Ha laknak nálatok állatok, róluk, ha nem laknak, csak szereted őket, akkor azokról; minden állatság belefér ide.
(Az idézőjelet nem fogadta el a topic címébe, de természetesen Kaláka.)
A kb. két hónapja befogadott, szabadon kószáló kutyusunk terjeszthet rólunk valamit, mert ma reggelre egy fekete kutya beköltözött a kutyaházba, és most egy vizsla is megjelent a teraszon, és halál nyugodtan ebédeli a macskáink kajáját. Nem lesz ez így jó...:)
Következetesnek kell lenni. Majd rájön, hogy felesleges folyton nyüszögni, bár gondolom, azért sokat foglalkoztok vele? Ara nagyon nagy igénye van egy kiskutyának.
Mi úgy fogtuk az egeret (boldogult nagypapámtól tanultam), hogy egy vékony, 5-8 cm hosszú, 2-3 cm széles falapra szalonnát, v sajtot kötöttünk, élére állítva felpeckeltünk vele egy virágcserepet, mindezt egy üveglapon, úgy, hogy a lécecske felcsalizott vége mélyen belógjon a cserép alá. Kicsit gyakorolni kellett, hogy hogyan kösse az ember a csalit a lécre, és hogy eggyensúlyozza ki a cserepet, de ez tuti módszer volt.
Aztán, amikor macskánk lett, hamarosan megoldódott az egérprobléma.
Aki ezeréve olvas, az tudja, hogy folyamatos harcban állok a cickányokkal, akik a magyar szabvány méretű egereknél jóval kisebbek, & felhízlalás után is sandán röhögve kimásznak az állatvédők által preferált bio-egérfogóbul, ám minden kiutálás ellenére időről időre felbukkannak a lakásban. Emiatt oszt néha bevadulok (miután valami kedvenc hacukámat szétcincáltak), és alattomban néhány hagyományos egérfogóval megkínálom őkelméket.
Ámde kedvenc nimfáim sem érik be azzal, hogy a kalitka tetején üldögélnek, hanem időnként engedve a gravitációnak, lepottyanván a talajszintre, kalandozásba kezdenek (kivéve Foresztet, aki pörfikt röpül és dumagép).
A horror a párhuzamos montázs következő jelenetében bontakoz ki, midőn a legszelídebb Pötyikémet éri a csúfondáros végzet, igen, a szárnyára csapód a komód alatt a cickánycsapda :-( végtelenített vergődés, tollborította nappali, visongás és hörgés fogadá a mitsemsejtő pihenésrevágyó hazatántorgót...
Most úgy tűnik, túléli a kalandot, de a két lány igen csendben elmélked a kalitka védett belsejében a nyitott ajtók ellenére, míg Foreszt az ő szokásos gátlástalanságával tart auditív és légi terror alatt a vásárhelyi föstőműhely alkotásainak képkereteiről elrugaszkodván :-))
Hozzánkszegődött egy kutyus néhány hete. Azóta semmit nem lehet kint hagyni a kertben, mert mindent elvisz. Igaz, cserébe hoz is mindenfélét. Megy a cserebere a szomszédságban, kinek fél pár cipőt, kinek száradó alsógatyát visz az ajtaja elé.:))
Volt egy cicám, az a szomszéd épitkezésen beleesett a mészbe. Még szerencse, hogy megúszta, de teljesenn rákötött a mész a bundájára, és szegényt annyira zavarta, hogy ahol csak elérte, kitépkedte. Aztán visszanőtt, és sokkal szebb, puhább lett.
Igazad lehet, de sosem láttam még leírva:-)) A feleségem és a fiam választották a netről:-) Én német juhászt szerettem volna, mert azt le tudom írni...
Konyakosmeggyel játszottunk anno sokat, de ez kindercsoki papirja volt.
Oda ül az ember elé, és szuggerálja! :-)
Már kidolgoztuk, hogy a legjobb, gömbőcöt gyúrok kis farokkal, aminél a szájába tudja venni, és könnyen tudja hurcolászni. Kettőt, vagy hármat dolgozok ilyen kis buzogánnyá ösze, hogy kényelmeen tudja szájba venni, és amikor laposra pofozta már, jön az újabb adagért! :-)s