolatosan nekem is voltak , vannak kétségeim. Ugyanakkor a nagy,- már felnőtt- gyerekeimnél nem erőltettem semmit, igaz 15 éve ez még nem is volt ennyire szem előtt, mint ma. Ezzel együtt sem tanultak meg normálisan egy nyelvet sem, pedig egy jó nevű gimnáziumba jártak és egyébként- főleg a kisebb- kiváló matekos és töris volt.
Vidéken ugyebár nem az a dilemma, hogy melyik iskolát válasszuk, hanem az, hogy miként lehet csökkenteni a vidéki kisiskola hátrányait. /Persze a vidéki létnek előnyei is vannak, ez nem vitás./ Hát itt aztán van "egykaptafásság"! Eszi , nem eszi, nem kap mást. Begyöpösödött fejek bőséggel!
A mi iskolánkban még nemigen tanult meg senki, semmilyen nyelvet. Így én kerestem és találtam (legalábbis remélem) egy olyan módszert, ami egészen kis kortól barátkoztat az angol nyelvvel és elérhető nekünk is. Az én kisfiam 3,5 éves.Egy viszonylag közeli városban elkezdte valaki csinálni és mi 2 hónapja járunk. A lényege, hogy az ilyen kicsik még csak heti 1x1/2 órás foglalkozáson vannak, ahol szerepjáték és zene segítségével "tanulnak". A kb 2 hónapos 1-1-terminusokhoz tartozik mindig 1-1-Cd, amit naponta többször meg kell hallgatni. Ez nem nehéz, mert fülbemászó , rövid kis énekek, az egész talán 10 perces.
Ez egy nemzetközi módszer, amit a világon számtalan helyen alkalmaznak és biztosan nem üdvözítő mindenkinek, de: a kisfiam roppant élvezi, nincsenek elvárások, csak játék neki az egész, 2 hónap alatt megtanult náhány mondatszerkezetet, vagy 20 szót, és gátlás nélkül alkalmazza a kiejtést. A foglalkozásokat egy előzőleg Angliában több évig élő fiatal lány tartja. Én a nyáron elmentem egy óvodába Bp-re, ahol ezt a módszert alkalmazzák és engem meggyőzött, úgyhogy örülök, hogy most megadhatom ezt a kisfiamnak, pedig 40 km-re van ez a másik város.
Alice: szerintem nemcsak egy Átlag Béla profitál többet, hanem minden gyerek, aki örömöt tud találni ezekben (és így van, ahogy mondod, ne teljesítménykényszerből, és NE azért csinálja, mert tehetséges, hanem hogy öröme legyen benne.)
Szilva2: milyen szomorú, ha egy 6-8 éves gyerek nem talál örömöt rajzolásban, gyurmázásban, énekelésben, rohangálásban, és csak egyetlen "hobbija" van, a nyelvtanulás... Ez nem tehetség kérdése, nem azért jó pl. gyurmázni vagy zenélni, ha valaki tehetséges, hanem mert kreatív, önkifejező stb.
Nem tudom, miért kevered ide az önmegvalósítás dolgot... Egy normális gyerek szerintem önmegvalósító szülő kényszere nélkül is élvezi a világ dolgait.
Megismétlem: a nyelvtanulás nyilván nem rossz dolog, hanem csak *rossz az idő/eredményaránya ebben a korban*... Amit most évek alatt, meg tornaórákon meg rajzórákon összeszednek, azt én egy 10 évesnek 3 hónap alatt megtanítom (és sokszor még jobban is).
CSEN: humán/reál: szerintem néha meg lehet állapítani, néha meg nem (szóval még bármi lehet belőle). Néha van olyan, hogy egy gyerek az egyik dologból feltűnően jó hajlamú (pl. imád énekelni, szerepelni, szavalni és színészkedni, meg olyan is van, akit halálra izgatnak a számok és a statikai arányok 2 éves korától kezdve.)
Viszont NAGY KÉRDÉS (én is ezen filózok): ha egy gyerek különösen jó reál adottságú, akkor őt biztosan reálosba kell adni? Nem pont őt lenne érdemes általánosban egy humánosabb iskolába adni (és viszont), hogy a világ másik felével is megbarátkozzon???
Nem jó az, ha már 6 évesen elkezdünk kis féloldalas szakbarbárokat nevelni... (Elég lesz 16-tól).
És nem is biztos, hogy így kéne sarkítani az adottságok között... Az emberek ennél sokkal összetettebbek. Persze egy botfülű és lámpalázas, introvertált gyerkőt nyilván nem érdemes drámatagozatra adni (gondolom).
